Ugye mindenki emlékszik a sorozatindító posztra, aminek a végén jeleztem, hogy az egyiptomi ásatásról Demetrios által ellopott sakál formájú arany szobrocskáról, aminek a szemei drágakövek voltak, még jódarabig nem fogunk hírt kapni? Na kérem, aki azóta ezen izgult, annak jó hírem van: végre megoldódik a rejtély, és aki akkor szó szerint vette a coitus interruptusos hasonlatot, mostanra az is szabad folyást engedhet a visszatartott életnedveknek. A pilotban látott New York-i múzeumban kezdünk, öreg Indy tovább mesél a két iskolás fiúnak a sakálszoborról, aminek csak nyolc évvel az egyiptomi kaland után bukkant a nyomára.

Indy a suliban óra közben (mikor máskor) levelet olvas, amit Frank nevű unokabátyja írt: érdekes felfedezést tett, a tavaszi szünetben várja Indyt, hogy együtt járjanak utána. Óra után Nancy lép oda és szintén a szüneti tervekről érdeklődne, miket fognak csinálni sweetheartjával, de Indy rövid úton lepattintja: apjával másnap rokonokhoz utaznak Új-Mexikóba, úgyhogy közös program csak valamikor utána lesz lehetséges. Nancy csalódottan lelép. Odahaza Indy az újságban a verduni mészárlásról szóló cikket olvassa, ezek szerint komolyan foglalkoztatják a világháború eseményei, sőt levelet ír a pilotban megismert Ned Lawrence-nek is, aki jelenleg katonaként szolgál Egyiptomban.

A vonat másnap reggel 6-kor indul, szép dolog is a szünet első napján órákkal korábban kelni, mint suliidőben, ezt annak idején én is bírtam. Keresztülzakatolnak a közép-nyugati államokon és végül megérkeznek Albuquerque-be, ami sorozatfüggők között köztudottan nem arról ismert, hogy Új-Mexikó legnagyobb és legnépesebb városa, hanem arról, hogy itt játszódott a Breaking Bad. A két Jonest a rokonok az állomáson várják, nagy az öröm persze, együtt indulnak a családi ranchra. Frank már vázolja is a tervet: a nagy felfedezésről írt duma természetesen csak púder, valójában jó kis csajozós (értsd: prostizós) hétvégéről lenne szó a mexikói határnál levő Columbusban. A tomboló serdülőkori szexuális hormonok, ugye. A fiúk másnap reggeli közben elő is vezetik a nagyszabású tervet: pár napos kirándulásra mennének a Vörös Sziklához, de vasárnap estig tutira visszaérnek.

A szülők rövid gondolkodás után elengedik őket, Jones senior is beleegyezően bólint az éppen olvasott könyve fölött. A fiúk összepakolják a hátizsákokat és elindulnak, egy darabig stoppal mennek, majd estére letáboroznak. Indy a mamájáról mesél Franknek, és hogy mennyire nem tudta még mindig feldolgozni a halálát. Megbeszélik, hogy a nehéz hátizsákokat itt hagyják kissé elrejtve, úgyis csak álcaként hozták magukkal, és majd visszaúton felszedik őket.

Hajnalban sikerül leinteniük egy arra járó teherautót, ami szintén Columbusba megy, micsoda mázli. A platón utazva még valami képes újságot is találnak, kíváncsian lapozgatják és az egyik oldalon dögös táncosnő fényképére bukkannak, aki nem más, mint (Biri figyelj!) a híres Mata Hari. Hű apám, ezt nézd!, böködik egymást kamaszos vigyorgással.

