1961- Újabb twistsláger, újból táncba hív a sorozat. Mindenki lázasan készülődik a munkába,(hova máshova?): Joannel kezdünk, aki természetesen ismét dögös, de nem marad el mögötte az ismét visszasoványodott Peggy sem, akinek az éledező nőiessége nagy hangsúlyt kap az évad egészében. Pete Campbell is igyekszik eladhatóvá tenni magát, amihez a mandzsettáját igazgató feleség jelenléte zseniális.Don Draper irodájába éppen zárat szerelnek, hátha megszűnik annak átjáróház jellege. Betty lovagolni jár, végre egy hely, ahol ő lehet nyeregben. Kíváncsian várjuk, hogy veszi az akadályokat ebben az évadban.

Don éppen vetkőzik, de most kivételesen állapotfelmérésre jött a vállalat orvosához. Az egészségi állapotát firtató kérdéseket Don igyekszik elodázni a maga simulékony modorával, ám a szervezete nem tud úgy hazudni, mint ő. Itt az orvos van fölényben, aki persze csak jót akar, elvégre Donnak a korához képest magas a vérnyomása, ami az ő pozíciójában nagyon veszélyes. A kórtörténetet illetően Don megint nem őszinte: a családi hátterét azzal zárja rövidre, hogy a szülei mind a ketten halottak. Pedig ezzel csak önmagának árt: a napi öt ital (először csak 3-at vall be) és két doboz cigaretta (amiből készül visszavenni) egyszerre fog lecsapni rá. Végül Don kijelenti: nincs semmi baja, pedig már hallottuk, milyen ramatyul van reggelente. „36 éves! Vegyen egy hajót!” Kérdés, vajon Dick Whitman is ennyi idős? Don arca elkomorul. Eközben Betty az új barátnőjével, Sara Beth-szel beszélget az istállónál, aki panaszkodik, hogy a kislánya lenyúlja a menzapénzt. Egy fiatalember üdvözli őket. Mint kiderül, éppen házasodni készül, de közben nem tudja levenni a szemét Bettyről.

Bent a Sterling Coopernél a titkárnők ámultan nézik, ahogy betört a modern technika egy óriási fénymásológép képében, csak Joan nem tudja egyelőre, hogy hová kerüljön. A tárgyalóban a nagy csapat Cosgrove, Crane, Kinsey (szakállal!), Freddy Rumsen immár Peggyvel kibővülve türelmetlenül és korgó gyomorral várják Dont. Peggy fájdalmára a többiek még mindig csak a titkárnőt látják benne, és kiküldik, hogy kérdezzen utána a főnöknek. Miután kiment, a háta mögött azt latolgatják, hogy mi lehet az oka a lány fogyásának és előléptetésének. A későn jövő Pete meg van győződve róla, hogy Peggy fogyitáborban volt.

Peggy az iménti sérelmét – Joan tanítványaként – Don jelenlegi titkárnőjén veri le, mikor az bizalmaskodni kezd a főnökéről. Peggy figyelmezteti a nőt, hogy valahányszor kinyitja a száját, mindig érezze azt, hogy Don ott áll a háta mögött. Don egy bárban éppen egy koleszterinbombával próbálja enyhíteni az orvosnál rátört ijedtséget. Egy finom humorú utalás: mellette egy artisztikus figura Frank O’ Hara Meditations in Emergency (Elmélkedések vészhelyzetben) című könyvét olvassa. Mikor Don érdeklődik a könyvről, a fickó azt mondja: nem hiszi, hogy Donnak bejönne.

Roger behívatja Joant, de mikor ki akar vele kezdeni, a nő már fordulna is kifelé. Roger csak azért piszkálja Joant, mert annak időközben lett egy orvos vőlegénye. Mikor elfogynak a szavak, marad a nagy összenézés: egy szerelem, amit tönkretett a titkolódzás és a szívrohamok. Kettősüket Duck zavarja meg: egy ügyfél, a Martinson's Coffee nem tud hatni a fiatalokra, akik a kávé helyett a kólamámorban fetrengenek, és a kávét csak a fagyira teszik. Duck kifogásolja, hogy Don Freddy Rumsent, az egyik legidősebb kreatívot bízta meg a feladattal, és azt javasolja, vegyenek fel fiatalokat a céghez, akár 25 alatt is, elvégre az ügyfelek is ezt akarják.

