Elöljáróban engedtessék meg egy személyes észrevétel: a főcím zenét rohadtul eltalálták szerintem, akármikor meghallom, rögtön fülig ér a szám. Na, szóval mán megen kikocsikázunk koronában meg két ujjnyi vastag gyémánt nyakékben. A tömeg éljenzi a királynőjét, eddig tartott a mama 3 perc hírneve. Viszont Walesben megindultak a baltás-vasvillás fickók tüntetni, korabeli plakátokkal felszerelkezve: egy ember, egy szavazat. Jól rájuk is lőnek egy hídon szemtől pofába, menekülés kizárva.
Parlament: az új kormány természetesen Lord M-el az élen teljes pompában kinevezve és királynőileg is megáldva. Ugrunk a palotába, bizonyos Leopold bácsi érkeztéről szólnak a hírek, a látogatás célja a létszükségletű házasodásról szóló prédikáció. Gyötrőek ezek a nagybácsik. Mindenesetre Viktória nem óhajt frigyre lépni senkivel se, ezt tudatja is Lord M-el, persze azért magányos se akar lenni. Azért ez már felhívás keringőre, még ha négyzetre emelt virágnyelven is....
Leopold bácsi (a mama öccse) érkezik fél arcot takaró barkóval és egy dicséretbe ágyazott - ha nem halt volna meg a gyerekem meg a feleségem, én élnék most itt - monológgal. Hát a jó édes anyját neki is. Belga királynak lenni mégse akkora buli ezek szerint. A mama in medias res feldobja fülbe súgva az öccsének, hogy beszéljen legyen oly kedves az unokaöccséről, Albertről Viktóriával. Miért is? Kérdi a királynő. Mert nem is kívánhatna jobb férjet magának, érkezik a fennkölt válasz. Viktória híján van a lelkesedésnek, nem akaródzik egy sótlan pasihoz hozzámenni, hát csak jobban megvannak ők Lord M-el. Nem is hallgatja tovább a Conroy által is megtámogatott hímsoviniszta dumát, elhúz kormányzati ügyeket intézni, Poldi bácsinak meg majdnem kiesik az a szép kék szeme a helyéről.
Lord M tájékoztatja a walesi lázadókról Viktóriát, szavazati jogot akarnak még a nőknek is és chartistának nevezték el magukat. Ezenkívül éheznek, mert nagyon rossz volt a termés. Viktória reakciója bicskanyitogató: Eljön velem este az operába? Unom Poldi bácsi társaságát. Ennyit az éhezésről.... Az opera főpáholyában az orosz nagyherceggel élvezi a műsort a királynő, Lord M-el a háttérben. Poldi bácsi árgus szemekkel figyeli Viktóriát a gukkere segítségével. A szünetben előkerül Cumberland unokaöccse (György herceg), aki ímmel - ámmal megpróbálkozik Viktória kegyeibe férkőzni, kevés sikerrel. Túl nagy az arca, meg a fogai is kiállnak, hagyjuk már. Poldi bácsi hazafelé szájbarágósan elmagyarázza Viktóriának, hogy miért is köll férjhez mennie, ha már elsőre nem jutott el az agyáig.
A személyzeti szinten ki lesz Viktória férje, a vacsora témája. Francatelli elkezdi kóstolgatni Miss Skerrettet, - nem a semmiért lett megmentve, ugye - ön mit gondol? Úgyis ért a szív dolgaihoz, nemdebár? A főkomornyik számba veszi a három lehetséges férjjelöltet és hat pennyben fogadnak a befutóra a főszakáccsal meg a fő-öltöztetőnővel (Mrs Jenkins).
Viktória édesapja emlékére emléktáblát avat, de a tömeg lázadozni kezd, a két férjjelölt herceg kezét-lábát törve gyorsan kocsiba rakja a királynőt, biztos ami tuti alapon. Poldi bácsi gyorsan kihasználja az alkalmat és Lord M befolyására építve promózza Albertet, mert hát egyrészt olyan, mint ő (ajajaj), meg korban is jobban passzolna. No erre Lord M Brocket Hallig meg se áll, hiszen senki se szereti, ha az életkorával szarakodnak. Viktória címer nélküli kocsival fut hozzá, már megint! A dadus elfelejtette megtanítani, hogy az ilyesmi fordítva szokott lenni normáliséknál. A királynő szerelmet vall, de Lord M még mindig a lelépett felesége után epekedik és a varjakhoz hasonlítja saját magát, mert azok is egy életre választanak párt maguknak, pont mint ő. Hát ez nem gyött össze, pedig tök romi volt a háttér.
