Lezárult egy korszak a magyar X-faktor történetében, a harmadik széria már sosem lesz ugyanaz, ami eddig volt. Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy ezentúl más aspektusait kell felfedeznünk a műsornak, amin szórakozni tudunk, mert Junior hangokkal vívott sziszifuszi küzdelme véget ért. (Igen, elspoilereztem a végét, de aki ezt ma még nem tudta, és én lőttem le neki, annak ígérem, hogy küldök a kő alá egy ördögnóris képeslapot és egy Zámbó Krisztián legnagyobb slágerei válogatáskazettát fájdalomdíj gyanánt.) Mielőtt azonban elárulnám, hogyan történt az X-faktor 3 emblematikus figurájának kiesése, lássuk hogy indult ez a frenetikus 7. döntő. Nórika rögtön pontot tesz az egy hete tartó dilemmára, miszerint bevállalja-e a műsor idén is a duett tematikát egy –fogalmazzunk így- erősen vegyes képességű hatossal. Hát már hogyne vállalná be, tökösek a szerkesztők, úgyhogy jönnek a duettek, de előtte még egyéni produkciók is, ami azt jelenti, hogy ma mindenkit minimum kétszer fogunk hallani, öveket becsatolni, ez kemény menet lesz.

Jönnek a mentorok, Ferót DevilNóri kapásból betalálja, elvesztetted az utolsó csapatodat is, leszarod-e innentől a műsort? Naná, hogy nem, most majd bosszút állok ezeken a rohadékokon, akik kitették őket, fenyít a Rocklegenda. Én csak azt csodálom, hogy nem ijedt meg Keresztanyu arcfestésétől, azt hiszem, bizonyos civilizálatlan törzsek vadászai és harcosai alkalmaznak hasonló sminket, amikor bestiális tömegmészárlásra készülnek. Ő is megszólal, de csak félgőzzel dicséri a versenyzőit, hogy ne legyen már a dolog annyira ciki, tehát mindkettő készült párbajdallal, értettük.

Jöjjön az első csoda, Stone nyitja a show-t, és DevilNóri úgy fogalmaz, hogy ő alapozza meg a hangulatot, tehát legyen elcseszve mindenki szombat estéje, ezt azt hiszem, egész nyugodtan értelmezhetjük így is. Kisfilmben a tékozló apa várja haza a fiát, akire nagy ívben szart a kidobóemberkedés/valóságshow jelentkezés/karaokezás miatt, ezek valóban sokkal fontosabb értékek holmi idejétmúlt családi baromságokhoz képest, mint pl. a gyereknevelés. KicsiStone most itt van, és drukkol, ha már apuci a kisfilm kedvéért kibékült vele, na lássuk, mit alakít ezek után. Már a színpadon áll valami rettentő terepmintás mellényben (és alatta semmiben, kösz a rémálmokat), agresszív terpeszben és szigorúan nézve énekli a Pancsoló kislányt, és nem, ez nem vicc, tényleg megtörtént. Értem én, hogy poénnak szánták, de elég baj az, ha egy előadóból már komolyan vehető előadást nem lehet kipréselni, és a „szarjunk az egészre és vicceljük el" –utat választják, főleg úgy, hogy a humorfaktora a produkciónak az abszolút nulla pont közelében mozog. Stone ráadásul babos kendőt is hozott, amit miután saját izzadtságának felitatására használt, Ferónak ajándékoz. El lehet képzelni végül is ennél gusztustalanabba ajándékot is, igaz, nem sokat. Geszti már megint aláz, azt mondja, jót röhögött, és érződik a hangsúlyon, hogy ez nem pozitívum. Mikinek konkrétan testen kívüli élménye volt, és félt is egy picit, ezen cseppet sem csodálkozom.

