Tudtam, hogy egyszer csak lesz balta az öfiben, tudtam! Ahogy azt is, ha behozom a lépcsőházból az egész évben tutujgatott, ezernyi bimbóval pompázó karácsonyi kaktuszt, ami egyébként még sosem karácsonykor virágzott, akkor lepotyog róla az összes, de rólam köztudott, hogy önként és dalolva tolom a szopórollert, hajtatok amarilliszt is, hogyne és tíz éve várom rendületlenül, hogy a hibiszkusz hozzon virágot. Onnan tudom, hogy piros, mert egy volt rajta, mikor ajándékba kaptam. Most két méter és a mama szerint kan, azé’ nem. Igen, kicsipkedem. Igen, tápoldatozom. Nem, nem mozgatom, mikor bimbózik és nincs huzatban. A radiátor mellett sincs. Kan, azér’ nem. Apropó, másnál is megdöglik a mikulás virág? Miután egyes kommentelőket repülősóval magukhoz térítettem, másokat fellocsoltam, hogyhogy miért? „Lilun pizsama van?!” „Alul meg talán bőrnadrág, jó buli lehetett az éjjel.” „Azért Lilu felsője is versenyben van a legrosszabb ruhaválasztás a médiaiparban című versenyben.” „Ha lenne szavazás a legrosszabb ruhakölteményekről a vv5-ben, ez toronymagasan verné a többit.” „Döbbenetesen szar, először nem is értettem, hol kezdődik és hol van vége Lilu kontúrjának + még az a kihányt sárgaborsófőzelék szín a világos hajához, és most láttam meg, hogy alul olyan agyonmosott pamutpólókra jellemzően hullámzik az alja, hát... érthetetlen.” „Lilu összeveszett stylisttel, az már biztos. És most láthatjuk a bosszút élő adásban... Más olvasatban: van az a pénz, hogy ilyet vegyen fel az ember.” Végül, de nem utolsósorban a személyes kedvencem: „(tegnap) Lilu úgy nézett ki, mintha szpokk kapitány csaja lenne”. És még én vagyok a rosszmájú, ugye, hát szóltam egy szót? Csak azért nem, mert ezek után feleslegesnek éreztem. 

KÖZKÍVÁNATRA, AKKOR TESSÉK. Lássátok, feleim: 

Telepofás ásítozással kezdjük, álmosak a kis nebulók, alig bírják reggel összeszedni magukat. Péter alvókáját irigylem, még a becsengetésre sem ébred fel, a matek tanár bemegy érte a szobába, nagyon fáradt? Nagyon-nagyon. Kapja össze magát, ne ő legyen a renitens diák. Péter így a matekórán alszik tovább, bár arra figyel, hogy a szeme nyitva legyen. Nincs önként jelentkező, úgyhogy akkor felcsapjuk a naplót, fú, Kinga de utálta ezt! Hát, pedig pont Kingucinál nyílt ki, úgyhogy ellenőrzővel együtt. Kinga tanult, Dukai Gergely is, hibátlan. A tanár úr nem érti, mi folyik ott, szerelmi dicsérgetés? Nem, úgy kell mondani, hogy szerivan 4.0. A tanár úr a barátaival nem csinál ilyet, mint Seri és Geri. Hát… van, aki gusztustalansági versenyt is rendez, nem rossz, feleli, mikor a másik kiköhög egy csomó turhát az asztalra, és fog egy szívószálat.

Törin Attila felel, mert a tanárnő rövidre zárja vele a vitát, addig a többiek gondolkozzanak el, ha visszautazhatnának egy történelmi korszakba, és belebújhatnának valaki bőrébe, ki lenne az? Én nem szeretem az ilyen kérdéseket, egyszer válaszoltam őszintén arra, milyen állat szeretnék lenni, és mindenki kiröhögött, mikor azt válaszoltam, zsiráf. Attila első válasza tökéletes, a sztálini diktatúra valóban 1953-ban ért véget a SZU-ban, na de mi az imperator? Hát az, mikor az állatorvos elmegy a tehenészetbe és ott kis eszközökkel…. Peti súg, az imperátorban vannak a csecsemők! A hűbéri rendszer témakörébe Attila nem is menne bele, ettől eltekintene, tehát kiegyezhetnek egy hármasban? Ki. A tanárnő nagyon örül, hogy Csaba Odüsszeusz szeretne lenni, annak is, hogy Seri Nofretiti, a háef, hogy tervezzék meg a saját lovagi pajzsukat és címerüket. Ha valakién balta lesz, beírok a tévébe!

