A fene tudja mikor kezdődött jaffalázadás mostanra olyannyira kinőtte magát, hogy egyrészt a Rendszerurakat is zavarja, másrészt már saját Spartacusuk is van. K’tanonak hívják, és éppen a kezdő forradalmárok kézikönyvének „Szabadok vagyunk és ettől erősek is” című leckéjét mondja fel a polgártársaknak. A szép számban összegyűlt jaffafiúk és jaffalányok alkotta közönség lelkes, csak egyvalaki jegyzi meg, hogy szabadon éhen dögleni nem a legjobb móka. Teal’c és Bra’tac is a tömegben sunnyognak jaffa fürdőköpenyükbe álcázva.

A Bázison aztán már ők győzködik Hammondékat arról, hogy támogatni kéne a dolgot. A tábornok nem látta a Múmia filmeket, mert nem tudja kicsoda Imhotep, akinek K’tano az első testőre volt. Daniel kivételével mind szkeptikusak az üggyel kapcsolatban, de azért egy kis kaját, meg pár csúzlit elvisznek. Indulás előtt O’Neill még poénkodik egy sort a jaffák és a saját emlékezetének különbségéről, azonban nem arat vele nagy sikert. Bra’tac meg kijelenti, hogy az életét is rábízná K’tanora. Hát öreg, neked 137 évesen már majdnem mindegy.

Odaát feszülő nadrágos, félmeztelen jaffák fogadják őket. Hiába propagálja Bra’tac is, és Rak’nor is a CSK-1-et, a kukachordozók csak a szájukat húzzák, amiért csak géppisztolyokat és nem valódi fegyvereket visznek nekik. Hálátlan népség, kár beléjük a kaja is, amit egyébként O’Neillék szerintem kőleves formában akarnak megoldani, mert az egész szállítmány elfér egy távirányítós kiskocsin. A táborban Carter felveti, hogy egyes jaffák esetleg csak kémkedni jönnek ide, mire Bra’tac megmondja a tutit, hogy K’tano a lelkükbe lát és felismeri a hűséget. Jack szerint ez csak eltúlzott bizalom, de Bra’tac mostanság valami jó cuccot használhat, mert nagyon rózsaszínben látja a világot.

Arrébb egy csapat kapoeirázik – csak itt mastabának hívják –, még arrébb meg páran egymást püfölik. Bra’tac kijátssza a mester kártyát és jó tanácsokat osztogat, aminek hála az egyik srác majdnem szájjel veri egy másik fejét gyakorlás gyanánt. Közben Rak’nortól megtudjuk, hogy K’tano szerint csak a győzelem számít, még ha az életükbe is kerül. O’Neill beavatkozik a bemutatóba, de még Teal’c is kiosztja, hogy mit szól bele a jaffa módszerbe. A Tara’c nevű jaffa párharcra hívja O’Neillt, amiért közbe lépett, de K’tano érkezése miatt ez lekerül a napirendről.

Az egész tábor a főnök fogadására siet, mire Jack irigykedve megjegyzi, hogy őket sosem várják így otthon. Pedig vicces látvány lenne, ahogy Waltert és Siler őrmester az indítócsarnokban csápol és éljenez. K’tano szónokol egyet a sikeres küldetésről, amiben három halott árán jól megfingatták Zipacna jaffáit, és szereztek egy nagy dobozt, benne kevés zat-tal. Nyalizik egy sort Bra’tacnak és Teal’cnek, majd lendületből folytatja a CSK-1-nél is, a kinyírt kukacok felsorolásával. Jack újabb sikertelen poénkodás után előáll a legyünk szövetségesek, hoztunk kaját, meg fegyvereket szöveggel. A kajának örülnek, de a fegyverek hallatán megint megy a hőbörgés, mert K’tano szerint a földi fegyverek nekik primitívek. Ja, mert fáklyával világítani egy űrhajón az annyira kifinomult megoldás.

Mindenesetre tartanak egy kis bemutatót a kétkedők meggyőzésére. Rak’nor – mint a botfegyverrel legjobban bánó jaffa – ~70 m-ről háromból kétszer találja el a célul szolgáló méretes fatörzset, ami valljuk be nem egy mesterlövészi teljesítmény. Milyenek lehetnek a többiek? Carter ezzel szemben a P90-essel szabályosan kettévágja a tönköt – amit egy szado-mazo szerkós fazon még mozgásba is lendített –, majd az azt tartó kötelet is ellövi. Ez K’tano arcáról is lehervasztja a mosolyt, ami akkor került rá, mikor nem kis éllel a hangjában kérdezte, hogy tényleg egy nő fog-e nekik lövész bemutatót tartani.

