Zavarba ejtő képpel indítunk, Tasneem gyógyszertárban készített tablettákat vesz át – ott helyben töltik meg a kapszulákat, bár a jelöletlen zacskóba hajigált bogyók nekem inkább drognak tűnnek, mint gyógykészítménynek.
Az amcsi követségre megérkezett Andrew Lockhart, mindannyiunk kedvenc CIA igazgatója (ja, nem). A nagykövetasszony már várta, együtt fognak tárgyalni a pakik delegációjával Saul ügyében, de előtte a góré a beosztottjaival akar beszélni. Quinn és Redmond fogadja, kérdésre elmondják, hogy Carrie visszavonult a fiaskó után. Lockhart rákérdez: a nő talán duzzog, amiért nem lőhette le az ellent és vele együtt Sault? Vagy rosszabb? Kollégái diplomatikusan megvédik a döntését, mire a főnök rájuk morran – vége a sebek nyalogatásának, kerítsék elő, most!
Duzzogásról persze szó sincs, Carrie vadul próbál valamilyen nyomot találni egykori főnökéhez. Az alternatív főhadiszálláson Farát és Maxet nyaggatja, hogy bukkanjanak a nyomára az ápolónőnek, aki kicsempészte a gyógyszereket Aayannak. Úgy véli ugyanis, hogy Haqqaninak továbbra is szüksége lehet a bogyóira, talán a lányon keresztül hozzájuthatnak némi információhoz. Szőkénk közben azon rágja magát, hogy ő küldte a halálba ágyasát, de Fara nem hagyja rá a dolgot: mindannyian hibásak vagyunk.
Quinn nagyon elő akarja keríteni kolléganőjét, hogy a góré elé menjenek, ezért eljött a lakására, a nő persze nincs itt. Ekkor felhívja (mondjuk ezt előbb is megtehette volna), Carrie felveszi, elrebegi, hogy elég jól halad az információgyűjtéssel, és ígéri, azonnal jön. Peter kirongyol a lakásából, mi pedig végre megtudjuk miért volt dramaturgiailag fontos, hogy ide jöjjön, ahelyett, hogy szimplán felhívta volna: a fürdőszobában ugyanis Dennis Boyd lapul.
Úgy nézem a nagykövet férje egyre arcátlanabbul űzi a kémkedés mesterségét, plusz Quinn távozása után meglehetősen durva dolgot visz véghez: Carrie fürdőszobájában kiszedi a dobozából a nő gyógyszereit, lehúzza őket a klotyón, helyettük ugyanannyi darab kapszulát tesz a dobozba a zsebéből – szerintem ezt Tasneemtől kapta.
Lockhart fejtágítást tart a népnek, először persze a fiaskókat emlegeti fel (esküvő lebombázása, Saul elvesztése). Esze ágában sincs nyilvánosságra hozni elődje elrablását, mert azzal csak Washingtonban járatnák le magukat. A késve betoppanó Carrie elmondja, hogy fejlemény van a Haqqani utáni nyomozásban, mégpedig az, hogy a betegsége révén megtalálhatják (nyilván olyan helyre megy orvoshoz/gyógyszerért ahol ismerik az állapotát). A beszélgetés itt félbeszakad, megérkezett a pakisztániak küldöttsége.
Saul és Haqqani közös járműben utaznak ismeretlen tájakon, miközben az exigazgató hasztalanul bizonygatja, hogy nem volt őt érdemes elrabolni, hiszen a fejében lévő tudás már rég nem aktuális. Az lehet, vág vissza elrablója, de értéke mégis van, mégpedig az, hogy az amcsik nem bombázzák le őt, amíg Saul élő pajzsként vele van (jah, kevésen múlt, hogy nem történt meg, de haladjunk). Márpedig a terrorista évek óta nem utazott szabadon, napfénynél, három éve nem látta a családját a veszély miatt, ez most változik útitársa miatt.
A tárgyaló csoportot Latif tábornok vezeti (úgy látszik annyira mégsem vonult vissza, vagy reaktiválták a válsághelyzet miatt), míg az amcsik részéről a nagykövet viszi a szót. A nő arról beszél, hogy ideje lenne megállapodást kötni a tálibokkal, felajánlani valamit Saulért. Lockhart viszont tesz az udvarias diplomáciai körökre, ezért elefántként betrappol a táncparkett közepére és beböfögi, hogy szerinte a helyi kormányzat vastagon együttműködött a tálibokkal az emberrablás végrehajtásában, ezért tárgyalópartnerei vagy visszaszolgáltatják Sault, vagy a zusa kormánya megvonja az országnak juttatott évi két milliárdos segélycsomagot.
A küldöttség válaszra sem méltatja, felállnak és testületileg távoznak. A nagykövet kiakad, amiért a CIA igazgatója izomból próbál tárgyalni, ám Lockhart visszavág: az elnök adott rá felhatalmazást. És én miért nem tudtam erről – kérdi Boyd? Nos, most már tud, jön a flegma válasz. Az asszony mérgében az irodájába lohol, hogy megírja a felmondását, még jó, hogy a férje lebeszéli róla (cseppet sem önös érdekből, ugye).
Carrie a küldöttség után rohan, és leszólítja Khant. Szemére veti, hogy az ISI-nak köze volt Sandy halálához és Saul elrablásához méghozzá ugyanazon az emberen – Fahrad Ghazin keresztül, aki ott volt Bachman meglincselésénél és az exgóré elrablásánál is. A férfi annyit ígér, hogy utána néz a tagnak, de a reptér kameráit a kollégái már megvizsgálták. Szőkénk felhorkan: pont ez a baja, hogy az ISI emberei nézték át, akik szerinte benne vannak a dologban.
Rámorran Khanra, ha nincs titkolni valója, mutassa meg a reptéri felvételeket, mire a férfi belemegy a kihívásba, akár most azonnal oda mehetnek mindent megnézni. Azt már nem, a nőnek kell fél óra, hogy össze szedje magát, majd ott találkoznak. Felrohan a szobájába, gyorsan megmosakszik, plusz beveszi a gyógyszerét. Na, ez érdekes lesz.
A találkozóra Quinnt viszi magával – ahogy elnézem már az odafelé úton hatni kezd a szer, mert eléggé ramatyul érzi magát. Útközben Saul elrablásáról beszélgetnek, Carrie szerint az lett volna a helyes, ha lebombázzák a terroristavezért még akkor is, ha főnökük vele volt. Tuti, hogy maga is ezt választotta volna, inkább, mint a rabsággal járó kihasználtatott és megalázó helyzetet. Peter ezt kétli, végül abban maradnak, hogy a nő örül, amiért Saul halála nem az ő lelkén szárad, épp eléggé kivan Aayan miatt.
A reptéren kellemetlen ténnyel szembesülnek: nincs felvétel a tényleges emberrablásról, mivel a közeli kamerák abban az időben nem működtek. Carrie kiborul, szerinte ez egyáltalán nem véletlen, míg Khan csak a vállát vonogatja. A szer azonban hatni kezd, a nő nekiesik az egyik technikusnak, azzal gyanúsítja, hogy eldugja előle a valódi felvételeket. A begőzölt ügynök lukra fut, Khan kinyittatja beosztottjával a táskát, de abban semmi érdemi nincs. Távozóban Maxék hívják a hírrel, miszerint nincs meg a lány, akitől Aayan a gyógyszereket szerezte, két napja senki nem bírja elérni. Szőkénk úgy dönt kár tovább keresni, mert sanszosan halott, úh. Kirant, Aayan barátnőjét kell előkeríteni.
A terrorista-különítmény megérkezett a Haqqani táborához közeli településre, fényes nappal, hatalmas örömünnep közepette vonulnak be, míg a CIA-sok az egészet végignézik drón képén át. A vezért táborában a családja várja (van egy raklapnyi kölke): a kicsik köré sereglenek, a nagyobb viszont a pacskerját vágja Saulhoz. Apu ezen felbőszül, letolja a srácot és utasítja, hogy kérjen bocsánatot. Miután megtörténik átöleli a feleségét aztán az egész falka betrappol a házba.
A CIA műveleti központjába megérkezik Carrie és Quinn, így ők is végignézik a vezér dicsőséges hazatértét. A környék sajna elérhetetlen az amcsik számára – egységük sincs a közelben, de ha lenne sem tudnának rajtuk ütni, ahhoz hosszú tervezés kellene és áthatolhatóbb terep. A nő teljesen kikészül, szinte üvöltözik kollégáival, hogy minden akadály ellenére igenis oda kell küldeniük egy mentőcsapatot. Végül együttes rábeszéléssel sikerül leállítaniuk, mire a szobájába rongyol pihenni. Eddigre már eléggé elhatalmasodnak rajta a tünetei, ezért végignyúlik az ágyon, hogy aludjon kicsit.
