Hát kérem, alaposan a lovak közé csapunk ezzel a résszel, lesz itt minden, kémkedés és árulás a köbön – nézzük. Madridban Juan Apostol – Roper fontos üzleti partnere – lányának, Elenának a születésnapi buliján ott van jópár rosszarc, aki az alvilági bizniszben tényező, úgy mint maga Roper, Corkoran és Sandy Langbourne. Elég nagy a felhajtás, ám maga az ünnepelt nem úgy tűnik, mintha kirobbanóan boldog lenne. Percekkel később erre apja is kénytelen rájönni, mikor a jajveszékelő szobalány elrángatja a táncparkettről egyenesen a fürdőszobába, ahol Elena lóg egy kötélen, melyre felakasztotta magát. Nos, a bulinak ezzel vége...

A vendégek kora reggel távoznak, Roper persze a haláleset miatt elmaradó üzleten aggódik, ezért utasítja Sandyt, hogy szervezze be az ügyfeleket Daniel zsúrjára, amit hamarosan tartanak.

Mallorcán, a fegyverkereskedő birtokán eközben hősünk egész szépen kikupálódott, már egyáltalán nem lila a feje, legfeljebb kicsit még zöld. Mivel vendéglátója hazaérkezett, ideje elbeszélgetniük, ezért elé kísérik. Itt van Daniel is, a kisfiú megköszöni, hogy megmentette, aztán faterja mindenkit kizavar, hogy négyszemközt beszélgethessen Jonathannal. Megpróbálja kifürkészni, milyen ember, de egyelőre nem sokra jut, lévén hősünk nem éppen kommunikatív, feszt azt hangoztatja, hogy inkább olajra lépne. Betrappol Corkoran, aki a csapatban a rossz zsarut játssza, neki ugyanis gyanús Pine. Ropernek viszont szimpatikus lehet, mert bár nem a legkedvesebb módon, de marasztalja. Egyszerűen elsüllyesztették az útlevelét – Thomas Quince néven amúgy is körözték a hatóságok – és míg újat kap, addig a vendégük (foglyuk?).

Szórakoztassa szépen Danielt, és várja ki mit döntenek róla. Csupán a ház szabályait kell betartania: no telefon, no kapcsolat a külvilággal. Corkoran a tappancsába nyomja az egyik vendégház kulcsát azzal, hogy szíveskedjék mindezt elfogadni, ha viszont nem tetszik a csízió, húzza le magát a wc-n. Na ja. Egy közeli villából ezalatt Angela és egyik embere próbálja távcsövön át kifürkészni Roper otthonának titkait, de nem látnak semmi érdemlegeset.

Hősünk jobb híján tehát élvezi a gazdag-létet: tenisz a fegyverkereskedővel, pancsi a medencében, arra azonban Corkoran nyomatékosan felhívja a figyelmét, hogy házinyúlra nem lövünk, azaz Jed, Roper felesége tiltott gyümölcs. Nem véletlenül kell erre figyelmeztetni, a szőke eléggé kelleti magát (nyilván szórakozásból), Jonathannak meg szüksége van némi önuralomra, hogy ne ugorjanak ki a szemei a helyükről.

Ezért úgy dönt, azt teszi amit elvárnak tőle, elkéri apjától Danielt, hogy elvigye kicsit a városba. Na persze fater se hülye, mennek a testőrök is, nehogy a hős megmentő valakivel kommunikálni tudjon, esetleg elrabolja szeme fényét – vagy nemtom pontosan mitől fél, de a testőrök mennek és kész. Angela csapata konstatálja a távozást és ők maguk is elindulnak, abban reménykedve, hogy sikerül kapcsolatba kerülni beépített emberükkel.

Lemennek a gyerekkel a kikötőbe – láthatóan nagyon csípik egymást – közben beszélgetnek. Angela is a közelben van, turistát játszik, Pine meg próbálja úgy alakítani kis kirándulásukat, hogy feltűnés nélkül tudjon infót kiszedni a gyerekből, plusz valamennyit átadni megbízójának is. Erre tökéletes helynek bizonyul egy utcai fagyiárus pultja, ahova a testőrök nélkül lépnek oda, és ahova Angela is betársul pár pillanatra.