Ebéd közben folytatják a beszélgetést a támogatás mértékéről, és hogy ki mibe ugat bele a szövetség keretében. O’Neill meglepetésére Teal’c már a jaffák nevében beszél. Úgy, hogy közben már K’tano lábánál hever, mint egy öleb. A tetovált fejű Che Guevara biztosítja Jackéket, hogy nem hatalmat akar, hiszen a Joma Secu hagyományai alapján, bárki kihívhatja egy halálas párbajra a vezetői székért. A szövetség megpecsételésének lezárásaként abban maradnak, hogy másnap lenyomják Nirrti egy utánpótlás csapatát és elosztják a zsákmányt. A csevegés lezárásaként K’tano bealázó stílusban aludni küldi O’Neilléket arra hivatkozva, hogy Teal’c szerint az embereknek sokat kell pihenniük.

Jaffa barátunk marad, hogy Rak’norral dumcsizzon arról csatlakozik-e a lázadáshoz. Előkerül K’tano is és közli, hogy bár a Tauri szövetsége a javukra válna, azonban nagyon eltérő a látásmódjuk, és ha kell nélkülük is legyőzik a goa’uldokat. Viszont szerinte Teal’cnek mindenképpen itt a helye, mert hiába barátai a földiek, mikor a jaffák meg a testvérei. Újabb behízelgő duma. O’Neillék is kibeszélik a forradalmárt a sátrukban. Ő elég szkeptikus, Carter szerint azonban a faszi tudhat valamit, ha ennyi jaffát összefogott, főleg, hogy azok szinte fanatikusan követik.

A csávó tényleg hisz a határozott fellépés erejében, mert másnap a rajtaütés során simán besétál a tűzharc közepébe, hogy előadja toborzóbeszédét. Az ellenséget vagy a szöveg győzi meg, vagy csak teljesen ledöbbentek, hogy valaki ilyen vakmerően hülye, mindenesetre leteszik a fegyvert. Teal’c teljesen oda van a látottaktól, tátott szájjal bámul. A táborba visszaérve, pedig már teljesen beleesett K’tanoba. Mikor O’Neill megjegyzi, hogy a fazon inkább mázlista, mint katonailag sikeres, durcásan elrohan, mint egy szerelmes kamaszlány, akinek a szülei kritizálják új barátját.

A következő lépés az, hogy lázadó jaffák egy csoportja zendülést szít egy ha’takon, és megszerzik a hajót. Jack szerint van egy kis rizikója a tervnek, de a megbűvölt közönség nem érti mi a gond. A bilit végül az borítja ki, hogy K’tano öngyilkos merényletre küldi Tara’cot és pár másik harcost. O’Neill leugatja, hogy ez így nem fasza, mire ő is megkapja, hogy ha nem tetszik le lehet lépni. Spartacus ezzel a végszóval távozik, miközben füttyent Teal’cnek, aki – Bra’tackal együtt – hűséges vadászebként követi.

K’tano az eddigieknél is nagyobb szabású tervet forgat a fejében. Állítólag Yu a múltkori késelés miatt még elég gyenge, a csillagkapuját sem őrizteti, ezért ha legyőzik a testőrségét, akkor megszerezhetik a flottáját és megtéríthetik a seregét. Mindenki el van ragadtatva az ötlettől. O’Neill rontja csak a hangulatot, mikor közli, hogy lelépnek, és kéri Teal’cet, hogy menjen velük. Ő azonban marad, mert személyesen vezeti az akciót. Ami be is bukik, mert elfogják. Yu tudott a támadásról, azonban szabadon engedi, előtte viszont elmond valamit K’tanoról. Bra’tac, majd még a jópofizó főfejes is igyekszik lebeszélni Jackéket a távozásról, de az ezredes már döntött.

Már éppen tárcsáznak haza, mikor a megnyíló kapuból Teal’c ugrik ki és sprintel a tábor felé. Oda érve aztán csalónak nevezi K’tanot, és elmondja, hogy a Rendszerurak csak egy helyre akarták őket gyűjteni, és a közelgő ha’tak a seggüket jön szétlőni. Mivel ezzel nem győzi meg a közönséget, így kihívja a vezért. A bunyóban aztán csúnyán elverik, majd K’tano a végső csapás előtt megsúgja, hogy ő valójában Imhotep. Ezzel azonban csak még inkább felbőszíti Teal’cet, aki az utolsó pillanatban a törött gyakorló fegyverrel leszúrja. Gyorsan megtartja a beiktatási beszédét is, amire kicsit rásegít, hogy közben a ha’takról lőni kezdik a sátrakat, így aztán mindenki elszalad a Földre.