Poldi bácsi tiszteletére jelmezbált rendeznek, Viktória I. Erzsébet királynőnek öltözik, ezzel is utalva arra, hogy továbbra SEM akar férjhez menni. A második táncot György herceg kapja, aki ezután Cumberlandnek nyíg, hogy ő ugyan nem lesz egy törpe királynő férje. Na, ennek is csak annyi esze van, mint a faéknek. A királynő persze pont meghallja a panaszkodást, de Lord M már itt is van - Leicester grófnak öltözve, aki Erzsébet társa volt, de nem férje, ismét szép utalás -, hogy táncba vigye a megbántott Viktóriát. Történelmi elődjeik segítségével felvázolja, hogyan is lehetnének ők társai egymásnak, a varjús duma ezek szerint kamu volt. A következő tánc Conroy-é, aki az Alberttel kötött házasság esetén a férj titkáraként kíván előlépni. No ebből aztán nem eszel, azért se megyek férjhez, punktum. Conroy mehet a búsba, de azt meg kell hagyni, hogy kifejezetten rugalmas a saját jövőbeni pozícióját illetően, csak sose jön be neki semmi.
Poldi bácsi egy Cézár ihlette arany babérkoszorúval a fején radarozik körbe- körbe az egész bál alatt, de csak Lord M-be köt bele. Közli, hogy elküldetett Albertért, mert Viktória lehangoltan tért vissza brocket hall-i látogatásából. Igaz, ezt a királynő kifejezetten megtiltotta, de hát neki ezt is lehet, nyilvánvalóan. Lord M-nek igen-igen mélyre szaladnak a homlokráncai, pedig eddig még minden helyzetből huszárosan kivágta magát.
Egyre több külső helyszínes jelenetet kapunk, most épp az orosz nagyherceg lovagol egyet Viktóriával. Ezt követően sétálnak kicsit, ahol a herceg megvallja, hogy az apja visszarendelte Pétervárra (nagy kár, bírtam az akcentusát) elvenni a dán hercegnőt, mondjuk a nevére nem emlékszik, de a heringet szereti. Mi ketten nem úgy házasodunk, ahogy akarunk, válaszolja felettébb megértő arccal a királynő és nagy örömmel elfogadja a gyöngyökkel kirakott dobozkát, a barátság zálogaként.
Mr Penge és Mrs Jenkins bukta a fogadást, bár az utóbbinak sokkal komolyabb gondjai támadtak. Elkapták a keresztfiát, aki beállt a chartistákhoz és ezért bizony akasztás meg elevenen felnégyelés jár. Szegény asszony napokig se élő, se holt, aztán nagy nehezen beavatja Miss Skerrettet. Viktóriának is feltűnik Mrs Jenkins állapota, így itt a remek alkalom, hogy Miss Skerrett néhány tőmondatban felvázolja a helyzetet. A királynő ennek hatására közli is Lord M-el, hogy kegyes királynőként kíván uralkodni, így a keresztgyerek csak Ausztráliába deportálódik, a felnégyelős gyakorlatot beszüntetik.
Viktória dinamikus kerti sétája során, meghitt beszélgetésben találja a mamát és Conroyt. Bizonyára nem hallotta, mama, de ír nemesi rangot és évi 1000 fontot adományoztam drága barátja kérésére, aki ezt el is fogadta és elhagyja az udvart. Az ön zsebpénzét, mama, felemelem fajdalomdíjként. Conroy problem solved. Conroy kábítja még egy kicsit a mamát a szokásos nem volt más választásom, meg nem is akarnám elhagyni szöveggel, de itt nem sikerült kisütni a gesztenyét sehogyse, majd valahol máshol. Poldi bácsi meg ezt is végignézi az ablakból, tiszta sentinel az öreg barkós. A mama nem jut szóhoz, úgy rí az ártatlan. Viktória bruges-i csipkével igyekszik vigasztalni anyukáját. Végülis már sírnak mindketten, a mama meg átsegíti lányát a Lord M okozta szívfájdalmon. Újabb összeborulás, csak most egy kanapén ülve.
Zongoraesttel zárul a rész, a királynő játszik, miközben két pár fényesre suvikszolt csizmás pasi érkezik: Albert és Ernst, Viktória unokatesói. Az igen jóvágású és csibészes tekintetű Ernst beáll a módfelett elégedett Poldi bácsi mellé, Albert meg a zongorához masírozik és a megfelelő pillanatban ellapozza a kottát. Csak úgy szikrázik a levegő az első egymásra pillantástól és meglepettségtől, Viktória alig jut szóhoz, ez eddig még egyszer sem fordult elő.
Facebook kommentek