Sötétbarna garbós kötött ruha, csipkemintás barna ribancharisnya, bokáig retkes térdig érő csizma. Nem, ez nem Lilu, ez én vagyok, úgy estem be a tévé elé, percekig az sem tűnt fel, hogy még a sapka is rajtam van. A Villában sötéten, depressziósan indul a reggel, Zsuzsi nyüszítve ébred, jól megcsináltam a balhét tegnap, mi? Olyan hülye vagyok. Olivér a szaunában értetlenkedik, neki a deszkákon kellett aludni, a bűnös, a szabályszegő bezzeg kényelmesen alszik a meleg szobában, hát milyen dolog ez? Benn, a többieknél olyan vidám a hangulat, mint egy tömegszerencsétlenség helyszínén, Gombi Bécivel beszélget, durva ami itt van, egy-két ember nagyon komolyan veszi ezt az egészet. Béci legyint, örüljünk, amíg mi nem vesszük komolyan. GigiHamupipőke ablakot pucol és ő még nem látott ilyet, hogy egy ember így kiforduljon önmagából, Alekosz szerint a primitív ember legelső és legutolsó fegyvere az erőszak. Gigi helyesel és tovább maszatolja az ablakot. Olivér unott arccal közli a riportszobában, hogy hidegen hagyja a sztori.
Béci kardigánja megérne egy hosszabb elemzést, de legalább most nem csámcsog, hálából én se az öltözékén. Gombi az első talán, aki megkérdezi Zsuzsitól, hogy van, jó lenne, ha Gombi csinálna megint valami teljesen férfiatlant, de legalább idegtépőt, mert komolyan kezd szimpatikus lenni. Zsuzsi megköszöni neki, hogy tegnap olyan jó fej volt, Gombi biztosítja, hogy tudja, milyen ez, olyan állapotban voltál, hogy nem láttál, nem hallottál. Olivér lelki- és hálótársával, Alekosszal beszélget, Olivér szerint nem kifizetődő kimutatni az érzéseiket. Pont te, pont te mondtad az ellenkezőjét, tudod Olivér, nem az volt a kérdés, hogy ez megtörténik-e, hanem az, hogy mikor. A Zsuzsi egy közönséges és otromba nő, mire Olivér: be kell mennem, szarnom kell. Hát köszönjük az információt, megtisztelő ez az intimitás.
Jaj hát hogyne maradna idő a szerelemre, megnyugtató ez az állandóság, lássuk. Zsuzsi Leonidaszon fekszik és olyan nyugiban van, hogy az hihetetlen, Leonidasz meg szívesen alszik továbbra is vele. Olivér szerint hét-nyolc opció van arra, hogy kialakuljon benn valami testi finomság, sorolja a variációkat, Gigi az ágyon ül és hatalmas erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy úgy nézzen Dzserzire, mintha fel akarná falni a szemével, nem sikerül. Meg vannak számlálva az óráid, hihihi, úgyhogy állj le, állj le, nem is akarom megtudni, milyen az, ha teszel valamit. Gigikém, ne is akard, ránézésre baromi taknyos munkát végezhet ez a Jerzsi gyerek. Anikót régen láttuk, kever egy kicsit, te Kristóf, azt tudod, hogy Alekosz rá van állva az asszonykádra? Kristófnak nincs ezzel problémája, amíg ez poén, ezzel mintegy előre jelezték egy újabb konfliktus lehetőségét, értitek?! Szandika Olivérnek bevallja, hogy felvidítsa Alekoszt, szexelne vele de! Itt olyan megbotránkozás lenne, hogy mindenki rám rakná a jelet. Nem értem, miért is? Olivér kimondja, van pofája kimondani a bennem megbízhatsz szófordulatot, én elszédülök, Szandika nem, na oké, erre még majd visszatérünk, ezt még át kell gondolnom, bemennek, gondolom, Olivérnek megint szarnia kell. Két perc múlva már Alekosszal áll kinn a kertben: Na apám, a Szandika a legaranyosabb nő a Villában, tudod mit mondott az előbb? Hogy lefeküdne veled azért, hogy neked örömöt okozzon. Hát igen, csak nekem ő nem tetszik. Hát megértem. Alekoszt most a Georgina mozgatja meg a legjobban, gyenge pillanataiban azért gerincre vágná Anikót is, már csak azért is, csak azért is. Jó, de ha nagyon szarul vagy, hozzá fordulhatsz bizalommal, mert ez az egyetlen téma, amivel hozzám nem fordulhatsz, hahahaha. Ennyit a szerelemről.
