A múlt pénteki ülés története itt olvasható

Péntek este van, Ágnes várja Dargayt. Jön is, a múlt hetihez hasonlatos gesztusokkal és megint egy nyavalyával küszködve. Most épp húgyúti fertőzése van. Igaz lehet a tézis, hogy a lelki nyavalyák testi kínokat okoznak…

A 10 év távollét volt sok vagy tényleg zavarban van a férfi, de eltéveszti az ajtót útban a WC felé. Aztán csak eljut oda, sőt a „vallató” székbe is, ott ülnek megint a már jól ismert szobában.

Dargay erősen kezd: „Mérges vagyok magamra”- mondja, de mondandójával valójában a szemben ülő nőt vádolja. Azért mérges magára, mert hallgatott Ágnesre Laura eltanácsolásával kapcsolatban. Azért mérges Ágnesre, mert azé volt a megérzés, és az ebből eredő tanács. És mit ért el vele? Elvesztette Laura bizalmát. Laura rögtön azzal „vádolta” meg Dargayt, hogy az azért akarja abbahagyni a terápiát, mert őt is vágyak fűtik a szép páciens iránt. Laura is az elmenekülés szót használta, mint egy hete a pszichológus. A pszicho-iskola első leckéi között van, hogy hogyan szereljük le a beleszerelmesedő félbolond nőket, hát akkor miért nem megy ez Dargaynak? Talán csak nem az a gond, hogy a férfiban is dúl a love?

Mégis hogyan vezette fel a leválás gondolatát? –faggatja Ágnes Dargayt. Az mesélni kezd Laura hétfői késéséről, az ő erről alkotott elméletéről, mi szerint a nő ezzel jelzett felé. És ha már jelzett, a férfi megragadta az alkalmat és megpróbálta kirakni a nőt. Ágnes szerint szar volt a felvezetés: ezzel a lépéssel a férfi Laurára hárította a felelősséget, nem vállalta a „szakítás” döntését. Laura meg nem is Laura lett volna, ha nem dobja vissza a labdát. Ágnes azt sem érti, hogyan döntött a férfi a terápia megszakítása mellett hétfőn, ha pénteken még Ágnes torkát akarta elharapni az ötlet hallatán.

Dargaynak elege van abból, hogy folyton kritizálják, tessék - mondja a másiknak, meséld el nekem hogyan kellett volna kidobni a nőt? (Megjegyzem, szerintem esélye sem volt kidobni, Laura nem az a kidobható fajta…) A helyes szakítós stratégia nem derül ki, de Ágnes biztos benne, hogy Laura azt vette le Dargay (meta)kommunikációjából, hogy a férfi vágyódik iránta. Azért dobja ki a terápiától, mert fél, hogy nem fog tudni ellenállni a nő vonzerejének és egyszer rámászik hétfő reggel 9 és 10 között.

És lőn világosság: Dargay csak kiböki, azért egy pöttyet azért vágyódik a szép Laura iránt, de van olyan fasza pszichológus, hogy ezt a vágyat ügyesen titkolja és tuti, hogy a páciens nem vett észre az egészből semmit. Tudja, hogy hová vezetne, ha engedne a vágyainak és tudja kezelni is a helyzetet. Háááááát.

Még egy furcsa elméleti hátteret is kreál a magyarázatának, belekeverve a nőgyógyászokat és az urológusokat. Akik ugye szintén találkoznak szép és kívánatos páciensekkel és nem (?) másznak rájuk. A páciensek mégis – ha csak tudat alatt is, de - tetszeni akarnak orvosuknak, ha csak egy szép nemi szerv erejéig is. Ez az egész már nekem kínos. Ágnesnek is az, szerinte a férfi direkt sokkolni akarja. Csak azért, hogy elterelje a figyelmet Lauráról. Csak nekem van olyan érzésem, hogy Ágnes minden okfejtésének az alfája és omegája a hétfői beteg? Csak nekem tűnik ez belemagyarázásnak?

A férfi százharmadjára bizonygatja, hogy nem kommunikál vágyódást Laura felé, Ágnes ezredjére elmondja, hogy a nők (különösen a Laura típusúak) leveszik, ha a velük szemben ülő pasi rólunk fantáziál.

Ágnes azt hiszi, András témát vált, amikor hirtelen Mátéról kezd el beszélni. Mi tudjuk, hogy hétfő óta Laura és Máté nyugodtan szerepelhet egyazon mondatban, mert összeismerkedtek, mert azóta már ki tudja mi van közöttük… Elmesélődik a hétfői találkozás, amit ugye Máté osztott meg Andrással, kedden. Előre félek ugyanezt a sztorit jövő héten majd Laura szájából hallani…

Dargay véleménye szerint Laura csak és kizárólag azért találkozik Mátéval, hogy a pszichológust féltékennyé tegye. Ja, mintha egy vőlegény nem lenne elég. Meg, látva a hétfői jelenetet, nekem nagyon úgy tűnt, hogy Laurának ott a kertben megtetszett Máté és/vagy a milliárdos Abonyi név…. Ez persze még nem azt jelenti, hogy hétfőn nem fog újra bepróbálkozni a dokinál. Vagy nem azt jelenti, hogy a doki nem fogja úgy érezni, hogy Laura be akar próbálkozni nála. Na jó. Abbahagytam.

