A magyar cím ezúttal kifejezőbb, mint az eredeti, nézzük is meg, ki szenved a zöldszemű szörnyetegtől. Az előző részben az Onedin-flotta a kétszeresére nőtt: a Charlotte Rhodes mellett Onedin lobogó alatt hajózik mostantól a Pampero is, amit James egyelőre felesben tulajdonol senhor Braganzával, az amorózó külsejű portugál borkereskedővel. Az új hajóval éppen most kötnek ki Liverpoolban, Mr Baines szokás szerint nővérét indul meglátogatni, James pedig gondosan megborotválkozik, hiszen három hónapig volt távol Anne-től, aki biztos perceken belül feltűnik a kikötőben férje fogadására. Vagy nem.
Anne-hez ugyanis először Elizabeth érkezik vadonatúj zöld ruhájában, fején hozzáillő csinos kalapocska, nyakában szalagocska (tényleg jó buli Albert Frazer feleségének lenni), ő hozza a hírt a Pampero megérkeztéről. Csacsog mindenféléről, közben mondandójába becsempész egy vacsorameghívást is, de Anne gyorsan átlát a szitán. Azt ne várd, hogy én mondom el helyetted Albertnek, hogy mástól vársz gyereket, közli, miközben felsiet az emeletre átöltözni. De nekem sokkal könnyebb lenne, ha ti is ott lennétek akkor, szól utána némi kétségbeeséssel a megesett húg. Ekkor váratlan látogató érkezik, Anne Webstert keresi, ahá, ez még nem tudja, hogy már Anne Onedinnek hívják, kapcsol Elizabeth. Kis türelmet kérve leülteti és udvarias beszélgetésbe kezd vele, természetesen az időjárásról. Majd rátér Anne házasságára, közölve, hogy az ő bátyja a szerencsés férj, aki nem mellesleg hajótulajdonos. Ekkor belép Anne: Mike!, csak ennyit mond, és az arcára meglepetéssel vegyes megdöbbenés ül ki.
Elizabeth tapintatosan lelép, Anne pedig a frissen elkészült raguval megkínálja a vendéget. Kiderül, hogy Michael Adamsnek hívják az illetőt, négy évvel ezelőtt hajózott el Valparaisóba. Nyilván volt köztük valami, mert Anne nehezményezi, hogy egy sort sem írt neki azóta. Erről egyelőre többet nem tudunk meg, mert hazaérkezik James, Anne őszinte örömmel ugrik a nyakába, majd bemutatja a vendéget, mint gyerekkori barátját. Adams gyorsan elhúz, Jamest viszont piszkálja a dolog. Gyerekkori barát, eddig nem is beszéltél róla, mondja kissé indignáltan, persze erre Anne is felkapja a vizet. Mégis mikor lett volna rá alkalom, fél éve házasodtunk össze, abból 3 hónapig távol voltál. A kedélyek aztán úgy-ahogy lenyugszanak, hiányoztál, vallja be Anne, de James erre nem válaszol hasonlóképpen. Vettem neked egy kényelmes karosszéket is, próbálkozik még Anne, férjura viszont inkább úgy dönt, utána kell néznie a kirakodásnak és lelép.
Felkeresi Frazeréket is, újdonsült sógora éppen új gőzhajó tervein dolgozik. A neve Aranyrög lesz, és neked szánom, mondja Albert mosolyogva, de James gondolatai egyre csak Adams körül járnak. Belibeg Elizabeth, aki többször is megpróbálja vacsorára elhívni James-éket, de bátyja szinte oda se figyel rá. És képzeld, nem elég, hogy a közelünkben vett ki lakást, Anne még kölcsönadott neki 2 fontot is, panaszkodik az állítólagos gyerekkori barátra. Elizabeth ismét próbálkozik, de James kerek-perec elhárítja: Nem érek rá veletek vacsorázni, rengeteg a dolgom, nemsokára indulok a Zöld-foki szigetekre egy komoly szénszállítmánnyal, azt kell intéznem, közli és távozik. Elizabeth persze ideges, kútba esni látszik a terve, ezért jobb híján Albertnek szól be, aki kedvesen érdeklődik a leendő kisfiú hogylétéről. És mi lesz, ha lány lesz?, csattan fel a feldúlt szőkeség. Akkor biztos olyan lesz, mint te, bókol Frazer, majd kijelenti, nagyon boldognak érzi magát. Itt lenne a jó alkalom az őszinte vallomásra, de Elizabeth elmulasztja a lehetőséget.
Otthon James lekönyveli az út nyereségét, ami igen komoly, sikerül belőle kifizetni a Charlotte Rhodes-ra és a raktárra felvett jelzálogot is. Vidám hangulatban mászkál fel-alá, Anne viszont azon filózik magában, hogy férje nem is a nyereségnek örül, hanem annak, hogy újra tengerre szállhat. James csak úgy mellesleg közli, hogy felvette Adamset matróznak a Pamperó-ra, mert tudja, hogy kevés a pénze. Anne meglepődik, majd arra kéri, hadd kísérje el ő is az útra, nem akar megint hosszú ideig egyedül maradni. Adams eközben felhurcolkodik a hajóra, a fedélzeten az egyik matróz meglepődve ismeri fel és a nevén szólítja. Nem ismerjük egymást, George Bethell!, sziszegi neki dühösen Adams. Hoppá, újabb ember a múltból?
Mr. Baines felügyelete alatt eközben berakodják a szenet, Anne is megérkezik nehéz utazóládájával, Adams segít neki levinni a kabinba. James minden szó és köszönet nélkül elhajtja dolgozni a fedélzetre. Anne örül, hogy újra együtt utaznak, de James csak morcosan néz, nyilván mérges, amiért nem sikerült elválasztania a gyanús fickót Anne-től. Majd egy tisztjelöltnek jelentkező fiatal srácot felvételiztet, a Billy nevű kölyök katonás tartással jelentkezik nála, viszont a szükséges
Rövid időre nézzünk vissza a szárazföldre, a Frazer házaspárra. Albert felmondott apja hajógyárában, mert saját vállalkozásba akar fogni, Elizabeth kicsit aggódik, hogy nem lesz-e ebből baj, de Frazer magabiztos. Így legalább teljes időmet a saját gőzhajóimnak szentelhetem, jelenti ki. Elizabethet azonban továbbra is nyugtalanítja az el nem mondott vallomás, éjszaka nem is nagyon tud aludni. Frazer is felébred, és érdeklődik, mi nyugtalanítja, mire Elizabeth úgy tűnik, végre rászánja magát. Sok embert becsaptam, de téged nem akarlak, kezdi, Albert azonban félbeszakítja, mert azt hiszi, tudja, mit akar neki mondani. Még szeretted Fogartyt, amikor elvettelek, ugye?, de ne aggódj, erről ne is mondj többet, inkább nézd csak, mit vettem, és már mutatja is a takaros mózeskosarat. Igazán szeretlek, Albert, suttogja Elizabeth, de ennél többet megint nem mond, úgy tűnik, a töredelmes vallomás végleg elmarad.
Újból a Pamperó-n, az út során kicsit többet is megtudunk Adams és Anne múltjáról, amikor pihenőidőben a fedélközben beszélgetnek. Nem jöttél vissza, pedig megígérted, nem is írtál, mondja Anne. Négy évig bujkálnom kellett, mert a valparaisói hajóút során az első tisztet..., kezd bele Adams a vallomásba, de pont ekkor jár arra Baines, így a lényeget megint nem tudjuk meg. Baines később jelentést tesz Onedinnek a matrózokról, és közli azt is, hogy szerinte Adams egyáltalán nem gyakorlott tengerész, amint állítja, ráadásul a legénységi szálláson mindenfélét fecsegnek Adamsról és Mrs. Onedinről. Jamest látszólag ez nem érdekli, de minket nem ver át.
Később Adams és Bethell beszélgetéséből már többet tudunk meg: anno a szadista első tisztet a valparaisói út során valaki megölte, és mivel a holttest mellett Adamset találták meg, ő azt hitte, őt fogják vádolni a gyilkossággal, ezért partraszállás után elbujdokolt. Most viszont megdöbbenésére Bethell közli vele, hogy a hajó kapitánya annak idején balesetnek jegyzőkönyvezte az esetet, tehát fölösleges volt évekig rejtőzködnie. Ezt a vallomást Adams írásba is akarja foglalni és aláíratni Bethell-lel, mint tanúval, ő azonban erre nem igazán hajlandó.
Kihallgatást kér Onedintől, és elmondja neki az egész sztorit a saját szemszögéből, hozzátéve, hogy Adams szerint ő, Bethell és négy társa ölte meg az első tisztet. A tárgyalást Billy megjelenése szakítja félbe, erősödik a szivárgás a hajófenékben, James mindenkit a szivattyúkhoz rendel. A szomszéd kabinból előlép Anne, aki szerint a másik hajó kapitánya gyalázatosan járt el Adams-szel, amiért nem intézkedett, hogy felmentsék. Szerencsétlen Michael ezért négy évig kénytelen volt bujkálni, dühösködik, de James nyersen leinti: Te ne avatkozz hajóskapitányok ügyeibe!
Anne éjszaka sem tud aludni, nagyon bántja, hogy James ilyen pokróc módra viselkedik vele. Pillanatok alatt kitör köztük a veszekedés: Te akartál kétségbeesetten férjhez menni! – Te meg mindenáron egy hajót akartál magadnak! Persze mindketten tudják (meg a több millió néző is), hogy Adams van a háttérben, James végül nagy dühösen ki is jelenti: Igen, féltékeny vagyok rá, és megtiltom, hogy beszélj vele! Ebben a pillanatban azonban a rakomány megcsúszik, felborulással fenyegetve a hajót, James kipattan az ágyból és rohan intézkedni. Át kell lapátolni a szenet, Mr. Baines, addig én veszem át a kormányt!, kiáltja oda hű emberének.
Adams és Bethell azonban fittyet hány a kapitány hívó szavára, Adams továbbra is azon erőlködik, hogy matróztársa írja alá az írásbeli vallomást, miszerint annak idején az első tiszt véletlen balesetben halt meg, de Bethell erre továbbra sem hajlandó. A vita verekedésbe torkollik, Anne hiába próbál közbeavatkozni. Pofozkodás közben felkeverednek a fedélzetre, egy erősebb ütéstől Bethell megtántorodik és leszédül a tengerbe.
A szén átlapátolásába végül James is beszáll, hogy gyorsabban haladjanak, majd a jól végzett munka után visszatér kabinjába. Anne magába zuhantan várja, majd elmondja a verekedést és annak következményét. Ez bűncselekmény, ez James első reakciója, de Anne tiltakozik: Baleset volt! Kétségbeesésében Anne még azt is bevallja, hogy régebben tényleg szerelmes volt Adamsbe. James csak erre a kijelentésre várt, és úgy tűnik, most, hogy végre elhangzott, ő is lenyugszik. Belép Adams, hogy vallomást tegyen, de James, anélkül, hogy végighallgatná, már kész tervvel áll elő: A rakomány a hullámverésben megcsúszott, George Bethell emiatt zuhant a tengerbe, ez kerül a hajónaplóba. A jóérzésű Adams tiltakozna, de James leinti: Nem volt elég, hogy négy évet elpocsékolt az életéből, emiatt most tényleg börtönbe vagy akasztófára akar kerülni?
Mire felkel a nap, a fedélzeten vidáman hangoskodva mossák le magukról a szénport a matrózok, és közben egymást locsolják vízzel, mint a stáb a tanyán. Egy véletlen mozdulattól Onedin kapitány is kap az arcába egy dézsával. Déja vu, jelenti ki rég látott vigyorral az arcán, pedig akár közéjük is lövethetne, de ő újra bizakodva néz a jövőbe. Szükség is lesz rá, tekintve a következő rész eseményeit.
Facebook kommentek