Barátaim! Rómaiak! Sorsfordító bejelentéssel tartozom tinéktek! Tizenkét hosszú, unalmas hét után végre eljött, amire vártunk. A sorozat tizenharmadik epizódja izgalmas, fordulatos, érdekes lett, élvezet volt nézni is, meg a hogyvoltját megírni is. Végre, végre, végre! Na, de ne vágjunk ennyire a történet elébe. Az idézet lopkodós, a mese ismét passzolós, esetleg Rumpelstiltskint gyanítanám a vers mögött, de az meg a történettel nem mutat semmilyen hasonlóságot. Aztán három igen rossz arcú fiatalembert látunk, ezerrel pakolnak, csattogtatják a fegyvereket, az egyik a detonátort keresi a másikon, az visszaszól, mire mindketten fegyvert fognak a másikra, közben kiderül, hogy valami új fajta féllényekkel van dolgunk. A helyzetet az oldja meg, hogy a harmadik meg mindkettejükre fegyvert fog (darabonként egyet-egyet), majd a gyengébbek kedvéért megmutatja, hogy mindketten hülyék, a detonátor tényleg táskában van, csak másikban, mint amelyikben az első beszólós kereste. Na, erre szent lesz a béke, úgyhogy el is indulnak rabolni. Aranyos bácsika zárja az ékszerboltját, a három rossz arcú meg közben maszkot ránt, és már rongyolnak is befelé. Bácsika kivágja az év hajráját a fütyülő golyók között, bemenekül a trezorba, de persze a féllények erre is fel vannak készülve, rögvest fúrót rántanak. Ékszerészbácsi a páncélteremben álló lemezszekrényből elővesz egy kis dobozt, az abban lévő három érmét morzsolgatja a kezében, majd rárobban az ajtó.

Hank és Nick érkezik helyszínelni, megtudjuk, hogy előbbi itt vette a második jegygyűrűjét, jaj, ez milyen személyes veszteség már. Hank rögtön közli, hogy a rablás profi munka volt, majd hirtelen átkötéssel azt is, hogy az ékszerész értett a numizmatikához, és sok érmét gyűjtött. Rosszfiúk undorral válogatnak a rablott értékek között, mert pont az nincs ott, amiért ők mentek, szóval nem a pénz volt a lényeg. Persze gyorsan összevesznek, egyik sem akarja elhinni a másiknak, hogy nem az rakta zsebre azt a valamit - nyilván pont azt a három érmét, amit a bácsi dédelgetett a halála előtt. A nagy összeveszésben a békéltető - nyilván a főnök hármójuk közül - visszarongyol a tetthelyre, a másik kettő meg zajt hall, és a töksötét házban nekiállnak keresgélni, hogy ki osont be hozzájuk. Addig-addig, míg szépen keresztüllövik egymást egy rossz pillanatban. A betolakodó meg egy madárfejű, de amúgy szimpatikusnak kinéző féllény. Főcím.

Az életben maradt rabló a helyszínen nézelődik, aztán - természetesen úgy, hogy Nick meglássa - előjön belőle a fenevad. Grimmünk utánalép, de csak az autóját látja meg, ahogy elhajt a helyszínről. Az ékszerüzlet utcájában lévő bank biztonsági kamerája megörökítette, ahogy a rablók azzal a kocsival érkeztek meg, amit Nick is látott, ettől hősünk kicsit bosszússá válik. Kiadják a körözést, és szerencsére már telefonál is a bonctündérke, színe elé szólítva a nyomozókat. Főrabló közben hazaér - a köröztetett kocsijával -, és rögtön pisztollyal kedélyesített társalgásba fog a madáremberrel. Annyit megtudunk, hogy az érmék, amik nincsenek meg, különös dolgokra késztetik az embereket. Váltás, bonctündérke (egyébként Harpernek hívják) megtalálta a bácsi gyomrában a három érmét. Ja, és az ékszerész nem a robbanásba halt bele, hanem valami megmérgezte. Az érmék egyik oldalán míves oroszlánfej, a másikon a szvasztika van, Hank pedig villámgyorsan zacsiba teszi őket, mondván, hogy elviszi azokat a bizonyítékok közé. Most Nicknek lesz kapása, megvan a BMW, úgyhogy már ott is hagyják a tiltakozó Harpert.

