Karl megint utazik, még jó, erről szól a műsor, ha Manchesterben sörözne a Trafford Pubban, akkor nem lenne hogyvolt sem, ugye. Ezúttal irány Egyiptom, ahol több csodálatos látnivaló van, mint az eddig meglátogatott országokban összesen, kezdve menten a piramisokkal, amikről az a véleménye, hogy azért lettek ilyen faszán összerakva, mert senki nem hajtotta a munkásokat, és volt idő a piszlicsáré részletekre is. Persze ez az epizód is olyan lesz, mint a többi, és Karl iszonyatosakat fog szopni Kairóban, mire eljut a gízai fennsíkra, ami viszont egyre idegesítőbb, mert jó poénnak elmegy egyszer, de műsort építeni rá badarság.

A megérkezés után a Windsor hotelbe viszik, amiben Michael Palin is megszállt annak idején, Karl menet közben meg is jegyzi keserűen, hogy egyszer olyan jó lenne valami rendes szálláshelyen aludnia, nem egy koszfészekben, de persze ez lehetetlen, a szállót nagyjából a II. világháború idején építhették, és azóta a renoválás kimerült a villanykörték cseréjében, még szerencse, hogy Karl pakolt magának budipapírt, mert elnézve az állapotokat, itt még az sem igen van. A szoba rettentő mocskos és zajos, az ágy kemény, Karl ez egyszer be is sokall, faszom, mondogatja az ágyon ülve az operatőrnek, a ti szobátok is ilyen szar? Nem, az egy fokkal rosszabb, kapja a választ, mire csak a fejét ingatja, kezdem sajnálni.

Másnapra nincs program, így Karl elindul felfedezni Kariót, és összefut persze az Egyiptomban mindenütt fellelhető Nagyon Erőszakos Helyi Árussal, aki rám és a csajomra parfümöket akart ránk sózni Hurghadában, Karlra meg kaját és piát Kairóban, de esküszöm ugyanaz a csávó volt. A legnagyobb hibát azzal követi el az angol, hogy nem hajtja el a faszit egy határozott "kösz, nem"-mel, hanem leáll vele beszélgetni, ekkor előjönnek a haverjai is, és a téren, ahol a jelenet zajlik, nagyjából másfél óra alatt sikerül átvágnia pedig csak egy kávézóba akart volna beülni egy félórára és a bédekkert olvasni. Itt sincs egy perc nyugalma, napszemüvegtől a cigiig mindent el akarnak adni neki. Nem is érti, hogyan működik az ország, ahol semmit nem lehet elintézni az utcai mayhem miatt.

Másnap máris a piramisok jönnek a programban, ami elég meglepő, mert ugye az epizódok műsoridejének 90 százalékát a szopatás viszi el általában, és csak a utolsó 10 percet szentelik a látványosságra. Stílszerűen teveháton kell eljutni a síremlékekhez, amivel csak annyi baja van Karlnnak, hogy gyerekkorában ledobta a hátáról egy szamár, és azóta bizalmatlan minden olyan állattal szemben, ami magasabb, mint ő maga. Na, a teve az pont ilyen állat, és egy helyi segítőnek van is kettő a biztonság kedvéért. Karl reggel nem tudott szarni a szállodában, így azzal nyit a helyi segítség otthonában, hogy na, akkor én szarnék, ha nem baj. A fickó ehelyett bemutatja a családját, az anyját a csajának véli Karl menten, jól indul az ismerkedés. A mama mellesleg 38 éves, a vendáglátó 22 és már van gyereke is, Karl kőpni-nyelni nem tud, inkább elmegy szarni.

Az egyiptomi családprogram rejtelmeibe is beavatják, négy feleségem lehet, mondja a 22 éves tevehajcsár, mire Karl azt tanácsolja, ne lője ezt el egyszerte, hanem ossza be a hátralevő évekre. Hófehérkével példálózva még azt teszi hozzá nagyon bölcsen, hogy az igazi az lenne, ha nem egyforma karakterű nők lennének, mert ki tudja, ha egy nap arra vágyik, hogy baszogassák, akkor kell hogy legyen egy hisztérika is, míg a nyugodt percekre meg ott a kedves első feleség. Nagyszerű meglátás, nem is értem, miért nem szociális vonalon mozog a kopaszodó hangmérnök. A kötelező körök után irány a sivatag teveháton, bent a forgalomban, a várható eredménnyel: Karl be van szarva, és nem megy neki a tevegelés, halálra várt ábrázattal inog az állat hátán, miközben az autók kerülgetik és dudálnak neki egyre.

A sivatagba érve valaki fingik egy óriásit, Karl rá is kérdez, hogy ez most a kísérő vagy a teve volt-e. A piramisoktől még kurva messze ér véget a túra, de Karl ideges lesz, ez így nem kóser, nem látok belőlük semmit, ráadásul még homokvihar is van valahol, ezért nem volt érdemes idejönnöm. Hazafele menet már kocsiba ülünk, ahol Karl fancsali arcot vágva nézegeti a telefonját, mert állandóan üzeneteket kap, aminek egyrészt azárt nem örül, mert így derülnek ki az újabb szopatások, amiket Gervais kitalált neki, másrészt meg a fogadásuk pénzbe kerül (jó szar roaming-csomagja van) és Gervais képes volt egy olyat is elküldeni neki, amiben csak annyi áll, hogy 70p, azaz 70 penny - ennyibe került a fogadása ugyanis.

