Négy terepbringázó kiscsákó rodeózik egy bányában, és közben különös dologra figyelnek fel: néhány kóbor hund eszeveszetten rág valamit. Ahogy ráközelít a tárgyra a kamera nemcsak a gyerkőcök, hanem mi is láthatjuk - egy holttest tappancsa lesz az. Erős felütés mára, na.

Ray és Conor eljöttek bocsánatot kérni a sráctól, akit múltkor lelökött a lépcsőn. A sorry azonban nem bír kipottyanni a száján, akárhogy nógatja is faterja, merthogy ugye a rivális csávó azzal érdemelte ki a lépcsőbukfencet, hogy baszogatta és a telóját is összetörte, ami gondolom az ő buksijában elég az egyenlőségjel tételéhez. Mikor aztán a gyerek faterja bekeményít, és megrángatja Conort, Raynek lesz elege: nincs bocsánatkérés, húzzunk a retekbe. Azt meg csak magam teszem hozzá, hogy a tag örüljön, hogy hősünk nem vágta pofán (én azt vártam). Donovanék távoznak, a sértett fél pedig az ügyvédjét emlegetve óbégat utánuk. Majd meglátjuk.

Kate reggeli készülődésére váltunk, Ray B-lakásából indulna útjára, a nappaliban azonban Avi rágja kedélyesen a reggelijét: én vagyok ma a bébisintéred, hamizzunk együtt. A nő lófaszt int, tud ő magára vigyázni, de a férfi napilapot lóbál, amiben Tiny halálhíre is benne van, szóval jó lenne nem egyedül lófrálni a városban. Újságírónőnket ez sem hatja meg, és Avi nélkül távozik.

Ray a fiával autózik, mikor Ronald Keith, Mickey felügyelőtisztje hívja, miszerint az öreget ismeretlenek ismeretlen helyre vitték. Conor persze mindent hall (nesze neked kihangosított telefon), de apja megnyugtatja: nagyfaterral minden rendben, előkerítjük, nem lesz baja. A gyerek még rákérdez, hogy nagyapja valóban gyilkos-e, de Ray nem óhajt nyilatkozni, mert ezek régi történetek. Na ja.

Cochran is munkába készül éppen, közben az asszonyka dongja körbe, és elcsacsogja, hogy este egy szenátor jótékonysági rendezvényére mennek, ami nagy dolog, egyenes út a felsővezetőség felé. Aztán látja, hogy az ura hátán durva karmolásnyomok vannak (amiket ő maga okozott), és nekiáll fertőtleníteni azokat. Ed az egészből nem sokat érzékel, az újságban bámulja meredten Tiny halálhírét. Felesége kizökkenti, mondván a fontos dolgokra kell koncentrálnia, amivel ura is egyetért (legfeljebb mást ért alatta).

Ray időközben leadta a fiát, a kikötőbe immár egyedül érkezett meg Frank Barneshoz, akinél azzal indít, hogy bucira veri az infóért: mégis hol van a faterja? Nos, akármilyen lapos is lesz a képe, arról akkor sem tud okosságot mondani, hol van Donovanapu, merthogy Cochran nem világosította fel róla. Extra laposítás hatására azért elmondja, hogy tud némi vajjal szolgálni a naffőnök füle mögül - az a pletyka ugyanis, hogy Cochran a helyettese feleségét dugja. Na végre némi használható infó, sóhajtok fel hősünkkel együtt, aki még Tinyért belendít egyet, aztán távozik.

Abby otthon épp a fegyverét teszi a dobozából a táskájába, hogy lövöldözni (meg a frissen megismert rendőrével kacérkodni) induljon, mikor Bridget betalálja, miszerint kezd beteg lenni. A dologról üvölt, hogy ordas nagy kamu, de anyuról lepereg: nem, nem viszlek orvoshoz, csupa jó jegyed van kislányom, szóval nyugodtan lógj egy napot, ha jólesik. Ezzel távozik, hátrahagyva a meglepett Bridgetet, aki azonnal a telójáért nyúl – gyanítom Marvint hívja.

Mielőtt megtudnánk az irodába váltunk, ahol Lena nézi vissza a Cochran háza közelében lévő kamera felvételét (kíváncsi lennék, hogy vajon köztéri kamera, vagy Ray telepítette). Ekkor belép főnöke egy sürgős melóval: Mickey eltűnt tegnap este, szóval hívja fel Steve Davist (az előző évadban már látott, hőseinknek is dolgozó rendőrt), hátha ő tudja a tutit, merre van a fater. És közben derítse ki, hogy Cochran valóban a helyettese, Volchek ügynök nejét dugja-e?

Kate is eljött a kikötőbe (Avival a nyomában), hogy megkeresse Barnes ügynököt, és meg is találja a helyi italkimérésben, immár egész formásra dagadó bucival. A tag azonban érthetően nem óhajt nyilatkozni sem Sully haláláról, sem semmi egyébről, távozóban annyit bök oda halkan a nőnek, hogy a túl sok kérdéssel a végén még belőle is hulla lesz. A csajnak földig koppan az álla, de azért gyorsan a férfi után rongyol, és felteszi a helyes kérdést: ki verte vörösre a fejét? Nos erről kérdezze a barátját, jön a válasz, mire Kate döbbenten visszakérdez: Rayt? Feleletet azonban már nem kap, mert a távolban Frank meglátja a közeledő Avit, és kereket old. Újságírónőnknek sem kell több, megkér egy másik csónakost, hogy had ugorjon be mellé, és már robognak is a nyílt vízen, miközben a nő középső ujjának lengetésével búcsúzik Avitól. Az mérgesen hívja Rayt a hírrel, aki ettől nem lesz túl boldog, hát még a következő hívástól, merthogy Conor érdeklődik, ugyan keresi-e már a nagyfaterját.

Nos, az emlegetett szamár épp négy fal között csücsül meglottyanva, de a tétlensége nem tart sokáig, felugrik a helyiségben található egyik székre, majd az asztal tetejére, és onnan mutogat lófaszt a falon lévő kamerába, melynek túloldalán (remélem nem lepődött meg senki) Cochran és Volchek figyeli a ténykedését.

Jól tippeltem korábban, Bridget Marvint hívta át magukhoz, szemrebbenés nélkül öltözik a fiú társaságában, szóval nem lepődnék meg, ha kiderülne, már tovább jutottak némi nyálcserénél. Észreveszi, hogy gyémánt füles van a kölök fülében (mert az kell egy tizenéves repper suhancnak, ja), aki ennek örömére az egyiket rögtön a lánynak adja, aztán meginvitálja egy buliba.

Újságírónőnk már Mickey lakásánál trappol, a szobát azonban üresen találja, csak a zakkant szomszéd, Shorty jelenik meg azonnal őrült teóriákat hangoztatva arról, hova lett az öreg. Donovanapu mindenesetre hagyott valamit nála, amit a nőnek akart adni – az átadásra még gyorsan sort kerít, miközben belép Ray. Jó az időzítés Kate elcsípéséhez, de ahhoz nem eléggé, hogy Shortyt tetten érje; így nem látja, ahogy a tag becsúsztatja a nő táskájába a kérdéses tárgyat, amit nem tudok bemérni, hogy pontosan micsoda, de ha tippelnem kell, akkor az egyik diktafon-kazetta lesz, amin Mickey fontos infókat tárol. Majd kiderül. Shorty gyorsan távozik, Ray pedig utasítja a nőt, hogy szíveskedjék visszafáradni Bostonba, túl sokan nézik ugyanis rossz szemmel itt a ténykedését. Kate nem az az ijedős fajta, korábban pedofil papokról (!) írt könyvet, akkor is megfenyegették, mégis egészben van, és innen sem óhajt távozni addig, míg meg nem tudja hogyan halt meg Sully – ezzel faképnél hagyja hősünket. Raynek meglepődni sincs ideje, mert Ronald hívja a hírrel, miszerint megtudta hol van Mickey, az infót azonban nem óhajtja ingyen átadni, tegnap este ugyanis hétezret vesztett kaszinón – nesze neked játékfüggő lekötelezettek. Ray rábólint az üzletre.