Dargay mindenesetre megcsalt félként éli meg Laura és Máté randiját, ami azért elég gáz. Ágnes ezt kíméletlenül a férfi fejéhez vágja. Az, hogy mennyire találó ez az ítélet, hát az abból látszik, hogy Dargay rögtön a WC-re menekül a tény elől. Itt volt egy tippem, hogy megint eltéveszti az ajtót, de ez nem jött be, mint ahogy pisilni sem fog a férfi. Csak a falat támasztja, mélyen elgondolkodva. Az alábbi kép hűen tükrözi a kétségbeesését:

Aztán összeszedi magát és visszamegy, de a testbeszéde arról vall, hogy mennyire fél a rá váró további megpróbáltatásoktól.

Amikor Ágnes arról kérdezi, vajon milyennek látja a férfi Laurát, a terapeuta elmeséli a serdülő Laura élményeit Németországból (Tudjátok: a csajnak meghalt az anyja, az apja szerencsétlensége elől a lány Németországban keresett menedéket, ahol egy ismerős házaspárral örökbe akarta fogadtatni magát. Különösen a pár férfitagját „szerette meg”.) Dargay önmagát a Laurát befogadó férfihoz hasonlítja. Akkor ahhoz, most hozzá menekül a nő. Akkor szex volt az ellentételezése(?) a gondoskodásnak, Laura azt hiszi most is ez lesz, ezzel láncolhatja magához Dargayt….

Amikor Ágnes arra kéri a férfit, hogy most ő jellemezze páciensét, az a következőket mondja: vonzó, szép mosolyú, intelligens 30as nő, akinek gyermeki énje van, hisztis ugyanakkor jó a humora. Míg róla beszél meglágyulnak a vonásai, sőt: mosolyog.

Ágnes párhuzamot vél felfedezni a férfi és Laura családi hátterében. Dargay az apja lelépése után került olyan helyzetbe, hogy az egyedül maradó anyját kellett ápolnia. Dargaynak ezt a témát sose sikerült tisztáznia apjával, hogy mekkora tüske ez a férfi szívében, az a mostani reakciójából is látszik (rögtön megtámadottként menekül egy dacos viselkedésbe). A pszichológusnő úgy érzi ez az a közös pont, ami miatt Dargay azonosul Laurával és nem bír szabadulni bűvköréből. Nekem ez egy kicsit erőltetett asszociáció, de lesz ez még így se ma este…

Dargay tovább elemzi Laurát: szerinte a nő most úgy menekül a számára nem túl vágyott házasságból (és vele együtt a gyűlölt kapcsolatfüggőségből), ahogy menekült anno az apjától. Ágnessel ellentétben, én hajlamos vagyok egyetérteni vele. Laura valami elől és nem valakihez menekül…

Ágnes felveti: nem lehet, hogy András (is) menekül? Eszmefuttatása ezen első részével – hogy a filmes szakzsargont használjam – azonosulni tudok: a férfi úgy viselkedik a feleségével, hogy szinte szándékosan löki azt egy másik férfi karjaiba, hogy aztán ő, mint mártír, kifarolhasson a házasságból. Talán még az is igaz, hogy erre a Laura iránti (szexuális)vágyait is felhasználja.

András szerint ugyanakkor nem ő menekül a házasságból, hanem Judit (vajon miért?), most épp Párizsba készül, a szeretőjével. Már nem is laknak együtt, mondja, most ő a „szetély”-ben táborozik. A gyerekek persze szarul viselik, hogyan másképp. A nagylány nem jött haza iccakára, a kicsi fiú felriad, hogy hol az anyja, hol az apja. Dargay megjegyzi: bár a felesége már hazaért az éjszakai randijáról, a fiuk mégis nála keresett menedéket.

Amikor András a felesége párizsi útjáról mesél, Ágnes annak a gondolatának ad hangot, hogy „ha egy kicsit távol lesztek egymástól, legalább enyhül a feszültség”. Na ez egy nagy baromság. Szerintem.

Akkor Ágnes megint felteszi a „szándékosan te rendezted így” című lemezt, András megint tiltakozik. Mit tehettem volna? - kérdi. Az tuti, hogy van egy olyan pont, ami után már semmit. Ő is érezte, hogy nem jól mennek a dolgok a házasságukban. De Judit megcsalós tőrdöfése totál sokkolta őt és még mindig ezen (jogos) sértettség hatása alatt van. Úgy érzi, a nő tette végképp elvette az esélyét annak, hogy megmentsék e házasságot. És akkor most hogyan tovább?

Ágnes emeli a tétet: Most, hogy Judit lelépett, „tiszta a levegő Laurával”, mehet az action. Andrásnak kezd sok lenni, várom mikor bassza be maga után az ajtót.

Ami ezután jön, az meg már nekem sok: Ágnes szerint András azért kereste meg 10 év után, mert tudat alatt (?!) fel akarja számolni a praxisát és rá akarja testálni a betegeit, miközben szándékosan rombolja le a házasságát (hogy aztán leléphessen Laurával). Kíváncsi vagyok, ki ért egyet ezzel az „ösztönös megérzéssel”. Nekem ez meredek és erőltetett.

A végén azért röhögtem egy sort: Dargay, ahelyett, hogy szíve szerint megint menekülne a szobából, teátrális elköszönésbe kezd, mert mégiscsak ciki az örökös ajtócsapkodás. Feláll, szépen köszön és lelép.

Kíváncsi vagyok, hogy ezen pofonok után mi hozza vissza a jövő héten. És vele tart-e Judit? Ha igen, akkor az végre a házasság megmentésének  szándékát fejezné ki, mindkét fél részéről. Persze az is lehet, hogy Judit a jövő héten még Párizsban lesz….