Columbusba érve útbaigazítást kérnek egy arra lézengő katonától, hol vannak errefelé jó helyek és senoriták. A katona lelkesen magyaráz, ám egyszer csak lövések hallatszanak, egy golyó a katonát is eltalálja. A srácok rémülten fedezékbe húzódnak, innen nézik, amint az utcákat fegyveres lovasok lepik el, akik folyamatosan lövöldöznek és rikoltoznak, mint a Macskafogóban a vámpírdenevérek. A mexikói támadók célpontja a bank épülete, berobbantják az ajtaját, felmarkolják a pénzeszsákokat és már vágtatnak is ki a városból.

Az egyik rabló azonban nem a pénzre hajt, hanem női ruhákra, csak remélni merem, hogy a csajának viszi és nem saját magának. Beront egy ruhaszalonba és felragad három szerkót, a varrónő kétségbeesetten kiáltozik segítségért. Indyben felbuzog a segítő szándék, felugrik egy gazdátlanul rohangáló lóra és a rabló után veti magát. Vágta közben egymás után sikerül kiragadnia a ruhákat a rabló kezéből, de mire az utolsót is sikerül megszereznie, azon veszi észre magát, hogy átértek Mexikóba és a banda bekerítette. Megkötözik és viszik a táborhelyre, ahol nem sokat szórakoznak vele, két másik sorstársával már viszik is őket kivégezni. Indy próbál a lelkükre beszélni: Nekem vissza kell mennem New Jersey-be, mert különben az apám megöl. Ezt hallva a csapat egyik vezetője, José Gonzalez csak röhög.

A kivégzőosztag felsorakozik és célra tart, de mielőtt a fegyverek eldördülnének, megérkezik a nagyfőnök és leállítja a kivégzést, mondván, hogy ők úriemberek, nem holmi gyilkosok. Két mexikói nekilát megszabadítani a foglyokat a kötelektől, egyikükkel Indy franciául szóba elegyedik és megtudja, hogy a nagyfőnök nem más, mint Pancho Villa, az ismert mexikói szabadságharcos.

A franciául beszélő katonáról meg kiderül, hogy a neve Remy Baudouin és belga, spanyolul viszont még nem tanult meg valami jól. Hírnök érkezik, amerikai csapatok keltek át a határon Pershing tábornok vezetésével, Villa indulást vezényel, a foglyokat visszaparancsolja a szekérre és megbízza Remyt, hogy tartsa rajtuk a szemét, ha szökni akarnának, lője le őket. Remy csak a parancs második részét érti és pisztolyát Indyre szegezi, hogy máris végezzen vele, Indy (aki ugye spanyolból is profi) hangosan tiltakozik: De hát Villa nem erre adott utasítást! Szerencsére José is a közelben van és jól lehordja Remyt, amiért még mindig nem tanult meg rendesen spanyolul. Szerencsés fickó vagy te, egyből láttam rajtad, közli Remy Indyvel. This is the beginning of a beautiful friendship, közlöm én, enyhén spoileresen.

Villa elindul a katonáival, ám a hosszan elnyúló konvojt egyszer csak támadás éri fentről: kétfedeles szárnyú gép száll föléjük és leszór pár bombát. Indy a szekéren igyekszik minél kisebbre összehúzni magát, a csapat szerencséjére azonban a bombahajigáló ember nem céloz túl pontosan, mert pár sebesülésen kívül nem okoz kárt. A gépet elkísérjük az amerikaiak táborhelyéig, ahol a pilóta jelentést tesz Villa helyzetéről: Közvetlenül a tányér mellett, a kanál és a kés között. Köszönöm!, tiszteleg erre feszesen Pershing.

A mexikóiak elérik a sziklás hegyek között kialakított főhadiszállást, ahol Villa és alvezére egy helyi fegyvercsempésszel kezd tárgyalást, mert fogytán van a muníciójuk. Na és ki a fegyvernepper? Hát Demetrios bakker, az Egyiptomban megismert gyilkos és tolvaj! Nyilván történt vele pár kemény dolog az „elmútnyócév” alatt, mert jobb keze helyén praktikus fémkampót visel, mint Hook kapitány, mostani neve is erre utal: Claw, azaz karom. Hosszas tárgyalás végén megállapodnak, hogy a nepper két hét múlva leszállítja a kért fegyvereket. Demetrios távozik, de persze még megáll kicsit hallgatózni, így fültanúja lesz annak, hogy a pénz megszerzése érdekében Villa és alvezére azt találja ki, hogy megtámadják Ciudad Guerrero város erődjét, ahová a gringók nemrég szállítottak 50.000 pesót aranyban. Az erőd mellett vezető sínen átállítják a váltót, az első kocsira nagy halom robbanószert szerelnek és így irányítják neki a falnak, tuti siker.

Demetrios a tábor túlsó végében gyorsabb mozgásra biztatja a muníciót rakodó embereit, imsi, imsi, sürgeti őket, az arab szóra Indy felkapja a fejét és hosszasan nézi a ponchós alakot, mintha ismerős lenne valahonnan. Éjszaka Indy Remyvel beszélget, a belga elmondja, hogy eredetileg matróz volt, de nem szeretett hajózni (ezt azért ízlelgessük egy kicsit), így aztán pár éve Veracruzban megszökött a hajóról. Találkozott egy Lupe nevű lánnyal, egymásba szerettek és nyitottak egy kifőzdét. Szépen éltek, amíg egy nap meg nem jelentek a mexikói szövetségi katonák és le nem rombolták a helyet, sőt még Lupét is megölték, Remy akkor döntötte el, hogy beáll a forradalmárok közé.

José is csatlakozik a beszélgetéshez, szerinte Carranza, a mostani elnök alatt a nép szolga lett és nyomorog, ráadásul a fejesek el akarják adni a fél országot a gringóknak. Végszóra Villa is odalép hozzájuk, a földért harcolunk, hogy legyen hol és mit termelni a gyerekeinknek, teszi hozzá az eddigiekhez. A beszélgetés végén úgy dönt, szabadon engedi Indyt, menjen haza a gazdag országába, de a forradalmi szavaktól fellelkesült hősünk inkább engedélyt kér, hogy itt maradhasson és csatlakozhasson a csapathoz. Villa először meglepődik, de aztán vállon veregeti a fiút és kiadja az első parancsot: reggel menjen el a raktárhoz, segítsen a fegyvereket pakolni.

Így is lesz, rakodás közben azonban Indy egyszercsak félrevonul és titokban benéz az egyik szobába, ahol különféle tárgyakat talál, amik szemmel láthatóan régészeti ásatásokból származnak. A döntő bizonyíték viszont egy régi kép, ami a nyolc évvel fiatalabb Demetriost ábrázolja, megvan hát a szöveges példa levezetése: Claw = Demetrios -- > ékszertolvaj és szegény Rashid gyilkosa. Este José és Remy társaságában Indy levelet fogalmaz apjának, hogy közölje, nem megy vissza Princetonba és az egyetemre sem jelentkezik, már csak valami jó indok kéne. Két társa meggyőzi, hogy ne kamuzzon, írja meg, hogy csatlakozott a forradalmárokhoz, ez a legtisztább megoldás.

Másnap a csapat a sínek mellett egy kocsmában várakozik a vonatra, Remy aggódik kicsit, mert az erődöt nem lesz sétagalopp bevenni. Ekkor belép egy amcsi tiszt és tequilát rendel, majd poharát emelve tósztot mond a nagyszerű amcsi hadseregre és egyúttal pokolra kívánja azt a hájas rabló Pancho Villát. Villa emberei fegyverükhöz kapnak, de a tiszt gyorsabb: két pisztolyt ránt elő és leteríti a mexikóiakat. Indy és két társa épp hogy csak ki tud menekülni az ablakon át. A tiszt felpakolja a hullákat a dzsipjére és elhajt Pershing táborába, a tábornok gratulál és büszkén hívja fel emberei figyelmét George Patton hadnagy hazafias tettére. Patton szerint Villáék jelenléte az állomás környékén arra utal, hogy nem vonultak el a hegyek felé, mint azt korábban vélelmezték róluk. Bizony nem, sőt információim szerint támadásra készülnek az erőd ellen, válaszolja Pershing, a háta mögül előlépő Demetriosra mutatva.

