(Eredeti cím: Hell Hath No Fury)

Kellemes zene, a kora őszi napkeltében egy jóképű srác ringatózik egy csónakban. Kár, hogy az idillt a mellét ékesítő nagy vérfolt hazavágja. Castle a reggeli kávé mellé két jó hírt is kap: elkísérhetné Alexist az osztálykirándulásra és Martha ezentúl életvezetési tanácsadással fog foglakozni. Egy fontos ügyfele már van is – a névjegykártyája szerint –, mégpedig kedves fiacskája. Castle hiába próbál tiltakozni, Martha érvelése megfellebbezhetetlen: ő eddig is beleszólt minden lépésébe és íme, sikeres lett. Castle arcán látszik, hogy az ok-okozati összefüggést ő nem egészen így látja, viszont Martha felspannolt hangulata egyben Alexis kérésének is betesz: Castle egyszerűen nem meri Marthát egyedül hagyni az otthonukban. A további vitát a telefon szakítja félbe, hívnak a halottak.

Lanie-ből csokifagyi lesz, ha sokáig vizsgálgatja vízben állva a hullát, de szerencsére erre nincs szükség. A srác Donny Kendall, egy elit előkészítő gimi végzős diákja és a vér hiányából meg a cipőjén lévő sárból ítélve nem a csónakban kapta a golyót. Beckett szolgái szét száguldanak park-szerin tova vértócsát és töltényhüvelyt keresni, ő meg Castle-lal megy a szülőkhöz. Azok nem furcsálták, hogy nem jött este haza. Rendszeresen az osztálytársaival volt együtt, már általánosban kialakult a baráti kör, hol itt, hol ott jöttek össze. Castle beleszól, hogy persze csak addig, amíg ők el nem költöztek. A papa elismeri, hogy igen, a Lehmann bukásával ők is padlót fogtak és ezt Donny elég nehezen viselte, de nem hagyta el magát. Beckett tudni szeretné, honnan szedte Castle, hogy el kellett költözzenek, pedig egyszerű, a műtárgyak egy része (pl. a kínai paraván) túl nagy ebbe a lakásba. Castle viszont arra kíváncsi, hogy ha beütött a córesz, akkor miből fizették a drága sulit? Ő is járt oda, és sok más mellett innen is kicsapták – most persze mindegyik iskola pumpolja, mint öregdiákot. E mögött sincs kivételesen semmi rejtély, a szülők korábbi bőkezűsége nem merült feledésbe és mivel a srác tehetséges volt, az iskola ösztöndíjat biztosított neki. Az éjszakai Central Parki kirándulásről azonban a dirinek fogalma sincs, inkább útba igazítja Beckett-éket a haveri körhöz.

A két lány, Romy és Amanda, valamint a három fiú, Brandon, Max és Spencer nem túl beszédes, csak akkor nyílnak meg kicsit, mikor Beckett beveti az „én is közületek való voltam” dumát. Az ösztöndíj egy dolog, a haverokkal való bulizás költségei egy másik, erre pedig Donny-nak nem volt fedezete. Így aztán jött a kábítószer –mármint a dílerkedés a parkban, mint kiegészítő jövedelemforrás. Távoztukban még kapunk egy kis kultúrtörténeti ismeretterjesztést Castle-tól (a tragédia tényleg „kecske dalt” jelentett eredetileg) és egy „hogyan-bánok-a-hallgatózókkal” bemutatót Beckett-től. Castle megpróbálja Beckett-et rakott szoknyában és térdzokniban elképzelni, de ő gyorsan kiábrándítja: csak kamuzott (már megint), viszont ha ezt Castle így bevette, akkor lehet, hogy mégis beszáll egy pókerpartiba. A telefon Esposito-tól jött, oka egy szép nagy vértócsa és egy éjszakai bejelentés együttese: valaki hallotta a lövést és látott is elrohanni egy alakot a helyszínről. A vér mennyisége viszont arra utal, hogy a halott elég sokáig fekhetett itt. A tettes tehát nem rögtön rakta csónakba, hanem később tért vissza érte, bizonyára azért, hogy összezavarja a nyomokat. Ryan, aki korábban a drogosoknál volt, ezt ugyan nehezen tételezi fel egy dílerről, de jobb ötlete momentán nincs. A szemtanú viszont megvan és a képeskönyvből ki is választja az egyik ismert dílert.

Beckett hallgatja ki a gyanúsítottat, a kamutükör mögül Castle és Montgomery figyeli őket, utóbbi Castle-nak (és persze nekünk is) magyarázza, hogyan rakja egyik téglát a másik után Beckett a pasas jövendő zárkájának a falába. Minden szépen halad, csakhogy kiderül: nem csak az áldozatot ismerte, hanem az egész csipet csapatot, együtt jártak a parkba drogért, hoppá. Montgomery örül, hogy van egy csomó szemtanújuk, Castle kevésbé, mert mind hazudik. De már nem sokáig, mert ezúttal Beckett sem az együtt érző lemezt teszi fel, hanem belenget egy szép kövér sittet az egész bandának. Áll néma csend, légy szárnya benn se künn nem hallatik, míg Brandon végre megszólal, hogy talán jobb lenne, ha kitálalnának. Igen, ott voltak, Danny tartozott 200 pénzzel a terjesztőjének, de nem tudta megadni. Az begurult, fegyvert rántott és lelőtte a haverjukat, ők meg pánikba estek és Usain Boltot is állva hagyták volna, úgy elpucoltak. Romy volt a legközelebb és ő azonosítani is tudná a gyilkost. Meg is teszi, hibátlanul kiemeli a korábban már begyűjtött Scoville-t, éljen!

Alexis otthon arra ébred, hogy az apja figyeli elgondolkozva, amint alszik. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy Castle titkolt drogozásra vonatkozó kérdéseiből rájöjjön, apját a meggyilkolt fiú ügye, pontosabban az abból leszűrt tanulságok nyomasztják. Megnyugtatja, hogy egyrészt nem ő a család botrányhőse, másrészt ha valami komoly bajba kerülne, a barátai ott lennének és kisegítenék, hiszen ezért barátok – hogy mondtad ezt kislányom? Castle a friss epifániával olyan lelkesen rohan be az őrsre, hogy Beckett nem tud elég gyorsan elhátrálni előle. Hogy lehet az, hogy öt vastag tinédzser nem volt képes rongyos 200 dollárt kiperkálni, ha a barátjuk élete volt a tét? Ryanék szerint bepánikoltak, de ezt Castle nem hiszi, egyszerre mind az öten aligha, ráadásul itt csak pénzről volt szó. Mindezek mellett a terhelő tanúkat éppen maga a vádlott szállította nekik, ennyire nem lehet hülye. Na de miért akarnák a fiúk-lányok Scoville-re veretni a balhét? Például mert az egyikük a tettes – vágja rá Castle és ha nem is egyből, de Beckettnél is kezd leesni a húszfilléres. (Apróság: az első részben Beckett behozta Castle gyűjteményét, hogy olvasgassák. Ryan az előző epizódban és most is egy Castle könyvet szorongatva bukkan fel az irodában, úgy látszik megtetszett neki a műfaj.) Scoville kirendelt ügyvédje leginkább a minél gyorsabb vallomásra szeretné rávenni a védencét, aki a gyilkosságot ugyan váltig tagadja, de elismeri, hogy Donny az ő terjesztője volt, sőt a többiek is árulták a tőle vett drogot, bár inkább csak brahiból.

Montgomery nem lelkes, mikor Beckett az ideális díler helyett úrifiúkat szeretne gyanúba keverni, de Castle jól elhelyezett szúrására, hogy mégis csak a bűnöst kellene elítélni, nem a legkényelmesebbet, engedélyt ad a folytatásra. Romy a kulcs, hiszen ő azonosította a dílert, tehát őt keresik fel. A táskájából előkerülő pénzköteg láttán logikus Beckett kérdése: Miért hagyta, hogy lelőjék a barátját? A kislánynak ez már sok és a szülők legnagyobb rémületére bevallja, hogy nem volt ott senki más, baleset történt. Spencernek volt egy pisztolya és azzal hülyéskedésből (persze golyók nélkül) orosz rulettet játszottak, csak az érzés kedvéért. Egyszer próbálták ki a pisztolyt golyókkal is, konzervdobozokra, akkor maradhatott benn egy a tárban. Nagy nehezen kinyögi a vétkes nevét is, Max húzta meg a végzetes estén a ravaszt. Max-ékhez már a teljes kvartett érkezik. A mama megpróbál fölényes és nyugodt maradni, de a gyilkossági elfogatóparancs azért kizökkenti. A lakásból Esposito azzal tér vissza, hogy Max nem veszi fel a mobilját, de az anyja szerint a parkba ment – Beckett közben egy neki szóló hívásból már tudja ezt, sőt azt is, hogy miért nem válaszol a hívásra: megölte magát.

Ismét Castle-éknál, ezúttal Alexis ébresztgeti az apját (jó a képernyővédő a laptopon: Írnod kellene!) és egy kivételesen vérciki jelenetben bevallja, hogy egyszer már hazudott neki, mert bliccelt a metrón! De másnap két jegyet is kezelt, hogy jóvátegye, jaj! Szerencsére ennek a jelentnek gyorsan vége és isten bizony ilyenre többé nem vetemedtek a készítők, nézzük el az egyszeri botlást. Az őrsön Beckett éppen Scoville szabadon bocsájtását intézi és nehezen emészti meg, hogy ennyire nem vette észre Max bűnösségének a jeleit. Nincs meglepve, hogy Max ennyire kiborult, viszont mikor Castle megjegyzi, hogy ahhoz nem volt kiborulva, hogy visszamenjen a hulláért és elvigye csónakázni, megint kételkedni kezd. Ez inkább egy hidegvérű gyilkosra vall, de a ballisztika szerint egyértelműen azonos volt a Donny és Max életét kioltó pisztoly. Ha nem Max, akkor ki vitte el a holttestet? Lanie pont jókor jelentkezik be Max vizsgálati eredményével: a srácban annyi pia volt, hogy képtelen lett volna főbe lőni magát, valaki besegített neki. Ha ez a valaki tette a pisztolyba a golyót, akkor szerencsétlen Max csak elvégezte a piszkos munkát helyette. A leglogikusabb gyanúsított Spencer, a pisztoly tulajdonosa, akit Beckett keményen meg is izzaszt, de neki alibije van Max halálának estéjére: Brandonnal volt együtt. Brandon igazolja a haverját, bár ez a nagy uniszónó finoman szólva gyanús Beckettnek. A srácnak azonban van más is a tarsolyában. Romy IT-guru papájának köszönhetően a mobiljaik egy fájlmegosztó szolgáltatás részesei, ha a Bluetooth kapcsolat létrejön, automatikusan megkapja mindenki az egyikük által felvett képeket és videókat. Ez most éppen Amanda felvétele és már csak neki van meg, mert sejtette, hogy egyszer még szükség lehet rá. Castle-ék igazi valóságshow részesei lehetnek: láthatják, amint Max lelövi Donny-t.

