Förtelmes öt nap volt… Azt hinnéd, hogy a havas lankák majd’ kétezer méteres magasságaiban nem kínoz majd a bánat, mert lefoglal az életedért való ádáz harc (tudod, az, amiről a Dalban a pirosan villogó fiú énekelt), de ez nincs így. Egész egyszerűen nem érdekel már semmi, egy szilánkos csonttörés karcolásnak tűnik a lelket ekéző mélységes mélabú mellett. Egy dolog tartja a reményt a kárhozottban: hogy egy szebb jövő hajnalán barbár szomszédjaink megérzik a sürgető szükséget – na nem az aprófosásra, azt alkalomadtán már most is érzik, hanem – arra, hogy a ma még csiszolatlan gyémánt státuszban jegyzett Bűnök és szerelmeket saját nyelvükön, hovatovább, eredeti nyelven, felirattal sugározni kezdjék. De a dicső nap eljöveteléig minden kihagyott epizód gennyedő sebet ejt a szívemen, és a hideg veríték is kiver arra a gondolatra, hogy ezeket netalán nekem valaha is be kell pótolnom. Huszonkettedik rész.

Mindenki kivan, mintha ezért fizetnék őket. Fruzsi Zsókára, mert az nem mesélt neki eltitkolt fattyáról, pedig mi köze is van hozzá, Tibort pedig magánéleti és munkahelyi problémák egyaránt gyötrik, mint a negrós faszit a torokfájás. Narrátorunk szavaira befut Zsóka emlegetett gyermeke és lődözni kezd, minek nyomán a másik fegyveres egyed teste a bérház belső kerengőjének merev és hideg padlózatára zuhan. Ennyi lövöldözés csak a Die Hard összes epizódjában együttvéve található, és az akciójelenetek színvonala is hasonló szinten mozog.

Rómeó Blankával szövögetett legújabb tervein filozofálgatva tréfás kedvvel lengeti a reggelihez használt bicskáját, és a pénzszerzés Bodzás-féle módszerének könnyedségén örömködik. Megékezik a Pádre, és együtt szalonnázgatnak tovább. Az öreg beszámol egy kirámolandó luxuslakásról, meghitt családi beszélgetés kerekedik. Rómeó boldog, hogy végre szerető fészekre lelt, és asszisztálni kívánkozik Serifnek, de nincs szerencséje, az akció már zajlik. Frenkiék sem szorulnak a segítségére, mert wellness-hétvégét terveznek a csajokkal, hoppon maradt hát az öcskös. De még jól ki sem tudja röhögni őt a kedves papa, mert rövid hörgést követően kihull a tolószékből.

„Megöltél egy embert” mondja most és még a kelleténél sokkal többször Tibor Mester a bohó Daninak. A srác naésakkormivan-attitűdje még inkább feltolja a fejébe a vért, ezért még hosszan papol szabályokról meg okosságról meg szabályokról meg parancsokról meg szabályokról, majd elveszi a játékpisztolyt is. Dani próbál utalgatni arra a tényre, hogy ha nem ő lő, akkor a másik, de ezt pont leszarja mindenki. Lesz itt jelentésírás és majd jól elfenekelik a végén.

A Pádre szánni való testhelyzetben fetreng valahol félúton a konyhakő és a tolószék között, és vízért kiált. Baszki, tényleg baj lehet. Ja, nem, észbe kapott, és Rómeó már hozza is a viszkit a hűtőből, ettől rendeződik is picit az öreg, de még mindig elég kajlán ül a székében. Orvos kell. „Hívok mentőt! Mi a számuk?” – a mai népművelés nem jött össze. Nem kell mentő, csak az a doki, akit a múltkor már megkentek. Van is névjegy, Rómeónak második próbálkozásra sikerült is megtalálnia. Tárcsáz hamarjában, de a doki műt. Vagy mégsem. „Kapcsolja!” A névjegyen biztos a központi szám volt, én is a tudakozóét rakom az enyémre, onnan majd eligazodik mindenki, nem?

Karót nyelt Tiborunk levegővétel nélkül baszlatja Danit, akinek a szeméből különösebb tehetség hiányában is ki tudom olvasni, kit fog legközelebb tarkón lőni. Befut a főnök, aki persze megint a saját seggéért aggódik, és a béna kérdéseivel fárasztja hőseinket. „A célpontot semlegesítettem, további áldozatok nincsenek” tolja a hivatalost Dániel. Súlyos szavak repkednek, mint függelemsértés meg jelentés meg minden, a forgatókönyvíró biztos nézte a Harmadik műszakot. Dani szerencsés napot fogott ki: a fegyveres lakásán megtalálták annak megkötözött családját, akiket éppen lemészárolni készült, így a végén még hőst avathatunk.

Zsókához közben Panni jön vendégségbe. A hideg tél szelei bántalmazzák testét, mármint kívülről, ezért Zsóka teával kínálja. Beszélgetésük során a csontig rágott témákat emlegetik, szegényeknek biztos nincs másik. Zsóka Dani szótlanságát fájlalja, aki csak beköltözött, de nem is szól hozzá, meg Fruzsi kiakadását, de ezt szerencsére már meg tudták beszélni, csak zavarásznia kellett hozzá a lányt egy picit. Vátunk, most Panni nyüsszögi el, hogy Blanka szülinapja micsoda siker és boldogság lett volna, ha a srácok nem pont ebéd előtt akartak volna még egyet pettingelni, ő meg tudja tartani a pofáját. Tibor nincs tehát lenyűgözve háza népének viselkedésétől, lehet, nem kellett volna hazudozni neki. Zsóka szerint ebből Panni akkor sem tudott volna jól kijönni, ha megfeszül, ő is tudja, milyen az, amikor két rossz közül kell választani. Sejtelmes.

Panni aranyszívű férje megbocsátását reméli, íziben fel is telefonozza, gondolom, orális távkényeztetési szolgáltatásokkal igyekezne ezt elérni, de pechje van mert Tibornak éppen az irodában készül eldurranni az agya. Lehülyézi becses oldalbordáját, majd beszámol neki a heti kavicstermésről, persze Zsóka kihallja a neki szóló részt, van is szívbaj, instant. Tibor azért is jól lehordja Pannit, mert Zsóka előtt merte felhívni, majd agresszívan lepirosgombozza a beszélgetést.

Blanka, a szereplőgárda többi tagjához hasonlóan, kivan, és Rómeó hívása sem tud ezen sokat javítani. Megtudja, hogy a papa kórházban van, de azt is, hogy kemény fából faragták az ő testét. Rómeóban furcsa érzések kavarognak, nem tudja hova tenni, hogy apját sokáig nem is ismerte, majd utálta, most pedig már izgul érte. Na, én sem, de majd meghívják a Frizbibe és ott megbeszélheti a hozzáértőkkel. Hívás vége, jönnek a tesók, akik veszettül hálásak. Az öreg magához tér, és rögtön parancsba adja, hogy mindenki törődjön az üzlettel. Orvosunk is érkezik, aki csak annyit tud, hogy az öreg kapott infúziót, mást nem. Ez azért érdekes, de valaki majd tájékoztatja őt is. Bodzásék kifogásolják, hogy faternak várnia kell a kezelésre, ezért újabb lökettel segítik meg az éhező doktort, akinek közben eszébe jut, hogy talán mégis lehetne tenni valamit. „Látod, öcsi, ahol a pénz, ott a hatalom” hangzik a napi bölcsesség Frenki szájából.

Dániel megjelenése nem nélkülözi a szexi-faktort, hiába, kellenek a szívtiprók is a szappanokba. Remélem, az ingje be is van tűrve a nadrágjába, alig várom, hogy a kamera övmagasságban is mutassa. Jön valami kis droid, szolgálatra jelentkezik, na, Zsolti a neve. Megkéri Danit, hogy meséljen a Szalag utcai lövöldözésről, aszongya, „hogy lőtted le, így?” (lefelé mutat, ahogy földön fekvő embereket szoktak fenyegetni), „nem, így, mellkason” mutatja a harci pózt Dani. Oviban mi is így játszottunk a pajtikkal, de minket legalább nem abajgatott anyánk, aki viszont be talál jönni Danihoz. A srác nem vevő az anyai kurkászásra, le is lép menten.

A fantasztikus négyes a folyosón suhan (szokták mondani, hogy a párok felveszik egymás mozdulatait, ezt a készítők is hallhatták már, figyeljük a képet), az öreg lábmegmaradási esélyeit latolgatva, és Rómeó jófejségét méltatva, amikor beleszaladnak Serifbe és egy újabb „na ki is itt a főnök”-típusú vitába. Valaki dobjon már fel egy érmét, könyörgöm. „Bent tartják? Miért, baj van?” Serif intelligenciája az északi fényhez hasonlóan ragyogja be elmém sötét egét… Nem baszki, csak szeret ott lenni. Na mindegy.

Zsóka még mindig Tibornál – hogy ez a nő mennyire ráér amúgy, na, ezért ilyen züllött ott az intézetben mindenki… Önmagát hibáztatja Dani viselkedéséért, hiszen ő adta őt annak idején intézetbe. Tibor egyelőre elfelejt tiltakozni, túlságosan leköti az agykapacitását a selypítés és a fiú további ekézése. Izgalmas élménybeszámolója végén levonja a következtetést, amitől megdermedt a vér az ereimben: Dani szuicid hajlamú. „Ez is az én hibám” mintha picit én-központú lenne a gondolkodásod, Zsóka, kezeltesd. De nem, mert Danit a pécsi rendőrség fél éve kezdte figyelni vakmerő viselkedése miatt, ami végül az áthelyezéséhez vezetett – akkor történhetett valami… Nem csak erre próbálunk majd fényt deríteni a közeljövőben, hanem Fruzsi beszédkészségeinek parádés fejlődésének is fültanúi lehetünk. Pontosan úgy érzem magam, mint Zsóka ezen a képen.