Szólítja már Miki is első lánykáját, Adélt, akivel a kisfilmben az énektanára mindenféle kétes célú bizarr gyakorlatot végeztet, cső, pingponglabda, és sok parafadugó kell hozzá, ennyit mondok. De ha csak ennyin múlik, hogy megjöjjön Adél hangja, és a riszán és vigyorgáson kívül mást is mutasson olyan műfajban, ami nem charleston, hát legyen. A tudományos módszernek persze lehet, hogy egy hétnél jóval hosszabb a megtérülési ideje, mert a Spice Girls Mama című számát olyan erőtlenül és hamisan adja elő Adél, hogy azzal biztos nem fog büszkélkedni. Az a baj, hogy kb. 2 hang után dögunalom lett a produkciója, de ha legalább abban a műfajban lenne unalmas, amiben jó a csaj, akkor már közelebb kerülnénk az élvezhetőséghez, ez így sajnos nagyon kínos. Értékelünk, Ildi már veszi elő az energia tematikát, tehát ma sem fogunk senkit őszintén kritizálni, remek. Geszti már keményebb, ez egy énekverseny, itt énekelni kell, és érdekes módon Miki is csak Adél kedvességét tudja dicsérni, amire sajnos nem lehet élő koncerteken alapozni.

Emeljük kicsit a műsor színvonalát, jön OláhG, akit múlt héten azzal cseszegettek, hogy ne mindig a funky műfaj biztonságos vizein evezzen már, hanem próbálkozzon meg valami extrémebbel is. Kisfilm ennek a jegyében zajlik, Gergőt (aki még életében nem ült repülőgépen), Nádas Tamás műrepülő világbajnokhoz viszik, aki beülteti a gépbe, és olyan dugóhúzókat meg triplacsavarokat csinál vele a levegőben, hogy már a látvány előhívja a vacsorámat. Már ha hiszünk a vágásnak ugye, amivel könnyen lehet csalni, de tényleg látványos a dolog. Produkció ezt a tematikát viszi tovább, Szállj fel magasra, ez tényleg új terep OláhDzsínek. Magyar, ráadásul ballada, naná, hogy kisujjból kirázza ezt is, ez a srác egy őstehetség. Végére egy kicsit túlspilázzák, de ez Geszti sara is lehet akár, az impró és a kórus együtt sok volt, de őszintén szólva ezt a srácot akkor sem lehetne elrontani, ha a teljes Fásy mulató ÉS David Guetta egyszerre zendítene rá a háttérben, miközben ő énekel, és Kiszel Tünde vokálozna neki. Zsűri egyöntetűen imád, Miki szerint ez olyan volt, mintha a Piramisból Michael Jackson dalt csináltak volna, Feró egyenesen odáig merészkedik, hogy jobb volt, mint az eredeti, Geszti meg igyekszik nem ugrálni az asztalon örömében.

Na de ez még semmi ahhoz képest, ami most következik, eddig maximum bemelegítettünk, az X-faktor legkülönlegesebb, legemlékezetesebb előadója még csak most lép majd színpadra. Lássuk KisJimmy aktuális videóját, azt mondja, hogy mindenféle érzelmek kavarognak benne, ezért metafizikai trénerhez fordult. Ezt úgy kell érteni, hogy valami bőrdzsekis sámán delejezi KisJimmy auráját, akinek ettől nagyon jó lesz minden, és most már mindenkit szeret, reméljük, ez az érzés a mai produkciója után viszonzásra talál majd. Jöjjön hát a nóta, Elton John: Sorry Seems To Be The Hardest Word lesz, nem mondom, erős vállalás, az elején mintha maga Junior is azon gondolkozna, hogy nem lenne-e jobb inkább elszavalni ezt a zeneművet. Persze meggondolja magát, és énekel, vagy legalábbis valami olyasmivel próbálkozik, de már nem tudom leírni, mennyire hamis, anélkül, hogy magamat ismételném, lényeg, hogy ezt hallani KELL. Produkció végén Geszti és Feró tüntetőleg nem tapsol, és a mentorok pedig belekezdenek a Juniort lejárató médiakampány utolsó felvonásába, aminek a fináléját a mai műsor végére szánják, ha minden jól megy. Geszti úgy sorolja egy levegővel a negatívumokat, ahogy Nórika a szavazási kódokat szokta, Miki meg nagy igazságot fogalmaz meg: az idei X-faktor két síkon zajlik, az énekverseny mellett KisJimmy külön küzdelmet folytat a hangokkal, és egyelőre vesztésre áll. Keresztanyut kezdem sajnálni, már ő sem tud mit mondani, csak azzal jön, hogy higgyük el, hogy ez a próbán nem ennyire szar, OK, akkor legközelebb nem lehetne bekamerázni a próbát esetleg? Devil interjúja Juniorral fergeteges, JFK mártírhangon azzal jön, hogy ő már mindent megtett, már a lovakkal is próbálkozott. Nórika itt szakítja félbe olyan ijedten, mint akinek megjelentek a lelki szemei előtt a másnapi Blikk címlapok Jimmy Fia Lovakkal Is Próbálkozó Krisztián eltitkolt kettős életéről.

