Oroszul beszélő, tehát gazemberrel nyitunk, aki nem sokat szarozik, és terminátor üzemmódban nyír ki egy csapat kalasnyikovos (tehát orosz) legényt, majd egy teherutóból lenyúl valami cuccot, és hoppácsak, hazamegy a Lila akác közbe, ahol fogadja a Quelle-katalógusból rendelt nej, mi meg csak nézünk, mint a moziban. Sydék vacsoráznak, Weiss KicsiSyd hódító hadművelete teljes gőzzel robog előre. Aranyos pár, szívünk értük dobog. Weiss el akar menni bowlingozni szerda este, amire Syd és Vaugh szemöldökráncolással reagál, ők nem mennek sehová, inkább besavanyodnak.

Jól tették, mert telefon jő, és be kell menni az APO-ba, aminek a nevén ismét röhögünk, majd kicsit sírunk, az SD-6 annyival jobb volt, mint a Liverpool a Besiktasnál tegnapelőtt este. Az ember az első jelenetben egy elektromágneses fegyvert nyúlt le, ami ROSSZ, mert ha megnyomja rajta a gombot, akkor minden elektromos cucc kisül 16 kilométeres körzetben. Marshall láthatóan izzad a gondolatra, úristen, a számítógépeim? Mind? Ez még hagyján, mert ha valaki tényleg alkalmazná, akkor Armaggedon, hiszen többlövetű.

A gonoszember arca a képernyőn, természetesen mindent tudnak róla, 43-as cipőt visel, és baloldalon hordja a farkát, ja, és ex-KGB-ügynök (itt lehet, több van egy kötőjellel, de leszarom), aki az Októberi Kontingens (OK) nevű terorcsoportnek melózik, és very bad person. Arvinbácsi úgy pörög, mint cuslágjancsi a Csillag börtön étkezőjében, hiszen elkaptak egy csecsen terroristapárost, akik kifejezetten az OK hívására csempésztek fegyvert - helyükbe Syd és Vaughn lép majd, kettős céllal: beépülni és visszalopni az elektromágneses cuccot. Marshall egy órába rejtett GPS-t ad nekik, my name is Bond.

Moszkva, Krásznájá plóságy, eső, és borzalmas orosz akcentussal beszélő Syd. Tudom, ez csak egy film, és valahogy azon is túltetem magam, hogy a világegyetem összes idegen lénye perfekt angol, de akkor is. Ennél még én is szebben ejtem az orosz szavakat, pedig majdnem megbuktam belőle gimiben. A kémektől megszokott blőd kódmondatokat követően (minden út a Vörös Térre vezet, bazmeg, ilyet...) Sydék máris bent vannak a brancsban, a geciember sokat vár tőlük.

Kapnak új útlevelet, és irány Liberty Village, azaz Szabadságfalva. Hogy ez mi, az egyelőre homályban marad előttünk. Arvinbácsi otthon vitázik egy kicsit KémFaterral, de nem jutnak sokra, mert Marshall hírt hoz: Sydék egy potemkin faluba tart, a rész eleján látott Lila akác közbe. Az oroszok építettek egy kis Amerikát maguknak! A tajga közepére! Hogy ebből mi lesz? Főcím, amiből most kivágunk egy képet. Mert csak. A nyolcvanas években épült kiképzőközpontban vagyunk, ahol a feladat: Sydéknek be kell bizonyítani, hogy tökéletesen tudják utánozni az amerikaiakat. Muhaha. A dzsémszbond óra működik, Arvinbácsiék otthon nézik, ahogy egy tipptopp kertvárosi otthonban zajlik a "welcome to the lakótelep" buli.

A bulin csak nagyon geciemberek vesznek részt, mindenkit köröznek mindenütt. Sydék most éppen azt játsszák, hogy ők csecsen terroristák, akik amerikaiaknak adják ki magukat, és amikor pont természetesen viselkednek, Tom, a főgeci nagyon lecseszi őket, hogy nem elég amerikaiak. Ez nagyon mulatságos. A kérdés a APO-nál: vajh miért játszanak farangosdit ezek a tajga közepén? Majd lesz egy orosz ember, aki elmeséli, és akkor minden jóra fordul. Sydék házifeladatot is kapnak, össze kell szerelni egy Tokarev gyártmányú pisztolyt 20 mp alatt, ez biztos nagyon nehéz, de nem tudom átérezni a dolog súlyát, mert nem voltam katona.

Kínzó kérdések zavarják Sydék estéjét: minek a maszkabál? Támadást terveznek ezek? És miért buktak meg a teszten született amerikaiak létükre? Vaughn nagyon lassan rakja össze a fegyvert (jó, csak eleinte, utána belejön), Syd viszont jó tempóban kocog kint az utcán, és fényképez le mindet a csudaóra segítségével. Aztán összefut Tommal, és jót dumcsiznak, elég fasza kis álvárosotok van itt, kolléga. Hát ja, vannak mesterlövészek is, akik az ellent célozzák majd, ha kell. Ettől mindenki megnyugszik.

