Esther a boszisuliban tevékenykedik – nehéz eldönteni, hogy sütéshez, vagy varázslathoz készül elő. Végül ír egy levelet, amit egy búra alá rejt… A házban Hayley egy terülj, terülj, asztalka finomságainak minőségellenőrzését végzi. Érkezik Klaus, és kiderül, hogy nem ő igézett meg egy fasza séfet, és Elijah sem. No, akkor honnan van ez a sok kaja? Erre a búra elkezd rezegni, és mikor Klaus felemeli, madarak repülnek ki belőle, és csak egy levél marad utánuk: Anyu meghívója egy családi vacsorára, aznap estére…
Visszaugrunk vagy ezer évet az időben, amikor a Mikaelson gyerekek még ártatlan kicsik voltak, Esther pedig kevésbé zakkant. Evéshez gyűlik a gyereksereg, de valaki hiányzik: Niklaus. Elijah és Finn egymásra néz, Anyu pedig ráérez, hogy tudnak valamit, és kérdezősködni kezd – mire Finn perszehogy bemószerolja a kisöcsit, hogy az erdőben van. És valóban, a szöszi fiúcska egy fa tövében ücsörög a bánatával: apjuk később vadászni viszi, amiben ő nem jó, ezért Apu mindig mérges rá. Esther azzal próbálja vigasztalni, hogy elmeséli, mit tesz ő, amikor fél – a seregélyeket hallgatja. Állítólag az ő anyja anno megtanított egy dallamot egy seregélynek, nem sokkal később pedig már az egész erdő azt énekelte… (tiszta fecsegőposzáta!) Szóval, ha Niklaus seregélyeket hall, emlékezzen arra, hogy Anyu vele van… #örökkön-örökké ----- Mindezt az idillt Finn – szerintem – féltékenyen figyeli, tisztes távolságból.
A jelenben Klaus aggodalmasan nézegeti a meghívót, miközben Hayley arról értekezik, hogy néha baromira örül, hogy nem ismerte a szüleit, valamint – mivel Esther és a sleppje a kislányuk életére tört, szívesen beszáll a gyilkolászásba. Elijah szokás szerint higgadtan közelíti meg a helyzetet: Anyu a megszállás mestere, nem ártana tudni, mik a szándékai, mielőtt egy másik testbe „ugrana”. Klaus úgy véli, Anyu egyszer már ki akarta irtani a gyerekeit (Vámpírnaplók 3. évad közepe), úgyhogy valószínűleg most is hasonló tervei vannak. Az ősi hibridnek az is feltűnik, hogy Elijah milyen távolságtartó Hayley-vel – és négyszemközt szóvá is teszi a lánynak.
Az öltönyös útja Marcelhez vezet, aki ismételten megpróbálja rátukmálni Giát – nem sok sikerrel. Elijah-nak egy megbízható boszi kell, aki persze nem Davina, viszont, mivel Gia ujján vadiúj napfény-gyűrű van, Marcelnek hótziher, hogy van megfelelő embere az ilyesmire. Van is, bizonyos Lenore, Gia majd elkíséri hozzá – az ősi nincs odáig az ötlettől, de Marcel szerint a jelenlegi helyzetben minden segítség jól jöhet.