A nyelvtantanár vévészűz és magázódik, mert nem szereti a csendőrpertut. Szóláncot játszanak. Pont. Tahó. Óóóóómájgád. Jó, akkor nehezítünk a dolgon, most az utolsó szótaggal. Aki olyat mond, amit senki, még ő sem tud folytatni, kapásból ötöst kap. Asztal. Talán. Lány. Serike meg is kapja az ötösét, Attila hőzöng, mire föl? Mert véletlenül mondott egy szót? Nem véletlenül, ezen Seri nagyon sokat gondolkodott, én ezen nagyon röhögtem. Akkor legyen táska. Kalap. Lapátolás! Hohó, tényleg, kár, hogy az la-pá-to-lás a szabályok szerint, de mindegy, Attika is kap egy ötöst. Mégsem, mert BTA tud lással. Lássuk! Akkor Attika nem kap lófaszt se, meg is sértődik, miazhogy, a tanár úr ráutaló magatartással beleegyezett az ötösbe, nemigasság! Egyébként Attila szépen dolgozik, pici mozaikokkal tesz az órához. Péter a pici mozaikokat inkább nyelvcsapásoknak hívja és egyébként is, vérlázító, hogy az Attila milyen egy túlbuzgó pedálgép lett! Bezzeg ő! Mikor látta, hogy a tesitanár nem egy fitneszistennő, hanem egy pasi, akinek a szemében lángok égnek, már tudta, hogy kihúzza magát az egészből. Igen, ki a kertbe. A fiúk testre simuló lasztexnadrágban vannak, csak úgy mondom, kínlódjanak azok a vizuális típusó olvasók is, akik nem nézik a műsort. Kinguci hajráfban, pufikabátban és térdig érő csizmában tesizik. Itt szeretném megköszönni az ötlete, hogy öntsek szódabika-ecet kombót a lefolyóba, majd meglátom, nos, Jerzsi és Gigi habfürdős kádja kutyafasza ahhoz képest, ami most a konyhában van, úgyhogy most átülök a másik székre, hogy háttal legyek neki, köszönöm, csak ennyit szerettem volna, máskor majd előtte definiáljuk a „kicsit pezseg” kifejezés mibenlétét. Senki nem tud egy kurva hátrabukfencet csinálni, guruló átfordulás hátra egyébként, kipróbáltam az előszobában, én még tudok, a tesitagozat nem múlt el nyomtalanul és itt most nemcsak a szarrá ízületeimre gondolok. Holnap reggel nyolckor a tesitanár megjelenik egy síppal. Dobbal. Nádi hegedűvel.

Megnyílt az iskola büfé, egyszerre kettő, Gergő és Péter is bótosok lettek, Attila meg felfedezte a saját lehetőségeit, védelmi pénzt akar szedni. Péter inkább arról beszélgetne, hogy tegyenek kárt Gergő boltjában. Attila lop, a szajrét az eladási ár feléért értékesíti, Péter rögtön megbízza Veronikát, tudja meg, hol tartja a lóvét Attila, majd úgy tesz, mintha ráállna az üzletre, de közben kilopja a pénzt a maffiózópalánta zsebéből, végül röhög, mert Attila az üres kasszát lopja el. Attila olyan édi térdepelve, hogy Péter megszánja, nála fog dolgozni egész héten. Veronikával cigizni mennek, Péter számolgatja a lóvét, egészen addig, amíg Attila ki nem ront és el nem lop egy ötszázast. Rövid birkózás kezdődik, ezerháromszázat loptál vissza bazmeg! Kiegyeznek abban, Péter ezerszázat ad vissza, jó, akkor ezerkettőt. Na, szállj le rólam, Nyuszifül! Ez az első Aréna, ahol már Pétert is érdekli a védettség. Az első fordulóban nem más, húzzanak rudat, nyolc zöld, három fekete van a letakart dobozban, aki feketét húz, azonnal kiesik. Csaba, megtört a varázs! Rajta kívül Vera és Gergő húz feketét, szevasztok! A második fordulóba került nyolcak két négyfős csapatot alkotnak és felsorakoznak az üstök mellett. Balta, fahasábok, némi papír és ménkűizé, a feladat: gyújtsanak tüzet. Az nyer, akinek előbb elég, illetve elszakad az üst fölé kifeszített kötele. Attila és Péter nyerésre hajtanak, hogy megvédjék Veronikát. A terv ugyanis, hogy Verát jelölik, de félő, hogy kiviszi és kinn hagyja a Kis Tücsköt. Balázs csak mondja, hogy Attiláék már szikráztatnak! Ott a tűz! Juj, Kinga is meggyújtotta! Attila – mivel levette magáról a kesztyűt és rábaszott a kezére a baltával, esküszöm, nem én vuduztam – elvágja az ujját. Csontig. De nem adja fel a küzdelmet.

