Carrie visszatért amerikai földre – eszerint a pakisztáni események folytatását nem látjuk –, testvérével pakolják elhunyt édesapjuk személyes tárgyait. Ténykedésüket Dar Adal érkezése zavarja meg, aki Petert keresi hősnőnkön. Kár a gőzért, ő sem tudja hol van, de reméli, ha már a pakiknál maradt megpróbálja kiiktatni Haqqanit.
Azt nem lehet, visszavonult törzsi területre, ahol a helyi katonaság védelmét élvezi, azaz érinthetetlen. Carrie kifejti: alig várja, hogy mégiscsak végezzenek vele, mire Adal helyesel. Csodálkozom, hogy nem sül le a képe. Mindenesetre mivel Peterről nem tudott meg érdemi információt, távozik.
Saul otthonában tévézik – épp a Tasneem által tartott sajtótájékoztatót mutaják – mikor felesége megzavarja ténykedésében, és arra kéri, ne aggódjon annyit a Haqqan által róla készített videó miatt (amin láncon tartják, miközben a terrorista a híveit buzdíja); eddig sem szivárgott ki, talán ezután sem fog. Az lehet, tromfol az öreg, a munkáltatóm mindenesetre már felmondott. Sebaj, szép végkielégítést kap, még bőven eldöntheti mit akar. Ő azonban tudja: visszamenni és szétrúgni jópár segget. Az nem fog megtörténni, inti Mira, egyelőre érdemes a realitások talaján maradni.
Carrie kijött lányával a parkba, ahol ismeretlen idősebb férfi szólítja meg. Kiderül, hogy a gyereket ismeri, sokszor hozta ide a nagyapja sétálni, ezalatt barátkoztak össze. Szőkénktől tudja meg, hogy Frank meghalt, ettől meglehetősen lehangolt lesz. Elmondja, hogy a férfi sokat mesélt neki hősnőnkről, arról, hogy nem lehet a gyerekével, de tudta, vissza fog térni – és meg is történt.
A séta végeztével hazamegy, aholis idegen autó áll a felhajtón, de az igazi meglepetés odabent várja: 15 éve nem látott anyja tért vissza exférje halálhírére. Carrie tombolni kezd, korántsem kedves szavakkal zavarja el a nőt a francba, hiába szeretné Maggie, hogy maradjon. Anyjuk végül meghátrál anélkül, hogy elmondaná miért jött, ezt nővére meglehetősen rossz néven veszi.
Saul valamiféle nagykutyához érkezett megbeszélésre – tippre legalább szenátor a tag – aki arról tájékoztatja, hogy szívesen visszavennék őt a CIA-ba, de attól tartanak, ha kiszivárog a Haqqani-féle felvétel, azzal borul a bili (és a jelölt hitelessége). Az öreg megkérdezi, hogy szerinte miért nem került még fel a videó a netre, de vendéglátója nem tud rá választ adni.
Másnap lezajlik a temetés, Carrie mond beszédet a gyászolóknak. Utána a templomkertben szót vált néhány ismerőssel, mikor hirtelen meglátja Quinnt. Végre – sóhajtok fel én is –, egy aggódni valóval kevesebb. Őszinte örömmel borul a nyakába, megszorongatják egymást, mintha legalább száz éve nem találkoztak volna.
A megemlékezésre már a férfi szálltja haza, útközben beszélgetnek. Elmondja, hogy a német hírszerzés közreműködésével jutott ki Pakisztánból; Astrid révén kapott segítséget (végre van neve az exnőjének!). Carrie pedig azt meséli el, hogy neki is lehetősége lett volna megölni a terroristát, de Khan leállította – azt érdekes módon nem említi, hogy Dar Adalt látta Haqqani járművében.
Mint említettem a tort Maggie lakásában tartják, jó sokan eljöttek rá. A nőnek ekkor tűnik fel Quinn, rá is kérdez húgánál, ki a férfi és miért nem mesélt eddig róla? Mindenesetre Franny és Peter elég jól kijönnek – na igen, nem sok olyan szitut tudok elképzelni, hogy bérgyilkos játszadozik az ember gyerekével, és ennek nincs ijesztő felhangja. Márpedig most nincs, a férfi a legjobb arcát mutatja, a kislány meg imádja (végülis neki is van gyereke, bár kiszállt az életéből, ugye). Carrie félrehívja Sault, és megkérdi mire jutott a Dar Adal utáni nyomozással, de a válasz nem az, amit remélt: a szenátor (vagy legyen bármi is a beosztása mai vendéglátójának) megdöbbent még a feltételezéstől is, hogy sunyiban kiegyezzenek Haqqanival, ezért meg sem említette, hogy szőkénk mit látott odaát – ezt csak ők ketten tudják.
