Az epizód eredeti címe Cane and able, ez talán némileg rávilágít a magyar címfordításra. A főcím előtti jelenetben egy kisfiút látunk, akit takarodó után meglátogatnak az ufók, mindenféle félelmetes dolgot művelnek vele, pl. kapcsolgatják a TV-jét (ez baromi idegesítő tud lenni, amikor az ember nézné a kedvenc műsorát, és mindig Győzikére meg Parlamenti naplóra kapcsolnak azok a rohadt ufonauták), rémes diszkóhatású fénnyel ingerlik, majd lebegtetik és kirepítik az ablakon. Nem túl bonyolult eset, majd Mulder és Scully megoldja. Ja, hogy ez nem az X akták? Akkor bonyolult. Mi folyik itt? Nem álom volt, mert a szülők másnap reggel a srácot a kertben az ablaka alatt találják, öntudatlan állapotban, véres hátsóval. Jáj.

Közben House háza táján sem a lehető legvidámabb a helyzet, kedvenc doktorunk éppen futni indulna fájdalommentessé tett lábizmain, amikor a fájdalom alattomos módon visszatér. Márpedig ez azt jelenti, hogy visszatér a vikodin és a bot is, ahogy azt egy gyönyörűszép beállításban meg is csodálhatjuk. Bot egyelőre csak a képernyő szélén, de olyan ez, mint a krimik első fél órájában célzatosan bemutatott, falon látványosan lógó fegyver.

Cuddy és Wilson azonnal fel is fedezik a változásokat, nevezetesen, hogy Ház a gyógyulása óta először nem futva és izzadtan érkezett munkába, ráadásul időben (!), ami egyértelműen zavart jelez az erőben. Ő persze mindent tagad, de éppen az univerzum azon 2 lakójának, akiket érdekel, mi van vele, így persze nem fogják ennyiben hagyni. A titkolózás (miszerint nem mondják meg neki, hogy a múlt heti esetben igaza volt) Jimmy ördögi tervének a része, aminek az a lényege, hogy House-ból embert csináljon és persze a világuralom. Na jó, a kettő közül csak az egyik, de a lehetetlenebb.

Megkezdődik a diagnózis és a tesztelés, páciens váltig állítja, hogy elrabolták az ufonauták, és csipet ültettek a nyakába, elég ócska sztori, az ilyesmit már a 86-os UFO Magazinban olvasva is kiröhögtük volna. Chase egy rendkívül gyermeteg trükkel próbálkozik (most úgy teszek, mintha hinnék neked és eltávolítanám a csipet, pedig csak megszúrom a nyakadat, haha), gyerek pedig közli vele, hogy ne nézze már hülyének, ő már 9 éves is elmúlt, tudja hogy nincs télapó és nem a gólya hozza, valamint hogy mikor szívatják nagyhajú ausztrál dokik, akik ráadásul a szüleire kacsingatnak mielőtt egy ilyen vezércselt bevetnek. Tény, hogy gyenge trükk volt, de Csésze legalább megpróbálta, a kissrác azonban továbbra is ragaszkodik az elrablós sztorihoz. Ráadásul a tesztelés során egyszer alvadt a vére, egyszer meg nem, ez gyanús, de az Occam pengéje elmélet (ld első évad) szerint a legegyszerűbb megoldás az, hogy valaki eltoszta, ez esetben vagy Chase vagy Foreman. Persze mindkettő állítja, hogy ő ugyan nem, a wombat még egy kis rögtönzött gettó-rap bemutatóval is próbálja alázni Foremant, egyem a szívét, szegény olyan röhejes, hogy az fokozhatatlan. Vágja is a pofákat a másik három.

Újabb tesztet kell végezni, csakhogy a srác közben eltűnt, biztos jöttek érte az idegenek, hogy ne égesse már őket ilyen ósdi sztorikkal, hogy csip a nyakba, meg mittudomén, egy annyira nyolcvanas évek. Ház kiadja az ukázt, hogy kerítsék elő, de úgy, hogy egy mondatba három Star Wars utalást is belecsempész, királyság. Chase talál rá a srácra, aki éppen mit csinál? Egy kis fémdarabot szed ki a nyakából! Vázz, ne szórakozzanak már velünk, akkor ez most melyik sorozat is? Másnap Ház jelenti, hogy a labor bevizsgálta a fémdarabkát, és egyik általunk ismert fémtípusnak sem felel fel (mindezt szokatlanul drámai hangon), mire Chase elkerekedett szemekkel nyög egy „télleg?”-et. Persze, hogy csak szívatja Greg, a nagy mókamester, de azért az ausszi egy tizedmásodpercre már majdnem bevette, és az ilyenekért szeretem én őt sokkal jobban, mint a másik kettőt. A szilárd tényeknél maradva a fém titánium, ami bekerülhetett a szervezetbe úgy, hogy a fiúnak kapcsok voltak a törött karjában kiskorában, tehát az idegeneknek mégsem kell egyelőre a jó hírük miatt aggódniuk.

Cameron a klinikán, és nem tudom mit képzel magáról, de azt mondja, majd ő megnézi Cuddy betegét, szokatlan módja az öngyilkosságnak, de ő tudja. Persze hogy olyasmibe üti az orrát, amibe nagyon nem kéne, a beteg ugyanis nem más, mint a múlt heti vegetatív pasi, akit kortizollal sikerült felállítani a tolószékből, most pedig azért jött, mert szeretne mást is felállítani. Egy vödör viagrát kér, Cameron csak kapkodja a levegőt (mi van, hogy gyógyult meg? Miért? Hol? Mikor? És egyáltalán?), amikor rájuk nyit Cuddy, előveszi a szúrós főnöknéni-tekintetét, és már rombolnak is az irodájába, hogy lezavarjanak egy „ki a domináns nőstény a csordában?” –jellegű vitát. Cameonnak esélye nincs, de nagyon habzik a szája, nem érti, hogy lehet hazudni House-nak (mindenki hazudik, jó reggelt, vajon melyik sorozatban játszott ez ideáig?), viszont az, hogy House-nak újra fáj a lába Cuddynak fontos információ, mert jelentheti azt is, hogy a ketamin nem ér semmit, és vissza fog térni a fájdalom tartósan. Akkor pedig meneküljön ki merre lát. A „nem mondunk semmit Háznak, pukkadjon meg” –tervet már nem is tartja olyan jó ötletnek Főnöknéni.

Szegény kissrácot ezalatt tovább tesztelik, mert még mindig nem tudják, mi a helyzet a véralvadással, és Chase-nek önti ki a szívét, aki minden megjátszás nélkül jófej vele, sőt a szülőket is próbálja jobb belátásra téríteni, úgy tűnik, ő is tud egy s mást arról, milyen az, ha az embert a szülei hülyének nézik. Újabb hallucináció, ezúttal Chase az alien, aki vért vesz a betegtől, frászt is kap tőle szegény, meg is értem. A véralvadással meg továbbra is gáz van. A szívet kell vizsgálni, House azonban túl kicsinek tartja a monitort, így továbbállnak a legközelebbi társalgóban levő gigantikus plazmatévéhez (mert itt ilyen is van, ez kéne a magyar kórházakba is), de neki még az is kicsi (megalomániás fasz), így a csapat a következő jelenetben egy vetítőben találja magát, ami nagyon vicces, nem tudom, melyik kórháznak a tartozéka moziterem, mindenesetre tetszik a dolog. Csésze még poénosan megjegyzi, hogy a következő állomás egy IMAX mozi lesz (csíptem volna), de a mozivásznon Greg végre meglátja azt az anomáliát, amit keresett: néhány szívizom, nem mozog! És egyre jobban fáj a lába.

Cuddy, akinek a középső neve Bűntudat, úgy dönt, ad House-nak egy esélyt az őszinteségre, aki persze nem él a lehetőséggel. Tagadja, hogy bármi baj lenne a lábával, helyette a főnöknő melleire tereli a témát, ami persze kicsit sem szokatlan, Cuddy nem is hagyja magát eltéríteni, ezért House már a terhesség témát is előszedi, tagadás mindkét oldalon. Nem fáj a lábam, én meg nem vagyok terhes. Az egyik nyilvánvalóan hazudik. Vagy mindkettő. Egyelőre ennyiben maradnak.

Diagnosztikai térem bekövetkezik az eset legizgalmasabb fordulata: a srácban kétféle DNS van! Csak nem hagyják leülni ezt az ufós vonalat, izgi. Ennek persze több oka is lehet, és van köztük olyan is, ami evilági (persze nem ártana egy X akták újranéző maratont is tartani), de a fordulat azért eredményez néhány leesett állat és kikerekedett szemet a csapat részéről. Cameron ötlete az, hogy jelöljék meg az idegen DNS-sel rendelkező sejteket, mert van erre egy spéci orvosi eljárás. Királyság.

De őt még ennél is jobban izgatja, hogy House lába azért fáj, mert Cuddy és Wilson hazudtak neki (ezt hogy logikázta ki?), és le is ordít egy osztályvezető főorvost meg magát a főorvosnőt, mindennapos eset. Ráadásul ebben a jelenetben elhangzik Cameron egyetlen humoros beszólása, amit 3 és fél évad alatt termelt (amit nem sikerült lefordítani), nevezetesen egy Blackadder-utalás, hogy ha nem jönnek elő gyorsan egy ravasz tervvel (=cunning plan), megmondja őket Greg bácsinak. Az ilyet szeretem. Cuddy pedig epésen megjegyzi, hogy Cameron közel sem olyan bűbájos, mint amilyennek hiszi magát, és milyen igaza van. Az ilyet meg még jobban szeretem.

Cameron ötletét eközben átültették a gyakorlatba, megtalálták és ki is iktatták a srác testéből az abnormális sejteket, ezalatt még a látását is megjavították, jobb, mint újkorában. Hmm. Akkor miért van még hátra tizenvalahány perc az epizódból?

Wilson okoskodik egy sort, próbál a lábfájdalomról tudakolózni, miközben istent játszik, és arról akarja meggyőzni House-t, hogy nincs mindig igaza. Sok szerencsét Jimmy. House lába meg egyre rosszabbul van, most éppen fizikoterápiával próbálkozik, de a fájdalom már annyira elviselhetetlen, hogy vikodint vesz be, amiről Jimmynek azt mondta, nem kell. Kezdünk szépen visszatérni ahhoz a figurához, akit jól ismerünk. A páciensnek sem olyan király a helyzete, ahogy azt 2 jelenettel ezelőtt gondoltuk, ugyanis újabb hallucináció következik (de hát meggyógyítottuk!), totális patthelyzet, tanácstalanság, bamba bámulás team részéről. Mivel House-nak végképp nincs semmi ötlete, hazaküldi a srácot, mondván technikailag gyógyult, a hallucinációval meg nem tudnak mit csinálni, na ilyen se volt még.

Ezt persze Cuddy nem hagyhatja annyiban, még a parkolóban elkapja House-t, és már gyakorlatilag könyörög neki, hogy ne adja fel, agyaljon tovább, minden szavából árad a bűntudat, és ez az a pillanat, amikor Greg sarokba szorítja, és kiszedi belőle mi a frász folyik itt. Cuddy, akinek nincs világbajnoki aranyérme hazudozásból, meg amúgy is aggódik érte, megtörik és mindent bevall, hogy Háznak igaza volt az előző esettel, meggyógyította a beteget kortizollal, és az ő megkönnyebbülése semmi ahhoz képest, amit House érez ebben a pillanatban. Naná, hogy igaza volt, az univerzum rendje helyreállt! Olyannyira, hogy amikor Cuddy képzeletbeli gyerekéhez beszél csak úgy poénból, hogy derűsebb legyen a hangulat, beléhasít az epifánia, hurrá, a srác meg lesz mentve! Elbeszélgetnék én Jimmyvel, hogy mi hasznosabb, ha House tudja, hogy igaza van, vagy az, ha azt hiszi, hogy nincs.

A megoldás ezúttal nagyon izgi: a srác anyja in vitro megtermékenyítéssel esett teherbe, és az eljárás során gyakran több magzatot is beültetnek, hogy nagyobb legyen az esélye a megtapadásnak (ld. Jóbarátok vonatkozó epizódját, ahol Phoebe öccse szerint egymillió magzatot kéne beültetni, hogy biztosra menjenek), és emiatt gyakori az ikerherhesség. Ritkán pedig bekövetkezik a kimérizmus, mint a hetigetegnél, vagyis 2 ember egy személyben, gyakorlatilag benne vannak az elhalt ikertestvérének a sejtjei is, ezért volt a kétféle DNS! Már csak ki kell szedni belőle a fölöslegeset, amit House szavaival élve nagyon baró agyműtéttel fognak megvalósítani. Hallucinációt kell gerjeszteni, hogy az idegen sejtek megmutatkozzanak az agyban, azokat eltávolítják, és máris egészséges, és senkit nem fog a vérciki „elraboltak az ufók” sztorijaival fárasztani, valamint a szülők sem hiszik azt, hogy a gyerekük meghülyült, ami mindenképpen előny. A hallucináció persze nem jön olyan könnyen, ahogy kéne, ezért House egy kicsit rásegít, direkt ijesztgeti a gyereket, hogy jönnek az ufók és elrabolják, de egyébként minden a terv szerint megy, süti.

Már csak egy dolog van hátra, mégpedig verbálisan fel kell pofozni Jimmyt, amiért hazudott és rávette Cuddyt is, hogy hazudjon. Naná, hogy Greg simán rájött, ki volt az ötlet szellemi atyja, és inkább országos cimborájára rág be, mint Főnöknénire, bár lehet, hogy az az ok, hogy Cuddynak sokkal jobb mellei vannak, mint Jimmynek. Wilson, a jó barát persze állítja, hogy mindezt segítő szándékkal tette, mert ha House istennek képzeli magát (mi ebben az új?), akkor túl magasra akarna repülni, és félt, hogy elolvadnának a szárnyai. Ez egész jól hangzik, de Greg nagyon találóan visszavág, hogy Isten nem sántít, és teljesen igaza van.

Az epizód végére kapunk egy baromi hatásos záróképet: előkerült a Bot (igen, megérdemli a nagy kezdőbetűt, gyakorlatilag a 7. főszereplő), és dokink John Mayer Gravity-jének bús dallamára el is sétál vele majdnem a naplementébe, de csak a szomszéd szobába. Ismerős mozdulatokkal, a botra ránehezedve, erősen sántítva. Hölgyeim és uraim, a mindenki által jól ismert Dr. Gregory House visszatért.