Számítottam valami olyasmire, hogy az írók itt hagynak minket a cliffhangerrel minimum a 2x12 részig, olyan „mindeközben” jelenetekkel húzva az időt hogy mi történik Kanadában, vagy Türkiz hazajött, a ház ura lebukott és kitört a pánik a Waterford-kúrián, esetleg Nick akasztására készülvén nettó 5-7 percnyi képkocka a kötél csomózásáról – de mindenki nyugodjon meg, erről szó sincs, kaptunk cserébe egy egyhelyszínes, 3+1 szereplős háromnegyed órát, amivel én az érthetetlenségek és a végtelenbe nyújtott szenvedések ellenére is elégedett vagyok.
Offred körbefutja párszor a házat, jót tesz a testmozgás terhesen, ebbe az ajtók rugdosása már nyilván nem tartozik bele, de hát jelen helyzetben mindent kénytelen megpróbálni az ember lánya. Megtalálja a garázst, viszont a kapuját képtelen kinyitni, így elkeseredettségében háttal nekidől az ajtónak, amikor is szembefordul egy fekete vadállattal: na, semmi más nem hiányzott még ide, csak ez - viszont a farkas csak nézi Piroskát, nem érti a szerepcserét, hogy miért a lánynak ekkora a hasa - így az vissza tud araszolni a házba.
Átkutatja az épületet, talál pár képet Hannahról, van egyébként a konzervektől kezdve a télikabátokon át egészen a kocsikulcsig minden, ami egy jó szökéshez szükséges. Beúszik egy flashback: June gondolom táborba küldte Hannah-t, akit ezúttal egy másik gyerekszínész alakít, a kislány sír és nem akar menni, az anyja is sír, de mégis ott hagyja. Offred átmegy a garázsba és talál egy ránézésre is nyilván méregdrága Chevrolet-t, mikor beindítja, felbúg a Szabad Amerika Rádió, kellemes férfihang darál néhány hírt arra utalva, hogy már az angolok is befogadják a gileádi menekülteket és Kanadában még mindig minden ok, majd egy kiváló dallal kívánnak emlékeztetni minden hazafias amerikait és gileádi árulót arra, hogy az ellenállás még mindig él!
Offred megint visszaszalad a házba, összegyűjteni a meneküléshez szükséges holmikat, nem világos ez miért nem történt meg már az első alkalommal, de lépjünk túl rajta – azon viszont kevésbé tudok túllépni, hogy majdnem a 15.percnél tartunk, és a lány ahelyett hogy már rég elhordta volna onnan az irháját, még mindig azzal tököl, hogy a hasát simogatva bámulja magát a tükörben, meg flashbackeken elmélkedik, holott a) bármelyik percben megszülhet, b) bármelyik percben betoppanhat valaki. Mire leírom a mondatot, be is gördül a ház elé a rettegett fekete limó, amiből kiugrik Türkiz, meg a Parancsnok. Na, most vagy szarban, anyukám.
A házaspár fel-alá rohangál a házban, mint a mérgezett egerek, a kezemet ökölbe szorítva izgulok, ahogy Türkiz megtalálja a feltúrt szekrényeket meg a lány piros felöltőjét. Offred közben valahol oldalt lapít (mekkora ez a ház, baszki!), míg Waterfordék egymást hibáztatva üvöltöznek:
- Ha kicsit is kedves lettél volna hozzá, sosem ment volna el!
- Kedves? Tegnap megerőszakoltad!
- A te ötleted volt! CSAK RENDBE AKARTAM HOZNI, AMIT ELTOLTÁL!
Hát Fred, ez egy szar kísérlet volt a rendbehozásra, legközelebb esetleg nézz szét a Bibliában az engesztelés hashtagre keresve, Jézusnak volt pár jó ötlete.
Offred eközben talál egy ládát tele fegyverekkel, lassan kinyitja, az idegeim pattanásig feszülnek, miért vállalja a kockázatot hogy leleplezik?! Megtölt egy puskát és kinyitja az ablakot ahonnan kiváló célpontot nyújtanak Waterfordék - minden egyes másodpercben várom hogy felnéz valamelyik és meglátja ahogy ott tollászkodik. Serena tovább óbégat:
- Kétszer szökött el a terhes szolgálólányunk (…) ellenállónak fognak tartani, fel fognak akasztani minket!
- Talán egymás mellé, ilyen az én szerencsém, baszki.
Egy-null oda. Türkiz siránkozik, ő csak gyereket akart, Fred meg belezúgott a szolgálólányba és kisemmizte, jaj jaj, mi lesz most – Offred szerint az lesz, hogy meghúzza a ravaszt, de mielőtt megtenné, lelépnek.
A lány lemegy a földszintre, ahol megkezdődnek a szülési fájdalmak és összecsuklik.
Flashback: June-t az „otthon szülésre” buzdítja az anyja, azonban ő kórházat akar meg gyógyszereket, hiába meséli el az asszony hogy bizony rá műtét közben jöttek a fájások, és miután bevarrta a sebet még 20 órán át vajúdott epidurális nélkül, szóval semmiség az egész, az ember egyedül is kibírja.
A garázsban ismét megpróbálja kinyitni a kaput, nyilván olyan módszerekkel amiket meglett férfiak is csak kellő erő birtokában tudnának abszolválni, végül beül a kocsiba és az erősebb kutya baszik elven megpróbálja kivinni a kaput az elindított járművel – viszont a kapu így sem enged. Kívülről próbálkozik ismét az ásóval, viszont addig jár a korsó a kútra, míg megtelik magzatvízzel, így a lány elcsúszva, a saját vérében fürödve néz szemet ismét a farkassal, aki visszajött hogy jobban megnézze Piroskát, mert a meséhez híven mégiscsak bekapna valamit.
Beesteledik, a lány a kandalló előtt fekve az előző szülésére emlékezik, míg úgy dönt, ez így nem járja, egyedül nem fog menni, így kimegy a hóba egy puskával, elzavarja a farkast és elkezd a levegőbe lövöldözni, vészjelzés gyanánt – majd visszamegy a házba és egy flashback kavalkáddal tarkítva megszüli a gyereket. Hát ha így is meg tudtad csinálni, nagy marhaság volt felhívni magadra a figyelmet és elvágni a szökési lehetőséget a puskaropogtatással.
A kisded nevet is kap, June anyja után Hollynak kereszteli, és a nap fáradalmait kipihennék a takaró alatt – ekkor bevilágítanak az ablakon a megérkező autó fényei.
Facebook kommentek