A flotta főkonstruktora Tarkin kormányzósat játszik, amint az Orion legénysége számára bemutatja a flotta bolygópusztító fegyverét. 35 km átmérőjű a lakatlan céltárgy és pillanatok alatt lyukat robbant (fúj) bele a kísérleti fegyver. Most bizonyára zavar támad az erőben, ahogy porcicák milliói pusztulnak el a díszlet szétesése közben. Az Orion odarepül közelről is szemrevételezni a pusztítást és újabb célzást látunk a később készülő filmre: kihasított karéjával az épülő halálcsillagot formázza meg előttünk. Valaki Kaliforniában biztos nézte az epizódot és hát, ötletelt belőle.

McLane és a tudós beszélgetéséből döbbenünk csak rá, hogy egyébként a háború még tart. Ennek nyomait nemigen tapasztaljuk a hétköznapokban. Sehol egy varangy szőnyegbombázás, vagy öngyilkos varangy terrormerénylet, a flotta zöme a bárban múlatja az időt. A bolygóközi szállítás zavartalan, csak a robotok kattannak be néha. A varangyok sajnos továbbra is lézerállóak, de majd az Overkill - ez a tömegvarangy-pusztító neve - majd odavaz nekik - bizakodnak a főparancsnokságon.

Womsler tábornoki értekezletet tart, mikor csini titkárnője beviszi a fényüzenetet, az Overkill kísérlet sikeresen lezárva. „Mit kezdjek vele?” - kérdezi a tábornok és mindenki legyint „ki nem szarja le” arckifejezéssel. Rögvest kiderül, vannak a bolygófúvatásnál fontosabb dolgok tényleg. Villa, a yodaian jóságos arcú biztonsági főnök sajnálatos eseményről számol be. A flotta egyik hajóparancsnoka dezertálni akart a varangyok legközelebbi bázisára. Pietro parancsnok elméje tiszta - jelenti ki a mosolygó gyilkos - három hete sokkolják pszichokinetikusok és rendellenességet nem tapasztaltak.

A flotta tábornokai persze szkeptikusok, Sir Artúr most behívatja az árulással gyanúsított tisztet. Womsler közben jelzi, hogy a Vesta zónában előfordulnak „lelki betegségek”, azaz „űrártalom”. A beszélgetés közben kibontakozik egy ötlet, hogy az űrhajók személyzetét cseréljék ki robotokra, mert azok nem kattannak be (és az előző részt nem látták a tábornokok, há?) Közben megérkezik Alonso Pietro, aki kiköpött Marlon Brando.

A bárban vagyunk, Tamarát dicséri ivópartnere, milyen jól bírja az italt. Közben McLane sétál arra Van Dyke tábornokkal az oldalán. Tamara talán féltékeny? Újabb italt kér, s mi biztosak vagyunk benne: nemcsak nevét örökölte orosz felmenőitől. Izgatottsága feltűnik partnerének is, de ő tagadja, hogy bármilyen érzelmet generálna benne McLane. A férfi az átkarolós trükkel próbálkozik. Tamara közli, hogy szolgálatban van, s ezt ismét felrójuk a forgatókönyv következetlenségének. Szegény Mariót múltkor még befenyítette alkohol miatt, most pedig szolgálatban, szexuálisan felajzva italozik egy bárban, nem kicsit. Ezután szokott jönni a markecolás.

A bárpultnál Dyke kis szabódás után, bizalmasan elmeséli emlegetett kapitányának a Pietro ügy részleteit. Szerintem a legutolsó rész óta sokat nőtt a pajesza. Ő is célozgat Tamarára (nem tudom mit isznak ezek, de már a negyedik deci valamit csapja be a nevezett hölgy), sajnos most elszólítja a hangosbemondó (jellemző, hogy a kocsmába is bevezették a korai riasztó rendszert) és már nem csodálhatjuk kellemes vonalait. McLane alig leplezett hazugsággal elküldi a fiatal tisztet biztonsági tisztje mellől, majd kölcsönösen egymás flörtjeire célozgatnak. Még egy visszafogott udvarlást is látunk az őrnagytól, s ez felháborodást vált ki Tamarában. Az ital kihozza Tamarából is a hazaárulót, és elkottyantja, hogy az űrártalomtól veszélyeztetett térségben már három hónapja robotok szolgálnak. Sőt, tudatában annak, hogy McLane kiakad a hírtől, mosolyogva közli: holnap egy orvos is velük megy. Hátradől és élvezettel figyeli a szokásos dührohamot.

A pszichodoki belépőjét a mindig kedélyes Mario szakítja félbe. „Tudja doki, azt hittük, hogy valami kibírhatatlan mitugrászt küldenek…” McLane inkább Pietro-ról kérdez. Hát, valami történt az agyában, még nem tudjuk mi (jobb híján addig is szándékos árulással vádolják). A professzor az Orion legénységének reakcióit vizsgálja majd az úton, amíg elrepülnek az M8 meteorithoz (ahonnan a bonyodalom indult). Az egész meteoritot csinosan lejárólapozták, tetején egy űrállomás csücsül.

Belsejében a korábban megismert, kerék nélküli Velorexre hasonlító droidok ücsörögnek lebénultan. McLane hívogatja őket, de válasz nem érkezik. Na végre, ismételt felhívásra egyikük végre fagyit mer, illetve kanálszerű végtagjával elhúz egy gömbkapcsolót. 36 napig utaztak idáig, tudjuk meg és most jólesik a leszállósugár. Leszállnak és szemrevételezik a nehézkesen mozgó, depressziós fémkasztnikat.  Atan belepiszkál egyikük vezérlőjébe, mire az nekitámad McLane-nek. Lézerrel lelövik a parancsnokot ölelgető robotot (tehát szó sincs róla, hogy egy mozdulattal elmorzsolta volna az őrnagy gerincét).

McLane szerint egyszerűen neurotikusak, előfordul ilyesmi, vagy „megtelt a memóriája”. Hasso, kapcsold ki őket - utasít McLane és ismét képet kapunk az Orionon uralkodó fegyelmi helyzetről. „Én ugyan hozzá nem nyúlok, hívd ide Tamarát” - tiltakozik az öreg harcos és felliftezik az Orionba. Helga tájékoztat: nincs kommunikációs kapcsolat az űrparancsnoksággal. Meg senki mással sem. Tamara érkezik az űrhajóból, közben fél négyzetméteres plexilapokkal felszerelve ketten a karácsonyi üveggömbök közé araszolnak és valami nagyon tudományosat művelnek. Nekem a nyolcadikos fizikakísérletek rémlenek fel.

McLane kezében még egy termetes sebészeti olló is látható, valószínűleg mert krómozott és az olyan űrkorszakbeli filinget ad. Tamara a robotban matat, a professzor pedig karbafonva áll és gyanakvóan néz. Hasso kihasználva a többiek távollétét, végre felteheti lábát a szomszéd ülésre. Most mindenféle előjel nélkül feláll és ő is gyanakvóan néz, a hatodik érzékre tippelek. Tiszta para, tényleg. Ismét vált a kép, vasalót látunk, melynek talpára plexilapot erősítettek. Büdös lesz, ha áramot kap. Valamit sikerült elérni vele, mert befejezik a műveletet.

McLane az Oriont hívja, azonban Hasso csak ül a fotelban és becsukott szemmel mélyeket lélegzik. Izgalmas pillanatokat élünk át, ájult lenne? Hehe, „B” verzió győzött, egyszerűen elaludt. McLane sokadik hívására tér csak magához. És végre megtudjuk párbeszédükből, a vasalóval az Overkill-t, a bolygópusztító szuperfegyvert építették be az űrállomásra. „Ébresztő és programozd be az útirányt!” - adja ki a parancsot McLane. Hasso odalép a programozó pulthoz, arcán a hirtelen jött cifrafosásra jellemző arckifejezés bontakozik ki. Ujjai önálló életet élnek és bepötyögik a koordinátákat.

És akkor kiesik az asztronautikai robotbendőből régi ismerősünk, a lyukkártya (!) Mario alvást követel a legénység számára, McLane ezt váltással engedélyezi. A megpiszkált robotok visszatérnek a vezérlőpultokhoz, a legénység pedig hajójára siet. Hasso-t megint a többiek ébresztik, nem emlékszik semmi különösre. Az orvos faggatja, de kérdéseivel egyre inkább kihozza sodrából az asztronavigátort. McLane röhög a civakodó legénységen, majd megnézi a lyukkártyát s egyből lelohad a mosolya.

Azonnali intézkedéseket hoz, megállítja a hajó indítását és riadót rendel el. Áruló van köztünk! - harsan Tamara és átveszi a parancsnokságot. McLane részéről most elmarad a szokásos dühroham, engedi kikérdezni Hasso hadnagyot. Ő persze nem emlékszik semmire, a zaklatásból szóváltás kerekedik és lassan kinéz egy füles Tamarának is.