Másnap egy Ahmed nevű helyi lakos várja Karlt az utcán, túlmozgásos, hiperaktív geeknek tűnik, és az is, egy helyi egyetemista, aki Kairót mutatja meg neki, azt, milyen a város a helyi lakos szemével. Megtanítaná alkudozni is, nem túl jó eredménnyel - Karl be van oltva az ilyesmi ellen, ő az a turista, akire minden szart aranyáron rá lehet sózni. Karl mindenesetre próbálkozik becsülettel, egy faragott Szfinx-ábrázolást (mert szobornak nem szobor, az kurvaisten) például azárt vinne el olcsóbban, mert hiányzik az orra. Estére egy étterembe szerveztek neki vacsorát, amiről mi persze jóelőre tudjuk, hogy nem birkapörkölt lesz, és milyen igazunk van, ökörpöcs és herék, szem és velő, az szerep a menün, sajnos ezek a szívatások már annyira egyértelműek és rutinszerűek, hogy Karl sem döbben meg rajtuk, hanem rezignált arccal belapátol mindent.

Másnap reggel Karl Ahmed társaságában a kairói múzeumba látogat el, és kap egy egyébként kiváló privát idegenvezetést, e ez sem tetszik neki, mert annyian vannak a múzeumban, hogy tényleg lehetetlen nyugodtan nézelődni. Egy ideig bírja, aztán kislisszol és otthagyja Ahmedet. A tegnapi éttermi tapasztalatokból kiindulva ma egy KFC-ben kajál, amit siketek működtetnek, és ez teljesen lenyűgözi, a sorozat eddigi epizódjai alatt még egyszer sem nyilatkozott semmiről ilyen elismerően, bár estére már elülepszik az élmény és megjegyzi, hogy a siketség nem is igazi fogyaték, mert megjátszható, míg ha valakinek hiányzik az egyik lába, az egyértelmű, azt színlelni nem nagyon lehet.

Szeretne egy kicsit pihenni, de nem lehet, mert Merchant beszervez neki egy nílusi hajóutat, persze nem hatnaposat, csak 3 órásat, amivel jár egy is kaja és táncmulatság is. A vacsora kezdetben nyugalomban telik, Karl lapátolja a kaját lendületesen, de aztán elkezdődik a szórakoztató műsor, aminek első momentumaként egy faszi forog félórán át egy szoknyában, ez annyira nem köti le Karl figyelmét, mert még nem tudja, hogy a következő műsorszám egy helyi stand-up komikus lesz, aki természetesen nem angolul vicceskedik majd. Az egyre jobban unatkozó Karl csak akkor villanyozódik fel kicsinyég, amikor megjelenik egy táncosnő, és mivel nincs vesztenivalója, beszáll táncolni egy sort, érdekes, ahogy az első blikkre punkos pogónak látszó mozdulatok keverednek a táncosnő klasszikus vonaglásával.

Másnap végre elviszik a piramisokhoz is, egy terepjáró tetején ülve közelít, aminek semmi értelme és még balesetveszélyes is, de sebaj. Karl hajnalban, az első turistacsoportok előtt érkezik, de így is tele a környék szeméttel, amitől nagyon kiakad, a szél a háttérben szaros pelenkát és intimbetéteket visz, pedig a látvány lenyűgöző. A piramisokról Karlnak az a véleménye, hogy elég szar az elrendezésük, mert az alap ugyan jó nagy, de az emeleteken egyre kevesebb a hely, ezt jobban is meg lehetett volna csinálni. A végére még beszerveznek neki egy házaspárt, akik szerint a piramisokat az atlantiszi túlélők építették földönkívüliek segítségével főleg hanghullámok alkalmazásával, nagyszerű. Karlnak meditálnia kell, miközben a háziasszony mosogat, ez egy kicsit kizökkenti a hangulatból és ettől ideges lesz.

Este a szállodában Karl a szúnyogcsípéseit számolgatja, másnap meg visszamegy a piramisokhoz, mert egyszer nem elég megnézni őket, Igaz, ki van írva, hogy ne tessék felmászni, de Karl ettől még megteszi, legalábbis pár méteres magasságig. Megjönnek az Atlantisz-hívők is, meditálnak egy sort közösen, mert így lehet megnyitni a piramisokat vagy miafasz, a faszi olyan hangon meditál, amitől Karlt elfogja a röhögőgörcs, de csak magában, mert nem akarja elrontani a szórakozását. Leszáll az este, és Karlék bemennek az egyik piramisba, legalábbis a képek tanúsága szerint. Nem tudom, hogy intézték ezt el, mindenesetre óriási faszság az egész, és mivel az epizód amúgy is unalmas már, abba is hagyjuk az összefoglalót, nem nyílnak meg az ég csatornái, és nem szállnak alá belőle az atlantisziak. A legutolsó jelenetben szegény Karl szembesül azzal, melyik szobában szállt meg valóban Michael Palin, és majdnem sírva fakad.