Úgy jött ki a lépés, hogy a szeretet ünnepén hőseink jól összeverik egymást, méghozzá nem is egy, hanem mindjárt másfél órában, ugyanis a hogyvolt a bővített változat alapján készült, amit sose fognak kiadni nálunk. Mivel olyan tetemes mennyiségű a változás az eredetihez képest, mintha két külön epizódot néznénk, ezért összehasonlítgatások helyett álljon itt pőrén a bővített változat tartalma.

Több idősíkon ugrálunk a nyitó képsorokban, először Adama emlékezik vissza néhány békés momentumára a megszállás előtti Új-Capricán, Starbuck és Anders a pilótaszálláson szeretkeznek, néhány villanás erejéig Lee és Starbuck az Új-Capricán szeretkeznek, ugyanakkor Helo és Lee a hangárban felállított bokszringben kesztyűznek, mi meg hirtelen azt se tudjuk, ki kivel van. 

Adama kabinjában feltűnik Dee, hogy a legénység rossz teljesítményéről jelentsen, és megjegyezze, nem kéne-e lefújni az esti mérkőzést. Anders a szex után nyavajog a szertefoszlott házasságukról, a felesége azonban rohan megnézni a két pilóta meccsét. Apollo, aki dühből játszik a cylonszerető ellen, súlyosan kikap, mire Starbuck szóban folytatja vele az ütésváltást.

A férfi megjegyzéseket tesz a nő komolytalan és félresiklott kapcsolatára Sam Andersszel, mire az a szemére hányja, hogy épp ő tehet arról, hogy a férjével külön hajón kell élniük. Lee ezt már erős túlzásnak érzi, Starbuck azonban rátesz egy lapáttal, amikor bedobja az urnába a dögcéduláját, hogy őt is kisorsolhassák a hátralevő bokszmeccsekre. Apollo érti a célzást, és visszarakja a sajátját.

Tigh arról panaszkodik a megjelenő Adamának, hogy inkább iszogatna egymagában a kabinjában, de eddig jók voltak a meccsek, úgyhogy folytatja a bíráskodást. Egy ilyen eseményről Roslin sem maradhat le, felbukkan az admirális mögött, és miután köszönti, visszaemlékezünk arra, amikor hasonlóan összefutottak az Új-Capricán. Mosolyognak egymásra, bókolgatnak, és a keresztnevükön szólítják egymást, a szabad ég alatt valahogy mindenki jobban érzi magát.

Adama elmagyarázza a szabályokat a lelkes elnöknőnek: a bokszolás egy régi tradíció, a rang nem számít, aki bedobja a dögcéduláját, fair játékra számíthat. Így eresztik ki a battlestarok napszámosai a gőzt az állandó stressz után. Megtudjuk, hogy Tyrol az elsők között volt, aki le akart szerelni, hogy az Új-Capricára mehessen Callyvel gyereket szülni, de az admirális először nem akarta elengedni, hogy egyben maradjon a legénység.

Miközben Starbuck agyonver egy lúzer pilótát, Dualla arról magyaráz a férjének, hogy a fiúk nem azért vernek lányokat, mert utálják, hanem mert titkon szeretik őket - utalva ezzel a kihívásra, amit Lee és Kara egymásnak intéztek. Visszaugrunk megint a bolygóra, amikor Gaius Baltar elnök úr alapítóünnepséget szervezett az új kolónia lakói számára, zenés-táncos mulatozással egybekötve. 

Az eseményen még azok is ott vannak, akik egyébként nem költöztek az Új-Capricára, Tyrol és Cally például úgy tesznek, mintha nem is bánnák, hogy az űrben kellett maradniuk, Sam Anders pedig jókat iszogat Kara ősellenségével, Tigh ezredessel. Hirtelen másnap reggel találjuk magunkat, Sam és Ellen Tigh kiütve, az ezredes meg már szívbéli jó tanácsokat osztogat a másnaposságról és a szerelemről Starbucknak.

Úgy tűnik, az Apollo és Starbuck közt vibráló feszültségről az égvilágon mindenki tud, beleértve a házastársaikat is, de ők úgy tesznek, mintha zsigerből utálnák egymást. A pilótanő Athenának panaszkodik, mintha olyan sok köze lenne hozzá, Lee pedig Duallánál próbál mentegetőzni, mintha teljesen komolytalan lenne a konfliktusa Karával.

Visszatérünk Adama és Roslin Új-Capricán töltött óráihoz, az akkori exelnöknő helyi, bódító hatású növényből sodort cigivel kínálja az admirálist, és titokban beszívnak az avatóünneptől félreeső helyen. Az asszony már megbékélt a letelepedés gondolatával, épp azt tervezgeti, hogy építkezni fog a bolygón. Ahogy lemegy a nap, ők is meghúzódnak egy pokróc alatt a homokban, tovább füvezve, meghitten összebújva. Roslin már érti, miről szól az Új-Caprica életérzés, addig kell élvezniük a békés életet, amíg megadatik a számukra.

Ezalatt a táncolós bulin Dualla hamar elfárad, és lopva búcsút vesz Leetől. Sam már az asztal alatt hever delíriumban, csak Kara és Lee maradtak talpon, hamar elő is kerülnek a rejtegetett érzelmek. Nemsokára a településtől távol találják magukat, ahol Starbuck mutatja be a leendő háza helyét, majd némi civódás után egymásnak esnek és szeretkeznek. Lee ezután kitalálja, hogy kürtöljék világgá a szerelmüket, amit Kara kissé habozva fogad el, igaz, ebben annak is szerepe lehet, hogy a férfi gyerekesebben és kínosabban már nem is kezelhetné a helyzetet. Mégis úgy tűnik, ezek tényleg szeretik egymást.

Újra a hangárban vagyunk, ahol Adamában felgyülemlik minden bűntudat Új-Caprica óta, miután Tyrol a felszínre hoz benne néhány emléket. Felparancsolja a főnök kövér, lusta seggét a ringbe, és felkészül a mérkőzésre. A közönség őrjöng, senki se tudja, mi lesz ebből. A főnök pillanatok alatt a padlóra kerül a kráterarcú vénember csapásaitól, ráadásul az még halvány utalásokat is tesz arra, hogy nem volt elég jó katona, amikor leköltözött az Új-Capricára. 

Vissza is emlékezünk az ünnepség másnapjára a bolygón, amikor Tyrol fájó fejjel ébredt arra, hogy Adama elújságolja neki, meggondolta magát – Roslin szavainak hatására –, engedélyezi a leszerelését, hogy Cally odalent szülhesse meg a gyermeküket. A főnök közben a jelenben úgy véresre veri az ellenfelét, hogy nézni is rossz. Adama a padlón, vége a meccsnek, de a szentbeszédet így sem ússzuk meg: az admirális túl közel engedte magához az embereit, túl sokat engedett meg nekik. Majdnem mindenkit leengedett az Új-Capricára, és emberéletekkel fizettek ezért. Erről szólt hát ez a mérkőzés, és ezért nem fordulhat elő ilyesmi többször.

A közönség bűnbánóan hallgat, Tyrol reagál egyedül, munkára szólítja az embereit bunyózás és szurkolás helyett. Tigh ezredes, érezve a pillanat komolyságát, lefújja a további mérkőzéseket. Karát nem hagyja nyugodni, hogy nem hívhatta ki Leet, ezért beszól neki a hűtlensége miatt Deehez, és ennyi elég is a bunyóhoz. Máris a ringben vannak egy soron kívüli meccsen, és a szabályokra fittyet hányva csépelik egymást.

Az utolsó flashbackünkben visszatérünk Apollóhoz, aki a puszta közepén egyedül ébred fel a buli másnapján. Kara már a településen van, hogy összeszedje Samet, ám csak Tigh-t találja ébren, és ekkor ül oda mellé, hogy meghallgassa a tanácsait és együtt iszogasson vele. Innen ered hát a későbbi jó barátságuk, Starbuck ugyanis elmondja az ezredesnek, hogy lefeküdt Leevel, aki erre csak vihogni bír. Végül az ő tanácsa miatt dönt Kara úgy, ahogy. 

Apollo vidáman sétál vissza a házak közé, ahol az apjával fut össze, aki máris újságolja neki a nagy hírt: Starbuck megházasodott, alig egy órája. Az ifjú pár meg is jelenik, és Sam Anders vígan meséli a pilótának, hogy hogyan állított be hozzá reggel Kara, hogy azonnal vegye feleségül. Lee hamar fölfogja, mi a helyzet, úgyhogy visszasétál Deehez, belátva, hogy vele is épp eléggé boldog, és megkéri a kezét. A csokibőrű nő tudja, hogy nem belé szerelmes a férfi, de úgy dönt, élvezi a boldogságukat, amíg lehet, és igent mond.

A két hősszerelmes bunyója már a szánalom határát súrolja a Galacticán, amit fejcsóválva néz Dualla és Sam Anders is. Az utolsó csapásokat már hullafáradtan viszik be egymásnak, míg végül kikészülve egymásnak nem dőlnek, hogy a közelségükben egymás fülébe suttogják, hiányoztak egymásnak. Ezt már a házastársaik se bírják nézni.