Oliver egy bárban ücsörög, Cassie-re vár, ám Vincentet/Finnt kapja helyette – aki fél perc alatt bebizonyítja, hogy egy karót nyelt pöcs. Ha Ollie vele beszél, az olyan, mintha a főboszival beszélne, aztán holdfény-gyűrűt villant, amire a farkas rá is harap. A szöszi aztán arcoskodna egy sort, mire a másik beveti a mágiáját, és némi kínzás után a farkasnak kuss a neve! Majd homályos utalást tesz arra, hogy a gyűrűnek ára van, Oliver pedig még a mai nap nekiállhat törleszteni…
Hayley nyugtázza az infót Cassie új társáról, és tovább is adja a vacsorát szervező Klausnak. A lány nem érti Esther gyűlöletét, hiszen 6 gyereket szült. Erre Klaus mesélni kezd – ha Cami itt lenne, tapsolna örömében. Egyrészt Anyunak igazából 7 gyermeke volt, az első meghalt még Klaus születése előtt, a legkisebbet, Henriket pedig farkasok ölték meg (spec amikor Klausszal kiszöktek teliholdkor). Esther nem akart többet veszíteni, úgyhogy halhatatlanná tette a gyerekeit – valószínűleg ekkor szerette őket a legjobban, viszont a dolog visszafele sült el. Az első gyilkosságánál fény derült Klaus származására, ráadásul a szülőapja falkája volt a felelős a kisöccse haláláért… Mikael persze rögvest megölte bioAput, Anyu pedig ezek után teljesen elveszett. Hayley átérzi a fájdalmat, ha Hope tényleg meghalt volna… ki tudja, mire lenne képes…
Gia próbál kommunikálni Elijah-val, de mintha a falnak beszélne. Az ősi nem akarja tanítani, elég lekezelő is a lánnyal – de a morcizás miatt rossz irányba menetel. Amikor erre Gia rá is mutat, szabályosan rádörren, hogy ne rabolja az idejét, mutassa az utat! Egy idősebb afro-amerikai nőhöz térnek be, aki gyógynövény-főzetet készít éppen. Elijah szívességért jött, és mikor Lenore elhajtaná, elhúzza a mézesmadzagot: egy „megfelelő” valaki tudna tenni azért, hogy a bürokrácia ne nehezítse meg a közössége életét… Úgy fest, áll az alku, így Elijah előadja a problémáját a bosziról, aki gyakran vált testet. A megoldás: lélekjelölő varázslat, vágja rá Lenore. A hozzávalók: egy, a kérdéses boszi által megbűvölt tárgy, valamint egy piton. Az ősi szívbaj nélkül lőcsöli rá a kígyó beszerzését Giára – igézzen meg érte valakit! Mondjuk, úgy nehéz lesz, ha gőze sincs, hogyan álljon neki. Miután elmennek, Lenore-nak újabb látogatója érkezik: Vincent…
Ezúttal Klaus állít be Marcelhez egy szívesség erejéig. Van egy madaras medál egy bőrláncon, amit ajándékba kapott tőle – na, az kellene! Marcel szerencsére megőrizte, és már veszi is elő, miközben megismerhetjük a medál eredetét is egy flashbackben. A madár természetesen egy seregély. A láncot Esther adta a kicsi Klausnak, és miközben bűvölte, történetet szőtt köré: a madarak szent állatok a vikingek számára, hiszen a segítségükkel találnak új földeket, otthont. Anyu Klaus nyakába akasztja a medált azzal, hogyha fél valamitől, szorítsa meg, és ő azonnal ott fog teremni. És nem, a többiek nem kapnak ilyen ajándékot, csak ő, mert ő a legkülönlegesebb… Megígérteti a kisfiúval, hogy mindig viselni fogja. A következő jelenetben Anyu táncolni tanítja a kis Klaust, mikor észreveszi, hogy a medál eltűnt. Holtsápadt lesz, de szerencsére érkezik Finn, a becsületes megtaláló, és visszaadja (bár nem vagyok biztos benne, hogy eleve nem ő maga volt-e a tolvaj). Esther megkönnyebbülése kézzel fogható. A jelenben Klaus óva inti Marcelt: a családi dráma mostani fejezetéből inkább maradjon ki!
Finn tájékoztatja Anyut: Kol még mindig Davina után kajtat – jobb is, így a tesók az ő új arcát még nem fogják látni. A boszorkány Lenore viszont nem igazán bőbeszédű, és bár Finn ajánlkozik, hogy meggyőzi, a főnök Olivert jelöli ki a feladatra, mondván, legidősebb fiára a vacsinál lesz szükség. Bezony! Elijah és Klaus egész nap intézkedik, mióta csak kézhez kapták a meghívót… Szóval, eddig minden úgy megy, ahogy Anyu eltervezte. Vincent utasítja Olivert, derítse ki, mit akartak Lenore-tól a látogatói – majd megfordít egy homokórát, és lelép.