Faterja ezalatt az őrizetben épp az asztalon alszik, mikor Cochran végre tiszteletét teszi nála. Az öreg azzal indít, hogy joga van egyet telefonálni, de az FBI-os visszakérdez: kit hívnál? A fiadat? Netán az újságírónőt? Mickeynek így esik le, hogy bezony lehallgatják. De Cochran nem hagy időt neki, hogy elgondolkodjon, mert levág egy szép monológot arról, hogy itt ő a góré, majd felkapja az egyik széket, és leveri a kamerát a falról (??). Most már kettesben vannak, letesz az öreg elé egy papírt, a „saját” vallomását, miszerint Ray elmondta neki, hogy megölte Van Miller ügynököt – szíveskedjék alákanyarítani, és már mehet is vissza Mexikóba. Mickey azonban nem óhajtja feldobni a saját fiát (nocsak), Cochran pedig szó nélkül távozik, bár kétlem, hogy ennyiben hagyná a dolgot.

Abby eközben buzgón sütögeti fegyverét, ám a rend frissen megismert őre csak nem akar megjelenni. Még egy dolgozót is megkérdezne a tagról, de aztán úgy dönt hagyja az egészet a faszba, inkább Debet hívja, mert ki szeretne menni az új házba.

Ray Ezrától kér segítséget, mert örege az FBI őrizetében van, onnan pedig csak hivatalos úton lehet kihozni, szóval kell egy bíró ismerős, aki megoldja. Felettese lófaszt int, ismer ugyan bírót, de esze ágában sincs bevonni, mert barátja a tag, ám Ray tudja a megfelelő érvet Ezra meggyőzésére: ha Mickey énekel, mind megyünk a sittre. Ez hat, már jön is a kért név: Irving Saltzman. Nem sokkal később már látjuk is a bírót, amint gyanútlanul dolgozik a melóhelyén, mikor egy mail mellékletéből pornóoldal hirdetése ugrik a gépére, amit egyáltalán nem tud eltüntetni, hiába nyomogatja az „enter” gombot. Kész netguru a tag, én mondom. Ekkor megszólal a mobilja, Ezra hívja felháborodottan, miszerint neki is megküldte ezt a szemetet, hiába tiltakozik a bíró, hogy ő ártatlan az ügyben. Oké, mondja Ezra, küldök valakit, aki el tudja tüntetni – azzal Ray már indul is. Főnöke még utána szól: Saltzman csak ötezer dollárt ajánlott a Ruth Goldman alapítványnak, ha már arra jár facsarjon ki belőle még vagy húszat...

Bridget és Marvin bulizására pislantunk – egy kerti partyra jöttek, ahol a góré egy sittről frissen szabadult kétajtós benga néger, Cookie. Elsőnek őt üdvözlik, Marvin siet megköszönni a gyémánt fülest, amit tőle (!) kapott. A rosszarc közli, hogy hamarosan bizniszről kell beszélniük, nekem meg összeszalad a szemöldököm.

Abby az új házban csücsmörög, mikor megjelenik a legutóbb csúnyán leépített plasztik(a)bomba, azaz a kevésbé sem szimpatikus szomszédasszony egy másik kíséretében – elnézést kér múltkori beszólásáért, és békejobbot nyújt, mely egy üveg pezsgőben végződik.

Cochran visszajött egy második körre „barátkozni” Mickeyvel, erősítésként hozta magával Linda képeit – igen, a nő az, akinek a holttestét a kutyák megcsócsálták a rész elején. Az öreg adja a hülyét, sosem ismerte az áldozatot, de a tények makacs dolgok: a Linda halálát okozó lövedék Sully fegyveréből származik. Oké, így már rögtön ismeri, sőt elismeri, hogy dugta, de persze nem ő ölte meg. Cochran a szónoklatok embere, most is lök egy szép kövéret, miszerint neki nem Mickey-vel van problémája, hanem a fiával, aki miatt Sully idejött és aki miatt jópár hulla került már elő a „szekrényből”, szóval az öreg szíveskedjék elmélázni, vajon nem jobb-e, ha a gyereke megy böribe, helyette. Választ majd egy óra múlva vár, addig balra el (na jó, Linda szétcincált testének képeit azért itt hagyja – Mickey le is fordítja menten).

Saltzman az irodájában őrjöng immár Raynek a gépén lévő eltávolíthatatlan szexoldal miatt – ez a karrierjébe kerülhet – mikor hősünk nagyvonalúan kiböki: végülis le lehet szedni onnan a dolgot. Az öreg bírónak leesik: nyilván szívességért cserébe. Nem kicsit lesz mérges, de kötélnek áll.

Abby és a két műtyúk szomszédja kiürítette a pezsgősüveget, enyhén illuminált állapotban gyakorolják a dél-bostoni kiejtést, közben hangosan vihorásznak. Még mielőtt elhinnénk, hogy ez egy igazi barátság kezdete, Abby felugrik, mert túlzásba vitte a piálást és rosszul van. De leginkább az a baja, hogy nem biztos benne, jó ötlet volt-e a házvásárlás, mire szomszédasszonya kontráz: nem mindenki való ide. Ki is fejti az elgondolását – tudja, hogy Ray mivel foglalkozik (mégis honnan?), talán el kellene hagynia. Az asszony bepöccen, esze ágában sincs elválni. Szomszédjának azonban elvitte a pia az eszét, mert tovább üti a vasat, miszerint Ray csak egy bűnöző. Abby-nél ezzel beteszi a kaput, a torkának ugrik (meg is szorongatja), mire a másik picsa a rendőrséggel fenyegeti meg. Hősnőnk a fürdőszobába menekül, miközben a kedves szomszédok valóban hívják a rendőrséget, neki pedig nem marad más választása, mint szintén előkapni a telefonját – azt egyelőre nem tudjuk meg, kit hív.

Letelt az óra, Cochran indulna Mickey vallomásáért, de előtte még a helyettesével bekeneti a hátán a karmolás-nyomokat, nehogy elfertőződjenek. Mehh! (Volchek is így gondolja.) Nincs szerencséjük, Ray gyorsabb volt, két rendőr rakja épp Mickey tappancsára a bilincset, miszerint bírói végzés alapján az öreg a tanújuk egy ügyben, és azonnali hatállyal elszállítják, punktum. Cochran őrjöng, de nem tud mit tenni – ahogy a rendőrök fejét elnézem, külön évezik, hogy ujjat húznak a konkurens hatósággal. Mikor távoznak, csörög az FBI-os telefonja, Ray vigyorog a túlvégen, és biztosítja, hogy egyszer még meg fogja ezt neki köszönni.

A repper party eközben nagyban zajlik, Bridget meglehetősen ki van akadva – nem tetszik neki sem Cookie képe, sem az, hogy gyémánt fülest ajándékozott a pasijának (nem a két szép szeméért az tuti), sem az, hogy micsoda menő csajok nyomulnak Marvinra. A gyerek rövidre zárja a dolgot azzal, hogy lesmárolja, illetve szájon át fújja a képébe a füvet. Mikor a kislány egy rövid időre elválik tőle, megjelenik Re-kon, Marvin nevelőapja, és felelősségre vonja fiát: Cookie nem éppen a megfelelő társaság, ha sokra akarja vinni, inkább tanulnia kellene. Plusz az sem a legjobb ötlet, hogy Ray lányát kísérgeti, hiszen az apja nemrég majdnem kitekerte a nyakát. Az atyai jótanács nagy ívben lepereg, plusz Bridg is ebben a pillanatban ér vissza, szóval a fiatalok balra el, Re-kon dühösen marad magára.

Mickey nem ment messzire a rendőrökkel, mert már fia kocsijában csücsül. Biztosítja róla, hogy sosem dobná fel, de Ray felhorkan: dehogynem, épp időben hoztalak el, mielőtt bemószeroltál. De hogy bizonyíthasd az igazad, van némi mesélni valód, mondja. Persze az öreg nem áll ingyen kötélnek (csodálkoztam volna) – unja a melót, lóvét akar és az unokái láthatását. Ray válasz helyett Kate számát tárcsázza, és ígéri, megtudhatja Sully halálának igaz történetét.

Nem sokkal később Ezra irodájában fogadják a nőt, Mickey és Cochran társaságában. Ezra mond pár üdvözlő szót, aztán távozik, a díszes csapat maradék része pedig jól összeeszkábált szarkupacot ad elő Sully haláláról – kezdve a bullshittel, hogy Ray és Mickey az FBI-nak dolgozik, és közösen csalták tőrbe a bűnözőt, aki menekülni akart, ezért Frank Barnes lelőtte. Kate feltesz ugyan pár keresztkérdést, de mindenre van válasz (még Sully nőjének eltűnésére is – tanúvédelemben van). Ray Sully hamis útlevelét is megmutatja a hitelesség kedvéért. Újságírónk bekajálja a sztorit (bár mérget azért nem vennék rá), ezért úgy dönt, visszamegy Bostonba. Míg ezt telefonon is megbeszéli felettesével, hősünk és faterja lelkiznek egy kicsit, illetve leginkább az öreg, mert Ray leszarja, hogy apja az unokáival szeretne lenni.

Megvan a végeredmény kit hívott Abby a mosdóból: vszg ő sem így akarta viszontlátni (fiatal és jóképű) rendőr ismerősét, de Jim legalább elintézte, hogy a szomszédasszonyok nem jelentették fel és így le sincs tartóztatva. Mindezt már a férfi autójának hátsó ülésén beszélik meg. Az asszony nagyon megkönnyebbült, fel is ajánl egy hálabaszást menten (!), de a férfinek van annyi esze, hogy elutasítja, mert tetszik ugyan neki a nő, de nem akarja az érzelmi zűrzavart kihasználni. Krokodilkönnyeket kap válaszul, aztán meg röhögést.

Estére Bridget hazaérkezik, ahol öccse meglepetten konstatálja, hogy be van tépve. Rámorran, hogy gyorsan kezdjen magával valamit, különben nem fog megállni a szülők előtt. Eltűnik hát a szobájában, kiszedi a fülbevalóját, szóval újra jókislánynak néz ki. Anyjuk ezalatt az emeleten zuhanyozik, épp végez, mikor üzenetet kap cuki rendőrétől: a hogylétéről érdeklődik, mire ő köszöni, hogy úriemberként viselkedett. Rövid és tömör a válasz: legközelebb nem fogok. A nőnek sem kell több, csinál egy gyors fotót a melleiről és elküldi.

Ray személyesen viszi ki Kate-t a reptérre, közben beszélgetnek kicsit. Ray elmondja, hogy szereti a feleségét, és nincsenek barátai, mert nem könnyen bízik meg másban. A társalgás ennyiben ki is merül, csókos búcsút vesznek, aztán a nő beüget a terminálra. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy vaj’h mi lesz, ha otthon előszedi a táskájából a Mickeytől kapott cuccot?

Az öreg a szállásán tép be éppen, közben kéri Shortyt, hogy ma estére hagyja nyitva szemközti szobája ajtaját (hogy ne érezze magát egyedül?). Mikor egy pillanatra magára marad, újra látomása támad, Linda áll előtte teljes életnagyságban, de nem épen és egészségesen, hanem ahogy a földből előkerülhetett – szakadtan, tépetten. Az öreg úgy bámul, mintha ördögöt látna.

Hősünk új célponthoz érkezett, egy házat figyel, bár még nem tudjuk kiét. Cochran hívja, és örömmel konstatálja, hogy megszabadult az újságírónőtől, de a férfi nem óhajt bájcsevegni, rá is bassza a telefont menten. Aztán rájövünk hol van: a fia által meggyepált iskolatárs házánál lapít az autójában, mikor annak apja kihozza a szemetest, felkapcsolja a világítást, a gázra lép, és… csak eltekeri mellette a kormányt, de gyanítom figyelmeztetésnek ez is bőven megteszi.

A Donovan házban zárjuk a részt, semmi extra, csak egy nyugodt családi este. Apu pizzát hozott, csókot az asszonynak, a gyerekek kólát készítenek és evőeszközt – már lehet is hamizni. Nézzük meg jól ezt az ideális illúziót, és csendben reméljük, hogy még sokáig kitart.