A helyszínre érve Nick még felmérné a terepet az egyenruhás zsaruknál, de Hank magából kivetkőzve, esze nélkül rongyol be a házba. A hátsó ajtót a fakabátok kapják, szépen búcsút is intenek az arra elmenekülő főrablónak. A madárember feltartott kézzel, megadóan várja a betoppanó nyomozókat, de ez nem szegi Hank kedvét: szinte brutálisan teperi le a semmi ellenállást nem tanúsító madarat, kimerítve ezzel a bántalmazás hivatalos eljárásban tényállását. Nick nagy nehezen elhajtja, majd maga kezd hozzá a madár megbilincseléséhez, kiváltva ezzel a másik átváltozását. Egymásra gyönyörödnek, majd azért csak sikeredik az a karkötő-húzás. Hank közben majd átharapja a visszatérő Brenner tizedes torkát, amiért elmenekült a rabló, a tizedes meg kimegy a kocsijához halottkémet hívni. Neki is rövid az élete a neve közlését követően, gyorsan lecsapkodja valaki. Főrendőr a szobájába szólítja a furán viselkedő Hanket és Nicket, a részleteket szeretné hallani. Hank nem akar az érmékről beszélni, főrendőr viszont látni akarja őket. Kis dominanciaharc után végül csak előveszi, és átadja a főnöknek. Az szóról szóra tudja a wikipédia fent idézett cikkelyét, úgyhogy okosabbak leszünk, hogy nem a nácik találták fel a horogkeresztet. Hank tesz még egy bágyadt kísérletet az érmék visszaszerzésére, de főrendőrnek kellenek, úgyhogy emelt hangon hazaküldi szegény nyomozót, az érmék meg nála maradnak. Nicknek a madárember kikérdezése jut. Főrendőr franciául telefonál egy reggelizgető pasinak, és jé, ő tudja, amit mi még nem: Zakynthos érméi vannak a kezében - megjegyezni kívánom, hogy Hank-kel ellentétben ő csupasz kézzel fogdossa őket. A telefon másik végén lévő férfi óvatosságra inti főrendőrt, de az csak mosolyog ezen.

Madárember mindent tud, a halott rablók neve mellett a még menekülőét is: Soledad Marquesa-nak hívják (legalábbis így hangzik, bocsi, spanyolban nem vagyok otthon). Madárember nem a nyomozónak, hanem a Grimmnek elárulja, hogy régóta vadászott a három pasasra. Az érmék sokat érnek, és nagyon sok emberéletet követeltek már. Az i.e. 8. században aranyat bányásztak Zakynthos szigetén, melyből érméket vertek, egyik oldalán a horogkereszttel (szerintem szvasztika, de mindegy), a másikon pedig a Héraklész által megölt, sebezhetetlen médeai oroszlán fejével. Hamar kiderült, hogy aki az érméket birtokolja, az hatalmat gyakorol más emberek felett. Kis történelmi áttekintést is kapunk, a görögök után a római császárok, majd a kínai Hang dinasztia birtokolta őket, később évszázadokra nyomuk veszett, mígnem a nácik rájuk akadtak. A Harmadik Birodalom bukását követően a Grimmek kezdték el őrizgetni őket, mert rájuk valamiért nem hatnak úgy, mint az egyszerű emberekre (komolyan kezdem azt hinni, hogy Grimmék valami mutánsok lehetnek, hogy ennyire különbek, mint a mások, érdekelne a DNS-ük). Az érmék 18 évvel ezelőtt tűntek el újra, mert a védelmükkel megbízott Grimmet valaki meggyilkolta. Madárember itt elszomorodik, mert a megölt Grimm a szerelmének volt a nővére, aki akkor, 18 éve elhagyta őt, hogy felnevelhesse a testvére árván maradt fiacskáját. Nick rettentő erősen elgondolkodik, főként, hogy gyerekkorában Rhinebeck-ben lakott ő is, ahol a gyilkosság történt, és mit tesz isten, 18 éve lett árva, és a nagynénje nevelte fel. Madárember szerint jobb lenne őt kiengedni, mert olyasmit is észrevesz, amit a Grimm nem, de Nick szerint a rab madár a jó madár. Észlelik, hogy Brenner tizedes eltűnt, nyomozónk pedig a saját múltjában kezd el vájkálni - lekéri a 18 évvel ezelőtti autóbaleset anyagát, amiben a szülei meghaltak.

