Andrew Birch megkapja első óráit strómanságból – Roper Jonathant oktatja hogyan és minként viselkedjék a leendő ügyfelekkel. Az előadásba Jed rondít bele, szó nélkül betrappol, hogy jelezze indulni kell a reptérre, mert Daniel visszatér édesanyjához. Ura azonban most bizniszel, szóval nem kíséri ki a gyereket, csupán búcsút vesz tőle. Mikor a nő megszólítja hősünket, Roper kijavítja: most már nem Thomasnak, hanem Andrew-nak kell szólítani. Jed kiakad, nem igazán érti mi folyik itt, úgyhogy inkább kitereli a szobából a gyereket és maga is távozik. Érezni, hogy a házastársak között továbbra is van némi feszültség.

Madridban Angela Apostollal találkozik, és ráveszi az ügyvédet, segítsen értelmezni az iratokat, amiket Jonathantól kapott, és amik annak a cégnek (Tradepass) az ügyeiről készült másolatok, melynek most hősünk lett papíron a tulajdonosa. A tag vesz egy nagy levegőt, és rábólint a dologra.

Pine az éjszaka közepén arra ébred, hogy valaki hívás nélkül lopakodik az ablaka alatt. Kést ránt, óvatosan a hang irányába indul, felrántja az ajtót, elcsípi a betolakodót és a torkának szorítja a konyhai segédeszközt. Aztán gyorsan visszakozik, a váratlan látogató ugyanis nem más, mint Jed. Tippre megérkezett a fasz-adagjáért, vagy hogy szebben mondjam a napi betevő répájáért.

Hát, egyelőre nem kapja meg; a férfi meglehetősen mérges, amiért így idelopakodott, függetlenül attól, hogy Roper elutazott, hiába van a nő meggyőződve róla, hogy senki nem látta meg. Amúgy meg miért jött? Mert kíváncsi rá az „új családtag” miben sántikál. Ugyanabban, mint az asszony, szeretne többet megtudni a főnökéről. A férfi megmutatja a hálószobájukból szerzett fényképet Jed gyerekéről, mire az neki is elismeri, hogy igen, az a fia, akit elhagyott, mert 17 évesen szülte, és jobb helye van a nővérénél, aki szerető családanya. Roper amúgy sem díjazta volna, ha kiderül, hogy van egy utánfutója – nem erre fizetett be, hanem egy szép fiatal, független nőre. Jonathan kéri, hogy távozzon, lehetőleg úgy, hogy senki ne lássa, de ha mégis, mondja azt, hogy csupán álmatlanul bóklászik az éjszakában. Azért búcsúzóul váltanak egy csókot, de a férfi kibírja, hogy ennél tovább menjen.

Londonban Rex Mayhew munkába teker binyiglin, mikor két furgon betalálja, és megpróbálják leszorítani az útról, majd közre fogják – alig bír meglógni. Nyilván kinyírni nem merik, de figyelmeztetésnek pont elég.

Angela ezalatt kollégájával a Jonathan által megszerzett iratokról beszél, immár jóval több információ birtokában, mert Apostol segített a benne szereplő személyeket beazonosítani, így már tudják ki az eladó és a vevő. A fegyverkereskedő az áruhoz háromszáz millerért jut hozzá, a befektetők – akik a lóvét adják mindehhez – 20%-os jutalékkal kapják majd vissza a pénzt a biznisz végén, a cuccost azonban hatszáz millióért tervezi eladni, szóval elég szép haszonra tesz szert a műveletből. Már csak arra kéne rájönni, hogy ki az a két tag, akik a papírokon „Halo” és „Felix” néven futnak, és akik 5-5 misit kapnak tanácsadásért. A beszélgetésnek ezen a pontján Rex telefonál és hívatja a nőt.

A fenyegetés nem hatott, csupán azt érték el vele, hogy Mayhew felszívta a vizet a kukoricáról, és kijelenti Angelának: megtriplázza az akció költségvetését és megengedi, hogy felvegyen hat embert a csapatába. Jó! A nő megmutatja neki a Jonathantól szerzett papírokat, de Rex egyelőre nem mond tippeket arra, ki lehet Halo és Felix, de ahogy a fejét elnézem ötlete azért van, hogyan derítsék ki.

Két napos üzleti útjáról hazaérkezik Roper, akit Corkoran fogad. Egykori jobbkeze kénytelen nyugtázni, hogy kenyéradója immár elég lekezelően viszonyul hozzá, és ezért (némileg jogosan) Jonathant hibáztatja. Amikor nevezett is megjelenik a főnök üdvözlésére, rendkívül undokul beszél vele. Roper és Jed megörül egymásnak, kölcsönösen bocsánatot kérnek a legutóbbi telefonos veszekedésükért, majd visszavonulnak a hálószobába, Corkoran pedig verbálisan hősünknek esik. Kiböki, hogy látta, amint Jed a lakására ment, ám a férfi hárít: csak beszéltünk pár szót. Corky rámutat, hogy jobb, ha távol tartja magát a nagyvadtól, mert ha a góré rájön, a nőnek is baja lehet.

Szabó érkezett a villába, „Andrew” új ruhatárat kap, méretre készített drága öltönyöket. Ha már bizniszmen, nézzen is ki jól, ugye. A számlát ő maga állja, na nem a kém fizetéséből (azt még úgysem kapott), hanem a Langbourne által a tappancsába nyomott vadiúj bankkártyával fizet; új személyiséghez extra adag lóvé is jár.

Másnap a csapat egy menő étteremben pezsgővel koccint arra, hogy a férfiak üzleti útra indulnak (Jed Corkyval itthon marad). Aztán megrendelik a vacsorát – tengeri finomságokat hegyekben. Az asszony homársalátát kér, ám a pincér lelombozza, miszerint nincs több homár a háznál. Oké, semmi gond – így a nő – Corkoran azonban meglehetősen otromba stílusban kifakad a dolog miatt. Nem nehéz, szépen felöntött a garatra. Tósztot mond, ami eléggé kétértelmű, mi nyilván értjük, mert láttuk, hogy alakul valami Jed és Jonathan között; Roper értetlenül pislog, Pine kínosan feszeng.

A beszéd végén Corky észreveszi, hogy a pincér homársalátát visz egy másik vendégnek. Szóvá teszi a dolgot, így derül ki, hogy reggel meg kellett volna rendelni, csak így tudnak ilyesmivel szolgálni. A mitugrász bedühödik, és lever a pincének egy irdatlan jobbegyenest.

Őrjöngését Jonathan akadályozza meg, aki egyrészről odébb rángatja (a rángatás azért Corkoran részéről némi markolászásba fordul, jelezvén, hogy valóban meleg), majd elnézést kér a szomszéd asztalnál ülőktől, akikre ráesett a megtámadott pincér. Bedobja a sármját és a profi problémamegoldó képességét, plusz felajánl egy ingyen vacsorát – problem solved. A leszerelt botrányhős duzzogva távozik, de előtte még odavágja főnökének, hogy kígyót melenget a keblén.

Eddig még nem látott – Harry névre hallgató – idősebb MI6 ügynök találkozik sunyiban Angelával. A nő egyenesen rákérdez: ki Halo és Felix? Úgy látszik tudta kihez kell válaszokért jönnie, mert megkapja: Halo nem más, mint Dromgoole, aki – köszi a kommentelői felvilágosítást – nem amcsi, hanem MI6-s. Tegye fel a kezét, aki nem rá tippelt, aztán tegye le és szégyellje magát. És igen, maga Harry is benne van nyakig (bár nem éppen lelkesen), szóval nem lehet egyszerű feladnia felettesét.

Felix pedig az amcsi fedőneve – Barbara Vendoné, akit az előző részben futólag láthattunk Dromgoole társaságában – ő a langley-i kapcsolat. Angela nem túl boldog, hogy Harry ilyen szituációba került, és úgy néz ki annak is lelkiismeret furdalása van, ezért kiböki, hogy másnap találkozzanak a King’s College könyvtárban, aztán távozik.

Vacsora után Roper hívást kap, az információkat pedig azonnal meg akarja osztani Sandy-vel, ezért Jedet Jonathanra bízza, majd a férfi meghívja a bárban egy italra. Hát, kecskére a káposztát, maradjunk ennyiben. A nő nem sokat teketóriázik, megkéri a hősünket, hogy menjenek annak szobájába. Miután belépnek, az ágyig sem jutnak el, állva – mint a lovak – a falnál dugja meg a nőt. De legalább konstatálhatjuk, hogy jó segge van!

Utána mintha mi sem történt volna, visszasétálnak Roperékhez. A fegyverkereskedő épp Rexről beszél, gondolom visszajutott az infó, hogy ő irányítja a nyomozást utána. Be ugyan nem tojt a dologtól, de jobb megelőzni a bajt, ezért előbbre hozzák a biznisz tervezett időpontját. Mikor felesége megjelenik, már nem engedi vissza a társaságba, hanem a szobájukba irányítja, hogy házastársi búcsút vegyenek, hősünk pedig kénytelen faarccal követni az eseményeket.

Másnap a könyvtárban Joel Steadman jelenik meg, célirányosan a megfelelő polchoz megy, levesz egy ott elhelyezett dossziét, és távozik. Az így megszerzett anyagot Angeláékkoz viszi – az ügynökségen már dolgoznak az újonnan felvett emberek (ez gyors volt).

Az iratok szerint az elmúlt fél évben hat fegyverüzlet zajlott, Dromgoole & co. pedig hamis papírokat gyártott, miszerint a cuccos legálisan talált gazdára, nem pedig háborús övezetbe került. Angela asszisztense szerint jelenleg három hajó van nemzetközi vizeken, amik Roperhez köthetőek, tippre egyikben van az áru, a másik kettő elterelés. Azt is tudják, hogy Roper elindult Andrew Birch és Sandy Langborune társaságában, azt viszont nem, ki is tkp. Andrew, bár szerintem gyorsan rá fognak jönni. A trió Isztambulba tart, a főnökasszony pedig tudja, hogy Apostol is oda megy, ezért utasítja helyettesét, hogy ő is induljon.

Rex irodájában megjelenik kolléganője, akinek nem tetszik Angela ténykedése, ezért úgy döntött leváltja az általa vezetett kis ügynökség éléről, több jelöltje van a helyére. A férfi lesápad, és hogy mentse a helyzetet elárulja, hogy Angela egészen közel jutott Roper leleplezéséhez, sőt a megszerzett, és Apostol által kiegészített iratokat is a kezébe adja. Ó te jó ég, Rex, az eszedet hova a büdös valagba tetted? A nő megdermed, közli, hogy Angela a helyén marad, ám ahogy visszatrappol a szobájába azonnal Dromgoole-t hívja, baszki!

Nem sokkal később már látjuk is, hogy az áruló helyettese vadul beront Harry irodájába – a főnök őrjöngve hívatja. Dromgoole nem kicsit ideges a kialakult helyzet miatt, kezében vannak a Pine által megszerzett iratok, bár ő úgy tudja ezekhez az ügynökök Apostolon keresztül jutottak. De a lényeg, hogy kaka van a palacsintában, nem is kevés!

A kifakadás után Harry ismét találkozik Angelával, tájékoztatja, hogy Dromgoole mindenről tud, mire a nő Joelt hívja: Apostolt Londonba kell rendelni, és elrejteni a világ előtt, míg nem késő. Aztán Rexhez megy, és ezzel a kör bezárult – most már legalább tudják, azzal, hogy a férfi kiadta a kezéből az iratokat, egyből tovább is ment az információ. Közben Joel hívja a hírrel, hogy Apostol nem veszi fel a telefont, ezért azonnal Madridba indul, megnézni mi történt vele.

Hőseink megérkeztek Isztambulba, Jonathan a szállodában elkéri lakosztályaik kulcsát, aztán irány a lazítás. Az éjszaka közepén csörög a telefonja, Jed keresi. Megkérdezi hogy van, de a férfi rámorran: telefonon egy szót se, majd bontja a vonalat.

Másnap üzleti tárgyalásra tartva Pine megkérdezi, hogy Apostol hol van, de Roper elüti a témát: nincs rá szükségünk, majd egy másik ügyvéd helyettesíti. Ez elsőre túlzott optimizmusnak tűnik, lévén a helyi ügyvéd vad akadékoskodásba kezd – túl későn szóltak neki, nem volt ideje átnézni a papírokat, így nem akar ellenjegyezni semmit. Hősünk ekkor beveti a meggyőző képességét + mind a 42 fogát a cél érdekében, de végül a táskányi pénz hat, amit meglóbál a tag orra előtt – jöhet az üzletkötés. A manőver láthatóan nagyon tetszik Ropernek.

A bank képviselője retina szkennert tesz Pine szeméhez, ez az azonosítás szükséges lesz a későbbiekben, hogy a cég számlájáról utalni lehessen. Jonathan ártatlan képpel kéri, hogy rápillanthasson cége egyenlegére, a bankár pedig Roper jóváhagyása után megmutatja neki: 300 miller van rajta. Bezony!

Sötétedés után Isztambul egyik kikötőjébe mennek, hajón ugyanis megérkezett az áru. A szállítók biztos ami biztos alapon megmotozzák a leendő vevőket – bár az egyértelmű, hogy nem most bizniszelnek először. Aztán felmennek megnézni a cuccot, Jonathan még magához is szólít egy kisebb fajta kézi ágyút (fegyverokosok kommentben majd felvilágosítanak a típusáról), de minden rendben, indulhat a fizetés. Hősünk szeméhez tartja a telefont, megtörténik a retina szkennelés, ezzel át is ment a pénz, lehet birtokba venni a cuccot. A sikeres biznisz örömére a csempészgórétól még egy üveg házi piát is kap, öröm és bódottá.

A helyszínről hamarosan több teherautónyi fegyver indul útnak a vevők felé, miközben Pine és Roper a parton kibontják a pancsolt piát és beszélgetnek. A bizalom a téma, merthogy a fegyverkereskedő nem igazán bízott kirakatemberében – Corky paranoiája ragadós – de most bízni akar.

Londonban ezalatt Angela kolléganőjével dolgozik az irodájában. Mikor az rákérdez, hogy miért van ilyen későn bent, elmesél egy történetet: 2003-ban Bagdadban dolgozott, ahol egy teljes iskolát és az összes tanárt lemészároltak szarin gázzal. Roper pedig ezt a pusztítást látva kezdett a gázzal bizniszelni, mert látta mit művel. Szóval ezért üldözi olyan megszállottan a férfit. A visszaemlékezést Angela helyettesének telefonja zavarja meg, a férfi jelenti, hogy gond van Isztambulban.

Hősünket rémálmából telefoncsörgés ébreszti, aminek hatására rögvest a szálloda egyik szobájába rongyol. Igen, Angela helyettese rángatta ide, mert lehallgatták a telefonálását Jeddel, és tudni akarják, viszonyuk van-e. Hát nem nyilvánvaló? A férfi ugyan nem ismeri be, de a kérdésre kérdéssel felel, ami egyértelművé teszi a dolgot. Angelát adják neki telefonon, aki közli, hogy szedje össze a cuccait és szépen tiplizzen haza – az akciónak vége!

Pine berág: ő ugyan nem száll ki, nélküle amúgy sincs semmiféle akció. A fegyverek nem Roper nevén mozognak kézből kézbe, senkinek nincs bizonyítéka semmire, ő azonban bent van a brancsban, és ha marad elvezeti Angelát hozzájuk, és segít lebuktatni a kereskedőt az átadáskor a vevőkkel együtt. A nő hallani sem akar a dologról, a küldetésnek vége.

Madridban ezalatt Joel személyesen keresi fel Apostol villáját, ahova ellenállás nélkül, a kerítésen bemászva jut be. Kis keresgélés után a háziakra is rálel: a férfi és az asszony elvágott torokkal fekszenek hálószobájukban. Anyám borogass!

Jonathan dühösen Roper szobájához rohan, vadul veri az ajtót. A testőr állítja meg: a góré még alszik. Hát akkor keljen fel, gáz van. Így is történik, fegyvernepperünk köntösben flangál elő és firtatja a fennforgás okát. Csak annyi – így hősünk – hogy az előtérben két ügynök csücsül, felismerem őket messziről, széllel szemben, menekültem előlük épp eleget; nyilvánvaló, hogy minket figyelnek. Roper testőre óvatosan rájuk pillant, és konstatálja, hogy valóban ez a helyzet, ezért a góré kiadja az utasítást: összecsomagolni, 10 perc múlva indulás.

A hátsó lépcsőn rohan le az egész csürhe az autókig, bepattannak, miközben kintről adóvevővel felszerelt ügynök érkezik. Jonathan hozzá ugrik, és bevisz egy gyomrost – így vérveszteség nélkül tudja kiiktatni, és Roper szemében is helyesen cselekszik. Maga is beugrik az egyik autóba, és tűz. A kiütött férfihoz Angela helyettese rohan oda, majd jelenti főnöknőjének: a csali és vele együtt a zsákmány elúszott…