Antal Timi a kisfilmben néptáncolni megy, ahol Mikit is megpróbálja berángatni a jóságba, de ő hárítja azzal, hogy a világ nem áll még készen erre a látványra. Ez vicces volt, bár az én agyamba a lovakkal is próbálkozó Junior képe most úgy beleégett, hogy nem jött volna rosszul valami, ami kiirtja azt onnan. Lássuk a produkciót, megint a diszkós vonalat vették elő, nem ez a fő erőssége Timinek, akkor sem, ha hangilag nagyon jól teljesít, de valahogy mindig úgy érzem, hogy nem az ő stílusa a dolog. Persze ez legyen a legnagyobb baj, mentorok zabálták, és van még egy örömteli esemény is: egy hét kellett hozzá, de Feró felfogta végre Miki múlt heti megnyilvánulását, hogy milyen az, amikor egy előadóból művész válik, hát ilyen.

Szabó Dáviddal Geszti először is visszanézeti a múlt heti párbajt, majd tuningolja egy kicsit, felszabadult voltál és jó, látod, ez kéne most is! Most nem fogsz táncolni, hátraszaltózni, festett kockahasat villantani, meg Robbie Williams teljes életművét színpadra vinni, kapsz egy klasszikus szép szerelmes dalt, amitől az összes nő odaolvad majd a képernyő elé, és királyság lesz. Ennek értelmében az Everything I Do I Do It For You-t nyomja, ami annyival ütősebb lett volna ezzel a háttérvideóval, szerintem ezt Dávid is támogatta volna. Mentorok leginkább azzal jönnek, hogy milyen jól állt neki ez a dal, ami nem feltétlen azt jelenti, hogy olyan jól is énekelte, de legalább az ő stílusa volt. És most tartunk ott, hogy hallottuk mind a hat egyéni produkciót, úgyhogy Nórika összegzésre biztatja a mentorokat, hogy tetszett? Ferónak hatból négy nagyon, Geszti meg mosakszik, itt a stúdióban nem úgy halljuk ám a hamis hangokat, mint ti otthon! Persze nincs az a stúdió, ami KisJimmyt vagy Stone-t Pavarottivá tenné, szóval ezt hagyjuk inkább.

Most következnek a duettek, és a kisfilmből máris kiderül, hogy Stone és Junior összekerült, jó, hogy ezt előre megmutatták, még pont van idő bekészíteni a szíverősítőket. De előbb az Antal Timi-Szabó Dávid páros jön, akik Moves Like Jaggert kaptak feladatnak, de nem ám olyan felállásban, hogy Timi Christina Aguilera szólóját nyomja, hanem simán elosztották a dalt 50-50% arányban, mennyivel egyszerűbb ez így. Jól mutatnak, táncikálnak is egy kicsit, majd a szám háromnegyedénél történik egy érdekes dolog: Timi hangja gyakorlatilag eltűnik, ami felér egy X-aktával. Értékeljünk, Feró unalmában előránt egy régen használt sablonszöveg-kártyát: „ez a produkció a világ bármely táján megállta volna a helyét!". Mentorok amúgy imádták, maradjatok együtt, jól álltok egymásnak, és egyéb közhelyek repkednek.

Ez persze maximum bemelegítésnek volt jó, az igazi epikus duett csak most következik, Stone és JFK ülnek egymás mellett a színpadon, a ledfalakon meg hipnotikus jellegű fekete-fehér videó megy, csak nem? Csak de. Ebony And Ivory, de az egyszerűség és a néző fülének védelme érdekében magyarul, Feketén a hófehér, jaj de helyesek. A produkció erőltetetten bromance jellege meg Stone mű-érzelgőssége annyira erős sokkhatásként működnek, hogy Junior hamis hangjaira már szinte nem is lehet figyelni, talán pont ez a cél? Lássuk, mentoroknak hogy tetszett, Geszti nyíltam röhög, nem volt ez végig szar srácok, csak az elején, a végén meg a közepén, hakniturnén elmegy sok szódával. Hasonló véleményen van Miki is, Ildinek meg hirtelen eszébe jut, hogy a sajátjairól neki illene jót is mondani, úgyhogy kinyilatkoztatja, hogy a fiúk sikeresen közvetítették a dal üzenetét, hiszen annyira szeretik egymást. Ennek örömére Junior Stone hátára ugrik, és ilyen formában hagyják el a színpadot, de szerettem volna látni, hogy reagálja le ezt a spontán kis ötletet Kőszikla a színfalak mögött.

Most pedig műfajt váltunk, mert OláhDzsí jön a The Way You Make Me Feel-lel, és pontosan az történik, amit sejtünk, hogy történik, amikor OláhDzsí kap egy baromi jó Michael Jackson dalt. Tarol. Mert kellemes, dinamikus és erőteljes, és ebben a srácban annyi zene van, hogy még akkor is szórakoztat, amikor ki sem nyitja a száját. Mert van klassz táncszóló is, és a szinte hibátlan angol kiejtésére is szeretném felhívni újra a figyelmet, veri a mezőnyt ezen a téren is. Ja, amúgy Csobot Adél is ott volt vele a színpadon. Mentoroknál persze teljes megőrülés van, Ildiből kijön az állat, már ott tart, hogy az asztalra félig rámászva üvölt (persze csak miután ellenőrizte, hogy a csöcsei a ruhában maradnak), többiek inkább csak verbális megnyilvánulásokkal rajonganak. Annyi dicséret hangzik el, hogy Devil nem is tud értelmes interjút készíteni Gergővel és Adéllal, és ezzel zárjuk mára a versenydalokat.

Mentorok megint összefoglalnak, nem annyira érdekes, majd jön egy recyclingolt kisfilm. A már kiesett versenyzők felvásárolják egy Spar teljes élelmiszerkészletét, és főznek a társaiknak, ez már tavaly is volt pontosan ugyanebben a formában. És ezen a héten sem kímélték meg a versenyzőket a közös produkciótól, de már megint valami jellegtelen magyar borzalmat kaptak, fel sem tudom már idézni. Majd Baricz Gergő adja elő a saját dalát, ez sem túl emlékezetes, de nézni azt még mindig nagyon tud. Ennyi időhúzás után el is érkezünk végre a műsor fénypontjához, DevilNóri lezárja a szavazást, és megtudjuk végre kik párbajoznak. És bekövetkezik az elképzelhetetlen, Stone és JFK maradnak a végére, neeeeeeem!!! Tragédia, agyeldobás, sírógörcs. Keresztanyu megacélozza magát, és még pár utolsó taktikai utasítással kilöki őket a színpadra, lássuk, melyikőtökkel kell még egy héttel többet kínlódnom.

Stone most saját dalt hoz, meg kell jegyeznem, hogy ebben jobb, mint eddig bármelyik produkciójában, magának azért csak sikerült testhezálló dalt szereznie. Junior pedig az ultimate párbajdalt, a Még nem veszítheteket választotta, és igen, tudom, hogy kb. óvodás kora óta ezt gyakorolja, de ebben legalább nem vérzik el csúfosan. És most jön az a gondosan előkészített pillanat, számtalan hisztizős kisfilmnek, és „JFK kiállhatatlan, és már a családja szerint sem az X-faktorba való" –jellegű cikknek a gyümölcsét kell most learatni, vagyis a műsor MOST tud megszabadulni attól a figurától, akin hetek óta egy ország röhög. Most vagy soha, mert ha most nem élnek ezzel a lehetősséggel, akkor a bemenetel a döntőbe, az tuti. Mentorok persze élnek vele, csak Geszti van egy kicsit bajban, mert ő legszívesebben mindkettőt hazazavarná, de azért csak eldöntik hárman, hogy Juniort haza, így a szerkesztőség Ildit meg is kíméli attól, hogy mondani kelljen egy nevet. Így ér véget az RTLKlub egyik legtöbbet vitatott műsora, a Z-faktor, jövő héttől egészen új műsor kezdődik. KisJimmy boldog, akkor is ha kiesett, mert itt volt, és sokan szeretik, majd mutat egy szívet a kezével, amit utána meg is fordít, ezt hogy kell értelmezni? Egy fordított szív az micsoda, egy segg? Ilyen és ehhez hasonló kérdések nem hagynak engem nyugodni szombat óta.