Klaus tasakos vért iszogat egy borospohárból, mondván, addig nincs vérontás a házban, amíg Hope is itt van. A második napirendi pont: bár Dominic halott, de ki tudja, hány követő van még odakinn – Dominicet legalább ismerték, na! Szóval kénytelenek malmozni, amíg a Sivár emberei keresgélnek és próbálkoznak? Remek. Klaus már alig várja a semmittevést, mert pont olyan alkat… Elijah viszont nem félti öccsét: amíg ő odakint teszi, amit tennie kell, nővérük pedig védőbűbájjal veszi körül a házat, Klaus akár ki is deríthetne valamit arról a fura csontról. Freya eközben éppen elvégzi a napi bevásárlást a vudu boltban, amikor az utcán meglátja Dominicet, aki él és virul…
Hope a padlást fedezi fel, és egy ládában talál egy verses mesekönyvet(?), amit olvasni kezd. Hayley a raktárban levő cuccokat szortírozza, miközben Klaus a csont megsemmisítésével kísérletezik, de az minden erőfeszítése ellenére ép marad… Csak Marcel érzi a tömlöcben a mennyezetről alászálló porból, hogy valami történik a házban. Klaus megtalálja a kislányt a padláson a sok kacat között, és porra, szilánkokra, denevérekre hivatkozva próbálja rávenni, hogy inkább ne mászkáljon idefent. Erre Hope hasba akasztja a kérdéssel: lakott itt régen egy kisfiú? Apuci kitér a válasz elől, de ahogy elindulnak lefelé, láthatjuk a láda oldalán a korábbi tulajdonosa nevét: MARCELLUS.
Freya határbűbájt készít, hogy megvédje a családját, közben pedig igazoltatja Keelint, hogy merre járt, mert „nem biztonságos odakint”? Na, persze! A farkaslány éppenséggel munkát keresett, és ma állásinterjúra megy egy kórházba. Tehát úgy fest, marad New Orleansban. Itt nem kell rejtőzködnie, sem titkolóznia senki előtt. Megegyeznek, hogy amint Freya lerendezte Dominicet, Keelin pedig megkapta a melót, ünnepelnek. Éjfél, pia, Rousseau’s!
Elijah útja Vincenthez vezet, aki felvilágosítja az ősit, hogy a bosziősök nem haltak meg – eleve halottak, csak a két világ közti kapcsolat szakadt meg. DE azt újra létre lehet hozni. Szertartásos áldozatra van szükség: el kell végezni az Aratást. Persze, mivel a legutóbbi is „remekül” sikerült, a bosziszülők nem igazán tolonganak, hogy kockáztassák a lányaik életét. Elijah megoldása egyszerű: követelni kell az áldozatot és kész! Csakhogy Vincent nem akar háborút a kovenekkel, és az ősiekkel is csak azért dolgozik együtt, hogy legyőzzék a Sivárt. Az áldozat önkéntes, úgyhogy hátrébb az agarakkal! Azonban miután a régens lelép, Elijah ellopja a rituáléhoz használatos pengét – és nyilván nem lufiborotválásra készül vele…
Hayley talál egy családi albumot, ami érthető okokból csak néhány fotót tartalmaz. Klaus jön, és kissé ideges amiatt, hogy Hope-ot a padláson találta, szerinte a kislány nyugtalan. Anyuci vállat von: nem nyugtalan, csak unatkozik, mert nem jár suliba, és nincsenek barátai, akikkel játszhatna… Klaus viszont úgy gondolja, hogy Hope mindezeken felül áll, és ha Freya kitanítja, bármitől képes lesz megvédeni magát. Addigis, az ő dolguk, hogy óvják az ártatlanságát, amíg csak lehet, ha már az övékét senki sem védte meg anno. Hát igen! Klaus pedig segíthetne átnézni a holmikat, hátha talál magának valami hasznosat.
Freya meglátogatja Josh-t a Rousseau’sban, mert szüksége lenne rá egy bűbájhoz. A kisvámpír nem szívesen segít valakinek, aki a legjobb barátját a természetfeletti pokolba juttatta, de amikor kiderül, hogy egy gonosz lény roppant erős követői fel akarják áldozni Klaust és Marcelt, kötélnek áll. A tesók persze megint nem tudnak Freya magánakciójáról, miszerint Josh segítségével csapdába készül csalni Dominicet.
Dominic ezidőtájt az elhagyatott házban éppen karót farag a spéci tövises bokor ágaiból. Sofya meglepődik, hogy életben találja, de a boszi persze nem ment biztosítás nélkül az ősiek bulijára. És már azt is tudja, hogy Freya védőbűbájt szórt a házra, ami nővérke szívveréséhez van kötve. Sofya bólint, és már menne is, csakhogy nem ússza meg ennyivel, Dominic varázslattal kikényszeríti belőle, hogy hova a sietség: hírt kapott, hogy Freya felügyelete mellett egy testet vittek ki a Rousseau’sból, és mivel Marcel az alagútrendszerben raboskodik valahol, sanszos, hogy őt szállították át máshova. Itt az esély, hogy kiszabadítsák! Már Dominic is látja, hogy a nő totál bele van zúgva Marcelbe, úgyhogy inkább kivonja a forgalomból – egyelőre csak PT pengéjével…
Marcel azonban még mindig a tömlöcben van, és eléggé kínlódik, mert már nagyon éhes. Egyszerre nyikordul a rácsos ajtó, és Hope lép be rajta, kezében egy játékfigurával, ami szerinte valaha Marcelé lehetett. A főni felismeri a játékot, noha már vagy száz éve nem látta – és ja, nincs tévedés, ő az a kisfiú, aki egykor itt élt Klausszal. Hope nem finomkodik: Apuci azért tartja itt bezárva, mert azt hiszi, hogy Marcel meg akarja ölni. Így van? A válasz kitérő, de az éhség valós, ezért arra kéri a kislányt, hogy hozzon neki vért. Mire Hope csak annyit mond: „Hét vagyok, de nem hülye”, mellesleg Mikaelson-boszi, szóval korábban tessék felkelni… :D :D :D Zseniális a kiscsaj! Marcel is megköveti, és udvariasan bemutatkozik.
Freya közben már Josh-on dolgozik (nem úgy!): Marcel alakját varázsolja rá. Fájdalmas a cucc, de hatásos – és elég vicces Josh szavajárását Marcel szájából hallani… De most jön a neheze. Josh lefekszik a varázskörbe, miközben Freya figyelmezteti, hogy amint Dominic is belelép, ő tűnjön el, amilyen gyorsan csak tud – a boszi nem fog tudni varázsolni, de olyan fegyvere van, ami még egy ősi vámpírral is végezni tud. A csali készen áll, Dominic rövidesen meg is érkezik két fogdmeggel. Gyorsan kitalálja, hogy a Marcelnek látszó valaki nem is Marcel, mire előjön Freya és megpróbálja kiütni a boszit, csakhogy az beveti a testőröket. Az egyiket Freya, a másikat a felpattanó Josh intézi el. Aztán jöhet Dominic, akit egy mennyezetről aláhulló varázskarika ejt fogságba. Íme, a szájhősködés, védőbűbájba csomagolva…
Hayley a fényképeket nézegetve felveti, hogy több családi fotót kellene készíteniük. Klaus szerint viszont a vámpírok okkal kerülik az ilyesmit – na, ja, csakhogy a családban immár nem mindenki halhatatlan… Az ősi nehezen bírja a bezártságot, haszontalannak érzi magát, és csapdában, ráadásul se Elijah, se Freya nem veszi fel a telefonját. Hayley próbálja megnyugtatni, csakhogy ez a dolog mélyebben gyökeredzik: Klaus mesél arról, hogy milyen szörnyűek voltak az éhezéssel töltött hetek, hónapok, amíg a tömlöcben raboskodott; aztán a lánynak egyszerre leesik, hogy Klaus Marcel miatt aggódik. De persze sosem vallaná be.
Elijah a LaFayette-be hívatja Vincentet, aki ennek nagyon nem örül – viszont, amikor rájön, hogy az öltönyös önállósította magát, és négy boszilányt megölt a szertartáshoz használatos tőrrel, kiborul. Basszus! A rituálénak van egy menete, a lányokat ki kell választani… ennek nem így kellett volna megtörténnie! Elijah rezzenéstelen arccal figyeli a kifakadást, aztán közli, hogy nyugi, Vincentnek csak meg kell oldania a helyzetet, és a lányok fel fognak támadni. Mielőbb, ha lehet. Hajrá! Vincent az első sokkot követően előkészül, és bele is kezd a rituálé ide vonatkozó szövegébe, de elbizonytalanodik – hiszen a szertartást egy Vénnek kellene elvégeznie, ő pedig nem az! Elijah azonban rámutat, hogy Vincent régens volt (csak volt?), a teljesen kattant Esther is felismerte a képességeit (hiszen Finnt az ő testébe helyezte), és anno a Sivár éppen őt választotta ki a főpapi feladatokra… Szóval tegye a dolgát, mert igenis képes levezényelni ezt a rituálét!
Marcel csodálkozik, hogy Hope-ot nem keresik még a szülei. Anyuci bízik benne, mondja büszkén a kislány – na igen, az apja viszont sose bízott senkiben, jegyzi meg keserűen Marcel. Hope arról érdeklődik, miért gyűlöli Klaust, ha anno ő viselte gondját? Nehéz kérdés. Klaus nevelte fel, tette azzá, aki – és ha őt kezdi gyűlölni, akkor a végén saját magát fogja, ami nem túl egészséges… Szeretné gyűlölni Klaust, sokkal könnyebb lenne az élete, de nehéz gyűlölni valakit, akit olyan sokáig szerettél.
Freya nagy munkában van, és lassan sikerül megtörnie Dominic védelmi varázslatait. Mikor végre kész van, elküldi Josh-t – aki viszont éppenséggel itt lakik, és nem akarja egyedül hagyni nővérkét. Erre Freya emlékezteti rá, hogy ő a gonosz boszi, aki bántotta Davinát és fogva tartja Marcelt. A hatás nem marad el, Josh lelép, úgyhogy végre kikérdezheti Dominicet. A Sivárnak négy csont kell, ebből az egyik PT pengéje, no de hol a többi? A főpap magabiztos, hiszen Freya nem ölheti meg, míg válaszokat nem kapott… Ja, tényleg, de legalább bánthatja…
Mivel Dominic nem ismeri a csontok helyét, nővérke próbál belemászni a fejébe, hátha… és egy szót talál: APISI. A főpap szerint az ókorban (tyű, de régi ez a Sivár!) ők voltak a csontok védelmezői, de most már nincs jelentőségük. Ellenben pontosan tudja, hogy hol van a Malraux-farkas, és hogy a lány mennyire fontos Freya számára. Úgyhogy elküldte néhány barátját, hogy öljék meg Keelint… aki az állásinterjú végeztével valóban kénytelen védeni magát. Dominic eközben tovább provokálja a boszit, aki végül elveszti a fejét és dühében falhoz vágja a pasast – és ezzel ki is engedi a varázsbörtönből. A főpap így már képes visszatámadni, és megölni Freyát… Naneeee!!!!
Villámok cikáznak az égen, mintha vihar készülne. Vincent felajánlja az áldozatot, aztán egy pillanattal később ő és Elijah is vért kezd könnyezni – a bosziősök dühösek, nem fogadják el a felajánlást, mert mindkettejüket gyűlölik… Ezt bizonyítandó, láthatatlan kezek kitörik Elijah nyakát. Vincentnek támad egy ötlete: Davinához fordul segítségért. Összetöri a lány sírját, kiveszi a koponyáját és újabb varázslatba kezd.
Josh a bárban iszogat, amikor Keelin véres arccal befut – és mivel jószándékú gyerek, megkérdi, hogy jól van-e, mert első blikkre nem igazán. A farkasnak találkozója lenne valakivel, és a leírásból Josh-nak leesik, hogy Freyáról lehet szó. Aki viszont még nincs itt…
Klaus bajt érez, és éppen szólna Hayley-nek is, mikor valaki hirtelen kitöri Anyuci nyakát. Az ősi persze nem rest, azonnal kitépi a támadó szívét. Dominic néhány csatlós kíséretében kacarászva érkezik, és a védelmi varázslaton élcelődik, ami ugye addig él, míg az azt megidéző boszi… Klaus nagy élvezettel törli fel az udvar betonját a jövevényekkel, mert végre levezetheti a felgyülemlett feszkót. A főpap már nyúlna az ősiölő karóért, de előkerül Klaus kalapácsa, és lesújt. Dominic erre mágiát vet be, amivel térdre kényszeríti az ősit, életben maradt testőreit pedig elküldi Marcelért.
Úgy tűnik, Josh megmondta, hol volt Freya legutóbb, mert Keelin már ott is van. Megijed, de rögtön megkezdi az újraélesztést – tiszta mázli, hogy doki! Hosszúnak tűnő idő múlva, kvázi csodával határos módon Freya magához tér, de megrémül, amikor megtudja, hogy megállt a szíve – hiszen akkor a határbűbájnak annyi. Kibotorkál a lakásból, Keelin pedig követi.
Marcel érzi a veszélyt, ezért próbálja rávenni Hope-ot: engedje ki, hogy meg tudja védeni. De a kislány attól fél, hogy Apuci dühös lenne, ráadásul ő elég erős, hogy megvédje mindannyiukat. Ezt bizonyítandó, ledobja a karkötőjét és felizzik az ereje. Oké, erős, meg minden, de most bíznia kell Marcelben! Klaus megmentette, felnevelte, és Hayley-t is ismerte kisbabaként. Ők egy család. És mit mond Anyuci a családról? A kislány magabiztosan feleli, hogy összetartunk #örökkön-örökké. Pontosan! Hangok hallatszódnak az alagútból, az ellen közelít – Hope-nak döntenie kell…
Dominic éppen a térdelő Klaust készül megkarózni, de ő is elköveti azt a hibát, hogy belengeti előtte Hope megölését. Az ősi kirántja a hátába döfött kalapácsnyelet és leszúrja vele Dominicet, aztán puszta kézzel lecsapja a fejét. Na, ebből támadj fel, ha tudsz! Rögtön a kislánya keresésére indul, de a tömlöcben se Marcel, se Hope – csak hullák. Hope karkötője pedig a földön hever, vérben úszva…
A LaFayette-ben Vincent Davinához imádkozik segítségért. Hisz benne, hogy egy kis rész még maradt belőle odaát, ami el tudja fogadni az áldozatot… az ősökben nem, de a lányban hisz – tudja, hogy van legalább egy jószívű boszi a túlvilágon. A közben feltámadt Elijah érdeklődve figyel, majd gondol egyet, és maga is letérdel. Egyszerre megmozdul a koponya és az egész oltár. Az eleredő esőben az Aratás-lányok sorban felébrednek, tehát a rituálé sikerült.
A lányok az udvarra érnek, ahol Hayley-t találják kiterítve. Csak a nyaka tört ki, szóval rendben lesz. De Freya nem akarja, hogy Keelin segítsen, és elég prosztó módon elhajtja megmentőjét, noha az életével tartozik neki… Eközben Klaus kint az utcán, egy padon találja meg Hope-ot és Marcelt, aki éppen a játékfiguráról magyaráz valamit, amikor Apuci dúvadként megjelenik. De a dühe azonnal elszáll, mihelyt Hope a karjába szalad és rákérdez, hogy mi történt a kezével. Zavarba jön, és azt hazudja: festék. Anyuci viszont otthon várja, a karkötőjével együtt… A kislány arra kéri, hogy ne legyen mérges, ő vette le az ékszert, hogy kiengedhesse Marcelt, aki aztán megvédte őt. És Marcelre se legyen mérges, merthogy ő a barátja!
Elijah piszok mázlista – jegyzi meg Vincent, mivel a boszilányok feltámadtak. De vajon az ősi emlékszik még egyáltalán arra, milyen emberi lénynek lenni? Nem igazán, de próbálkozik, hangzik az őszinte válasz. A „mi lett volna, ha” kérdések pedig feleslegesek…
Klaus az erkélyen megemlíti Hayley-nek, hogy Hope egész hazafele úton csöndes volt – Anyuci szerint csak nem hitte el a festékes szöveget. Az ősi viszont azon rugózik, miféle véres jelenetet kellett végignéznie a kislánynak, de Hayley felvilágosítja, hogy semmit sem látott. Marcel mindenekelőtt biztonságba vitte, és azt mondta neki, hogy csukja be a szemét és énekeljen. Az ősi erre elmosolyodik, megjegyezve, hogy Hope a barátjának nevezte Marcelt.
Az idősebb tesók megbeszélik, milyen nehéz napjuk volt ma az „irodában”. Freya kutatott egy kicsit Apisi-ügyben – ami egyébként egy vérfarkas-vérvonal neve. Ők is őriztek egy csontot, csakúgy, mint Hayley családja. A vérvonal utolsó tagja pár éve halt meg, gyanús körülmények között… Elijah meglepetten ismeri fel Tyler Lockwoodot a monitoron – szóval az egyik hiányzó csont Mystic Fallsban lehet.
Josh meglepetten veszi észre, hogy történt valami Davina sírjával – pedig ő csak a szokásos virágot vitte volna neki. Vincent elmeséli, hogy a kis boszi megint segített, és most már ő az Ősök mágiájának az őrzője és a legfontosabb szövetségesük a Sivár ellen.
Klaus meglátogatja Marcelt, de nem azért, hogy harcoljanak. Megemlíti a cselt, amivel a főni Hope-ot védte, Marcel pedig, hogy az ősi nem beszélt a kislánynak a kapcsolatukról. Nem. Mert ők nem emberek, hanem szörnyek, és amíg lehet, Hope-ot meg akarja védeni az ilyesmitől. Marcel viszont rámutat, hogy ő az első pillanattól tudta, hogy kiféle-miféle Klaus – ismerte (és bár nem mondja ki, de bizony szerette is). Klaus a túlélés érdekében szövetséget ajánl a Sivár ellen, aki át fog gázolni bárkin, mindenkin, ha nem vigyáznak…
Keelin leszólítja Freyát az utcán és a szemére veti, hogy egy paraszt volt, és szarul esett neki, amit művelt. Nővérke viszont helyre teszi a dolgokat: sosem volt rendes ember, sőt, gonosz és kegyetlen tud lenni, ha a családjáról van szó. Régebben ez nem is izgatta… Ma viszont Keelin miatt elterelődött a figyelme, ami életekbe kerülhetett volna. Ez pedig nem járja! A farkaslány erre bevallja, hogy halálra rémült, amikor meglátta Freyát kiterítve, és rájött, hogy el kellett volna mondania az igazat: miatta maradt New Orleansban, mert Freya ismeri és megérti. Mindig lesz egy újabb ellenség, egy újabb varázslat, de kell valaki, akihez mindezek után haza lehet menni… Mivel a boszi képtelen szólni, Keelin lelép – Freya viszont utánamegy és megcsókolja! NAVÉGRE!
Hayley elalváshoz készül. Letesz egy bekeretezett képet az éjjeli szekrényre, ami az apukáját és őt ábrázolja. Lámpaoltás után befekszik Hope mellé, és ahogy kifliben alszanak, mindkettejük vállán jól látszik a Félhold-jel.
Az elhagyatott házban Sofyából magától kijön a penge, és a vámpír magához tér. Ez persze nem a véletlen műve – egyszerre megjelenik egy nőalak, aki fekete festékként lebeg a türkiz fényben, és túlvilági hangon arról beszél, hogy el kell rejtőznie a bosziősök elől… Búvóhelyre van szüksége, úgyhogy megszállja Sofyát, aki semmit sem tud tenni ez ellen…
Facebook kommentek