Bonctündérke végre zárja a bazárt, menne haza a hangulatos munkahelyéről, de Soledad elkapja, és fenyegetően lép fel vele szemben. Nick a lakókocsijában keresgéli a rabló és a madár leírását, ám ismét Eddie segítségére van szüksége, mert nem ért németül (haha! nem ért németül, mondtam én, hogy nem nyelvzseni!). Eddie viszont spreheli a dajcsot (ismét elsüti a korábbi poént, de neki megbocsátjuk), úgyhogy gyorsan lefordítja, hogy a madár egy kőszáli sas, a rabolók pedig sakálok. Ez utóbbiak arról híresek, hogy csecsemőket esznek, szóval nem kifejezetten jófiúk. A sasok viszont a hadseregben szeretnek szolgálni, hősiesek és nemeslelkűek, ja, és nehéz megmondani róluk, hogy kinek az oldalán állnak. Biztató. Eddie-nek semmi fogalma sincs az érmékről, de talál egy ősrégi kamerát és egy filmvetítőt. Haza is rohan gyorsan, az egyik nagybácsi hagyatékából származó régi mozigépeket keresgélni a padláson. Nick otthon nekiáll rinyálni Juliette-nek a madárról, meg hogy a nyomozás kellős közepén nem tehet fel személyes kérdéseket egy gyanúsítottnak kihallgatás közben, de nagyon érdekelné, hogy vajon Marie néniről beszélt-e a sas. Ezért Juliette vállalja, hogy majd ő jól kideríti, Farley Colt (a madár) tényleg Rhinebeck-ben lakott-e annak idején. Csak nekem furcsa, hogy Nick amúgy ott ül a teljes rendőrségi adatbázison meg spéci keresőprogikon a kormányzati adatbázisokból, és mégis Juliette keresgél a neten?

Főrendőr közben egy szál kimunkált felsőtestben, kezében az érméket morzsolgatva áll a tükör előtt, és épp személyiség-változáson megy keresztül. Soledad elég csúnyán kérdezgeti a bonctündért, mert abból, hogy az ékszerész-bácsit megmérgezték, azonnal rájön, hogy lenyelhette az érméket. Megtudván, hogy elvitték a rendőrök az ő drágaságát, készül lelőni Harpert, de szerencsére zajt hall, így nem maradunk szimpatikus, bár kissé bogaras halottkém nélkül, bonctündér csak egy púpot, és némi agyrázkódást szerez az őt letaglózó ütéstől - bár ez még mindig jobb, mint egy golyó az agyban. Főrendőr őt éltető, és oroszlános zászlót lengető tömegről álmodik, akinek széttárhatja a karját az erkélyéről. Gondolom, azért kék alapon sárga oroszlánok, mert a piros alapon fekete szvasztikát már korábban lelőtték előle. Szerencsére csak álom, viszont felébredve azonnal az érméket keresi maga mellett.

Reggelre Hank már lenyugodott, így Nick elmondhatja neki, hogy Soledad bűnlajstroma igencsak terjedelmes, Colt viszont biztosan nem ölte meg a másik két rablót. Nick megtalálta a holmija között a szállodai kártyáját, úgyhogy végzést akarnak a sas szobájának átkutatására. Főrendőr egyenruhában érkezik dolgozni (ha valaki kíváncsi a véleményemre, elég röhejesen néz ki benne, főleg azzal az eltökélt arckifejezéssel együtt), és kettőre olyan sajtótájékoztatót akar szerveztetni, amin minden rendőrnek kötelező a részvétel. A sakál közben megborotválkozik, levagdalja és hátranyalja a haját, és a meggyilkolt tizedes vetkőztetéséhez fog (mindig tarts otthon halott rendőrt, hátha jó lesz az még valamire). A sas szobájában egy bőröndben egy ősrégi filmszalag rejtezik, valamint néhány dokumentum. Az egyik 1943-ból való, és németül van, a másik 1945-ös keltezésű, az OSS-től származik (a CIA elődje), és William Donovan írta alá. Kiderül, hogy az érmékből 10 volt eredetileg, ebből hármat találtak meg, melyet ők fognak őrizni. Ja, és az arany mellett higanyt és arzént tartalmaznak, erősen mérgezőek, úgyhogy a puszta kezes érintésük ellenjavallt. Ezúttal Hank-nek lesz kapása, megtudjuk, hogy bonctündérke kórházban végezte, erre nyomozóink kilogikázzák, hogy csak Soledad lehetett a támadója. Nick még marad, Hank megy a kórházba látogatni.

Nick hiába túrja fel a fél bizonyíték-raktárat, főrendőr biza nem adta le az érméket oda, csak az üres doboz van meg. Menniük kell a sajtitájira, úgyhogy nem kutakodhat tovább, de a spéci kis dobozt azért zsebre vágja, kelleni fog az még neki. A százados arról tájékoztatja a sajtót, hogy a városban erkölcstelen állapotok uralkodnak, és neki (meg persze a rendőrségnek) küzdeniük kell minden erejükkel azok ellen, akik gyengíteni próbálják a társadalmi összetartozást. Magyarul a jól bevált demagóg szöveggel jön, rejtett, de közöttünk élő ellenség, erkölcsi fertő, ésatöbbi. Kíváncsi lennék, hogy a világtörténelem demagógjai közül hánynak volt/van ilyen érméje :-). Míg ő igazságot akar szolgáltatni a megfélemlített lakosságnak, és véget vet a bűnözésnek, Nick megsúgja Hank-nek, hogy az érmék még főrendőrnél kell legyenek. A népek ujjonganak és tapsolnak, Soledad meg egyenruhában bámulja a századost, a tekintetéből nem épp a felebaráti szeretet sugárzik.

Juliette jól dolgozott, kiderítette, hogy a sas tényleg élt öt évig Rhinebeck-ben, egészen 1994-ig, Nick haláláig. Persze, őt még ezek az egybeesések sem győzik meg véglegesen, úgyhogy Juliette kutakodhat tovább. Hank a századost tartja szemmel, Nick meg megy beszélni Colt-tal. És mivel nyomozás közben nem tehet fel személyes kérdéseket, hát rögtön azzal nyit, hogy hívták a nőt, akivel Rhinebeck-ben együtt járt, ügyes! Hát persze, hogy Marie néni volt az, valaki meglepődött? El is voltak jegyezve, bár a rokonság ennek nem örült, ki érti ezt. Egy Grimm, aki egy féllénnyel akar házasodni, egy kőszáli sas, aki egy Grimmet akar elvenni, tiszta West Side Story, a szívnek meg kell hasadnia. Megtörténik a nagy egymásra ismerés, Nick az unokaöcsi, és még azt is elárulja, hogy a néni négy hónapja meghalt. Colt-ot láthatóan letaglózza a hír, de azért még szövi tovább a cselekményt: Soledad támadni fog, mert 18 évvel ezelőtt már egyszer megszerezte az érméket, az autópályán - vagyis köze van Nick szüleinek halálához. A sas szeretne segíteni, de Nick nem tudja, hogy bízhat-e benne, de aztán kapása lesz, megtalálták a tizedes hulláját, a százados meg épp lelécelni készül, úgyhogy Hank-nek szüksége lenne rá. A hírre a sas közli, hogy Soledad már itt is van, hogy megszerezze az érméket, és most aztán tényleg engedjék ki, hadd segítsen.

A sakál a villanyt iktatja ki az épület alatti parkolóban, főrendőr épp oda indul, a kocsijához, Hank meg röpke házkutit tart a főnök irodájában, de persze az érmék nála vannak, nem a fiókjában. Nick Colt-tal érkezik, merthogy a vizsgálat tisztázta, és amúgy is segít megkeresni Soledad-ot. Főrendőr gyanútlanul és szálegyedül sétál a kocsi felé. A sas a mélygarázsba lépve bekapcsolja a sasszemét, majd közli, hogy Soledad ott van. Nick-ék fegyvert rántanak, hátrébb parancsolják a madarat, és mennek megkeresni. Sokáig persze nem kell keresniük, a sakál épp leüti főrendőrt, de gyorsan lövöldözni kezdenek, úgyhogy a sakál elhátrál, a százados a földön fekve marad. A madár odarohan, mert ő jó fiú, és elrángatja a főrendőrt a tűzvonalból. Azért persze ahogy ez sikerül, rögtön a zsebeiben kezd el turkálni. Hank végre eltalálja a sakált, Nick meg a kötelező elsősegélynyújtás helyett pisztolyt nyom a haldokló arcába (ez milyen értelmes dolog már), és kérdezgetni kezdi a szülei haláláról. Soledad utolsó kívánságát, hogy még egyszer megfoghassa az érméket, Nick le se sz.rja, csak a válaszokat szeretné, de persze, a sakál ügyesen meghal, mielőtt bármit is mondhatna. Főrendőr hisztérikus attól, hogy elvették a drágaságát, úgyhogy Nick ott is hagyja a földön.

Madárka visszamegy a szállodai szobájába, gondolom, a tiszta alsója nélkül sehová sem megy. Pechje van, Nick ott vár rá, és az érméket követeli. Colt gyorsan átváltozik, miután szöveggel akarta kissé altatni, és rátámad, de persze egy Grimm ellen semmi esélye, gyorsan kap egyet az arcára, az földre potyogó érméket meg Nick veszi magához. Ő is csupasz kézzel tapogatja őket később a lakókocsijában, de aztán erőt vesz magán (mert a Grimmünk az mindig egy jellem, mert jellem és Nickünk az egy), és a dobozkával együtt elsüllyeszti a szekrény mélyére őket. Mozizik még egy kicsit, ha már filmet is, vetítőt is talált, náci tömeggyűlés, Hitler az érmékkel a gallérján tart beszédet, majd hopp, már át is alakul valami randa féllénnyé. Nick döbbent tekintetével ér véget a mai rész, ami lehet, hogy leírva nem tűnik valami jónak, de tényleg végig izgalmas volt, most nem éreztem, hogy klisé klisé hátán. Nekem egyedül a Marie nénivel kapcsolatos szál volt túl egyértelmű, kicsit azért jobban is beburkolhatták volna, hogy Juliette tényleg kinyomozhasson valamit, de hát nem akarok elégedetlen lenni, mikor lassan kezd komolyan vehetővé kinőni a sorozat.