Vasúti sínek között kezdünk, pályamunkások kis csoportja csákányozik keményen. A fókusz pillanatok alatt egyikükön, a nagydarab, kopasz Hugo Hasén van, akit lelkesen ugratnak a társai. Esténként rendszeresen bevonatozik ugyanis Münchenbe, de a többiek nem tudják, miért. Gondolják, biztosan van ott egy nője, vagy egyszerűen csak kurvázik, de Hugo titokzatos, nem hajlandó semmit sem elárulni, egyébként sem igen szól hozzájuk egy szót sem, csak ha nagyon muszáj. Ugrunk a munkásszállóként funkcionáló helyiségbe, ahol a melósok fütyörészve mustrálgatják a zuhanyzó Hugo zsebéből elővarázsolt képen látható fiatal lányt, miközben társuk már a vélhető újabb „randira” készülődik. Mikor felfedezi, hogy megkaparintották tőle a képet, bedurran az agya, s majdnem nekimegy a többieknek, de még időben lehiggad, s abba is beleegyezik, hogy egyik társa kirakhassa a lány fotóját az öltözőszekrényére. Hugo hamarosan már öltönyben és kalapban feszít díszzsebkendővel, de az arcát elnézve érezzük, hogy itt valami nagyon nem kóser.

Hugo a legelső bemutatott Derrick-részben is komoly szerepet kapó S-Bahn egyik kocsijában utazik be Münchenbe, ahol egy sztriptízbárban múlatja idejét. Asztali csúszkafocit játszik, ami nagyon megy neki, ki is zsebeli az éppen soros ellenfeleket. Amikor egy lengén öltözött hölgy hívná ki játékra, akkor azonban a magabiztos férfi teljesen megváltozik, olyan szinten tűnik komplexusosnak, ami már nem normális. A bárban hamarosan egy félmeztelen hölgy a Junior High & The Rockets Dance, Dance, Everybody Dance című dalára vonaglik, amit Hugo átszellemült arccal követ, majd a lebujból kilépve újra, még durvábban elhajtja a neki ismét felajánlkozó, láthatóan prostituált hölgyet.

Hugo újra az S-Bahnon immár hazafelé utazik, s kettesben maradnak a kocsiban egy fiatal lánnyal. Ha fiatal lány tűnik fel a Derrickben, akkor az eddigi tapasztalataink alapján már készülhetünk a legrosszabbra, Hugo tekintetét tanulmányozva pedig még inkább. A vadidegen férfi beszédbe próbál elegyedni a lánnyal, elkezdi mesélni az élettörténetét, de a hölgynek ez láthatóan nincs ínyére, rá sem néz Hugóra, s kelletlen tőmondatokban válaszolgat csak neki. Aztán már válaszolni sem akar, amivel gyorsan felhúzza az udvariasság mögé jókora adag agresszivitást visszafojtó férfit. A lány a megállónál kiszáll a kocsiból, Hugo azonban nem ott követi, hanem a túloldalon kiugorva, jó helyismeretét kihasználva kerül elé. A lány láthatóan várt valakit, aki elé megy, de egyelőre mindhiába. 23 óra 20 percet mutat az állomás nagyórája…

Elindul hát egyedül, s azt csak mi látjuk, ahogy az erősen izzadó Hugo settenkedve követi. Aztán hirtelen előugrik, s a hölgy arcán pontosan látjuk, amit mi is érzünk: itt most marha nagy gebasz van. Hugo élvezi a helyzetet, a lány pedig azzal kezdi el revolverezni, hogy a férje bármelyik pillanatban befuthat érte. A hölgy nem kér Hugo ilyen kései társaságából, s futásnak ered, miközben éppen csak egy pillanatot késve befut autóján a férje az állomás épülete elé. Hugo felháborodva üldözi a menekülő lányt, hogy miért kell őelőle elfutnia, a fák között beéri, leteperi és megfojtja. Az események drámai csúcspontján a késve érkező férj éppen a gyilkosság elkövetése után hazafelé sétáló Hugót kérdezi meg, hogy nem látta-e véletlenül a feleségét, de kopasz barátunk rá sem nézve, szinte katatón állapotban sétál el mellette.

(Intermezzo: ha már kopaszság, el kell mondanunk, hogy a Derricket megszemélyesítő Horst Tappert ekkorra már majdnem teljesen tarkopasz volt. Reineckerék azonban másképp képzelték el a főfelügyelőt, így nem maradt más megoldás, mint a paróka. Tappert a memoárjában leírja, hogy a sorozat végére már négy különböző paróka közül válogathatott, melyeket – persze egyszerre csak egyet... – akkurátusan saját maga ragasztott fel minden egyes forgatási nap elején, ezt a műveletet soha nem bízta a sminkesekre.)

Másnap reggel Derrick és Harry a sínek mellé kiterített holttest mellett beszélgetnek, miközben teljes gőzzel zajlik a helyszínelés. Gyorsan kiderül, hogy sorozatgyilkossal van dolgunk, aki már a harmadik fiatal lányt fojtotta meg, s fektette a vasúti sínek mellé. (Itt kell megjegyeznünk, hogy az epizódcím magyar fordítása nem telitalálat, Halál a síneken helyett valójában azt kellett volna lefordítani, amit a német eredeti jelent, s maga a sztori is bemutat: Halál a sínek mellett.) Először tűnik fel a sorozatban a mogorva stílusú Schröder nyomozó, aki a holttest mellett megtalálja a Hugo outfitjéhez tartozó zsebkendőt, amiről a szomorú férj rögtön megállapítja, hogy nem néhai asszonya ruhadarabja. A férj kihallgatásakor arra is gyorsan fény derül, hogy éjjel a vasútállomás mellett vélhetően felesége gyilkosával találkozott… Hamarosan fantomkép is készül, s egyébként is jóval többet látunk ebben az epizódban a tényleges nyomozómunkából, mint korábban. Például Derrick rögtön afféle rendőrségi „konzíliumot” is hív össze, ahol diafilmeken mutatják be a korábbi áldozatokat, kiegészítve a legfrissebbel.

Ettől kezdve párhuzamosan követhetjük Hugo sorsának alakulását, illetve a rendőrök nyomozásának előrehaladását. Amikor embernek tekintik, kiderül, hogy Hugo egészen másmilyen is tud lenni, mint ahogy az egyébként tőle megszokott. Egyik kollégája, Greiser (az a Günter Strack alakítja, aki utóbb a nálunk is közkedvelt Két férfi, egy eset című krimisorozat egyik főszereplőjét alakította), valamint az ő fiatal lánya, Hannelore elhívják Greiser sógorának születésnapi partijára, ami teljesen meghatja a nagydarab kopaszt. A buli nagyon jól sikerül, Hugo roppant mód keni a tekézést, folyik a sör, csak akkor fagy a mosoly Hugo arcára, amikor a buli végén befut a vele végig nagyon barátságosan viselkedő Hannelore fiúja. Hugo ezután olyan bánatos arccal tolja haza a lány biciklijét, hogy szinte már meg is sajnáljuk közben.

Közben Derrick irodájába megérkezik egy Zimmermann nevű stílusos pszichológus, aki megpróbálja a soha meg nem erőszakolt, de a sínek mellett kigombolt blúzzal otthagyott áldozatok fényképei alapján összerakni a tettes profilját. Véleménye szerint nem elmebetegről, hanem egy olyan – alapvetően udvarias – férfiről van szó ebben az esetben, akinek súlyosan sérült a nőkkel való kapcsolata, vélhetően valamilyen fiatalkori trauma, esetleg az édesanyjával ápolt megromlott viszony okán. Derrick és Harry hamarosan esti felfedezőútra indulnak a müncheni gyorsvasúthoz: mivel mindig az utolsó vonaton utaztak az áldozatok, ezért szétnéznek, hátha feltűnik nekik valami. Szinte már hátborzongató, amint Derrick és Harry szétválnak, a hátuk mögött pedig az éppen befutó szerelvényből kiszáll Hugo Hase…

A rendőrök nagyon közel járnak a tetteshez, bár erről ekkor még semmi fogalmuk sincs. Hugo újra felkeresi törzshelyét, a sztriptízbárt. Egy Top Secret című, ezzel szemben német nyelvű dal szól, miközben megállapíthatjuk, hogy a sorozat készítői cseppet sem voltak prűdek: a képünkbe lógatott csöcsfaktor egész komoly szintet ér el újra. Derrick közben vonaton utazik az előző gyilkosság helyszínéig, ahol feltűnik neki a pályamunkások – most nyilván Hugo nélküli – csoportja, s a korábbi leírások alapján kezd neki derengeni, mivel foglalkozhat a tettes.

Hugo a bárból édesanyja lakásához megy, ott akar ugyanis megszállni éjszakára, mivel lemaradt az utolsó vonatról. Az asszony azonban be sem akarja engedni, gyorsan el is zavarja a fiát. Hamar megtudjuk, miért: prostituáltként tengeti mindennapjait, s éppen most is kuncsaft van nála. A férfi azonban lelohad Hugo megjelenésének hatására, s gyorsan el is hagyja a nem túl mutatós szajhát. Hugo odakint lecsap a férfira, s a maga udvarias, de ellenállhatatlan módján meginvitálja kedvenc bárjába egy sörre. Kopasz barátunk mosolyogva beszélgetne a vén pernahajderrel akár az édesanyjáról is, de annak láthatóan nem sok kedve van mindehhez, a lehető leggyorsabban szeretne elpályázni Hugo társaságából.

Derrickék felkeresnek egy lányt, aki anno megmenekült Hugo elől. A hölgy egy lemezboltban dolgozik, a hetvenes években még léteztek ilyenek, igazi finom bakelitekkel, nagy lemezbarátként könnybe lábadó szemmel nézzük ezt a jelenetet. Elmeséli a saját esetét Hugóval, ami ugyanúgy kezdődik, mint a meggyilkolt lányok története, a csavar ott van, hogy ő igazolt rövidtávfutóként végül el tudott szaladni a gyilkolásra kész pályamunkás elől. A lány komoly segítséget jelent a nyomozás során: egyrészt javítani tud a nem teljesen tökéletes fantomképen, másrészt emlékszik arra, hogy a férfinak tiszta bőrkeményedéses volt a keze, amit simán okozhatott a pályamunkásoknál elengedhetetlen csákány, harmadrészt pedig az tűnt fel neki, hogy támadójának szinte az egész menetrend a fejében és a kisujjában volt, csak úgy kente-vágta a München környéki viszonylatokat oda-vissza. Derrick meg is kéri a lányt azonnal, hogy kísérje el őket esti vasúti bejárásukra, hátha sikerül felismernie egykori támadóját. Balszerencséjükre azonban Hugo ezúttal kihagyja a müncheni túrát, helyette az ágyán fekve álmodozik a jól sikerült születésnapi partiról – s a kedves Hanneloréról. Rögtön el is kezdünk aggódni a lányért…

Legközelebb Harry és Schröder kerül a tetteshez, amikor a játéktermeket, bárokat érintő túrájuk során éppen csak elkerülik pár másodperccel az újra a törzshelyén lebzselő Hugót. A csúszkafocizó fiatalok felismerik a fantomképen látható férfit, de már késő, Hugo addigra felszívódott. Ennek ellenére szorul a hurok az eddig Fortuna istenasszony kegyeit élvező fickó körül, aki most éppen Hannelore után ólálkodik a gyorsvasútnál – Derrickék ismét csak másodpercekkel késik le azt a szerelvényt, amibe Hugóék beszálltak. A vonatról leszállva Hugo a gyorsan menekülni kezdő Hanneloréra is ráhozza a szívbajt – a lány életét valószínűleg csak az menti meg, hogy végszóra megérkezik Hannelore apja, Greiser is. Gyilkosság helyett így ezúttal kedélyes sörözésbe fullad az este, a lány még táncolni is megtanítja a megjuhászodott Hugót.

A férfi szinte merevrészegen tér haza a pályamunkások közös szállására, s igen nehezen viseli, amint a többiek újra elkezdik ugratni. Az egyik kollégát fojtogatni is kezdi, mire a másik azonnal előránt egy kést. Kis esti pillanatkép a vasúti sínek oldalából… A bökő mindenesetre megteszi hatását, Hugo egy pillanat alatt lehiggad. Derrick másnap el is jut a melósok szállására, de Hugo nincs ott, s a többiek sem túl lelkesek a fantomképen nekik megmutatott arc felismerése kapcsán. A nyomozó már éppen távozna, amikor az öltözőszekrényen felfedezi a Hugótól az epizód elején elcsaklizott fényképet: mint kiderül, az egyik meggyilkolt áldozat fotóját. A kör lassan bezárul.

Hugo közben továbbra is Hannelore után kajtat. Ekkor érkezik meg Greiserék házához Derrick is a többiekkel, de Hugo még idejében meghallja őket ahhoz, hogy nagy nehezen el tudjon menekülni. Az egyik pályamunkás el tudja kapni rövid időre, de Hugo a testi erejét kihasználva ismét eliszkol. Nyomát vesztik egyelőre, de már legalább pontosan tudják, kit kell keresni. Hugo egy arra járó autós torkához szorítja a kést, s vele viteti magát Münchenbe. A nyomozók végül az egész szomorú történet kiindulópontjának tekinthető édesanyjánál találják meg Hugo Hasét, de mire odaérnek, addigra a férfi már elvágta a mama torkát, és katatón állapotban várja a letartóztatást…

A korai időszak messze legjobban sikerült epizódja a Halál a síneken, amit végre a kritika is elismert. Izgalmas a sztori, a holland-indiai származású Peter Kuiper kiválóan játssza a láthatóan sérült sorozatgyilkost, s végre bepillantást nyerünk a müncheni nyomozók munkájába. Kifejezetten élvezetes, ahogy két szálon halad a történet: miközben követjük Hugo Hase mindennapjait, addig pontosan látjuk, hol tart éppen a tettes felderítése, s a szálak több alkalommal is másodpercek híján majdnem keresztezik egymást. Ezzel az epizóddal végre életre kelt a Derrick – éppen ideje volt...