A mai idézet Grimm, Az ördög három aranyhajszála, gyerekkoromban nagyon szerettem azt a mesét (most meg újraolvasva kiakadtam, hogy miről is szól igazából). Gyönyörű környezetben indulunk, havas hegycsúcs, erdő, miegyéb. Egy geológusnő egy füstölgő lyukat csodál, köveket gyűjt műanyag zacsiba a környékéről, és arról magyaráz fényképezés közben, hogy mekkora meglepetés itt egy fuvarolát találni, hú. Mozgást hall a fák közül, úgyhogy a kocsijához indul. Mikor rakodna befelé a hátsó ülésre, egy idősebb fickó kitépi a kezéből a táskáját, mondván, hogy ezt nem viheti el, nem az övé. A nő észnél van, lefújja a bácsit gázspray-vel, bepattan a kocsijába, és a köveivel együtt elhajt. Telefonon meséli a főnökének az atrocitást, a csalódott fickó pedig gyorsan valami új lénnyé alakul, szarva van és patája is – jó kezdés.

Hank bent ül az őrsön, de a kollégái egyszerűen kigurítják székestől, söpörjön el Hawaiira, négy éve nem volt már szabadságon. Vajon kivel fog nyomozni akkor Nick, megint Monroe-val? Juliette hazaér, és szokás szerint mindenütt Nickeket lát, a múltkorihoz képest annyi a változás, hogy átlátszó kísértetek helyett totálisan élethű valamennyi, ráadásul átjárkálnak saját magukon is, bizarr. Julis kezd begolyózni, ordítva kiviharzik, kocsiba vágja magát – de Nick ott is ott van, az anyósülésről magyaráz valamit. Az őrület határán Juliette odacsap, persze a keze átszalad rajta – a kocsi meg fel a padkára, és egy ott parkoló másik autónak csapódik. Főcím.

Adalind Bécsben épp az áldott állapot örömeit élvezi a WC-kagyló felett, mikor kopogtatnak. Nem igazán szeretne látogatót, így nem is örül a múltkori cigányasszonynak túlzottan. Pedig a banya megszervezett neki egy találkozót a fekete-erdei cigányok királynőjével, úgyhogy azonnal indulniuk kell. A szőkeség húzódozik, elvégre rosszul van, de a boszi szerint ki kell deríteni, hogy mennyit ér a gyermek. Nick berohan Juliette-hez a kórházba, örömködik, hogy nincs semmi baj, csak egy kis agyrázkódás. Julis viszont teljesen ki van akadva, hogy mindenütt őt látja, úgyhogy rövid úton elküldi a fenébe, soha többé nem akarlak látni felkiáltással. A birka Nicknek még ez is rendben van, csalódott arccal elkullog.

Az első jelenetbeli geológusnő hazaér a házába, és miközben leteszi a gyűjtött köveket az asztalra, konstatálja, hogy 4,3-4,5-ös földrengés remegteti épp a virágait. Pakolgat tovább, kimegy a helyiségből, mire visszajön, mert zajt hall, a kövek már nincsenek a zacskókban, az összes meg is olvadt rendesen. Általánosan felforrósodott a hangulat, és mire ezt észleljük, már egy teljesen tűzből álló lény támad a nőre. Monroe és Bud meccset néznek (igazi focit, semmi amerikai), Nick meg mögöttük búsong Juliette miatt egy sör társaságában. Mint kiderül, a két pasi fel akarta vidítani a közös meccsnézéssel, de láthatóan nem sikerült. Nyomozónk el is indul aludni, de jön a hívás a gyilkosságról, indulnia kell. Monroe szerint ez tiszta szerencse, legalább valami eltereli a figyelmét a bánatáról. Juliette bekopog a spanyol ajkú boszorkányhoz, segítséget szeretne a problémájára, mert már nem is mer hazamenni.

A helyszínen Wu tájékoztatja Nicket, a lakásban mindenütt égésnyomok, de mégsem lehetett tűz, mert semmi sem égett meg. A hulla is úgy fest, mint amit megsütögettek, kézlenyomatok égtek a karjára és a nyakára. Majd a halottkém megmondja, mi történt itt. A hátsó ajtón is égésnyom van, ezért nem egyértelmű, hogy betörtek-e, vagy sem. A nőci fényképezőgépén megtalálják a felvételt, amit délután készített, Wu csak azt nem tudja, mi az a fuvarola. Juliette panaszkodik, mindenütt Nicket látja, nem bírja már tovább. A boszi megitatja valami teával, ami segít koncentrálni, most ugyanis minden elfelejtett emléke küzd Julis figyelméért. A megoldás az, ha kiválaszt közülük egyet, és azt átéli, úgy, mintha teljesen ott lenne. Nem tehet mást, be kell lépnie a múltjába, hogy rendbe tegye a jelent, különben elveszíti a jövőt (ezt jól megmondta az ördöngös boszorkánya, ugye?).

Adalind megérkezik a cigányok táborába, láthatóan eléggé fél, de igyekszik tartani magát. A főboszit Stefániának hívják (a többi nevétől tekintsünk el, túl hosszú), és örül a találkozásnak. Betereli Adalindot és a másik banyát a sátrába, ahol két csöpp kisfia (darabonként legalább száz kilósak) várja őket, és nem értik az angolt. Stefánia igazolni akarja a gyermek származását, különben nem tudja megállapítani az értékét – ennek érdekében Adalindot a két benga lefogja, és vért vesznek a magzattól. Ez a banya szerint teljesen ártalmatlan rutineljárás, én biztos más stúdiumokat hallgattam. Adalind ordít, nyilván fájdalommentes is annyira, mint amennyire ártalmatlan. A geológusnő főnöke szerint senki nem volt jobb a csajnál, és nem érti, hogy halhatott meg így. Elmondja a támadást is, talán egy környezetvédő lehetett. Megmutatja, hogy merre járt a csajszi.

Megint a hegyen vagyunk, ezúttal a geológus főnök társaságában. Most ő gyűjt köveket, miközben Nicknek és Wunak magyarázza, hogy a fuvarola arra utal, forrósodik a magma, lehet, hogy kitörés várható. Mikor visszaérnek a kocsihoz, az kissé meg van rongálva, konkrétan több kilós kövekkel betörték az összes ablakát. Wu bejelenti az esetet, Nick pedig a fák közé indul, utánanézni. Meg is látja az első jelenetben támadó idősebb férfit, aki gyorsan átalakul a kedvéért. Ő azonban nem ijed meg, sőt szinte megörül, hogy olyan lényt lát, amit eddig még nem. Kis űzőcskézés után elkapják a bácsit, aki arról magyaráz, hogy nem mutattak tiszteletet, ezért meg fognak halni.

Stefánia a fia segítségével összekeveri valamivel a magzat levett vérét, mire az addig vörös folyadék kékre színeződik át. Ím, a magzat valóban kékvérű, tehát értékes királyi származék, nem kell végezni Adalinddal. A szőkeség közli, hogy ő ezt mindig is tudta, felesleges volt ez a hercehurca. Stefánia ötszázezer eurót ajánl a babáért, ha fiú, hétszázötvenet, ha lány, épen és egészségesen átadva, egy nappal a szülés után. A banya szerint ennél még a budapesti piacon is többet adnak a gyermekért (én nem járok Pestre, meséljetek: tényleg lehet ott gyereket venni?!), mire a másik közli, hogy messze van innen Budapest. (Csak szerintem vannak eltévedve az amerikai forgatókönyvírók? Bécsből indultunk, túl messzire nem mehettünk, bár a Fekete-erdő nem Ausztriában van. De Bécstől Pest azért nincs olyan messze...) Adalind azonban nem pénzt akar, hanem azt, hogy változtassák vissza boszorkányszörnnyé. Stefánia szerint lehetetlent kér, a banya meg arra biztatná, hogy fogadja el a pénzt, Adalind viszont nem alkuszik.

A tiszteletet reklamáló férfit Marcusnak hívják, archeológus, és rémesen hosszú priusza van, mindenféle hegyeken rongált és testet sértett. Az esze 15 évvel ezelőtt ment el, korábban egyetemen is tanított, de azóta megrögzött öko-harcos lett belőle, legalábbis az aktája szerint. Nick ezúttal főrendőrrel beszéli meg az esetet. Marcus felesége szintén régész volt, és éppen úgy halt meg tizenöt éve, mint a mostani geológusnő. Nick kiböki, hogy a pasi keveréklény, mire Sean rezzenéstelen arccal rávágja: ma már mindenki az. A százados is be akar segíteni a kihallgatásba, erre kíváncsi leszek. De előbb Juliette hazaér, nagy hangon közli, hogy kezdhetik, de amikor rögtön elindul a többszólamú Nick-beszéd, kirohan a házból. Némi önszuggesztió segítségével ráhangolja magát a feladatra, és a felé közeledő, hatalmas dobozt cipelő Nicknek kinyitja az ajtót. Egyszerre eltűnnek a színek (a borzalmas zöld ingét leszámítva), és máris ott találjuk magunkat, amikor Nick beköltözött Juliette-hez. Párbeszédük kedves és évődő, valamint csöpög a szerelemtől, ezt könnyű lehet Julisnak átélni, úgyhogy a kép is kiszínesedik egészen.

Nick és főrendőr kihallgatnak, kicsit az Észlelésben Moretti ügynök által használt módon, vagyis a százados közli, hogy a fickónak nem esett jól a lefújás, és ezért követte a nőt és megölte. Marcus viszont senkit sem ölt meg, csak figyelmeztetni próbálta a csajt, hogy mi lesz, ha elveszi azt, ami a másé. Folyamatosan egy Ő-t emleget, aki felébred, ha felsír a föld, és megbüntet mindenkit, aki a kincseihez nyúl. Nagy nehezen csak kihámozzák belőle, hogy Vulcanalis az Ő, és hogy bár ő nem akarja a hegyen leélni az életét, de látta, milyen pusztítást visz véghez, ha feléled. A feleségét is ez a valami ölte meg.

A két rendőr, végezvén a kihallgatással, összegzi a benyomásait. Vulcanalis a százados szerint a római tűzisten volt. Nick a halottkém jelentésén tűnődik, a geológusnő belülről sült meg, Marcus pedig nem járt a házában. Összebeszélnek, hogy titokban fognak vizsgálódni (ami, gondolom, Grimm-melót jelent), mire is megremeg a föld, pont, mint a csaj elleni támadás előtt. Wu érkezik, a Csendes-óceáni Tűzgyűrű részét képező vulkánoknál sok helyről jelentettek már támadást, különböző országokból is. A mondák szerint aki ellop egy szent kavicsot, csúnyán meglakol, teszi hozzá. Erre Nicknek eszébe jut, hogy a főnök elvitt néhány követ, tehát figyelmeztetniük kell, nehogy a nő sorsára jusson. A főnök a vacsija mellett nézegeti a köveket, aztán ő is zajt hall, arrébb megy. Mire visszaér, kövek sehol, viszont a kannában magától forr a víz. Villany elalszik, és őt is karon ragadja a tüzes akármicsoda.

Ekkor ront be az ajtón a százados és Nick, felszólítják a micsodát, hogy engedje el a férfit, majd nyomatékul egy-egy tár ólmot is beleeresztenek, bár közben szörnyen fulladoznak a füsttől, és alig-alig látnak valamit. A lénynek a golyó meg sem kottyan, ordítva kirongyol a házból, Nick alig tud elugrani előle. Mentében még felgyújt egy-két fát, majd az üldöző Nick szeme láttára egyszerre csak a föld nyeli el. A másik Nick, amelyik Juliette emlékében él, épp egy bűn giccses Elvis-lámpát csomagol elő, amiről a nő kategorikusan kijelenti, hogy vagy ő, vagy a lámpa. Elvis a szemétben landol, Julis elmegy sörért – és egyszercsak megint a jelenben van, és a ház is üdítően Nick-mentes. Megkönnyebbülten elmosolyodik.

A valós Nick a lakókocsiban keresgél, ezúttal Monroe társaságában. Gyorsan lelnek leírást Marcusról, aki egy ősbika, és rettenthetetlen harcos, bárkivel megküzd, semmitől sem riad vissza. Monroe megleli a Vulcanalist is, de a szöveg latinul van, úgyhogy elsöpörnek olyanhoz, aki érti e nyelvet – és aki nem más, mint Renard százados. Folyékonyan fordít, a történet az ókori Pompei-ben játszódik, a lakosok szerették lopkodni a köveket. A falu lakói meg is lakoltak érte, majd a Vezúv haragja lecsapott a városra is. A történetet jegyző Grimm elmenekült, később tudta meg, hogy Vulcanalis nem azonos a sátánnal, hanem a tűzhányókban él, és mindig előjön, mielőtt egy-egy vulkán kitörne. A három összeesküvő ötletelni kezd, mit tehetnének a figura ellen, mert hát félő, hogy a St. Helens is ki fog törni, ha így folytatódnak a dolgok, akkor meg jaj Porland-nek is. A százados szerint nem tűzzel kéne ellene harcolni. Nick szerint Marcust is be kellene vonni, hiszen mindenkinél jobban ismeri. És persze Monroe is menni akar megmenteni a várost.

Marcus erősen tiltakozik az ötlet ellen, mert bár az idők végezetéig üldözni akarja, amíg be nem fagy a pokol, ám Vulcanalis olyan, mint egy természeti csapás, nem lehet ellene harcolni. Ezzel jó ötletet ad Nicknek, úgyhogy elindulnak együtt, befagyasztani a poklot. Egy halom követ összepakolnak a fuvarolánál, bepattannak egy autóba, és valami isten háta mögötti ipari létesítménybe hajtanak. Ott a köveket a placc közepére tornyozzák, Marcus ott marad csaléteknek, a három bátor meg egy-egy folyékony nitrogénes palackkal megbújik az árnyak közt. Nem kell sokat várniuk, némi földrengés kíséretében elröpül a csatornafedél, és megérkezik Vulcanalis. Marcus kicsit dühíti, majd mikor elég közel ér, három helyről egyszerre kap a nyakába a nitrogénből. Gyorsan megfagy, ahogy illik, csak a szemei világítanak. Hogy teljes legyen a meló, Marcus egy kalapáccsal széttöri az eleven szobrot. Picit még pislákol a kis szeme, de aztán obszidiánná válik az egész.

Zárásként Juliette kipakolja a korábban eltett, Nick-kel közös fényképeket, és kezébe akad az a nyomorú gyűrű (ami már a pilot óta kísért minket). Visszamegy az emlékeiben a lánykéréshez, végighallgatja újra, mosolyog, visszatér a jelenbe, és tovább mosolyog. Itt a vége, ebből sem lesz már szakítás.