Olyannyira nem, hogy kicsit később a bekötött ujja meg is gyullad a tűznél, Veronika visít, mint a disznó, faszom az ujjad bazmeg! A zöld csapat már a kötelet próbálja meggyújtani totálisan illegális módon, Balázs csak azért engedi, mert rajtuk már ez sem segít. Attila meg necsinájjamááá hogy integet lángoló hüvelykujjal! A harmadik forduló meglehetősen unalmas, egy pálmafáról lógó majomra kell lőni fúvócsővel, az egyes testrészek más-más pontot érnek. Öt forduló, lődd meg a majmot! Attila a második forduló után rájön, lehet még taktikázni, a cél, hogy Veronika szerezze a legtöbb pontot. Hijj, öt pont, a majom szívébe egyenesen! Kire gondoltál, Veronika? Cristofelre! Hülyevagybazmeg? Péter nem direkt lőtt tízest. Balázs taktikát sejt, mert hogy, hogy nem, Attila lövése megint mellé ment! Bassza meg, Eszter a kókuszt akarta, mégis tízest lőtt, Balázs imádja, hogy taktikáznak, mégsem az jön össze, amit szeretnének, aztán vár, hogy Veronika utolsó lövése becsapódjon, de szerinte már oda kellett volna, hogy érjen. A lila kendőt tehát Eszteré, aki a riportszobában bevallja, tényleg a véletlen műve volt, de legalább most hátradőlhet és biztonságban érezheti magát az elkövetkező két hétben. Hát, Csabáék ezt jól beszopták, na most mi lesz? Fecó és Csaba elmélyülten kanalazzák a tejbepapit, Kinga tanácstalanul ücsörög. Vera lesz. Vagy Csaba. Peti nem mérges, de örült volna, ha Ronika a védett, olyan kis magára hagyott mostanában. Vera meg elviselhetetlen. Érkezik Attila, Péter törölje le a könnyeit és rakjanak Annamarira, hadd menjen. Igen, ez az egyetlen út.

Az öfi végén nagy balhé van, a Totya is megmondta, hogy lesz. Attila egyezkedik Péterrel, akinek árut kéne rendelni, ad neki kölcsön pénzt. Fecó is ad. Figyeljen csak, nem! Azé’ nem, mert ne bassza el az üzletét! De Fecó ingyen ad, nem uzsorára. Péter nem tudja elfogadni az ezrest harminc százalékos kamatra, köszöni. Fecó ad négyszázat. Most baszakszik? Igen, baszakszik. Jó, de két hét múlva, mikor tobzódik az idegtől, majd emlékezzen erre! Persze, átléptem rajtad, hagyjuk. Attila apád faszát felkiáltással távozik a hálóba, Fecó értetlenkedik, most háromszáz forinton vitázik! Jön Attila, mér ugatsz a hátam mögött, nem megkértelek, hogy ne? Na, Fecónak se kell több, óbégatni kezd, Istent játszasz! Ki vagy te? Így mulat egy magyar úr alapon ad még ötszáz forintot, Attila neki ne mondja meg, hogy mire költse a pénzét, felnőtt ember! Attila szerint ez egy kifordító viselkedés és Fecó hazudik! Fecó tovább óbégat, a pulikutyádnak tekintettél, de ezentúl nem leszek az! Attila szerint Fecó megbolondult, már nincs is agya, a háttérben Kinga narrálja Attila szavait, Fecó eljut a háromszáz forintért szádra vetted a családomat, én röhögök, ezek szerint azt se lehet mondani neki, hogy anyád picsáját. Mondd ki, hogy szar ember vagyok! Fecó kimondja, igen, aki háromszáz forintért a szájára veszi az ő családját, az szar ember! Kivonul Kingapulikutyával a nyugiba, Péter teljes nyugalommal summázza a történteket: én hatszáz forintot kerestem ezen a vitán. Örihari van.