Don végre megkezdi a „délutáni műszakot”. A csapat továbbra is türelmesen várakozik, és italozással helyettesítik az ebédet. Belép Don, Kinsey még be is szól neki. Don átvált főnökbe. A csapat nem túl összeszedett, holott itt volt nekik az egész délelőtt. Éppen egy új ügyfélnek, a Mohawk légitársaságnak próbálják meg kitalálni a kampányát. Don gyorsan lenullázza az eddigi kevés és közepes ötleteket. „A hirdetés azoknak is szól, akiknek nincs humorérzékük!” Ezután részletesen kielemzik a grafikai tervet is: Don szerint a repülés lényege a kaland. A lényeg, a stáb, aki ismeretlen helyre viszi az utazni vágyókat. No meg a finoman lerövidített szoknya. Ebből csináljanak anyagot holnapra. Don távozik, a csapat pedig igyekszik kihámozni az üzenetet abból, amit mondott.

Betty hazaér, a fiát egyből lepasszolja a házvezetőnőnek, a lányával beszélget, aki épp egy szívecskét készít az apjának Valentin-napra. Szeretne ő is lovagolni, mint az anyja, ám ebből csak annyit jut neki, hogy lehúzhatja az anyja lovaglócsizmáját. Roger jön Donhoz, és a magányosságból következő alkoholizmusra figyelmeztet, ezért gyorsan átjött a megszokott ivópartneréhez. Előadja Donnak Duck kérését, és ad egy listát amit Kinseyvel íratott. Don a korral járó tapasztalatról kezd beszélni, mire Roger a fiatalos látásmóddal vág vissza. „A fiatalok nem tudnak semmit, főleg azt nem, hogy fiatalok!” dohogja Don. Mire Roger csak annyit mond: „Bizonyítsd be, hogy nincs igaza Ducknak!”

Este Don a Savoyban ül, figyeli a párokat, és Bettyre vár. Betty levonul a lépcsőn, lassítva, kiöltözve, gyönyörűen. Don ámulattal figyeli. Egy meghitt közös este: ez az ő Valentin-napi ajándéka a feleségének. Betty észreveszi egy régi barátnőjét, Juanitát a modell-évekből, aki egy öreg(!)és gazdag pasas mellett domborít. A két férfipartner feszeng, miközben a lányok felemlegetik a múltat: Betty ugye háziasszony lett, a barátnő pedig „dekoratőr”. Betty csodálkozik Juanita partnerválasztásán, mire Don kioktatja, hogy a nőből luxusprosti lett. Bettyt erre egyből érdekelni kezdi, hogy Don vajon hogy tudhat erről? Don ügyesen hárítja a kérdést, majd előáll a meglepivel: ma éjszaka bent maradnak a városban. Azért Betty is készült: egy rendkívül vadító fehérneművel lép elő a fürdőszobából.

Pete is felköszönti Hildyt, bár félő, ha a lány nem szólt volna egy kis cetlin, akkor a fiú elfelejti, hogy milyen nap van. Az ajándék bonbont meg mintha csak magának vette volna, nem ez a lány a szíve választottja. Hildy elmondja, hogy Pete kollegája, Harry Crane apai örömök elé néz.„Annyira felkavart. Egy óra múlva lesz vacsora.” hüppögi a lány. Pete próbálja megnyugtatni, de a lány hajthatatlan: még a magyar piacon(!) látott anyuka is csak arra emlékezteti, hogy ő még mindig „nem lehet tagja ennek a klubnak”. A bonbon egy időre elnyomja a feszültségeket a fiatalok között. Don és Betty éppen szeretkeznének, de Don lelohad. Helyette kaját rendelnek, és Jackie Kennedyt nézik, aki éppen lázasan lakberendez új otthonában, a Fehér Házban. Úgy tűnik, ezen az estén mindenki ezt nézi a tévében: Salvatore Romano és a felesége, illetve Joan is, aki közben megosztja a figyelmét a tévé és egy férfi között. Pete a késő esti krimit bámulja, közben rájár a bonbonra.

Odahaza Betty hajtogat, a szomszéd barátnő, Francine pedig a tegnapi műsort elemzi: szerinte az elnök és a felesége csak papás-mamást játszanak. Betty felvág a tegnap estéjével (holott ők is tévéztek) mire Francine azt mondja, a boldogsága érdekében ő inkább elfogadja azt, ami jutott neki a házasságában. Igazi női beszélgetésbe kerülünk, Betty elmeséli a tegnapi találkozását Juanitával („Don is egyetértett velem abban, hogy a nő call-girl lett”), majd hozzáteszi, hogy kapott egy bundát. Erre Francine elmeséli, hogy verte át a játékfüggő apját, ha régen pénzre volt szüksége. Vagyis, a felnőttek sem sokkal jobbak a gyerekeiknél.

A cég központi terében összeül a fiúk klubja, mintha megbeszélést tartanának, de valójában csak látni akarják a fiatal felhozatalt, akiket Kinsey listája alapján hívnak meg. Don két ifjú tehetség portfólióját nézi: a két srác 25 és 24 évesek, másfél év munkájával hozták ezt össze, családjuk nincs, hanyag eleganciával érkeztek (pl. pöttyös lila ing kockás zakóval!) lerí róluk, hogy a fiúkat szeretik, de közben hetykék, és készek a megmérettetésre. Don kérdése jogos és övön aluli: „Rúgták-e már ki magukat valahonnan?” Joan még mindig a fénymásoló helyét keresi, de közben arra is van kapacitása, hogy félrevonja Joant, akit Peggy letolt, és aki emiatt titokban sírt a pihenőben, pedig azt Joan külön megtiltotta. Don piszkálni kezdi Duck változtatásait, aki szerint Don az, aki fekete-fehéren látja a dolgokat.

Peggy Harry és Salvatore Pete Clearasil kampányán agyalnak: vajon lehet-e gyerekekkel reklámozni egy tisztítószert? Kinsey bejön, mert újabb jelentkezők érkeztek. Peggy értetlen, elvégre ő is fiatal, de ő már bent van, ezért nem számít, és különben is nő. Cosgrove bulizni hívja a csapatot, hogy megünnepeljék Harryt. Peggy figyelmezteti Romanót, hogy vigyék át a Mohawk rezentációt Donnak. Most hogy mindenhol csak a gyerekekről hall, Pete megkérdezi Peggyt, hogy akar-e gyereket. „Egyszer.” válaszolja végül Peggy. Pete-nek tetszik a válasz, mert még nem sejti az igazságot. Don az O’Hara könyvet olvassa, bejön Salvatore és Peggy egy új grafikával és szlogennel. Dont nem fogja meg igazán, majd észreveszi a gyereket a képen. Peggy először meg akar felelni: vajon a szex adja el a terméket, vagy az érzelem? Don szerint a jó reklámban lélek van: ez az a plusz, amit csak ők tudnak hozzáadni mindenhez. Ráteszi a Peggynek Sally papírszívecskéjét, mire Peggy azonnal mond egy újabb mondatot, amit Don jóváhagy. Peggy a szakmai siker után egy pofon kap: Joan az ő irodájába rakatta a fénymásolót. Don a liftben rendre int két fiatal irodistát, akik egy idősebb nő jelenlétében sem fejezik be a kanos dumájukat.

Hazafelé Bettynek lerobban a kocsija. Mikor kiderül, hogy nincs elég pénze arra, hogy kifizesse az autómentőt, flörtölni kezd a férfival, aki nem igazán kapható a dologra. Betty hazaérte után együtt nézik meg Sally balettelőadását. Egy O’Hara idézettel zárul az epizód: Don a könyvet dedikálja az alábbi mondattal: „Rád gondoltam, miközben ezt olvastam – D” majd borítékba teszi. Végül késő esti kutyasétáltatás címén kilóg, hogy bedobja egy postaládába a csomagot, amelynek a címzettje egyelőre ismeretlen marad.