A forradalmárok az árulásról mit sem sejtve telerakodnak egy nyitott tehervagont dinamittal, amit Remy fog majd meggyújtani a kellő pillanatban. A csapat nagy része felmászik a mozdony mögötti vagonokra, a többiek lóháton indulnak neki. Vamonos, rapido!, parancsolja Villa, indulás előtt Remy még egy életre szóló jó tanáccsal látja el Indyt: Itt csak egy szabály van: túlélni. (Hasonlót én is tudok: a hosszú élet titka a folyamatos levegővétel.) A gőzös tolni kezdi a robbanószeres kocsit, ezalatt a városban bujkáló José felméri a kormánycsapatok elhelyezkedését. Megdöbbenve látja, hogy azok készenlétben állnak a falakon, de most már mindegy, nincs idő értesíteni Villát, mert neki a váltót kell átállítania. A kanyarban feltűnik a szerelvény, az erődből lőni kezdenek rá, José nekilódul, de a váltóhoz érve lövéstől találva összeesik. A sasszemű Remy ezt látva odakiált Indynek, hogy vágtasson előre és állítsa át ő a váltót.

A röpködő golyók között Indy szerencsésen eléri a váltót és nekifeszül, Remy a szivarjáról flegmán meggyújtja a gyújtózsinórt, a mozdony lefékez, a robbanószeres kocsi szabadon gurulni kezd. Remy leugrik róla, Indynek az utolsó pillanatban sikerül átállítania a váltót, a kocsi nekiszáguld az erődnek és felrobban, hatalmas lyukat ütve a falon. A forradalmárok berohannak, lövések, füst, stb, Indy az egyik rátámadó katonát pisztollyal meglövi. Ettől úgy megijed, hogy nekiáll bocsánatot kérni a sebesülttől, de az nem hatódik meg a gesztustól és pisztolyát Indyre szegezi. Szerencsére Remy jókor van jó helyen és lelövi az ellent.

Villa emberei egy újabb adag dinamittal berobbantják a Banco feliratú épület kapuját, de hosszas fosztogatásra nem marad idő, mert megérkezik az erősítés Pershing lovassága, illetve repülői révén. Villáék elmenekülnek, Indy és Remy szekérre teszik a sebesült Josét és így szállítják el. Szerencsére a leszálló éjszaka sötétjében az amcsik nyomukat vesztik és a forradalmárok le tudnak táborozni a hegyek között. Villa új tervet forral: támadást akar intézni William Hearst, amerikai sajtómágnás villája, pontosabban haciendája ellen. Miközben a támadás tervét beszélik meg, Indy és Remy igyekszik gondosan ápolni Josét, de sajnos hiába, a fiatal forradalmár belehal a gyomorlövésbe.

Másnap reggel indul a támadás, viva Mehikó és Mehikó a mehikóiaké rikoltásokkal és természetesen hatalmas lövöldözéssel rohanják le a haciendát, de az a személyzettől eltekintve néptelen. Harc helyett így inkább nekiállnak fosztogatni, Indy és Remy ebben nem vesz részt, mert kezdik úgy érezni, hogy ez a forradalom így már nem igazán az ő ízlésük szerint való. A forradalmárok örömmel fedezik fel, hogy mozi is van ez egyik teremben és a gépésszel elindíttatnak egy romantikus némafilmet, Indy fordítja az angol feliratokat. A film végén a katona elbúcsúzik kedvesétől és elindul a háborúba, a marcona sombrerósok egy része könnyes szemmel pislog a vászon felé. Majd híradótekercs következik, tudósítás az Európában dúló nagy háborúról, Remy elérzékenyülve figyeli a beszámolót. Később azt mutatják, amint Pershing tábornok dél felé indul Mexikó elleni támadásra, Indy gyorsan úgy dönt, nem akar pánikot kelteni és azt fordítja, hogy Pershing baráti látogatásra indul Kanadába. A következő hírben Pershing azt nyilatkozza, hogy leszámol Pancho Villával, amit Indy úgy fordít, hogy a tábornok szerint Pancho Villa nagy ember, de hiába próbálkozik, a mexikóiak inkább a szemüknek hisznek, mint a fülüknek. Pisztolyt rántanak és szétlövik az amcsi csapatok vonulását mutató mozivásznat, ennyit a kulturált szórakozásról.

A forradalmárok dühösen kivonulnak a haciendáról, a teraszon álló asztalon Indy észrevesz egy fiatal nőt ábrázoló fényképet és elteszi, fogalmam sincs, miért. Útközben a csapat elrekvirálja egy szegény paraszt két utolsó csirkéjét, az öreg ugyan tiltakozik, de hiába. Indy leáll vele beszélgetni, a forradalmárok értetek harcolnak, stb, de a sokat látott öreg hosszú monológban kifejti, hogy amióta él, mindig ezt csinálták vele: mindig jött valami fegyveres, aki azt mondta, hogy valaki nevében érte harcol, de a csirkéit mindegyik elvitte.

Estére a forradalmárok visszaérkeznek régi táborhelyükre, Remy meg közli elhatározását Indyvel: hajnalban lelép és visszamegy Európába, mert az a harc fontosabb neki, mint az itteni, elvégre hazáját a németek tartják megszállva. Indy egyetért, ő is megy vele, de előtte még el kell intéznie valamit. Lóra pattan és elvágtat Demetrios raktárához szétnézni. Egy villa fogaiból hajlított álkulccsal (mennyi villa van ebben az epizódban!) kinyitja a görög titkos szekrényét és mindenféle értékes leletet talál benne, köztük a többször emlegetett egyiptomi sakál fejéket.

Zsebrevágja és indulna, de ekkor a megérkező Demetrios rátámad. Élet-halálra szóló bunyó kezdődik, ami közben Indy felfedi, hogy ő Rashid barátja volt. Demetrios nem a sportszerű küzdelem híve, párszor jól tökönrúgja Indyt, aki viszont bebizonyítja, hogy nem az a legény, aki adja, hanem aki állja, mert újra és újra feltápászkodik. Kezébe akad egy hosszú ostor (tehát innen datálható a filmekből megismert ikonikus kiegészítő első használata), ezzel is jól megcsapkodja a görögöt. Verekedés közben még az épületet is sikerül felgyújtaniuk, és az egyik összekapaszkodás után Indynek sikerül belöknie ellenfelét a dinamitot tároló pincébe, ahonnan Demetrios a tűz miatt már nem tud kimászni. Indy kimenekül a házból, a dinamit berobban és szétvet mindent, az egyik repülő tárgy Indy mellett landol és vajon mi az? Demetrios kampókeze, szuper.

A mozgalmas éjszaka után Indy a megbeszélt hajnali időpontban találkozik Remyvel és a két barát ellovagol a napfelkeltébe. Go east, young men!

És hogy mi lett a sakál fejékkel? A jelenben öreg Indy befejezi a történetet és megmutatja a fiúknak az egyik tárlót, benne az értékes lelettel. A srácok elismerően hümmögnek, Indy int nekik és elindul kifelé a teremből. A folyosóra érve szétnéz és mivel egy látogatót sem lát a közelben, fiatalos ruganyossággal (92 éves emberről beszélünk) felkászálódik a széles lépcsőkorlátra és az emeletről lecsúszik rajta a földszintre. Ha megérem, ennyi idős koromban ezt én is kipróbálom majd.