„Gyötrelmesebben haladtak mint gondolta volna. Egy óra alatt talán ha egy mérföldet tudtak megtenni. Megállt és visszanézett a fiúra. A fiú megtorpant várt. Azt hiszed meg fogunk halni ugye? Nem tudom. Nem fogunk meghalni. Jól van. Nem hiszel nekem. Nem tudom. Miből gondolod hogy meg fogunk halni? Nem tudom. Ne mondogasd már egyfolytában hogy nem tudom. Jó. Miért gondolod hogy meg fogunk halni? Nincs ennivalónk. Majd találunk valamit. Jó. Meddig bírja ki az ember élelem nélkül? Nem tudom. Mégis mit gondolsz? Talány néhány hétig. És aztán? Holtan esik össze? Igen. Rosszul tudod. Az ember sokáig kibírja étel nélkül. Van vizünk. Ez a legfontosabb. Víz nélkül nem lehet sokáig életben maradni. Jó. Nem hiszel nekem. Nem tudom. A fiú arcát fürkészte. Kezét túlméretezett hajszálcsíkos kabátjának zsebébe dugta. Azt hiszed hazudok neked? Nem. De úgy gondolod a halállal kapcsolatban hazudnék? Igen. Jól van. A halállal kapcsolatban talán hazudnék. De most nem haldoklunk. Jó.” (Cormac McCarthy: Az Út) Ezen a héten a ValóVilág4 játékosainak bevonásával az alultáplált gyermekek javára indult gyűjtés. Ha szeretnél segíteni, az SMS szám: 06-91-334-334, díja: 252Ft + Áfa (63 forint) bruttó: 315 forint.

Béci egész éjszaka nem aludt, mindent megnézett Adrin. Örömteli éjszaka volt. Nem is a búcsú volt nehéz, hanem hogy mennyi dolog változik kinn. Jó lenne követni az eseményeket, vigyázni rá. Plusz pont Bécinek, ahogy a rögtönzött paravánt tartotta. Tetszett.

Remélem, mindenki kibiggyesztette a tavaszi kabátra a kis kokárdáját és a verőfényes kora tavaszi napsütés ellenére sem dugja ki az orrát a friss levegőre, hanem hogyvoltot olvas. Nehéz megszólalni a tegnapi este után, egyszerre volt nyomasztó és szívfacsaró. Kis csapatom a házi csocsó bajnokságon megsemmisítő vereséget szenvedett, ebben közrejátszott az is, hogy az első fél órában utánozhatatlan hátra játékommal több öngólt rúgtam, mint amennyit kaptunk és férfi olvasóinkat megnyugtatom, igen, elhangzott a „most melyik is a mi kapunk?” kérdés is, fehérszemélytől, hogyne. Az est felére sikerült egy verhetetlen taktikát kidolgoznunk, aminek a lényege a „hülye, emeld fel az emberkék lábát ott középen, ahol a legtöbben vannak, mert nem tudok átlőni alattuk”, de ez sem segített, visszavágó a hét végén. Na de elég a hülyeségből, mindenki készítse ki a százas papírzsepit, mert szívfacsarás van, szomorúság, elszorult torkok és könnyek.

Az összefoglaló egy nagyon szomorú kisfilmmel kezdődik, amiben két családot mutatnak be. A képek szépek, mondjuk az Apokalipszis most operatőri munkájához nem érnek fel, de hatásos, áradó reménytelenség, arra számítottam, hogy girhes macska lesz a vágókép, vagy kiszáradt fa, a kilátástalanságot szimbolizálandó, de nem, maradtak a kutya-gyerek kombónál. A gyerekek arról beszélnek, mit (nem) esznek, jó lenne ha lenne otthon sok kaja, jó lenne egy kert, állatok és egy szomorú szemű kislány elmeséli, még sosem járt étteremben, de nem tudja az okát. Nehéz megszólalni egy ilyen film után. Mi sem nagyon tudtunk megszólalni. Béci, Anikó, Gigi és Jerzsi a könnyeiket törölgetik, Laci morog, mi meg dobáljuk ki a kaját! És hogy tudunk segíteni? Sehogy. Dehogynem, én már azon gondolkodom, hogy mimet tudom odaadni, a nagy macimat biztos, hogy elküldöm. Úgy is van, Anikó, azt legalább három napon keresztül ehetik. Gigi sem a kefélős, sem a sírós maciját nem ajánlja fel, a lelketlen, helyette el akar menni hozzájuk és kaját akar vinni. Az a baj, hogy azzal, ha egyszer elmegyünk, rohadtul nincsenek kisegítve. Mi, Lilu? Juj, puszi-puszi, leülök ide középre. Láttátok a kisfilmet, ugye? Mit éreztetek közben?

A tegnap esti összefoglalóról a szakközépiskola jutott eszembe, pontosabban a gépírás órák. Hosszú hetekig vertük a mechanikus Erika ill. Optima írógép billentyűzetét a metronómra. Hosszú hetekig semmi más nem történt, csak a metronóm kattogott és hangosan bégettük az alaptartás nyolc betűjét, hogy rögzüljön: a es dé ef köz jé ká el é köz a es dé ef köz jé ká el é köz. Közben verte az ablakot a csendes őszi eső. Lélekölő. Mivel az alaphelyzet reménytelenebb, mint az Idétlen időkig c. filmben, és mert félő, hogy a Kesergések és Búcsúzások Napja kifog rajtam, a poszt érdemi része a bekezdések alatti apró betűs részben található, Trevlovics azt ígérte, jön szakérteni. És akkor jöjjön, aminek jönnie kell, elsősorban ez, én má' nem mondok semmit:

Éva nadrágja le van lakva, ez a kisebb baj, a nagyobb, hogy úgy néz ki benne, mint a vastagbélbe túl lazára töltött hurka. Alekoszt kérdezgeti, mit tippel a párbajra. Hát ha a nézők kellőképpen be vannak gorombulva és már tele van a hócipőjük az alkotmánnyal (Muhaha, mondom én, hogy Alekosz ügyesen üzen a kamerán keresztül, remélem, az érintettek is nézik a VV4-et!) akkor visszaküldik a Szandit. Ja, a százalékra gondolsz? Mindenképpen kicsi, nem lesznek ott nagy kiugrások. Bajai halászlét főzünk, a T. szegedi kommentelők kezdjenek melegíteni a véres küzdelemre. Mivel a hal többször támad fel halottaiból, mint egy B-kategóriás zombifilm összes szereplője, célszerű tisztítva, darabolva, sózva hazavinni. Ha mégsem fogadjuk meg ezt a szívből jövő baráti tanácsot, a konyha újrafestésén kívül számíthatunk arra, hogy a kezünkben vergődő-csúszkáló hal egyre kétségbeesettebb nyomorgatása miatt elfakad az epe. Nem a miénk, a pontyé fog elfakadni, a miénk majd akkor, mikor a gyilkolás végén diadalittas tekintettel a konyhából elindulva egy dupla lutz-cal indítunk, és hasra esünk a nyálkás pikkelyeken, amik, hasonlatosan a karácsonyi tűlevelekhez, még a halfőzés után két hónappal is felbukkannak, a leglehetetlenebb helyekről.