A két kém olyan ügyesen tud információt cserélni, hogy a gyereknek sem tűnik fel: Jonathan megkérdezi tőle, ki lesz ott a partyn, a lurkó boldogan sorolja, Angela pedig fülel. Aztán a férfi viccesen elsüti, hogy Corkoran nem kedveli őt és le akarja nyomoztatni még az egyiptomi őseit is, mire a nő veszi a lapot, és a főhadiszállásra visszatérve intézkedni kezd, ne maradjon fehér folt Pine múltjában, nem lenne jó apróságon elbukni.

Jonathan és Daniel a fagyizás után pacsál kicsit a parton, pontosabban köveket hajigálnak a vízbe, és közben beszélgetnek. A gyerek elpöttyinti, hogy apjának van titkos dolgozószobája, aminek egyetlen kulcsa létezik, és ahova senki más nem léphet be, sőt be is van riasztva.

Angela tett egy kis kitérőt Joel Steadman társaságában, Madridban egy templom előtt telepedtek le. Hogy miért? Mert Juan Apostol ide jár nap mint nap a lánya halála óta. Sőt, még az államügyészi hivatalt is felhívta, hogy fegyverkereskedelemről beszéljen, de végül nem mondott semmit. Angela megpróbálja megkörnyékezni a megtört férfit, hátha sikerül együttműködésre bírni. Betér utána a templomba, leül mellé, és beszélgetni kezd vele. Arról győzködi, ha nem ismerte volna meg Ropert, a lánya még mindig élne (ez azért eléggé átvitt értelemben igaz, de haladjunk). Most azonban nem a fegyverkereskedő ellen akarja csatába küldeni, inkább arra kéri segítsen Corkoran pozícióját gyengíteni. Na, ez érdekes lesz.

Hősünk és Roper kettesben beszélgetnek a parton, közöttük is Corkoran a téma: Jonathan megemlíti, hogy szerinte túl sokat iszik, vendéglátója ezt a megjegyzést meglehetősen zokon veszi. Erre ő elmeséli, hogy mikor az apja Belfastban szolgált, egyik társa némi piálás után elfecsegte a másnapi bevetés tervét egy helyi nőnek, szóval a fater némi flört és jó adag pia miatt halott. Értjük a célzást, arra akar kilikadni, hogy Corkoran italozása is rossz véget érhet, ha fecseg.

Valamivel később elkezdenek szivárogni a népek a partynak álcázott üzleti megbeszélésre – a szokásos arcokon túl itt van Apostol is, szóval a lánya halála ide vagy oda, a biznisz megy tovább.

A földszinti nyüzsgést kihasználva Jonathan az emeleten szaglászik kicsit – igen, Roper hálószobája körül. Jed odabent van, így esélytelen körbenéznie, de azért óvatosan rányitja a nőre az ajtót. A legrosszabb pillanatban, ugyanis épp telefonál (sanszosan a családjával), és itatja az egereket. Bekopog, mintha nem hallott volna eddig semmit, és ruha nélkül, kisírt szemekkel pillantja meg. Gyorsan elrebegi, hogy kezdődik a party és várják odalent, majd kihátrál. 

A bulin Apostol is megkezdi a maga aknamunkáját Corkoran ellen. Elejti Langbourne-nek, hogy megbízójának nem tetszik a piásan túl sokat dumáló mitugrász, és a bizniszt ahhoz a feltételhez kötötte, hogy vele nem kell kapcsolatba lépnie. Sandy veszi a lapot és ígéri továbbítja a kérést Roper felé. Ő azonnal intézkedik: egyik testőre kísérje ki Corkoran játszópajtásait (akik nem mellesleg fiúkák, és akikkel feltűnően jóban van).

Jed sétálni hívja Jonathant – akit amúgy maguk között még mindig másik álnevén Thomasnak szólítanak. A férfi finoman rákérdez, mit tud ura üzleti ügyeiről, de a nő tereli a témát: Langbourne mindent elmond a feleségének, ő inkább nem akar tudni ilyesmiről. Ennél most lényegesebb dolgot szeretne megbeszélni: nem érdekli, amiért Pine meztelenül látta, de az annál jobban zavarja, hogy sírva. Szóval ez maradjon kettejük között. Oké.