Olivér többet van a képernyőn, mint a Kudlik Júlia-Antal Imre páros fénykorukban, kezdem unni, azt meg végképp nem értem, miért fontos bemutatni, ahogy mindenkit végig kérdez, kit fog kihívni Éva? Feszültségkeltésnek gyatra, nem is érdekes, időhúzásnak jó. Míg Olivér faggatózik, Éva már beöltözködött a bevonulós fodros ruhájába és olyan peckesen járkál, mint kakas a baromfiudvarban, ilyenkor szoktam belevágni a ciroksöprűvel akkorát, amekkorát nem sajnálok, hogy mindenki tudja, hol a helye, ugyebár. Gombi még mindig mérges Évára, de nem is az érdekes, Leokádisznak nevezi Leonidaszt, ha még kiderül, hogy humora is van, összeomlok tényleg. Gombi egyébként nem a buzizáson sértődött meg, hanem azon, Éva azt írta a cikkben, hogy a családjával is jó színész, ez fájt neki, vagy valami ilyesmi, anyu becsörtet, először gyereideamamáhozozik a kutyának, aztán ordítva megkérdezi, nézed a tévét? Ja, a Való Világ? Én is néztem tegnap, mondja, közben a biztonság kedvéért kétszer elmegy a tévé előtt, ne is lássak semmit, hát ez az Olivér…. ANYU!!!
Na csak eljutottunk az Olivér-Zsuzsi cirkuszhoz, Lilu megint belemondja közvetlen közelről az arcunkba, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie, és hogy a többiek alig tudták visszafogni Zsuzsi dühkitöréseit. Zsuzsi öröme az egypercedvan után nem tűnik őszintének, felsikolt, jaj, mindjárt összecsókolgatom az Olivért! Ne sírjatok, én örülök ennek, mondja pakolgatás közben, nem úgy volt, hogy Lacin kívül nem beszélhet senkivel? Az elkülönített Olivér arca megfejthetetlen, hát ez kurva erős, mondja, Alekosz persze nincs meglepve. Zsófi sír, mert az Olivér mindenkit kicsinál idegileg és ezt nem veszi észre senki, meg azért is, mert a Zsuzsi hiányozni fog neki. A drámai pillanatokba kénytelen vagyok beleröhögni, Anikó vigasztalja Zsófit: de még él és fogsz vele találkozni, nem kell ilyen tragikusan felfogni. Ha ma lenne a kiválasztás, Gina Olivérre tenné a jelet. Alekosz időzítettbombázik, ki tudja hanyadszor, Zsuzsi tapsikolva csomagol, a cipőit keresi, az a barna magassarkú kéne, aztán ítéletet mond maga felett: gyerekek, én nem vagyok idevaló mert egy idegbeteg állat vagyok, és ezt nem szabad látni senkinek sem. Mondjuk én még szívesen néztem volna. Alekosz abbahagyta az időzítettbombázást, most konkrét személy elleni erőszakozik, úgy megnyomva a ká betűket, hogy beleremeg a dobhártyám. Leo a fürdőben bocsánatot kér Zsuzsitól ha bármivel, Zsuzsi is, hogy nem vette észre, mennyire különböznek, megszólal a gong, nyílik majd csukódik az ajtó, ne sírjatok, legyetek ügyesek.
Szandika sikítva belerugdos valamibe aztán az ágyon vonaglik, várom, mikor tekeredik háromszázhatvan fokot a feje és mikor kapja elő a feszületet, hogy izé, ugye mindenki emlékszik. Gombi hangosan zokog a kertben, Laci vigasztalja, Gombi nem kíváncsi ilyenekre, nem ezért jöttem, játszani jöttem nem háborúzni. Olivér előront a szaunából, mi volt ez a hang? Gombi, te sírtál, kérdi arrogánsan, na most járna ki neki az első öklös. Gombi bevallja, hogy igen, ő most akkor sírt. Egyébként is, karácsonykor ilyen hangulatot. Hát Gombi, ez van. Kemény lelkeknek való ez, tiszta Sin City, tessék, itt egy zsepike. Olivér Lacitól kér elemzést, Lacinak nem tetszik, hogy így ment ki Zsuzsi, de az a véleménye, hogy direkt felstuffoltad. Olivér is sajnálja, hogy kibaszták. Laci még azt is gondolja, hogy ők ketten az a két ember, aki itt rendet tud tenni, hogy úgy üljünk le a karácsonyi asztalhoz, hogy valahogy.
Jaj hát úgy hiányzott még egy kis kiválasztás, Éva csillogó szemekkel kérdezgeti, jó volt? Kemény voltam? Nem, te egy agresszív liba vagy és szénakazal a fejed. Mondom hogy az, Éva Leonidasz szemébe vigyorogva harcoljgörög, alázzgörögözik, a háta mögött hülyegyereknek titulálja, aki nem olyan erős egyéniség, mint ő, hanem mindig csapódik valakihez, mit csapódik, nincs egyénisége? Szandika megerősíti mindezt, először az ágyban, párnák között: nem is tudom, hányadán állok Leoval. Dehogynem tudom, mínusz kettő a köbön. Aztán a riportszobában, Leonidasz olyan kis hülyegyerek, hogy ilyen nincs a világon! Gina szerint Éva korrektül intézte a kiválasztást, Kristóf meg kimondja a ma este egyetlen épkézláb mondatát: Évának az az előnye, hogy régebben itt van, és ez a hátránya is. A műsort a csillogó szemű Évával zárjuk, aki hát igen, bevallom, azt is nagyon élvezem, hogy a középpontban vagyok. Hát aranyanyám, nekünk ez meg se fordult a fejünkben!
Az utolsó 100 komment: