Az idézet ezúttal a Csipkerózsikából van. A rész ott folytatódik, ahol az előző véget ért, Nick hátat fordít a hulláknak, mire az egyik feláll, és a kardfogú áll előttünk. Nick háta mögé lopakodik, ráveti magát, de a nyomozó ügyesen védekezik, így a kardfogú lerepül róla. Nick fegyvert ránt, lő egyet, a golyó nem éri a kardfogút, az felrohan egy lépcsőn, bujkálni kezd, mire hősünk a mindenféle ott lévő gépeken kezd el utána mászni. Közben anyuci is megjelenik egy emeleti ablakban, lemászik, és észreveszi a plafonra felfüggesztett FBI-ost, akinek a kezéhez bilincselve lóg a másik ügynök alkarnál leharapott keze, csöpög belőle a vér. Nick közben zajt hall, megfordul, mire a hátára ugrik a kardfogú, kiveri a kezéből a pisztolyt, de a nyomozó jól irányzott dupla lábas rúgással lélegzetvételnyi szünethez jut, amit arra használ, hogy a pisztolya után eredjen. Az sajna, beesett valami tartály alá, hiába nyújtózkodik érte, nem éri el, a kardfogú már újra támadja.

Közben Eddie és Rosalee odaérnek a kórház elé, de Nick még sehol. Monroe azon szántogat, hogy Nick biztosan elindult már, ugyan mi mást csinálhatna. Hát, éppen a kardfogút püföli, persze puszta kézzel, és elég hatékony is benne, bár egyszercsak a kardfogú a földre teperi, ütésre lendíti a kezét – mire anyuci lerúgja a fiacskájáról. Innentől hol egyik, hol másik Grimmel kell a macskacicónak megküzdenie, két oldalról ütik-rúgják, miközben Monroe azon szántogat, hogy már fáj a hasa, annyira izgul, de nincs semmi baj, Nick biztos meghitt beszélgetést folytat az anyjával. Ehelyett együtt verik szegény cicuskát, Nick a földre kerül, de a mama hátulról gyorsan átkarolja a macsek nyakát, kezében egy késsel, és faggatózni kezd, ki küldte témakörben. A kardfogú csak azon bánkódik, hogy két Grimm van, és hogy ő nem tudott erről, aztán kiugrik anya kezéből, fel a második szintre, de Grimm asszony erre számított, ergo látjuk, hogy a kés tövig a cicus nyakában van. Kis szenvedés után visszaadja lelkét a teremtőnek, és persze emberré alakulva leesik a földszintre. Mama még szeretné kikutatni, hogy megtudja, ki küldte, de Nick elrohan kórház iránt.

Rosalee a löttyöt nézegeti, szerinte kezd fakulni, szóval már csak néhány percük maradt. Monroe elhatározza, hogy akkor Nick nélkül mennek, bár a terv részleteiben nem igazán kimunkált. Szerencsére mire betörnének a kórházba, befutnak a Grimmek, úgyhogy mehet Nick hat-hat cseppet Juliette szemébe csepegtetni. Rosalee nem tudja, mikor fog a lötty hatni, és különben is, ettől nem tér magához, ez csak megállítja az emlékezet-vesztést. Nick bemegy, csepegtet, közben az aggódó személyzetet a dúvad és anyuci együtt tartják vissza. A doki elrohan az őrökért, szerencsére a cseppek elfogytak, úgyhogy ők angolosan távoznak. Nicket Hank hívja, mehet vissza helyszínelni a fűrésztelepre, anyát meg a két féllény fuvarozza haza. (Sajna, szavakkal nem tudom visszaadni, micsoda metakommunikáció zajlik eközben Eddie és anyuci között, pedig a rész egyik erőssége ez a szál, ahogy ők ketten barátkozgatnak egymással szóban, miközben az arcjátékuk által kilátásba helyezett tettek olyan tíz év szigorított fegyházat érnének bármely jobb bíróság előtt.)

Wu kiszúrja, hogy Nick megint verekedett, aki az egészet annyival elintézi, hogy másnap minden seb rosszabbul fest. Anyus kőkemény arccal ül a bogár hátuljában, Eddie meg próbálna vele csevegni, persze anyát nem olyan fából faragták, inkább ő kezd faggatózásba. Leginkább a fiával való ismeretség részletei érdeklik, és teljesen ki van akadva azon, hogy Nick bízik egy dúvadban. Gyorsan tisztázzák, hogy a két féllény is megbízik a Grimmben. A mama ennek láthatóan nem örül. A helyszínelésen főrendőr ismerteti a részleteket, Wu-val karöltve, de hát azt mi már mind tudjuk. Az áldozatok egyikén sincs golyóütötte lyuk, Wu azonban talál egy 9 mm-es hüvelyt, ez ugye Nick célt tévesztett lövéséből származik. Nick rádöbben, hogy a fegyvere azóta is a tetthelyen kucorog az egyik tartály alatt, úgyhogy gyorsan odasettenkedik, és visszaveszi. Két új FBI-os érkezik, szépen megindul a ki a nagyobb legény játszma, ahogy az lenni szokott ilyenkor. A rendőrök elindulnak haza, az egyik ügynök meg rutinból megnézi, kit hívott utoljára a csajszi. Hát nem Nick veszi fel a kagylót? Sejti, hogy valami gáz lesz, mert a szolgálati fegyverét íves dobással hajítja kicsit később a tengerbe.

Monroe végre hazaér anyucival, már öreg este van, szabadkozik is, hogy nem szokták lezárni a hidat. Rosalee kicsit próbálja győzködni anyát, hogy Eddie milyen készséges és segítőkész Nickkel, de persze anyuci hajlíthatatlan, szerinte ennek a barátságnak nincs túl sok értelme. Megegyeznek, hogy ez persze nem is számít, mire Rosalee odamegy, és megöleli a mamát. Ő kényszeredetten visszaöleli, megpaskolgatja a hátát, majd iszonyú fintorral az arcán kibontakozik, és szó nélkül bemegy a házba. Rosalee erre bizonygatni kezdi Eddie-nek, hogy anyuci elmosolyodott, ennek örülnek. A kapitányságon közben Nick megállapítja, hogy a fűrészüzemben megölt ismeretlen vérengzett a hajón, legalábbis az ujjlenyomata egyezik. A hírrel rögtön a századoshoz rohannak, aki nem akarja bevenni, hogy a két halott ügynök végzett a gyilkossal, az meg velük, szerinte volt ott még valaki. Szerencsére az ügyben már az FBI nyomoz, akik nem vevők a rendőrök segítségére, úgyhogy ennyiben hagyják a történetet, akta lezárva – de befutnak az ügynökök, és arról érdeklődnek, miért Nick-et hívta utoljára a halott ügynöknő. Ő elüti valami egyszerű magyarázattal a kérdést, de az ügynökök szeretnék a fegyverét is ballisztikai vizsgálatnak alávetni – a pisztolya meg, mint tudjuk, ázik a tengerben. Ezen a két FBI-os felbuzdulna, de főrendőr megvédi a nyomozóját, elvégre senkit sem lőttek le, lehet menni a sunyiba. A mélygarázsban Hank még szól pár keresetlen szót Nickhez, miszerint lehetnek titkai előtte, ő bízik a társában, de azért ne keverje bajba.

Főrendőr a kardfogúról készült képet szemléli, majd a telefonért nyúl, és felhívja az előző részben ismerősnek talált poétikus hajzatú vallatót. Anyám, baldachinos ágy, főúri pompa és szőke cicababa veszi körül, és hoppácska, főrendőr tesónak szólítja! Ezek rokonok! Nocsak-nocsak! Arra kéri főrendőr a bátyóját, hogy a jövőben legyen kicsit kreatívabb, mert a kardfogúja meghalt. A másik szerint a család már így is sokáig várt, főrendőr szerint meg akkor sem kellett volna egy kardfogút küldeni, hogy végezzen a Grimmel. Ők csak tesztelték a Grimm képességeit, de azt nem nézik el, hogy főrendőr folyton beavatkozik. Biri kedvence nagyképűen közli, hogy neki nem is kell beavatkoznia, és bontja a vonalat. Tesó kajánul vigyorog, miközben távolodik róla a kamera, és meglátjuk, hogy egy iszonyatosan nagy kastélyban nyomorog szegényke, olyanban, amilyenben a mesék hercegei szoktak lakni. Nick a lakókocsiban ébred, a könyvére borultan. Boszimama látogatást tesz Rosalee-nál, ismét a jó kis boszorkány-arcát felvéve tud lealkudni egy ötvenest a hozzávalók árából. Monroe szívesen átharapná a torkát annak a smucig tyúknak.

Nick hazaér, csekkolja, hogy ügynökök figyelik a házát. Anyuci a nappaliban épp hasizomgyakorlatokat végez, és aggódott a kicsi fiáért. Nick szerint a helyzet egyre forróbb, elvégre saját magát kellene elfognia, amikor a kardfogú gyilkosát kergeti nyomozóként. Anya nem aggódik a rendőrök miatt. Rosalee telefonál, jelenti, hogy boszianya elvitte a szert. Nick magához veszi az otthon tartott fegyverét, és indulna, hogy beszélgessen a boszorkányszörnnyel, de anyuci átveszi a feladatot, inkább ő fog csevegni, mint anya az anyával. Hank a számítógépről sorolja, hogy a halott gyilkos ujjlenyomatát legalább egy tucat európai emberölésnél fellelték. Főrendőrt boszimama hívja, hogy jöjjön a szerért, nem akarja ő bevinni az irodájába. Az FBI-os ügynökök letartóztatják Nick-et, mert okuk van feltételezni, hogy köze van két ügynökük meggyilkolásához. Az új fegyverét lefoglalják, és bár főrendőr kissé tiltakozik, azért Nicknek csak velük kell mennie. Főrendőr boszimamától egy félig trutymóval telt dunsztost vesz át, és megtudja, hogy ezt nem Juliette-nek kell beadni, hanem ő kell megigya. Boszimama szerint csak egy tisztaszívű ember ébresztheti fel a lányt, ilyet pedig nem könnyű találni. Mivel főrendőr csak félig ember (hoppácska!), ezért a bájital által gerjesztett tisztulási folyamat neki nem lesz egyszerű menet. Főrendőr el, Grimm-mama be.

Az anyák egymást közt először is tisztázzák a kilétüket, aztán Grimm-mama közli, hogy aki kiszúr a fiával, annak vele kell számolnia – jó kezdés egy barátságos beszélgetéshez. Ennek szellemében torkon is ragadja az átalakulni készülő boszit, aki kinyögi, hogy a szálak nagyon magasra vezetnek, van egy herceg itt, Portland-ben. Jóképű, vonzó, és fattyú, mármint zabigyerek. Arra a kérdésre, hogy mégis konkrétan kicsoda a herceg, viszont nem kíván válaszolni, tehát verekedni kezdenek, anyuci puszta kézzel, a boszi késsel. Eleinte épp ezért anyuci maradgat alul, de aztán összeteker egy színes magazint, és azzal olyan ügyesen elpüföli boszimamát, hogy az többször is lefejeli a szobában lévő tükröket, végül az egyik úgy megvágja, hogy kiszenved szegény. Halála előtt még közli, hogy a Grimmek sehogy sem menthetik meg Juliette-et, arra csak a herceg képes. Nicket az ügynökök vallatják, de nem mennek vele semmire, ráadásul a pisztolya sem az, amiből a lövést leadták, úgyhogy bár érzik, hogy a történet nem kerek, mégis elengedik. Hank-et közben riasztják boszimama hullájához, az érkező Nick is vele tart a helyszínre.

Hank kiszúrja, hogy a hullának ugyanaz a vezetékneve, akárcsak Adalind-nak, fel is merül benne, hogy esetleg rokonok. Főrendőr be akarja venni a bájitalt, de előszörre elkapja a Woge, és kicsit átalakul, de aztán erőt vesz magán, és megissza a szert. Előbb rém elégedett magával, hogy nem is érez semmit, ám elkapják a görcsök, és onnantól nagyon szenved szegény, még az inget is letépi magáról. Nick hazaér, mama beszámol neki a boszival vívott csatáról, meg hogy a herceg az egyetlen gyógymód, de azt sajna nem tudja, ki lehet az. Nick megkéri anyucit, hogy húzzon el a vérbe, mert nyomozni fognak a boszi miatt, és nem akarja, hogy anyát letartóztassák. Főrendőr közben továbbra is látványosan szenved, mindenféle fekete füstöket fújkál ki magából, végül elterül a hálószobája padlóján, és egészen elvörösödik. Nick odaadja anyucinak az érméket, kicsit lelkiznek, anyu felhívja Nick figyelmét, hogy ne kövesse el ugyanazt a hibát, amit ő, ne hagyja el az szeretteit (akkor Juliette marad, hogy a macska rúgja meg!). Nagy összeborulás, anyuci könnyezik, háttérben hősies zene szól, hurrá, anya megígéri, hogy visszajön, ha tud. Még megkéri a fiát, hogy vigye ki a pályaudvarra.

Főrendőr teljesen kiterülve fekszik, már nem vörös, hanem inkább kékesszürke. de aztán köhint egyet, és visszatér a normális színe. Ezek szerint akkor most már tiszta szívű, hurrá. Nick kiteszi anyucit a pályaudvaron, aki azzal a lendülettel vissza is settenkedik, ahogy a fia elhajt, és feltör egy autót. Nick a kórházba hajt, de Juliette szobájába nem őt látjuk belépni, hanem a tiszta szívű herceget. Bemegy, csókol, távozik, Juliette meg magához tér, immár kék szemmel. Döbbent nővérke elrohan orvosért, Nick éppen nem fut össze a távozó főrendőrrel.

Nick nagy örömében össze-visszacsókolja a menyasszonyát, mire az teljes döbbenettel elhúzódik tőle, és megkérdezi, hogy ő ugyan vajon ki fia-borja. Ezt a bekezdést pedig csak azért kezdtem el, hogy a csókjelenetet még odatehessem az előző végére :). De ha így alakult, azért feltennék egy kérdést: jól értettem én, hogy főrendőr nem csak úgy simán fattyú, hanem ráadásul hercegi édesanyja (esetleg édesapja) egy féllénnyel kefélt félre?!