Roper szállítmányának suttyomban intézett téves átvizsgálása nem az a fiaskó, amit csak úgy az asztal alá lehet söpörni, komplett vizsgáló bizottság állt fel, hogy Angelát felelősségre vonják. Ami azért extrán képmutató dolog, mert a bizottság tagjai szinte kivétel nélkül mind az árulók, és egyben a fegyverkereskedő fizetett emberei. Jó, a nőt sem kell félteni, még ha burkoltan is, de rámutat a dolog iróniájára.

De nem csak a felelősségét akarják megállapítani, hanem kiszedni belőle Jonathan nevét, mint a téves információ forrását; és van képük azt állítani, hogy ez egy zárt meghallgatás, és az elhangzott nevek nem kerülnek jegyzőkönyvbe. Ennyi erővel kivégzőosztag elé is küldhetné hősünket, szóval a felettesei bekaphatják, nincs névkiadás.

Roper és Pine előbbi magángépén repülnek a fegyverszállítmány után, és útközben beszélgetnek. A góré megmutatja a kiszivárgott iratokat, még azt is tudja, hogy Angelához kerültek. Meggyőződése, hogy ezeket rajta és Sandyn kívül senki nem láthatta, mire Jonathan kijelenti, hogy szerinte Langbourne nem áruló. Hát, erre Roper nem venne mérget, de ő már csak ilyen, hivatalból mindenkire gyanakszik. Hősünk azt javasolja, fújják le a bizniszt, de a fegyvernepper legyint: a hatóságok pont erre játszanak, neki esze ágában sincs. Újdonsült strómanjának is nekiszegezi a kérdést: Te voltál? Ő szemrebbenés nélkül válaszol: nem! Na ja, hidegvér.

Törökország délkeleti részén landolnak, ahonnan terepjárón utaznak egy menekülttáborhoz – segélyt hoztak. Roper, mint nagy filantróp maga is osztogatja a csomagokat a rászorulóknak, közben lehet mosolyogni a kameráknak, eljátszani az őszinte segíteni akarást. Mint távozóban a dzsipben hősünknek kifejti, ez az alibijük, így senki nem firtatja miért vannak itt. Valódi úti céljuk pedig egy, a sivatag közepén fekvő – szögesdróttal gondosan elkerített és őrzött – katonai tábor, itt mutatják majd be a fegyvereket a leendő vevőknek.

Andrew Birch megkapja első óráit strómanságból – Roper Jonathant oktatja hogyan és minként viselkedjék a leendő ügyfelekkel. Az előadásba Jed rondít bele, szó nélkül betrappol, hogy jelezze indulni kell a reptérre, mert Daniel visszatér édesanyjához. Ura azonban most bizniszel, szóval nem kíséri ki a gyereket, csupán búcsút vesz tőle. Mikor a nő megszólítja hősünket, Roper kijavítja: most már nem Thomasnak, hanem Andrew-nak kell szólítani. Jed kiakad, nem igazán érti mi folyik itt, úgyhogy inkább kitereli a szobából a gyereket és maga is távozik. Érezni, hogy a házastársak között továbbra is van némi feszültség.

Madridban Angela Apostollal találkozik, és ráveszi az ügyvédet, segítsen értelmezni az iratokat, amiket Jonathantól kapott, és amik annak a cégnek (Tradepass) az ügyeiről készült másolatok, melynek most hősünk lett papíron a tulajdonosa. A tag vesz egy nagy levegőt, és rábólint a dologra.

Hát kérem, alaposan a lovak közé csapunk ezzel a résszel, lesz itt minden, kémkedés és árulás a köbön – nézzük. Madridban Juan Apostol – Roper fontos üzleti partnere – lányának, Elenának a születésnapi buliján ott van jópár rosszarc, aki az alvilági bizniszben tényező, úgy mint maga Roper, Corkoran és Sandy Langbourne. Elég nagy a felhajtás, ám maga az ünnepelt nem úgy tűnik, mintha kirobbanóan boldog lenne. Percekkel később erre apja is kénytelen rájönni, mikor a jajveszékelő szobalány elrángatja a táncparkettről egyenesen a fürdőszobába, ahol Elena lóg egy kötélen, melyre felakasztotta magát. Nos, a bulinak ezzel vége...

A vendégek kora reggel távoznak, Roper persze a haláleset miatt elmaradó üzleten aggódik, ezért utasítja Sandyt, hogy szervezze be az ügyfeleket Daniel zsúrjára, amit hamarosan tartanak.

Fegyverkereskedőnk felesége a zuhany alatt pacsál, majd öltözködés közben megszólal a mobilja: anyja hívja. A rövid párbeszédből elég sokat megtudunk róla, például azt, hogy szerény körülmények közül jött (legalábbis anyja ilyenek között él). Nem igazán örül a hívásnak – abban egyeztek meg, hogy ő keresi mutert – aztán könnyek között egy Billy nevű személy után kérdez. A nő rávágja, hogy úgy tudja, már nem érdeklődik utána, azzal lekurvázza lányát és leteszi a telefont. Pff!

Tippre elhagyott, eltitkolt gyerekről, vagy beteg öcsiről lehet szó; nyilván később kiderül, melyik klisé biztosítja, hogy Roper első ránézésre ostobácska felesége sötét titkaiban is könyékig túrhassunk. A meglehetősen felidegesített nő maréknyi bogyót gurít le a torkán, mikor kopogás zavarja meg; kisfiú érkezett az üzenettel: indulniuk kell.

Vannak olyan sorozatok, amik már megtekintés előtt, csupán a szereplőgárdájukkal felkeltik a leendő néző figyelmét. Ilyen a The Night Manager is; amikor először láttam a szereposztást – Hugh Laurie, Tom Hiddleston – rögtön átfutott az agyamon: ők ketten akár a telefonkönyvet is felolvashatnák a kanapén ülve, azt is nézném. Btw. azért azt jobban értékelném, ha az én kanapémon ülve tennék mindezt... De miután ez gyaníthatóan vágyálom marad, addig is itt van a rajongók legnagyobb örömére a The Night Manager, amiben nemcsak a szereposztás, de a történet is kiváló. Sokat gondolkodtam a megnézése előtt, hogy elolvassam-e John le Carré regényét, melynek feldolgozása ez a hat rész, de végül úgy döntöttem, nem teszem (köveket ide bátran!), had rántson be a sorozat maga, a sztori részletes ismerete nélkül. Jelentem megtörtént! Nézzük.

A villanásnyi bevezetőben főhőseink egyike, Richard Roper, az IronLast vállalat vezetője nemzetközi konferencián beszél arról, hogy mennyire fontos neki elesett embertársai felkarolása, hatalmas vagyonával próbál segíteni az arra rászoruló menekülteken, legyenek a világ bármely pontján. Kairóban folytatjuk, 2011. januárjában, amikor javában tombol az arab tavasz, az utcai tüntetések folyamatosak. Másik főhősünk, Jonathan Pine munkába igyekszik, méghozzá gyalog; a legnagyobb lelki nyugalommal sétál át a tüntetők között. Az ellenőrző pontnál bemutatja igazolványát, a katonák pedig szó nélkül átengedik, így hamarosan besétál munkahelyére, ami nem más, mint egy rendkívül előkelő szálloda. Igen, ő az éjszakai portás. A mai műszak nem lesz épp sétagalopp, a helyzet miatt berosált vendégek ugyanis távozni szeretnének, de a körülmények okán ezt elég nehéz megszervezni.