Terroristáék nagy zabát rendeztek a vezír és foglya hazatérésének örömére, említettek pedig a kaja fölött vesznek össze verbálisan. Saul Haqqani szemére veti a terrorizmust, míg ő azzal vág vissza, hogy az amcsik az országukban felejtették magukat és lerombolták a kultúrájukat. Az exügynök az értelmetlen gyilkosságokkal példálózik, szerinte ezt a vallásuk nem engedheti, mire Haqqani visszaszúr: ha a kereszténység erőszakosságát nézzük a történelemben ugyan ki akarna az lenni? Én zsidó vagyok, jön a válasz, erre a terroristavezérnek nincs több érve.
Hősnőnk pihenését Max hívása zavarja meg, kollégája jelenti, hogy Kiran most kezdte a műszakját a kórházban. Kéri, hogy fél óra múlva vegyék fel a lakása előtt, addig megpróbálja összeszedni magát. Ennek keretében bevesz még egy bogyót, kettőt pedig a zsebébe rak, aztán csatlakozik kollégáihoz. A szer egyre durvábban hat rá, felerősítve érzékeli a külvilág ingereit.
Közben egy villanásnyira látjuk Haqqani otthonát, ahol a megláncolt Sault csak egy függöny választja el a terrorista hálószobájától, ahol az épp kiadósan keféli asszonyát, míg a fogoly rezignált arccal hallgatja. Pff!
Carrie maga jött be a kórházba, hogy Kirannal beszéljen, meg is találja, ám a lánytól nem tesz szert információra – vagy nem tud semmit, vagy nagyon jól adja a hülyét. Mindenesetre elég erőszakosan érdeklődik ahhoz, hogy Kiran menekülőre fogja, miközben egy biztonsági őr szőkénket próbálja kiebrudalni. Ő azt haluzza, hogy az őr Quinn, ezért nem érti miért hátráltatja, és mikor a férfi lefogja, pár jól irányzott ütéssel és rúgással kiiktatja, majd az utcára menekül. Eddigre meglehetősen cefet állapotba kerül, kidobja a taccsot, majd céltalanul bolyong tovább. Jelzés nélküli autó követi, amit persze kiszúr, és mikor két férfi száll ki belőle, rájuk lő. Másik irányból rendőrautó érkezik, rájuk is fegyvert fog, de ekkor érzékeli, hogy nincs is stuki a kezében, tkp. az ujjaival lövöldöz. A rendőrök a földre teperik és megbilincselik.
A sötétség beállta után Haqqaniék továbbállnak, így legalább biztosak lehetnek benne, hogy a drónok nem követik őket, az afgán határ közelébe tartanak. A célállomáson átadja foglyát helyi társainak, akik bedurrantják egy ótvar cellába, maga pedig olajra lép. Előtte váltanak pár szót, a terrorista elárulja, hogy fogolycserére készül, és Saul hiába bizonygatja, hogy abba nem fognak belemenni, mert ő annyira nem értékes. Haqqani visszavág: az országba érkezett a CIA igazgatója az elnök megbízásából, hogy mindenáron szerezze őt vissza, szóval mégiscsak értékes.
A nagykövet arról tájékoztatja Lockhartot, hogy reggel érkezik a külügyminiszter (a paki, nem az amcsi), és kéri, hogy ezúttal az ő módszerei szerint tárgyaljanak, ne a CIA góré elefánt stílusában. Oké.
A meglehetősen lepukkant cellából, ahova a rendőrök szállították, két megtermett fazon rángatja ki Carrie-t, kényszerzubbonyba (bezony!) rakják, majd egy autóba lapátolják, és ismeretlen villába szállítják. Ott kihámozzák a bolondkabátból és magára hagyják. Pillanatokkal később egy férfi trappol le az emeletről, ezért hősnőnk elbújik, és lesből támad rá. Leteríti, ráugrik, aztán a döbbenettől majdnem infarktust kap: vendéglátója ugyanis nem más, mint Nicholas Brody! Berosálok!
Carrie teljesen kikészül, eltakarja az arcát, és csak azt hajtogatja, hogy ez nem lehet igaz, egykori szerelme halott. A fura párbeszédben Brody meggyőzi az ellenkezőjéről, mire ő kétségbeesetten csókolgatni kezdi, és az ölébe bújik. Kevés hiányzik, hogy én is elhiggyem ez a valóság, de végül a józan ész nyer, a készítők pedig lerántják a leplet egy újabb drogos fantáziáról: hősnőnket Khan házába hozták, a jóképű férfi öleli védelmezőn, nem elhunyt kedvese.
Beteszem videón is, úgy ütősebb, a végére meg egy szavazást:
Hogyvoltíró a twitteren - további tervek, megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek