Kedves Olvasók! Tudjátok milyen az, amikor egy hogyvót három írója összefog, hogy az évadzáró előtti utolsó részt közösen írja meg? Nos, a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy ketten írják felváltva, harmadikuk pedig a jó hangulatról és a humoros bon-montokról gondoskodik. A végeredmény itt alább.

Ahogy azt gyanítottuk, miután az előző részt Abigail történetével zártuk, most innen folytatjuk – ideje kideríteni, mi történt anyuval. Henry emlékeibe merülve emlékezik egykori kedvesére, majd fia zökkenti ki gondolataiból: nézzük mi történhetett. Annyit már sikerült megtudniuk, hogy szerettük álnéven élt és ápolónőként dolgozott. Abe adja ki az ukázt – irány az utolsó ismert lakcíme. Apu nem vezethet, az öregnek enélkül is véges a hátra lévő évei száma. Az őrsön nyomozópárosunk konstatálja, hogy heti ügy nélkül maradtak, lévén mindketten szabira készültek, csak épp nem sikerült összehozni. Jo újdonsült ismerősét pattintotta le a repülőtérre menet, Hanson pedig az asszonnyal vitatkozott össze a családi síelés részletein. Nyomozónőnk előzékenyen kijelenti, hogy Henry és ő majd remekül ellesznek, de Mike lelombozza a hírrel, miszerint dokink is szabin van. Hát, ez egy extra szájzárhiányos probléma.

Bővebb felvilágosítást Lucas ad a dologról – hősünk magánügyben van távol pár napig. A nő kicsit túlgondolja az előző este (nem)történteket, és azt hiszi, hogy a doki miatta ment világgá. Ezt nem kellett volna mondani, mert Lucas vad elméletgyártásba kezd: t’án úgy vagytok egymással, mint a borsó meg a héja? Ő tiltakozik, de padawan  - úgyis, mint Henry újdonsült BFF-je - nagyon örülne, ha kedvenc párosát együtt láthatná, méghozzá nem csak nyomozni. Sőt, ha Jo-nak van valami csini barátnője (azért szigorúan 90-es mellbőség felett!), csaphatnának akár gruppennachtmittag-ot is.

Oké, ne térjünk el a tárgytól – hol a retekben van Henry? Tarrytown-ban, Abe-nek segít megtalálni régen eltűnt édesanyját. Aha. És amúgy mit tudni Abe apukájáról, jön a rendőri logika szerint következő kérdés? Hát, semmit.

A kétharmadnyi Morgan család eközben Abigail nyomában járva azon törpöl, vaj’h mit kereshetett anyu itt a világ végén, a hogyvótírók meg azon, hogy ők bizony kibírnák itt. Nem vagyunk egyformák, na. Az isten háta mögötti házban a várttal ellentétben laknak, de persze nem eltűnt családtagjukat lelték meg íly' hirtelen, csupán annak egykori főbérlőjét. Megtudják, hogy Abigail (illetve utolsó ismert nevén Sylvia Blake) ugyanúgy szó nélkül hagyta ott albérletét, mint annak idején a srácait. De legalább pár doboz cuccot hátrahagyott, akár némi okosság is kisülhet belőle. Meg néhány bokor virágot – konstatálja Henry a kertben, mégpedig Hunyort, ami a kedvenc növénye volt (amúgy mérgező). Tegye fel a kezét az a kedves olvasó, akinek szintén mérgező virág a kedvence. Na ugye.

A virág és anyu közti összefüggést megerősítendő visszatérünk a múltba, konkrétan 1946-ba, mikor az ifjú Morgan család épp beköltözik New Yorkba. Az asszonyka nem lelkesedik túlzottan a helyért, de kap egy virágot, melyet férje féltő gondoskodással csempészett át az óhazából az óceánon cuki cserépben. Igen, hunyort. Na, így már minden rögtön szebb.

Henry virágok feletti merengését váratlan felfedezés zavarja meg: a virágágyások körül furcsa a föld, és miután ő maga korábban sírásó is volt, rögtön észreveszi, ha lát egyet (mármint sírt). Ez az anomália lapátot igényel. Jónéhány ásónyommal később feltevése beigazolódik, csontvázat talál, ezzel Abigail egykori lakhelye átminősül tetthellyé. A helyi seriff kezdi meg a feltárást, és egyben hősünk faggatását, aki szívesen beleütné az orrát a dologba hivatalos személyként is, aminek elintézésében a megjelenő Jo lesz a segítségére. A sírból közben előbukkan egy régi virágos kulcstartó, mely Henry emlékei szerint feleségéé volt, Abe pedig kontráz: ez anyué.

A csontváz rövid úton a boncasztalon végzi, a vizsgálatot pedig Lucas – hősünk most érthetően zaklatott. Megtudjuk, hogy a fejére mért ütésbe halt bele, de szerencsére ez nem Abigail, az áldozat alig húsz éves volt. Henry lélekszakadva hazarohan a hírrel, az öregfiúk megkönnyebbülten ölelkeznek össze. A frissen felfedezett esetnek viszont köze lehet anyu eltűnéséhez, nem ártana kideríteni, mi történt a fiatal lánnyal. Addig is nézzük, mi lapul Abigail hátrahagyott dobozában: egy csomó használhatatlan kacat. Ezzel nem vagyunk beljebb.

A laborban Henry – visszanyerve munkakedvét – megállapítja, hogy a leányzó csuklója is eltörött, de azt szakértő kezek helyrerakták, csak nem volt ideje meggyógyulni, mielőtt belehalt a fejsérülésbe. Hősünk szerint ez lehet a kapocs Abe eltűnt anyukájának esetével, hiszen ő ápolónőként dolgozott. Lucas rátalált egy Tarrytown-ban 1985. áprilisában eltűnt lányra, bizonyos Belinda Smoot-ra, alighanem ő az áldozat. Henry a hírre kirándulni hívja Jot, mire a nő úgy vigyorog, mint akit baszni visznek.

A kisváros kórházának folyosóján információkra várva édelegnek még két kört maguk körül, megbeszélik, hogy milyen jóban vannak ők ketten, meg egyáltalán – most Henry vág olyan fejet, mint aki legszívesebben hősnőnket vinné.

Megkapják a keresett információt, amiből kiderül, hogy Belinda valóban kórházba került 1985. április 7-én, sérüléseit pedig Abigail (Sylvia) látta el. Henry javasolja, hogy kerítsenek egy olyan alkalmazottat, aki emlékezhet még az akkor történtekre. Találnak is.

Az öreglány elmeséli, hogy Morgananyu a semmiben tűnt el úgy, ahogy érkezett. Eltűnése előtti nap ápolta Belindát, a lány baleset áldozataként került hozzájuk. Később egy motorbalesetet szenvedett férfit láttak el – emlékezetes esete lehetett, ha az idős hölgy így emlékszik rá. Sanszos, hogy Abigail végül magával vitte a fiatal nőt a házába, mert az veszélyben volt; ennek nyomát látja ugyanis Henry az aktájában. A lányt amúgy nem akárki vitte be anno a kórházba, Teddy Graves azóta megbecsült bíró, őt nem lesz egyszerű kikérdezni.

Hőseink azért megpróbálják, egyenesen berongyolnak a tárgyalótermébe és szembesítik az esettel. Graves szerint ez már történelem, az ő szerepe egyébként is makulátlan az ügyben, csak bevitte egy buliból a szerencsétlenül járt, sérült lányt a kórházba. Beszélgetés közben az épület elé érnek, egyenesen a bíró úr kocsijához, egy Alfa Romeo Spiderhez.

Az autó láttán Henrynek rögtön lesz egy elmélete: nem annyira a buliban, inkább onnan jövet sérült meg Belinda, mindketten túlzásba vihették a partizást, ugyanis a kocsi is megsérült (hogy a három évtizedes sérülést hogy szúrta ki hősünk az autó fényezésén, arra nincs tippünk). Ráadásul egy motorost is elütött akkor este a bíró úr, az egyetlen szemtanú pedig rövidesen elhunyt, ejnye. Graves lekezelően vigyorog, ez még elméletnek is gyengécske, Henry ügyésznek inkább ne menjen.

Arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy felidegesítse Reece hadnagyot, aki utasítja Jo-t, hogy sürgősen hagyják abba a tiszteletre méltó bíró vegzálását és az egész nyomozást. Mike viszont fű alatt hajlandó besegíteni, úgyis arrafelé mennek síelni (ezek szerint neki legalább összejött az utazás), nem ártana utánanézni a motorbalesetes fickónak. (Hansonnak is fölöttébb kedvére lenne, ha szövetségi bírót lehetne lekapcsolni gyilkosságért.)

Lucas raklapnyi ajándékkal érkezik a régiségbolthoz, de nem lopott árut akar elpasszolni, csak összepakolta a sírból kiásott, és Reece hadnagy által kidobásra ítélt földet, hiszen az kincseket rejthet, már csak labor kellene hozzá. A Morganek összenéznek: ideje beavatni a kölyköt. Levonulnak tehát a dobozokkal az alagsorba, labor láttán Lucas orgazmikus sokkot kap és áhítattal néz főnökére.

Hanson a kórházból jelenti a kutatása eredményét, pontosabban eredménytelenségét: papíron a motorbalesetes fazon nem létezik, valaki lenyúlhatta az aktáját. Talán a bíró úr? Közben Henry egykori felesége holmijai között verseskötetre bukkan, melyet anno együtt olvasgattak szerelmetes édelgés közepette hitvesi ágyukban. Most az emlékek hatására elbambul, kiejti a könyvet kezéből és ekkor egy levél hullik ki a lapok közül. Az írást a baleset napján – 1985. április 7-én – datálta, és leírja benne szándékát, miszerint újra együtt lehetnének ezen a tökéletes, mindentől távoli, romantikus helyen. Az érkező Abe azonban felhomályosítja: bár a levél bizonyítja, hogy vissza akart térni hozzájuk, valami szörnyűség történhetett, ami miatt mégsem tette.

Ekkor rongyol be Lucas a hírrel, miszerint talált valamit a „szemétben” – egy nyakkendőtűt, melyről hősünk  nagyítóval leolvassa a feliratát. Látjuk, hogy az elhangzott jelmondat az ő buksijában fényt gyújtott, ám társait nem világosítja fel a meglelt információról, inkább azt kummantja, hogy megbeszéli Jo-val, aztán ellohol.

Graves bíró az irodájába érkezik, és – már meg sem lepődünk igazán – az asztalán ott találja az inkriminált nyakkendőtűt, a szoba sarkában pedig magát Henryt, aki biztos benne, hogy a törvény korántsem feddhetetlen szolgája korábban hazudott neki, és igenis ő vezette az autót, mely elütötte akkor éjjel a motorost; a szintén megsérült Belindát pedig bevitte a kórházba majd hallgatásra kérte. A megfenyegetett lányt az őt ápoló nővér hazavitte, ám a bíró utánuk ment, és végzett a fiatal nővel. De mégis mit tett Abigaillel? Graves egy szót sem ismer el az agymenésből, pedig Henry alaposan megszorongatja, végül az érkező biztonsági őrök mentik meg a kiadósabb grabanc-rángatástól.

Mivel ezt bizonyos helyeken hivatalos személy elleni erőszakként értékelik, kedvenc halhatatlanunk másnap reggel fogdában ébred, ahonnan Jo hozza ki. Henry nagyon sajnálja a történteket, kell is a bűnbánat, a nő most már ideges és tudni szeretné, mi ütött hősünkbe, ami miatt ennyire rácuppant az esetre; ki a franc ez az eltűnt nő valójában, mármint a férfi számára. Választ egyelőre nem kap, mert megcsörren a telefonja - a bűn ösvényére tévedt halottkémünk ezúttal megmenekül, a letámadott bíró magától besétált a kapitányságra.

Vallomásában beismeri, hogy korábban ismerte Belindát, volt köztük valami azon a tavaszon, a balesetet és a motorosgázolást illetően Henrynek teljesen igaza volt, de a lány halálához semmi köze. Ráadásul pont a csaj beszélte le a jövendő nagy jogtudósát arról, hogy a rendőrséghez forduljon, mivel félt, hogy a faszija előtt lebukik a cicázással. (Ja, hogy a lánynak pasija volt? Ez új infó.) Graves azt se tudta, hogy Belinda eltűnt, mivel az eset után rögtön visszament az egyetemre és nem kereste többé. Felejteni próbált, illetve inkább kitörölni múltja e csúf darabját, méghozzá úgy is, hogy ellopta a kórházból a baleset után cserben hagyott férfi aktáját. Meg persze nem semmisítette, most éppen magával hozta a kihallgatásra….

Este hősünk a sosem folytatódott közös életükről mélázik, mikor fia az eldugott ház emlegetése közben felhozza, hogy volt abban pince is, mire faterja veszettül elrohan. Először Jo-hoz az ötlettel, miszerint Abigail talán ott halt meg, csupán a rendőrök figyelmét kerülte el a hely létezése. Oda rongyolnak azon melegében, megtalálják a pincelejáratot, s míg Henry a pincét kutatja át, addig Jo a házban telefonál (lévén odalent nincs térerő). Mike hívja ugyanis új információkkal: Belindának nem volt regisztrált látogatója a kórházi tartózkodása alatt, ám nem mindenkinek kötelező feliratkozni, ha beteget vizitál. Például ha egyenruhát visel az illető.

A felismeréssel párhuzamosan rendőrautó érkezik az elhagyott házhoz, és míg Henry a pincében maga is felfedez egy egyenruhát, az újonnan érkezett csatlakozik hozzá – fegyverrel a kezében. Vance seriff áll a stukker túlvégén (aki a rész elején helyszínelt Belinda megtalálásánál), és elismeri hősünknek, hogy ő az, aki elhantolta a lányt a virágágyásba. Dokink persze tőle is leginkább Abigail sorsát szeretné megtudni, de nem kap választ, és szerencsére megérkezik Jo, és lefegyverzi a törvény gyilkos emberét.

Beviszik az őrsre, ezzel megint sikerül felidegesíteni a főnökasszonyt, aki azonnal közli a renitenskedő gyerekekkel, hogy amíg az illetékesek ide nem érnek, senki jelvényes nem mehet a seriff közelébe. Eltart egy ideig, mire Henrynek leesik a tantusz, hogy ezúttal (jelvénytelen lévén) neki kell kihallgatni a gyanúsítottat. Hősünk elővezeti a saját elméletét a történtekről: a seriff bevitte a motorbaleset áldozatát a kórházba, ekkor fedezte fel, hogy csalfa nője is ott csücsül. Féltékeny lett, követte a lányt, indulatból ölt, sőt akár még baleset is lehetett. Az volt, mondja Vance vallomásában, ő kissé ittasan érkezett a házhoz, Belinda dulakodás közben esett bele valami hegyesbe, ami meglékelte a fejét.

Oké, ezzel megvolnánk, Henry most már inkább azt szeretné megtudni, hogy mi lett az ápolónénivel. Ja, ő ekkor már nem volt odahaza, egy harmincas, sötét hajú, nyurga fickóval távozott kicsivel korábban. Nem is jött vissza később, csak a főbérlő, aki bekopogott a házba, kis híján megzavarva Belinda elhantolását. Miután a hívatlan vendég dolga végezetlenül távozott ő elásta áldozatát. Kihallgatója itt közbeszól: mérföldekre nem lakik senki a háztól, ha Abigail távozása után pár perccel érkezett a főbérlő, ugyan miért kopogott az ajtón? Aztán megválaszolja saját kérdését: mert nem látta az ápolónőt és kísérőjét távozni, azaz ők nem az autóúton hagyták el a helyszínt.

Jo és Henry bűvölik kicsit a térképet, hogy akkor mégis merre mehettek, majd ötletüket megerősítendő a helyszínre sietnek. Nem kell sokáig keresgélniük, dokink percek alatt kiszúrja az árokba csúszott, félig eltemetett autót. Aggódva rohan a roncshoz, aminek szélvédőjén hatalmas lik tátong, tőle pár méterre pedig egy ember csontvázát leli meg.

Kicsivel később immár a boncasztalon hever a test összes csontja, Henry megrendülten áll a fura ravatal előtt. Végül Jo unszolására elmondja amit kiderített róla: úgy véli a balesetbe, illetve az azzal járó sérülésekbe halt bele. Ezúttal azonban a padawan megcáfolja mesterét, mert ő úgy véli, utastársa megpróbálta megmenteni, a nő viszont végül önkezével vetett véget életének: elvágta a saját torkát. Hát, ebben sok minden van, de logika, az nincs.

Dokink hazakullog; otthon fiával beszélgetve fennhangon ismételgetve a tényeket próbál értelmet találni a történtekben. Mégis ki lehetett, aki elrabolta Abigailt, és aki miatt végül az öngyilkosságot választotta? Talán a férfi, aki a történet minden pontján felbukkan – a motorbaleset elszenvedője? De hiszen őt a bíró halottnak hiszi. De mi van, ha túlélte? És súlyos sérülésekkel gyilkolászni megy - kérdem én? Nos, ez nekem hihetetlen, ám halotti bizonyítványa nincs, a baleset utáni sorsa ismeretlen.

Hősünk sorolja róla a tudnivalókat, és összerakja a képet: harmincas, sötét hajú férfi aki t’án elsétált egy súlyos autóbalesettől, ez nem lehet más, mint Adam. Kizavarja Abe-t és felhívja halhatatlan „sorstársát”. A történet azonban hosszú és bonyolult, nézzük elejétől végéig mi is történt.

Adam-et 1985. április 7-én éjjel elgázolta egy autó motorozás közben, ám az orvosok és Abigail szakértelmének köszönhetően életben maradt. Önző (és tipikus) férfiként nem óhajtotta a gyógyulás szenvedéssel járó útját végigjárni, hiszen neki rendelkezésére áll egy mindennél gyorsabb módszer: halál és feltámadás. Ezért mikor a nővér meglátogatta szobájában arra kérte, hogy vessen véget az életének, és meg is indokolta miért kéri (baszki, ezt komolyan gondolták az írók, hogy egy ekkora titkot félájultan elrebeg valakinek?)

Csakhogy nem számított rá, hogy Abigail elhiszi beteg zagyválását, lévén találkozott már halhatatlannal. Ekkor megölte magát, hogy újra életre kelve megkereshesse ápolóját és kikérdezhesse arról a sorstársáról, akivel a nő találkozott. Utánament hát a házikóba, de Abigail elszántan védelmezte férje legféltettebb titkát, semmit nem volt hajlandó elárulni, viszont, hogy új védencét (Belindát) mentse, beült Adammal a kocsiba és elhajtottak. Persze a lánynak így sem volt szerencséje, az akkori seriffhelyettes (Vance) már ott ólálkodott a bokrok között.

Abigail menet közben félrerántotta a kormányt, meséli tovább Adam a történetet, a balesetbe majdnem belehalt, de ő újraélesztette, hiszen nem szörnyeteg (csak kellett neki az információ a másik halhatatlanról). A nő viszont továbbra is megőrizte titkait, inkább a halált választotta, minthogy beszéljen. Adam mintha kicsit neheztelne ezért, (hiábavaló) önfeláldozása miatt három évtizedbe telt, mire megtalálta Henryt. Hősünk könnyes szemmel ébred rá az igazságra, nemezise pedig azzal zárja a beszélgetést, hogy bizony, ilyen jó asszony nem terem ám minden bokorban.