Castle elég nehezen emészti meg a látványt, a kocsiban is ezen töpreng. Beckett szerint okos dolog volt megőrizni a felvételt, mert e nélkül mind gyanúsítottak lennének. Ez a mondat viszont Castle szürke agysejtjeit mozgatja meg, Beckett már a hangsúlyából tudja, hogy valami nem tetszik neki. Nem is, mert ha ezt már egy csomószor játszották, miért pont akkor támadt Amandának az az ötlete, hogy felvegye, amikor Donny meghalt? Csak nem tudta, hogy ez az este más lesz, mint a többi? Mivel kiderül, hogy Donny és Amanda korábban jártak, de egy hónapja szakítottak, nem meglepő, hogy most Amanda bámulja a falat a kihallgató-szobában. Sajnos kiderül, hogy Donny azért szakított vele, mert ő összejött Brandonnal, tehát ő nem lehetett féltékeny a fiúra. Donny lecsúszott, Brandon viszont ott volt, hát persze. Csak nem az ő ötlete volt, hogy Amanda vegye fel azt az estét? Hát… OK, már csak egy maradt az ötösből, Brandon a tenyérbemászó. Már várja párosunkat és a legkevésbé sincs meglepve, hogy most ő a gyanúsított, hiszen eddig már mindenkire rájárt a rúd. Előadja az überkúl okos bűnözőt, és miután biztosítja Beckett-et, hogy nagyon dögösnek találja, javasolja, hogy talán próbálja meg bebizonyítani, hogy ő a tettes. Beckett tényleg jó pókeres módjára reagál, Castle viszont nem lát a pipától.

Akkor meg végképp nem, amikor rájön, hogy hiába biztosak abban, hogy Brandon a hunyó, az ügyész és az esküdtszék úgy nevezett bizonyítékokat várnak, abból pedig egyelőre hiány van. Beckett Ryantől (a négyes számítógép- és kütyüfelelősétől) vár valami segítséget, de hiába nézték át az összes anyagot Brandon mobilján, semmi. Esposito fájlalja, hogy ha már ennyit videóztak, akkor Max miért nem vette fel a saját megölését, de Castle szerint ez sem segített volna, mert a megosztás révén arról Brandon is tudomást szerzett volna. Ettől viszont Beckett-et szállja meg az ihlet: ha Brandon ott volt Max halálakor, akkor a telefonjaiknak kapcsolódniuk kellett és annak nyoma kellett maradjon! Így most már Brandon csücsül a fehér falak között, de szemmel láthatóan még mindig azt hiszi, nyerésre áll. Annyira, hogy nem kér ügyvédet és vallomás címén inkább Beckett másodlagos nemi jellegeit dicséri. Castle viszont szinte baráti diskurzusba kezd a nagyfiúval, és egy kis tanmesével rávezetik, hogy immár van bizonyítékuk arra, hogy Max közelében volt annak halálakor. Az indíték azonban még mindig sántít, Castle szerint azonban Amanda volt az, aki csak azért járt vele, mert Donny már nem tudta tartani a szintet. Castle megismétli az előző részben bemutatott előadó tudományát: olyan plasztikusan, magát a részletekbe élve adja elő, hogy mi történhetett, hogy Brandon rávágja: Pontosan!

Köszönjük Brandon, a mai műsornak vége, örülünk, hogy ilyen kedves voltál és beismerted a két gyilkosság kitervelését és az egyik elkövetését! Beckett még az orra alá dörgöli, hogy ha nem akart volna túl okos lenni, és hagyja Donny-t ott, ahol lelőtték, akkor soha nem jönnek rá, de ezt persze Castle kikéri magának. Az előtérben a hatosfogat megmaradt három tagja sírdogál míg Brandont elvezetik. Castle ezek után úgy dönt, hogy mégis inkább elkíséri Alexist az osztálykirándulásra, amit Martha lelkesen támogat. Főleg, mert a búcsúzkodás közben – rossz időzítéssel – egy komplett beviagrázott nyugdíjasklub fut be „szeminárium” címén, amitől Castle felhőtlen jókedve Alexis minden erőlködése ellenére is tovaszáll.

(A végére három megjegyzés: 1. Jó hírem van: vagy az RTL klub cserélte le a fordítót, vagy az talált időközben egy angol szótárt, de annyi bizonyos, hogy ennek a résznek a magyar szövege már egészen jól követte az angol nyelvű eredetit. Reméljük, így is marad!