Késő estig tart a megemlékezés, végül szűkebb baráti társaság marad együtt beszélgetni: Carrie, Peter és Saul nosztalgiáznak a kertben az elhunytról, mikor megérkezik Lockhart. A férfi kicsit zavarban van (gondolom a Pakisztánban történtek miatt, meg azért is, mert már kifelé áll a szénája az ügynökségtől), de ők kedvesen fogadják, ezért csatlakozik hozzájuk.
Az este végére Peter marad egyedül segíteni a nővéreknek, akik eléggé hálásak ezért. Mikor végeznek a pakolással, és hősnőnk is betakargatja Frannyt, ő elbúcsúzik. Persze nem szó nélkül baktat ki az ajtón, Carrie elkíséri az autójáig, hogy beszélgessenek még pár szót. A férfi merengős hangulatában van, arról beszél, hogy milyen jó is újra normális életet élni, aztán a következő pillanatban megöleli és megcsókolja kolléganőjét. Na végre már!! Csak pár pillanat a boldogság, a nő kicsúszik a karjai közül – attól tart, hogy elszúrná, ha most kapcsolatot kezdenének.
Quinn nem engedi eltántorítani magát: láttalak már betegen, a legrosszabb állapotodban, szóval nem tudsz újat mutatni. Elmondja, hogy nem szeretne ismét olyan borzalmakat átélni, mint Pakisztánban, fel akar hagyni a munkájával, de már tudja, hogy a kilépés nem megy egyedül – a nővel együtt viszont sikerülhetne. Ó te jó ég, olyan szerelmesen néz a nőre, hogy elfacsarodik a szívem! (Komolyan, nem láttam még Quinnt ennyire kisimultnak, ennyire emberinek - és jól áll neki!) Carrie nem válaszol az ötletre, ezért Peter azt javasolja, hogy gondolkodjon rajta, aztán gyengéden búcsút vesznek egymástól.
Hősnőnk éjjel nem tud aludni, átmegy hát édesapja egykori szobájába, és nosztalgiázva régi fényképeket nézeget. Így aztán nem lepődöm meg, hogy reggelre arra az elhatározásra jut, hogy elmegy az anyjához, és megkérdezi mit akart mondani. A muter ugyan nem hagyta meg a címét, de a rendszáma alapján le tudja nyomozni (már megérte a CIA-nál dolgozni). Frannyt nővérére hagyja, és útra kel.
Quinnek ezalatt látogatója akad: egyik hasonszőrű keménycsávó kollégája invitálja meg ma estére egy jó kis illegális küldetésre: Aleppóban azonosítottak három rosszarcot, oda kéne menni és végezni velük. Hát kösz, de kösz nem, kivonom magam a forgalomból – jön a válasz, amit társa elsőre nem akar elfogadni, de végül belátja, hogy Peter ezúttal nem megy velük. Erre az esetre elhozta a csapat tagjai által a családtagoknak írt búcsúleveleket, ezt az itthon maradó bajtárs feladata eljuttatni azok szeretteinek, akik esetleg nem élnék túl az akciót. Uhh, ez húzós!
Jó messze lakik anyu, Carrie egész éjjel vezet, reggelre ér a házához. Bekopog, ám meglepetésére egy fiatal fiú nyit ajtót. A srác elpöttyinti, hogy akit keres már elment munkába, de megmondja az iskola nevét, ahol dolgozik, mire ő köszön és feldúltan oda indul.
Anyja meglepődik érkezésén, hát még a neki szegezett kérdésen: jártam a házadnál, ki a srác aki ajtót nyitott? A válasz hallatán hősnőnkön van a meglepődés sora: a féltestvéred. Anyu magyarázatot ígér, de nem most, mert becsengetnek, kéri, hogy fél négykor találkozzanak nála otthon, akkor mindent elmesél. Oké.
Saul és Dar Adal egy kajáldában találkoznak beszélgetni. Utóbbi nem sokat kertel, azt szeretné, ha az öreg lenne újra a CIA igazgatója Lockhart távozása után. Sőt, bebizonyítja, hogy a Saulról készült terroristás felvétel nem lesz akadálya a kinevezésének, lévén nála van az eredeti, egyetlen példány – ezt prezentálja is. Az öreg megdöbben, és kérdi hogyan jutott hozzá?