KémFater mítingel a kiugrott orosszal, és infót gyűjt a városról, kiderül, hogy a kormánynak annyira már nincs hozzá köze, de valahol mégis, mert az OK központi támogatással működik. Alekszejnek sajnos nem tudnak annyit fizetni, hogy besegítsen Sydék kiszabadításába, de van valami, amiért mégis hajlandó lesz. Ezt majd csak később tudjuk meg, érkezik Tom Sydék otthonához, mert ma van a nagy teszt napja. Alekszej, aki annak idején KémMutert futtatta, azokat a könyveket kéri KémFatertől, amikben a titkos utasításokat adta a KGB Irinának, és amit az amerikaiak már ezerszer átnéztek, de ezek szerint nem elég alaposan. Majd Marshall megfejt mindent.

A teszt elég egyszerűnek tűnik: venni kell egy kocsit, és közbe értékelik őket. Megy is a dolog, felszínes társalgás, meg ami kell, Vaughn elmeséli, hogyan kérné meg Syd kezét, ettől mi hányunk egy kicsit, Syd viszont majdnem sír. A felmérés aztán bekeményedik, mert kiderül, hogy csak egy pár fér be Libertyville-be, így küzdeni kell, mégpedig fegyverrel, jöhet a Tokarev-összeszerelése, meg egy jó kis eksönparádé. Futás, lövés, majdnemmeghalás, idegeskedés, végül győzés, nem, mintha nem pont erre számítottunk volna.

A kaland után megvan az első, várt áldozata a résznek: az óra, amit annyit mutogattak, hogy belefájdult a szemünk. Syd és Vaugh a fürdőszobában dumálnak, tényleg nem lehet a zuhanytól hallani ilyenkor semmit? És mi van a kamerákkal? Vagy azt oda nem tettek a rendes oroszok? És ha nem tettek, mivel magyarázza a fürdőszobából ruhában kijövő páros a zuhanyhangot? Vagy velem van baj? Egy csók is elcsattan, ami az előző részekben emlegetett "vegyünk vissza a tempóból" dologba nem nagyon fér bele, de mindegy. Oké, zuhanyoznak, tényleg velem van a baj. Marshall jelent a könyvről, természetesen talált benne valamit, mégpedig az ajánlóban, amit KémFater írt a könyvbe, és a tintájával nem stimmel valami, mert KémMuter belejavított és mikropontokban, vagy mikben titkos üzenetet helyezett el benne. Az üzenet egy kód, amivel az Őrszem nevű emberrel kommunikált. Ennek örülnünk kell, mert KémFater szerint az Őrszem halott, Alekszej viheti a könyvet. Szerintünk meg hazudik, mint a vízfolyás. Marshall szerint is.

Vaughnék alszanak nagy nyugodtan, de Tom megzavarja álmukat, és hírt hoz: irány Amerika. Nem kell itt mentőakciót szervezni, mennek haza maguktól. Hja, csak éppen senki nem tud róla. KémFater Alekszejjel találkozik, a ruszki kissé ideges, hülyének nézel bazmeg, ez nem az öszes könyv. Le se szard, ott van, amit keresel, mondja KémFater, és nem árulja el neki, hogy Irina meghalt. Minek is? Egy gép azért várni fogja Sydéket valahol, betartotta a szavát. Kár, hogy az APO-nál nem tudnak a geciemberek tervéről.

A terv pedig a tőzsde elleni támadás (ehhez kell a kütyü, amit az elején nyúltak le), és ezzel egyidőben mindenféle befektetési cég szerverparkjának megcsapolása, tehát nem magasztos eszmékért folyik a küzdelem, hanem pénzért. Eh, a föníciaiak ha ezt tudják, agyonverik azt a kollégát, aki először jött elő a pénz fogalmával. Marshall otthon hobbiból forrasztgat, amikor is egy üzenet jő a Nagyon Titkos Kémhálózaton: az oridzsinál csecseneket átszállították a németek valahová. Ezt csak így a világba kürtölik? De tényleg? Arvinbácsi nem ideges, de Marshall igen, mert ezt az üzenetet a geciemberek is elfoghatták, és akkor szó szerint lőttek Sydéknek. Azonnal ki kell hozni őket, de az óra ugye nem működik.

Tom éppen Sydnek magyarázza az elektromágneses izé működését, amikor a gecifeleség felhívja, mert természetesen tudomást szereztek a német baklövésről. Az utasítás: Tom nyírja ki az egyiket, és kínvallassa a másikat. Király, ezt a Tomot nagyon meg fogják verni. Eksön jön, fegyverrel kajtató Tom, telefonnal verekedő Syd, közelharcba bocsátkozó Vaugh, fejberúgás, fojtogatás, piszkafa, menekülés. Odakint beindul az ellen, helikopterrel és mesterlövészekkel operál, de csak addig, míg az elektromágneses izét be nem kapcsolja Syd. Szopás. Helikopter lezuhan, kialszanak a fények, lehet hazasétálni.

Arvin elégedett, de KémFater nem, hiszen úgy tűnik, hogy Alekszej KémMutert keresi, amire azt válaszolja Arvin, hogy oké, akkor fel kell gyorsítani az eseményeket, jelentsen ez bármit is. Jövő héten folytatjuk.