Sietek mindenkit megnyugtatni, a titokzatos hölgy nem vette el Szandikától a Sanyit, nincs köztük semmi, Nikinek hívják és jár a lovardába, Szandika is ismeri. Mondta Sanyinak, hogy szeretne elmenni a párbajra, mert nem volt még ilyenen, Sanyi meg mondta neki, három-négy sms és jöhetsz. Igen, biztos, hogy ő volt az, még akkor is, ha Niki fiatal, a stúdióban meg egyébként tiszta öreg volt a feje, és igen, volt ló a BeleValó stúdiójában, a Csengő névre hallgató póni, azt is vésse mindenki jól az agyába, hogy lovat nem csókolgatunk! Szájon pláne. Lilut megint sötétben öltöztették, azt a piros rúzst sem erőltetném, a hajáról meg inkább nem is írok semmit, András táncol a tilinkózásra és mindketten egy számomra ismeretlen előadóművészt éltetnek, akiről fontos tudnunk, hogy egyedül vágta le a haját. Nagy ügy, aki olvasta Murphy kisasszony törvénykönyvét, tudja, hogy naponta nők ezrei esnek neki körömollóval a hajuknak könnyek között. Ki-ki a saját fürdőszobájában, fodrásztól hazajövet. Én egyszer csináltam ilyet, a frufrum nem lett az igazi, hetekig Zsákfoss volt itthon a becenevem.

Az öfi öfijében a Klikk klipforgatásával kezdünk, Szandi szabotálja a feladatot. Mér most, mér kell ilyen korán, szúr a szíve, rosszul van, fáradt, leszarja, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Béci megértő, hagyd a picsába, mindig ezt csinálja! Jerzsit elkapja a gépszíj, ötletek garmadával áll elő. Amikor az jön,hogy nem vagyok néma, odaállok az akvárium elé. A következő perceket fuldokló röhögéssel töltöm, mert egy dög vagyok, nem vagyok néma, a szószátyár halak mellett. Lehet humoros elemeket is? Persze. Mi lenne, ha a futógépet beállítanánk az ajtóval szembe és arra szaladnék. Vagy szaladnák. Futnák az, Jerzsi. Szandi gyűrött fejjel jajistenemez az ajtóban, aztán visszafekszik. Anikó bonyolultnak találja a forgatókönyvet, meg sztori sincs. Jó, én csak elmondom a véleményem, ha nem probléma. Mi baj van Ani? Elszívok egy cigit, nem miattad vagyok ideges.

Idónak és lupacchiottának

Úgy akartam kezdeni, a tegnapi buliban jobban néztem ki, mint Lilu az öfiben, nem beszélve a sminkről, aztán rájöttem, ez nem túl nagy érdem, úgyhogy inkább azzal kezdem, fergeteges volt, egyetlenegyszer éreztem csak kínosan magam, mikor Zoltán Erika Remetelány c. számára táncoltam veszettül és még a szövegre is emlékeztem. Dévényi Tibi Bácsi tiszteletét tette az asztalunknál, a technika ördöge néha megviccelte, és minden dal közben előadott egy történetet, az 1967-es évben játszódó, kecskeméti kiskatonáról szóló sztorit a buli végéig nem tudtuk összerakni, sose fogjuk megtudni, miért zokogott az egész ország és megfogadtuk, ha beledöglünk is, elkapunk egy labdát és elhozzuk nektek ajiba, nem azért nézek én olasz focit, hogy egy labdát ne tudjak levenni, és lám. A 89. percben jártunk, mikor Tibi bácsi felemelte az utolsó előtti labdát. A tekintetem jobban elborult, mint Gattusoé. Saját térfélről indultam, hogy még véletlenül se fussak lesre, az én vezetéknevem nem Lesenszületett, mint Pippoé, ugye. Hajam jobban lobogott, mint Nedvedé anno. Ha kell, gondoltam magamban, nagyobb nagyhalált fogok eljátszani, mint Giraldino bármikor, ha kell, kiosztok egy könyököst is, mint De Rossi a Donyeck csapatkapitánya ellen, ha kell, köpök, mint Totti, azt a kétméteres lóbaszó gyereket meg, aki előttem hadonászik, fél mondattal elintézem, mint Materazzi Zizout, végül sikerült lefordulnom róla. Minden igyekezetem ellenére csak egy labda nélküli felhőfejest sikerült összehoznom, a tizenkét centis tűsarkúban ez se semmi, de a második hullámban Idó pirloi rutinnal érkezett és megszerezte a vezetést a labdát. Gólöröm, tessék, örültök?

A Villában nem ilyen eseménydús az élet, megint piac van, nem tudom, ki unja jobban, én, vagy a lakók. Laci szerint Anikó árukészlete elég hervadt, Alekosz megszerzi a napi szükségletet, kaviár, téliszalámi, kolbász, szivar. Kíváncsi vagyok, Szandikáról mikor rohad le a rózsaszínű köntös és mit szól ehhez a slampossághoz Sanyi, aztán egy Béci Alekosz vita arról, hogy Alekosz sziesztázhat-e ülve, behunyt szemmel a kanapén. Levél, következik a Nagy Villa Árverés, sírok. Béci egy üveg pezsgőt szeretne felajánlani. Mondom, árverés. Jerzsi és Laci licitálnak, Béci úgy érzi, Jerzsivel meg tudna egyezni. Alekosz is licitálna, mert neki ez egy eléggé becses fogyasztási luxuscikk lenne - egyébként egy édes BB pezsgőről beszélünk, csak hogy tudjuk hova tenni az előző mondatot - ezért én felajánlom cserébe, hogy a Béla Urat megtanítom a fair üzletelés lehetőségére. Micsoda verbális döfés, istenem. A roppant érdekfeszítő árverés másik főszereplője Jerzsi, aki nájlonzacskóba belehajigált gyümölcsteákkal járul az oltár elé. Miután a közöny kézzel tapintható, bepróbálkozik egy labdával és egy kitaposott, retkes, kutyarágta cipővel, nem is reagálok. Alekosz belerondít a játékba. Felsorolja, miket birtokol, aztán kijelenti, hogy ezek a jogok a mai nappal részéről aktualitásukat vesztették. Itt olyan szabálysértések történtek az Anikó és a Béci részéről az ágyhasználati joggal kapcsolatban, hogy! Fittyet hánytak. Anikó próbálja Alekoszt félbeszakítani, ez nem ide tartozik, kérem, üljön le, de Alekosz csak mondja a magáét, bár ne tennék, akkor nem születnének olyan mondatok, Anikó és Béci nem tisztelte a jogszabály betartó embert. Utána a riportszobában panaszkodik a tiszteletről.

Hát kérem, tegnap ment a faszméregetés premier plánban, és nem Lacira gondolok, aki tulajdonképpen már nem is él, hiszen az életét adta emberekért. Azt tudtam, a legenda szerint a macskáknak kilenc élete van, de hogy a Hit és Becsület szobrának is egynél több akad, azt nem gondoltam volna. A tegnapi nap az Összeugatások Napja volt a Villában, az ilyen öfiket (kösz, MegLepke) nem szeretem, na de van nagyobb bajom is ennél, az idős bácsi, akivel kutyaséta alkalmával szoktam beszélgetni, feladta a leckét, aszongyahogy: itt a tavasz, dűl a fal. Hogy ez mit jelenthet, fogalmam sincs, utoljára ekkora dilemmát az okozott, mi volt az a téglalap alakú szürkés, szőrös, zöldes valami, amit nagytakarításkor találtam a hűtőben. Azt a kérdést, mikor került oda, fel sem mertem tenni. Szóval Béla és Anikó Alekosszal, Béla Évával, Laci Anikóval, Béla Alekosszal ugatott össze, lássuk.

A kezdés langyos, a Béla és az Anikó jöjjön le az ágyról, mert nem vették meg az ágyhasználati jogot. Béla, lejössz az ágyról? Ühüm. Tehát nem, ugye? Anikó? Biztos, hogy most nem. Rendben van, Béla és az Anikó nem hajlandók lejönni a felszólítás ellenére sem, fésülködik Alekosz a sűrű fogú, a nyugdíjas rendőrtisztek által a farzsebben hordott fésűvel, amiről nekem roppant kellemetlen élményeim vannak, ezzel tépték napjában kétszer a hajam gyerekkoromban, mikor tetves voltam. Éjszaka nem alszok itt, jó, de az, hogy nekem nappal megmondod, hogy a saját helyemen nem fekhetek, az azért már sok. És nem az óvodában vagyunk. Alekosz nem fogadja el az Anikó által felajánlott két üveg ásványvizet, majd szigorúan közli, kénytelen lesz más eszközökhöz folyamodni, lehet, hogy önállósítani fogja magát Anikó javaival kapcsolatban.

Bekövetkezett, amitől rettegtem. Jaj, dehogy a Béci kihívására gondolok, lekéstem a kihívást. Igen, nyomós okom volt rá, pofáztam telefonon. Mivel pénteken retro buliba megyek a barátnőmmel, és már csak kerek két nap van készülődni, az olyan égető kérdéseket, mint hogy érdemes-e addig bejelentkezni egy teljes testet érintő zsírleszívásra, beleértve a lábujjakat is, és ha mégsem, hogyan lehetne nőni tíz centit és akkor eloszlanának a kilók, fog-e a Dévényi Tibi Bácsi pöttyös labdákat dobálni, az egy négyzetméterre eső exek száma meghaladja-e az idegileg kibírhatót, végül a mibe menjek. Á, a lila ruha már lerohad rólam, egyébként is konyhásnéni felkarom van benne, a türkizben megfagyok, a királykék kurvás. A feketében olyan lennék, mint a varjú, a másik kékben voltam a múltkor, a másik fekete parasztos, a szürkében úgy nézek ki, mint a falugondnok özvegye a szüreti bálon, a zöld mintás maxihoz nincs cipőm, zöld szandálban mégsem mehetek, egyébként is elszakadt, mikor elhasaltam a Babettával, az ezüstös csillogású fehér ruha szúr, nadrágot nem húzok. Így, mire eljutottam a nincs egy rohadt rongyom sem, amit felvehetnék végkövetkeztetésig, Szandika már a riportszobában ült, na tessék, be kell járatnom ezt a cipőt, felhúzok még egy frottírzoknit.

Tessék, tessék, tessenek, itt vannak a nepperek, kiabálják az alkalmi kofák a Villa kertjében, ami piaccá változott. Örömöm teljes, Alekosz kapott végre négy hajzselét Évától, cserébe a Kazal csütörtökig evőeszközzel ehet. Jerzsi vicceskedik, mondom, vicceskedik, a dzsaku jegy durva áru, nem tőlem van, dugdossa a borítékot a kabátja belső zsebébe, muhaha! Alekosznak luxuscikkek tekintetében abszolút jövedelmező volt a piacozás, üzletelni legjobban Jerzsivel szeret, mert elég jól meg lehet őt győzni, nem látja át a kérdéseket. Ha van szalonzsidózás, akkor ezt szalonidiótázásnak hívhatjuk. A piacozás unalmas, a legnagyobb port az kavarja, hogy Laci megvesz Gigitől tizenkét szál cigit, rögtön ezután el is adja Évának egy vajkrémért, egy sajtért, meg egy energiaitalért. Gigi és Béci felváltva ekézik emiatt, Laci eladta az életét egy sajtért.

Mickey Mouse, Jerry, Grabowski és Stuart Little mellé VV Csengettyű Úr is bevonult a felejthetetlen egerek közé, jaj hát biztosan haláli aranyos kis jelenet volt, és én vagyok egy dög, vállalom, de agyvérzést kaptam és halálhörgést hallattam végig, hitetlenkedve ráztam a fejem és néztem az órát, 19.17 és még mindig az a kurva egér a téma, hogy ez mekkora szenzáció, tényleg, jaj belerágott egy szívet az almába, kár, hogy nem dédelgették meg puszilgatták össze! Persze, nagy a pofám, mert hát én egy tanyasi parasztpicsa vagyok, aki nemcsak az egeret tudja megkülönböztetni a patkánytól, de a menyétet is a görénytől, a búzakalászt a rozstól és tudom, mi az a tritikálé, mink itthun szármát eszünk, nem töltött káposztát, van hastok a féször alatt, és nem okoz meglepetést az sem, hogy a tehén nem lila-fehér, az a dózsa, az egérnek meg az egérfogóban van a helye, vagy Kiscica ill. Kiscica Anyukájának a szájába.