Haqqanival kellett alkut kötnie, megígérte neki, hogy lekerül a kivégzendők listájáról. Cserébe átadta a felvételt, plusz vállalta, hogy nem rejteget terroristákat Afganisztánban. Saul kiborul: ő maga egy kibaszott terrorista! 36 amerikai halt meg miatta, mi pedig futni hagyjuk? Úgy valahogy. És mi a biztosíték rá, hogy betartja az ígéretét? Az, hogy ez neki is érdeke; hamarosan hatalmas terület ura lesz (Afganisztánban is), nyilván jól jön, ha az amcsik békén hagyják.
Carrie hotelszobájában pihen, mikor Peter hívja: hallotta hírét, hogy világgá ment. Na igen, csak anyuig szaladt, de kiderült, hogy van egy öccse is. A férfi felajánlja, hogy odarepül lelki támaszt nyújtani, de a nő nem kér belőle. Nem a kapcsolatukból nem kér, hanem egyszerűen most nem tud mással foglalkozni, mint a zűrös családi viszonyaival. Quinn azonban belemagyarázza a beszélgetésbe, hogy ez egy nemleges válasz, hiába győzködi kolléganője, hogy pár nap múlva otthon lesz, és akkor mindent megbeszélnek. Carrie mindenesetre nem érzékeli a sértődést (mi annál inkább), mégis kissé feszülten kel útra a rá váró beszélgetés miatt.
Anyja a házba invitálja, elmesélni elhagyásának és féltestvére születésének igaz történetét. Már terhes volt, mikor lelépett tőlük, viszont a gyerek apja nem tartott ki mellette. Igazából több férfival is viszonya volt, az apjuk tudott a dologról, mégis rendre megbocsátott. Szóval ő volt a hibás, és nem azért lépett le, mert a férje betegsége miatt nem tudtak együtt élni.
Hősnők a szemére veti, hogy pont akkor dobbantott, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, ugyanis nem sokkal később rajta is kiütközött apjuk betegsége. Anyja erről nem tudott, ugyanakkor azt állítja, azért nem jelentkezett, mert csak fiára, Timre akart koncentrálni. Milyen kedves; mintha a gyereknevelés egy kibaszott felolvasó est lenne: megunod, de sebaj, lapozol és folytatod egy másik fejezettel...
Carrie feldúltan tér vissza szállására, azonnal Petert hívja, ám a férfi száma már nem él! WTF? Ő ugyanezt kérdezi magától, aztán felhívja Dar Adalt, rávakkantja a rögzítőjére, hogy „hol van Quinn?”, majd teketória nélkül haza indul.
Mi látjuk, hova lett: úgy néz ki szerelmi bánatában világgá megy, de legalábbis öngyilkos küldetésre – beállít a reggel látott haverjához, hogy elmenjen a küldetésre Szíriába. A banda új tagját ezennel hazaküldik, átadják neki a családtagoknak szóló leveleket (köztük a Carrie-nek szólót), és távozhat; innen a veterán Quinn veszi át a csapattagságot. B+!
Hősnőnk hazatérve egyenesen Dar Adal házához hajt, hogy Peter után érdeklődjön; veri az asztalt, miszerint beszélnie kell a férfival, mégpedig azonnal. Az lehetetlen, így a válasz, öngyilkos küldetésre ment (nincs kimenekítési terv, aki túléli hazavergődik maga), egy órája jelentkeztek be utoljára, most már nem lehet őket elérni.
Szőkénk begurul, és felhozza: látta Adalt Islamabadban Haqqanival. Szóval vagy segít beszélnie Quinnel, vagy azonnal megy a sajtóhoz. Nos, ahhoz előbb Saulnak is lenne néhány szava – kontráz Adal –, ám a nő tromfolja: Haqqani egy gyilkos, ha lepaktál vele exfőnökük minimum arcon köpi. Igazából ezt tőle kellene megkérdezni, mondja Adal, azzal kivezeti hősnőnket a teraszra, ahol a döbbent, és némileg szégyenkező Saul bámul rá. Most van az, hogy Carrie szóhoz sem jut, csalódottan, a sírás szélén állva távozik.
Hát ennyi, köszönöm az egész évados figyelmet, akit érdekel legközelebb (november vége felé) találkozunk a hasonló témájú, Richard Armitage főszereplésével készült Berlin Station hogyvoltjainál.
Hogyvoltíró a twitteren - további tervek, megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek