Rudi azzal kezdi a napot, hogy a Kertész lakás ablakpárkányára csempészi az Alíznak szánt kaktuszt egy üzenettel, s ezen folyamat alatt látja meg amint Bözsi néni a reggeli gyógyszeradagját fogja, és a kukába porciózza. Oh, ha minden nyugdíjas megengedhetné magának, hogy megveszi a méregdrága gyógyszert, és kényelmesen kidobja! Amint Alíz meglátja a kaktuszt idegbeteg módjára rohan fel Rudihoz számon kérni, hogy ezt mégis hogy. ,,Akkor is ölelnélek, ha szúrsz, mint egy kaktusz” – így szól Rudi üzenete, és Alíz kikéri magának, hisz ő nem egy nyamvadt kaktusz. Ezt megerősítendő falhoz vágja a szerencsétlen növényt, majd faképnél hagyja Rudit. Bözsi rábeszéli makacs unokáját, hogy hallgassa meg a férfit, úgyhogy találkoznak a parkban. Rudi elmondja Alíznak, hogy látta, ahogy a szeretett nagymama kidobja a gyógyszerét, bizonyára nem legelőször. Mostanában jobban van gyógyszer nélkül is, nyilván azért, mert egyszer ivott abból a tengericsillagos löttyből, amit Alízék hoztak neki – vonják le a konklúziót.
Vili elbeszélget Irmával, majd rájön, hogy dolga van, és akkora svunggal áll fel, hogy felborul alóla a szék, ekkor látja meg, hogy annyira instabil, hogy meg kell szerelni. Hamár, akkor Irma megnézeti a vízcsapot is Vilivel, na meg a villanykapcsolót is. Vili lemegy a szerszámokért, és dúl-fúl amiért a nő mindent megcsináltat vele. Mikor visszamegy Irma nagyon félti a székét a szereléstől, de Vili kikéri magának, hisz ő főpincér is volt, és neki halastava van, ő nem akárki ám! Rácuppan Irma a témára, kiderül, hogy már hallott Vili taváról, a Belapi-tóról, és az azt övező kincses legendáról, ugyanis régebben Natasával azt játszották, hogy mentek ide-oda, és megnézték a környéket-vagy adott utcát övező legendákat. A tó legendája például hamis, semmiféle Rozál nem volt, aki kincsestül belefullad a tóba, Rozál csak egy metafora, a kincskeresők találták ki, hogy összezavarják az embereket, de ettől még van kincs a tóban. Akkor miért volt szükség metaforára? Na mindegy, elhatározzák, hogy elmennek a tóhoz kincset keresni. Vili lelkesen megy haza, és tervezget, Bözsinek is elmondja, hova mennek Irmával, és kérdezi, hogy csomagol-e szendvicseket. Csomagoljál magadnak, Vilikém.
Ági szerelmes pillantásokkal néz Zsoltra, aki elvileg vissza tudja szerezni az ellopott festményeket. Emília nem örül, amikor megpillantja az idillt, de anyja jókedvre deríti: egy eredeti Hoffmayer festményt ajándékoz neki, amit az egyik volt betegétől kapott hála jeléül. Szinte borítékolható a festmény eredete. Amint Emília az udvaron halad át a festménnyel, amit majd kirak az irodájában, Ági rohanja le, ugyanis ezt a festményt tőle lopták. Cicaharc light alakul ki, de Emília győz, elvonul a képpel. Ági Zsolthoz rohant, ,,Zsolt, Zsolt, Hoffmayer most rohant át az udvaron!” Pontosabban Emília viszi ki, gyerünk, utána! – utasít Ági. Zsolt nem hiszi el amit Ági mond, Emília nem tolvaj. Ennek ellenére este felhívja Emíliát, hogy van egy festmény, de nem sikerül befejezni a beszélgetést, ugyanis két rendőr csenget be a pszichológusnő lakásába festménylopás ügyében.
Peti és Natasa megkezdi a beszélgetésbe burkolt terápiát. Az első perceket már megzavarja Juli, aki hazavárná fiát, hisz otthon jobb neki. Peti nemleges válasza után Juli mosna fiára, de Peti finoman megszabadul tőle, úgyhogy Natasa unszolására ténylegesen nekiállnak beszélgetni. Peti nem igazán veszi komolyan, de Natasa nem hagyja magát, így Peti kinyögi, hogy minden úgy szar, ahogy van, se meló, se család, se barátnő, azóta nem jó semmi, mióta szakítottak Hannával. Peti ennél a pontnál visszavonulót fújna, elég volt mára, de miután Natasa egy szó nélkül beleegyezik, visszafordul és mesél még. Elmondja, hogy eljegyezték egymást Hannával mialatt Peti leukémiás volt, csak amikor házasodásra került a sor Peti elbizonytalanodott, úgyhogy Juli felbontotta neki az eljegyzést. Hanna még ezt is megbocsátotta, odaköltözött Juliékhoz, de egy idő után pedzegette, hogy nem költöznek-e el ketten Petivel, de végül nem lett belőle semmi, mert Juli nagyon nem akarta, hogy Peti elmenjen, ami tök érthető, hisz féltette a betegsége után. Bezzeg Hanna, neki viszont sok van a rovásán, például mikor Peti mellett kellett volna tanúskodnia, akkor is a becsület után ment, nem úgy tett, ahogy Petinek jó lett volna. ,,És kire haragszol még?” – kérdezi Natasa. Lilire, aki elhagyta, Renire, az előző barátnőjére, aki meglopta, Lizára, aki miatt Juli a börtönben kötött ki, a rendőrökre, akik ezt nem vették észre, Attilára, aki megcsalta Julit míg ő a börtönben volt. Ki hiányzik a felsorolásból? Hát Juli, és erre Natasa is felhívja a figyelmet: Peti mindenkit hibáztat, kivéve az anyját, aki agyonnyomja Petit a szeretetével, szakmai szóval: kasztrálja. Peti halál pipás lesz ettől a levezetéstől, kiosztja Natasát, majd felzaklatva kirohan a lakásból.
Facebook kommentek