A NASA 2001-ben a Windows XP-re való átállással lehetett elfoglalva, mert egy amatőr csillagász is hamarabb szúrta ki a Föld felé tartó, marha nagy aszteroidát, mint ők. Carter szakmai szolidaritásból próbál falazni nekik, hogy hát a kavics nem átlagos pályán mozog, és az aszteroidaövön kívülre esik. Maga a kavics úgy 137 km hosszú, és nem szokványos az alakja. Szerencsére O’Neill látta az Armageddont, úgyhogy nyugalomra int, nem kell telerakni a gatyát, Párizsba fog becsapódni. Nem rossz, nem rossz, de Carter inkább Grönlandra saccol.

Ideje körbetelefonálni bolygóközi barátainkat. A tok’rákat hazavágták a múltkori duplarészben, de küldtünk üzenetet; az asgardok tartoznak nekünk, de az egyezmény miatt nem avatkozhatnak be. És itt véget is ért a lista, mert a tollanok kihaltak, a Noxról lószart sem tudunk egy ideje, a többi szövetségesünket meg költséghatékonyság miatt hanyagoljuk (Oma? Quetzalcoatl? McKay?). Mindenesetre megpróbálkozunk az asgardoknál, akik nemmel válaszolnak, erre Jack elküldi Freyrt az anyjába, és ezzel a találkozónak vége lesz.

Nincs más hátra nekünk kell cselekedni. Van olyan erős bombánk, amivel el tudjuk téríteni, csak nem jutunk el vele időben a kavicsig. Még jó, hogy a Revannán maradt a teherhajó, amivel Daniel és Jacob zuhantak le. Carter szerint pár nap alatt megjavítják, aztán úgy 9 nap múlva elérik a kavicsot. Az elnök mindenesetre megkezdeti a fontos személyek evakuálását a kapun keresztül (értsd: az amerikai fontos személyekét).

Gyorsan összedobnak egy 1 milliárd tonnányi TNT-vel egyenlő erősségű robbanófejet, aztán irány a Revanna. A hajón megkezdődik a munka, Carter a kristályokkal vacakol, O’Neill a villogó fényeket bámulja, Daniel dugiban Playboyt nézeget, Teal’c a bőrfotelben pihen, a többit meg az a csapat végzi, akiknek köszönhetően Jackék kéretlen űrutazást tettek az X-301-essel. 10 nap múlva érnek el a Naprendszerbe, tehát késésben vannak, ráadásul a hajó kezdi megadni magát. Carter közli, hogy a becsapódás előtt 39 perccel található a biztonsági határ, vagyis amikor még el tudják téríteni az aszteroidát. Erre van 3 és fél órájuk.

A bombát egy kráterbe tesszük, ketten kimennek élesíteni, aztán fedezéket keresnek, mert a kavics áthalad majd a Leonidák meteorrajon. Az eligazítás után azonban a hajó feladja, kiégnek a kristályok, és elkezdünk zuhanni az aszteroida felé. A fékezőhajtóművek nem elég erősek, és a NASA már csak azt észleli, hogy a hajó 60m/s sebességgel a kavicsba csapódott. Volna. Ugyanis a hajó gondolt egyet 5 méterre a földtől, és lefékezett, majd vízszintbe állt. Ezzel később foglalkozunk, most a gyűrűkkel letesszük a bombát, Jack és Teal’c pedig elhelyezik azt. Mivel a felszínen sok a fém, rajtuk meg mágneses cipő van, nem repülnek el.

Beállítják a visszaszámlálást 2 órára, aztán visszamennek a hajóhoz. Csakhogy hamarabb érik el a Leonidákat, így kövek repkednek mindenütt. Carterék nem tudják időben felhúzni a pajzsot, a hajó meg NDK-s tésztaszaggatóvá válik. Amúgy meg Daniel mi a francot keres ezen a küldetésen? Itt aztán nem talál idegen kultúrákat. Miután több állásból is megcsodálhattuk, hogy Teal’c sisakján egy rohadt nagy rés tátong, de mégis él, bemegyünk a hajóba. A légnyomás zéró, Daniel és Carter a mentőkabinokban vannak, ami a Jack által kifejlesztett rugdosós kommunikáció által derül ki.

Otthon Fraiser nem érti, hogy Hammond miért nem megy velük az Alfa-bázisra. A kopasz életében először egy rohadt nagy marhaságot mond, miszerint az Alfa-bázison lévőkön függ majd az emberi faj sorsa, ha a kavics becsapódik. Én nem aggódnék ennyire George helyében, elvégre a galaxisban csak 100-szor több ember él, mint a Földön, és mindegyik beszéli az angolt. Jackék (vagyis Teal’c) megjavítják a hajót, aztán kiengedik Carteréket. Sam szerint valami szaglik, mind a Lidlis parasztkolbász, ugyanis az aszteroida magja valami sokkal nehezebb anyagból van, mint hitte. Ezért nem csapódtak bele. Lefuttat egy analízist, és kiderül, hogy kőbe és vasba bujtatott naquadah-tömbön dekkolunk.

Valószínűsíthetjük, hogy a kukacok hozták ide, ugyanis a Naprendszerben nem található meg. Természeti csapásnak álcázva is elpusztíthatják az emberiséget, és így még az egyezményt is megkerülik. Tudták, hogy csak bombával tudjuk eltéríteni, ami ha felrobban, a naquadah tovább erősíti azt, és voilá, az egész Föld darabokra hull. Viszont így az asgardok közbeavatkozhatnak, csak valahogy el kell érni őket. Jackék gyorsan visszamennek, hogy leállítsák a bombát, Carterék meg megpróbálják elérni a Parancsnokságot. Csakhogy a bombát eltalálta a meteorraj egy darabja, és nem veszi be a leállítókódokat. Manuálisan kell kikapcsolni.

Carter szerint Jack egyszerűen vegye le a borítást, és vágja el a piros vezetéket. Szépséghiba, hogy mindegyik sárga. Öt vezeték van, az egyik felrobbantja a bombát, ha elvágja, szóval hajrá. Idegtépőnek nem nevezhető másodpercek után hatástalanítják a bombát, de a rádió süket marad. 39 perc van hátra becsapódásig. A következőket lehet tenni: 1. feladjuk a küldetést, a hajóval elmegyünk a legközelebbi kapuig, onnan pedig az Alfa-bázisra. 2. addig repkedünk az űrben egy üzenetet sugározva, amíg az asgardok meg nem hallják, és jönnek ide segíteni. De erre nincs elég idő.

Ja, és a harmadik, hogy akkora hiperűrablakot nyitunk rövid időre, hogy az egész kavics átférjen rajta, és a Föld túloldalán kössön ki. Ami persze túlterheli a motorokat, és pár órányi levegő után csendben meghalunk. 1 perc van hátra, Jack már látja a házát, de Carter az utolsó pillanatban végez a számításokkal, és minden a terv szerint végződik. Persze egy tok’ra hajó is felbukkan a végén, elért hozzájuk az üzenet, és mindenki boldog.