Miután ezt tisztázták Jed úgy dönt ideje pancsolni egyet – beszélgetőtársát is hívja, de ő köszöni, inkább nem tart vele. Az asszony nem zavartatja magát, leszórja a ruháját, és irány a víz. Maradjunk annyiban, hogy hősünknek eléggé tetszik a látvány, csak van annyi esze, hogy vigyorgáson kívül mással nem mutatja ki, de este azért szobája magányában maga elé képzeli.

Másnap Rex Mayhew az irodájában ébred arra, hogy a titkárnője betrappol: keresik. Kolléganője amcsik kíséretében jött, az elmúlt részben megismert Geoffrey Dromgoole, és általa Langley szeretne bekapcsolódni Angela és Joel Steadman Roper utáni nyomozásába. Rex udvarias, de határozott beszédet tart, aminek a tömör lényege: más ügynökségeknek lófasz a valagába!

Szónoklata után távozik, ám az udvaron Dromgoole utoléri, és virágnyelven belóbálja, ha átadja nekik az ügyet, nem kevés pénz ütheti a markát. Rex nem óhajtja érteni a dolgot, de kétlem, hogy az amcsi fasz ennyiben hagyná.

A villában Jonathan a medence partján búsuló Caroline Langbourne mellé telepszik. A nő pocsék állapotban van, meglehetősen megviseli, hogy férje a bébiszitterrel hetyeg, és valamiért úgy dönt ezt hősünkkel vitatja meg. Úgy látszik ártatlan kölyökképe több nőt is arra ösztönöz, hogy a bizalmába avassa. Caroline őszinteségi rohamban szenved, mert Roper következő fegyverbizniszéről is elmond egy halom információt.

Mint tudjuk Sandy az üzletről mindent megoszt vele, nyomasztja is rendesen a dolog. Ezzel szemben Jed nem tud semmiről – Jonathan felveti, hogy talán neki kellene felvilágosítania Roper feleségét. Az asszony ezen elgondolkodik, én úgy tippelem meg is teszi.

Ezalatt a túlparton Angela és Joel magánéleti dolgokról témáznak – a nő épp elhagyni készül férjét, lévén kihűlt a kapcsolatuk. Jó sok évnyi házasság után, nyilván nem egyszerű döntés. Pár mondat után azt kéri kollégájától, hogy ezt a csontot inkább mégse rágják most meg.

Daniel lógatja az orrát, el is mondja Jonathannak az okát: elvesztette a telefonját, apja mérges lesz miatta. A férfi próbálja elterelni a figyelmét: mondok neked mesét, aztán holnap segítek megkeresni, jó? Így is lesz, mikor pedig a mese után hazamegy, lakása magányában előkapja zsebéből a fiú telefonját, és felveszi a kapcsolatot Angelával. Nem hívja, az gondolom nem biztonságos, csak üzenetben küldi el az információkat, amikre szert tett.

Másnap reggel elég csúnya jelenetnek lehetnek szemtanúi akik ébren (és a közelben) vannak: Caroline belapátolja a gyerekeket taxiba, a bébiszittert meg szinte berugdalja egy másikba, közben válogatott szitkokat szór utána – nyilván borult férjével a moslékos vödör. Sandy nyugtatná, de csak Jed karjai között higgad le kicsit, aztán a csemetékkel odébbáll. Utána Roper hiába szól feleségéhez, az lerázza egy „hagyjál békén” kaffantással. Tippre azért morcos, mert Caroline kiokosította ura üzleti ügyeiről, vagy csak női szolidaritásból.

Később Corkoran felvilágosítja hősünket, hogy Roper és társai üzleti ügyben elutaztak, Jed pedig hamarosan kilovagol vele. Neki sem kell több, itt az alkalom, hogy beosonjon vendéglátója hálószobájába, azon belül pedig a titkos dolgozószobába. Kezébe fog egy csokor virágot, mintha Jednek vinné, aztán belevág.

Kitartóan kutat a hálóban, az egyik fiókban kisgyerek fényképére bukkan (aki nem Daniel), ezt gyorsan lefényképezi telefonjával, majd egy másik fiókban viszonylag hamar rálel a kulcsra. Beáll a dolgozó ajtaja elé, megvárja a 11 órát, mert Daniel korábban elpötyögte neki, hogy a rendszert minden nap ebben az időpontban ellenőrzik, így senkinek sem tűnik fel, hogy nem azért visít a riasztó, mert ellenőrzés van, hanem azért, mert behatoltak. Hidegvér, baszki, hidegvér! Kis kutatás után hasznosnak tűnő információt lel pár iratban, ezért gyorsan lefotózza őket, majd távozik.

A hálószobából azonban nem jut ki, mert Jed betoppan. Virágos trükk ide vagy oda, a nő eléggé meglepődik, ám a hősünket továbbra sem hagyja cserben a hidegvére. Rászól, hogy csukja be az ajtót, aztán felmutat egy szőke hajszálat: odalent találta, ergo ugyanúgy kutat ura után, mint ő. Rámorran, hogy ezentúl jobban figyeljen az ilyen dolgaira, mire az asszony teljesen lefagy. Döbbenetéből Corkoran hangja rázza fel, aki villám sebesen közeledik feléjük, ezért rászól a férfira, hogy bújjon el. Így is tesz, Jed pedig kilép, mielőtt férje bizalmasa betehetné a lábát a hálószobába, ám zavara gyanús a kis mitugrásznak, aki dúvadként pillant körbe a helyiségben, de nem lát meg semmit.

Eközben Mallorcán Roper és Langbourne gyors találkozót bonyolít le, méghozzá Geoffrey Dromgoole egyik emberével, baszki! Szóval amcsi oldalon ereszt a lufi… Már csak az a kérdés, Dromgoole maga tud-e a dologról, bár az alapján, ahogy pár napja megkörnyékezte Rexet, nem csodálkoznék rajta. Az áruló figyelmezteti a fegyverkereskedőt, hogy a britek akciója közel juthat hozzá, vevőit is feltérképezhették, szóval csak óvatosan. Hát, köszi – így Roper –, de tudok vigyázni magamra.

Este felhívja az asszonyt, de a házastársi csevegés kemény vagdalkozásba fajul. Nem mondják ugyan ki, de elég egyértelmű, hogy Jed tud a bizniszről, és nem örül az eltitkolt dolgoknak, mire férje előhúzza az adut: ha már eltitkolt ügyek, kezdjük a fiadnál, akiről kussoltál. Szóval jól tippeltem, az elhagyott gyereke felől kérdezgette anyját nemrég. És eszerint Roper tud róla. Naná, hiszen látja a bankszámlakivonatát. A szőke teljesen ledöbben, aztán a kommunikáció női változatát alkalmazza: lebassza a telefont.

Pine elküldi Angeláéknak a megszerzett dokumentumokat, csak előbb gondosan kiveszi közülük a Jed fiáról készült fotót (szerintem legalábbis őt ábrázolja a kép, amit a nő fiókjában talált). Az plafonig ugrik örömében, mikor meglátja, és vadul böngészni kezdi az adatokat.

Másnap Roper hívatja Jonathant azzal a dumával, hogy ajándékot hozott neki, amit Sandy jelenlétében ad át, és ami nem más, mint új névre – Andrew Birch – szóló útlevél. Öröm és bódottá… lenne, ha Langbourne nem kapná ki a kezéből, az új iratoknak ugyanis ára van. Mégpedig az, hogy papíron át kell vennie egy céget. Először tiltakozik, nem igazán ért ilyesmihez, de Roper csak legyint. Mikor elé teszik az iratokat, megakad a szeme az egyik ponton: a céget ugyanis Corkorantól veszi át. Mi a manó! Mindenesetre új nevén aláírja a szerződést, majd vigyorogva fogadja megbízója kézfogását, aki üdvözli a családban.

Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:

https://twitter.com/AaannnaaA_HV

Btw. ez a 200. hogyvoltom, köszi a figyelmet mindenkinek, aki valaha olvasott. És külön köszönöm azoknak, akiket közületek személyesen is ismerhetek - hálás vagyok Nektek a kedvességetekért, a barátságotokért és a közös élményekért!