A Villában elkezdődött a kufárkodás hete, Lilu csekély lenézéssel a hangjában elárulja, a Lakóknak kellett egy rövid idő, amíg megértették a feladatot. Megint nincs kaja? Nincs. Semmi nincsen. Még csoki sincs. Mindenemet elvitték, a hajlakkomat, a hajhabomat, a haj…A ruhák megvannak? Elvitték a sminkes cuccaimat is! Hát akkor nem sminkelünk egy hétig. Na, legalább kiderül az igazság, mondja Alekosz. A jelenet leginkább arra emlékeztet, mikor a törpék hazatértek a bányából és ki evett a tányérkámból, gonosz satrafa is van, aki állandóan a tükörbe bazsalyog, csak itt Évának hívják. Ha nincs fésű, megőrülök, sipít a Kazal. Pedig nincs, mindent elvittek! Hát hogy a faszba fogok fésülködni? De a tampont is elvitték! Ne, én nem bírom ki cigi nélkül, komolyan mondom! Én anélkül nem bírom! És bőgbazmeg. Aztán toporzékol is, én nem bírom ki cigi nélkül, nekem most kell egy szál! Biztos, hogy be fogom törni az ajtót, ha nem adnak cigarettát! Azonnal adják vissza! Vigyorogva rágyújtok és a tévé felé fújom a füstöt, mmmm de jól esik! Nem bírom ki cigi nélkül, Béla, ennyire nem! Azt az egyet ne vegyék el, adják vissza! Odafordulok a férjemhez, úgy tűnik, akarsz valamit mondani. Höhö, te isteni csoda, te tökéletes, te, te szirénhangú. Igen, valami ilyesmire gondoltam, máskor menni fog magadtól is, ugye?

Hölgyeim, lányok és asszonyok, őszintén remélem, hogy mindenki méltó nőnapi ébresztésben részesült, forró csók, gőzölgő kávé, rózsákkal telehintett paplan, nekem a hol a szürke ing és a nincs egy rohadt zoknim sem jutott. Próbáltam valami frappáns választ kipréselni magamból, de az arra a cirka negyven párra gondolsz itt, a felső fiókban replikámra érkező ja, átcsoportosítottam őket, azok a kényelmetlen zoknikra bennem szakadt a szó, visszahanyatlottam a párnámra és azt dúdolgattam, jajistenem, csókolom a szárnyadat, há’ ménem kűtté rendes lakótársakat? Gondolom, apu nemsokára beállít a tradicionális egy szál, szirmait vesztett, celonfában fuldokló frézia aszparágusz kombóval, amit a Rókus temetőnél működő virágboltban a vödör aljáról kukázott ki, de az én kínjaim a fasorba sincsenek Jerzsi és Gigi párkapcsolati válságához képest.

Jerzsi szerint Gigi furcsa. Furcsa ahogy viselkedik meg beszél. Mintha közömbös lenne a számára. Gigi szerint meg Jerzsi közömbös, ő csak megpróbálja feldolgozni a történteket. Nem a közömbösséged érzed rajtam, hanem látok valamit rajtad, valami nincs rendben, nem jössz oda hozzám, én meg miért puncsoljak? Így is fel lehet fogni, hagyja ott Gigi Jerzsit. Jerzsi Lacinak panaszkodik, ő csak annyit kért, hogy Szandikával ne fogdossák egymást, most ez a baj. A szaunában folytatódik a vita, Giginek egy lánnyal teljesen más, aztán kimondja azt a szót, amiről én komolyan azt hittem, hogy csak ötvenes kőműves segédmunkások szótárában szerepel, azokéban, akik a seggük partjáig lecsúszott gatyában, félmeztelenül, nyálcsorgatva füttyögnek a nők után a malterkeverőre támaszkodva, alám nyúlsz. Ha a Szandi csinálja, azon Gigi röhög és viccet csinál az egészből. Hidd el, ha nem lennénk együtt, sokkal lazább lennék és mit tudom én, hidd el, hogy tök más arcomat látnák a nézők akkor is, ha a Béci nem lenne itt. Gigit két pasi nyomja le, az erős már. Ha Jerzsi nem mondja, hogy mi a baja, akkor ő napokig őrlődik, hogy mi lehet a baj. Gigi kivonul a szaunából, Jerzsi hanyatt fekszik és fogja a fejét. Nőkbazmeg.

