Krisztina dúvadként érkezik a keddi terápiára. Késett mert nagy volt a forgalom. Majdnem elütött egy biciklist, egy tandemest. Utál késni, de már nincs mit tenni, megtörtént - sose többet nem jön autóval… Róbert a műtőben van, így ki meri kapcsolni a telefonját. A terápiáról bezzeg nem mert neki szólni – még a végén árulásnak minősítené az az áldott ember, hogy a felesége Dargayhoz jár panaszra…

Otthon megint elkezdtek dolgozni, készül a regény. A nő keze még fáj, de nem számít, íródik a nagy mű. „Ő más, különleges ember, extra igényekkel”. Krisztina bűnösnek érzi magát, hogy elárulta és panaszkodott rá, így most kézfájdalmával vezekel. A nő nem tud szabadulni a tandemes élményből: elől ült egy férfi, mögötte a nő. A férfi vezetett, a nő fel sem nézett, csak tette a dolgát. Ez az élet rendje. Hogy a férfi legyen elől és mutassa az irányt. Bezzeg ő fellázadni készült a világ e rendje ellen. E miatt most szégyelli magát. Vajon van esélye a nőnek arra, hogy valaha saját, különálló biciklije legye? Egy olyan, ami előtt nincs ott egy széles váll, ami eltakarja a kilátást.

Krisztina hevesen tiltakozik: „Nem lehet! Ki vagyok én nélküle? Nem vagyok senki!” Ő 25 éve XYné, és nem M. Krisztina. Ki az az M. Krisztina? Hol van? Van joga a teljes élethez? Meg tudna élni egyedül? Azért, hogy meneküljön az érzéstől, visszatér a konfortzónájába: takarítási tanácsokat ad a meglepett pszichológusnak.

Dargay szerint a takarítás és a rengeteg kézmosás belső szükséglet, amely más, elfojtott szükségleteket hivatott kielégíteni. Vajon anyagi okok miatt tart a nő az egyedülléttől („csak” egy érettségije van, sose dolgozott semmit) vagy a magánytól fél (sose élt egyedül: a szülői házból ment férjhez)? Talán mindkét ok fennáll, de nem is ez a lényeg…. Visszatérnek ugyanis a házasság mindennapjaihoz… Érdekes módon Krisztina hosszan tudja sorolni férje jó tulajdonságait és azokat a dolgokat, amiket a vele való kapcsolat adott neki. Akkor meg miért szenved? Miért elviselhetetlen számára az együttlét?

Krisztina mesélni kezd a család mindennapi életéről: amíg kicsik voltak a gyerekek, mindig volt dóga elég: betegség, óvoda, iskola… Mindig volt mit csinálni, a két gyerek és a férje „osztoztak” rajta. Most, hogy a gyerekek már csaknem kirepültek, sokat vannak édeskettesben és jobban látszik egyikük és másikuk valódi jelleme.

És van idő és lehetőség szexre, minden nap, akár naponta többször is. A kapcsolatuk kezdetén – még gyerekek nélkül – is naponta csinálták, aztán később nem. De most, hogy szabad a pálya, megint minden nap kezdeményez a férfi. Bár sok nő ezt vonzónak találná, Krisztina számára a napi szex minden, csak nem örömforrás. Teher. Menekülne. Nem-et mondani nem lehet.

Dargay előrángatja a gépelést: arra lehetett Nem-et mondani. Azt elfogadta a férj, még ha most újra is kezdték. Lehet, hogy egyszer-egyszer a szexre is meg kellene próbálni… Krisztina is áttér a gépelésre, vagy inkább a regényre. Ál-lelkesen magyarázni kezdi a készülő mű témáját, cselekményét… ide most egy csomó nano, galaktikus, antropomorf, entitásos mondatot képzeljetek. Dargay szeme kerekedik, de a végén csak kihámoz belőle valamit, ami előre viszi a lélekbúvárkodást: a főhős egy nanotechnikával feltuningolt Lampirion nevű ember, aki már olyan modern, hogy táplálkoznia sem kell, ellenben a szexből nyeri az életerejét. Jaj.

Jön a párhuzam: Krisztina szerint Róbert azonosul saját főhősével és ezért kell a napi szex. Akkor sem ő dug, sokkal inkább Lampirion. Róbert utál enni: a sok bevitt szerves anyag elnehezíti a testet, mondja, neki szellemi táplálék kell és szexuális energia. Lampirion neve a szentjánosbogár latin nevéből ered (Lampyris noctiluca). E bogarak tulajdonsága, hogy a hím gyönyörű, szárnyas rovar, a nőstény meg egy lárvához hasonlító, ronda, repképtelen valami. Na ismerős ez valahonnan? Róbert kiosztotta szerepeket a könyvben is, pont, mint a való életben – és ezt gépelteti az asszonnyal 5 éve. Persze Krisztina nem mert beszélni felismeréséről a férjének. Ő nem panaszkodhat, ő csak egy lárva.

De Dargay átfordítja a logikát: a legtöbb pompás pillangó rút lárvaként kezdte, csak megküzdött az átalakulással. Krisztina nem lett boldogabb e hasonlattól. Maximum molylepkének képes elképzelni önmagát. A férje már megint keresi telefonon, itt a ideje indulni…