Mélységesen csalódtam tegnap, még az almás pite is megkeseredett a számban. A mamám Alekosz-fan. Nem tagadom, terveztem vele egy mélyinterjút a VV4-ről, de a mama a túl direkt dolgoktól elzárkózik, egyébként is be kell tartani az információ áradatának ökölszabályait. Először a már többször megénekelt kardinális kérdések következnek, ki rákos, ki halt meg, ki terhes, ki szült, mi vót a szömészeten, tojnak-e a tyúkok, hajnye Lány, nekem egyé, oly rosszú níző ki, mer nem ótattad be magad, árva angyal hogyvolt, mészki, na ezután lehet a Nők Lapjából felnézni és mintegy mellékesen feltenni a kérdést: és, a való világ? Jaj dehogy nízem, hát oly idegesítőek! Tegnap azé níztem, mer kíváncsi vótam, a Duplaszájú mit művel. Hát annak a Bélának meg akkorát tudnék verni a fejire, amikor felhúzza azt a rúzsaszínű sapkát! Az Anikó meg, ha ríni kezd, kapcsolom is ki. Na azt nem lehet tőle evenni, hogy szépen ki van mindig föste. Az a görög ér a legtöbbet az egészbe’, meg az Olivér. Sajnállom, hogy kiesett, magának köszönheti. A következő másfél órában olyan részletes beszámolót kaptam a történtekről, Benkő Dániel farokvillantásáig visszamenőleg, hogy azon gondolkodtam, mi lenne, ha nízné? Meg azon, a mama jobb hogyvoltot írna, mint én.

A Villában Laci és Tibi szorgoskodik a konyhában, Tibi arról érdeklődik, ki fog menni párbajozni? Van, amikor össze-vissza rakunk, van, amikor taktikázás van. Most taktikázás lesz, a izé akar párbajozni mindenképpen, a Szandi. Laci belemerül egy magyarázatba a kialakult erőviszonyokról, de Tibi leoltja, jaj, legnagyobb haverok! Ezek Villabarátságok, ez meg egy játék. Ha barátkozni akarsz, akkor menjél egy kávéházba dumálni. Azt mondja a Laci, hogy ma lesz a kiválasztás, lép oda Évához. Aha. És ki megy? Én. Vagy engem fognak kiválasztani, vagy a Szandikára pakolják a jelet, hogy engem vigyen ki. Aha, ez most egy ilyen összeesküvés. Éva nem túl jó érzésekkel menne Szandival párbajozni, mert ő volt a legjobb barátnője, de küzdeni fog, mint egy oroszlány. Írnám, hogy a sörény már megvan hozzá, de ezt a poént egyszer már ellőttem. Mindenki más is a kiválasztásról beszél, Gigi nem akar Szandira rakni, mert nem fog bűntudatot okozni magának, ha kinn hagyja az Éva, Béci Gigi kis picsáját akarja védeni. Anikó arra teszi, akivel nem tud együtt élni, azt’ cső. Szandi a szobában latolgat Jerzsivel, LL Junior és Kasza Tibi pakolásznak, és indulnak haza. Jacuzzi van? Van. Szauna van? Van. Hűtő tele van? Benne vagytok a tévében? Csapból színes víz folyik? Szádat befogod, azt’ örülsz, hogy itt lehetsz!