Szöszi jelenti az esetet Hayley-nek, így már az ősiek is tudják, hogy Marcel boszija fogoly, ami azért egy picit gyanúsan könnyen derült ki… Klaus nyugtázza, hogy Anyu előttük van egy lépéssel – megint. Hayley akcióba lépne, hogy nyélbe üssék a bűbájt, és elkéri a láncot, a tiltakozó Elijah-t pedig erélyesen leugatja. Klaus átadja a medált, a lány már viharzana is el, de az öltönyös tájékoztatja még a másik hozzávalóról, és, hogy Giát kell keresni érte. Noted! Klaus a bátyjánál is rákérdez, hogy mi a hézag kettejük közt, de választ tőle sem kap…
Nevezett kisvámpír éppen Marcelnek panaszolja el a napját. Pitont kellett szereznie, és nem, nem igézett meg senkit, mert Elijah nem volt szíves megmutatni, szóval végül lopott egyet. Gia sejti, hogy a főni nem véletlenül ültette az öltönyös nyakába. Marcel szerint ez közös érdek, mert New Orleansban kell egy ősi az életben maradáshoz. Klaus a farkasokkal van, szóval Elijah-t kell rávenni, hogy családjaként tekintsen az új vámpírközösségre. Gia húzza a száját, hisz’ még a saját családja figyelmét sem sikerült felkeltenie. Marcel viszont megsúgja a titkot, vagyis Elijah gyengepontját: nem bír ellenállni, mindig meg akarja javítani azt, ami elcseszett – helyrehozni a helyrehozhatatlant. Szóval, Giának csak önmagát kell adnia: legyen valaki, akinek segítségre van szüksége…
A tesók teljes harci díszben várják Anyu érkezését – Elijah szokás szerint a diplomáciai utat járná, amire Klaus rábólint, ám megjegyzi, hogy csak egy rossz mozdulat, és darabolás lesz. Anyu helyett viszont Finn fut be, kézdörzsölgetve, és abból is látszik, mennyire jelentéktelen, hogy percek kellenek, mire a tesók ráismernek Vincent bőrében…
Közben Oliver azon problémázik, hogy lőttek a beépülésnek, ha Hayley elviszi Lenore-t. A lány azonban csípőből nyomja a tervet: hát, majd úgy teszünk, mintha megtámadtak volna. Szöszi nem rajong az ötletért – Hayley annál inkább –, de végül rábólint, annyi kikötéssel, hogy légyszi csak az arcomat ne!
A vacsora távolságtartó kóstolgatással indul, és siralmasabbnak ígérkezik, mint egy halotti tor. Van egy olyan érzésem, hogy a tesók közti sérelmek terítékre fognak kerülni. Finn azzal nyit, hogy a tesók ugyan tettek is valami jót az emberiséggel, vagy csak pusztítottak, mióta utoljára találkoztak. Erre Klaus rámutat, hogy legutóbb a nagytesó segített Anyunak terveket szőni a többiek megölésére (Vámpírnaplók 3. évad), szóval, ugorjunk! Kiderül, hogy Kolnak is terítettek az asztalnál, szóval ő is visszatért odaátról, mert Anyu meggyőzte, ő pedig megváltozott… Klaus kételkedik: ki van csukva, hogy Kol magán kívül másra is hallgatna – és türelmét vesztve egy kést hajít a vendég felé, ám az célt téveszt. Ideje felvágni a húst…
Finn új lapot nyit, arról érdeklődik, miért is tartották 900 évig koporsóban? Hol itt a testvéri szeretet? A válasz szerintem senkit sem lep meg: mert Anyu talpnyalója volt, mellesleg hihetetlenül unalmas… Elijah még azt is hozzáteszi, hogy hiába a rengeteg évszázad, Finn semmit sem fejlődött – és bár megveti azt, amivé váltak, Apuval ellentétben (aki ugye le akarta vadászni őket), ő csak halálra untatott mindenkit… touché! És végre megérkezik Esther.
Oliver kiütve, a homokóra meg csak pereg, pereg… Hayley kiszabadítja Lenore-t, aki elég zabos Estherre és a „lakájára” a kínzás miatt, úgyhogy segít az ősieknek – habár a lány szerepét nem pontosan érti a történetben. Nekifog a bűbájnak: füstölőzik, aztán elkéri a medált, majd tájékoztatja Hayley-t, hogyha Esther ezek után másik testbe ugrik, akkor az illető kézfején egy jellegzetes szimbólum lesz látható. A hibridlány rákérdez, hogy a kínzás alatt Anyu nem mondott-e bármit is arról, miért csinálja ezt az egészet? De. Szeretetből… és Esther szeretete nagyon erős… mondja Lenore, aztán kibelezi a kígyót.
Klaus – hogy haladjanak – Anyunak szegezi a kérdést: mire megy ki a játék? Esther kicsit ködösen fogalmaz, de a lényeg, hogy minden tettével a gyerekeit akarta védeni, és inkább meghalna, minthogy szenvedni lássa őket (hát, hajrá!). Emlékezteti fiát, hogy anno miként ápolta, gyógyította – és amikor párbajra hívta Aput, akkor is segített rajta… Újabb flashback jön. A már felnőtt Klaust fához szegezi egy kard. Esther érkezik lélekszakadva, és kihúzza a pengét. Klaus párbajra hívta Mikaelt, hogy az láthassa: méltó hozzá, de Apu kinevette, és el akarta venni tőle a seregélyes medált, Anyu ajándékát. Harcoltak, Apu leütötte őt, és levágta a láncot, mire a fiú dühbe gurult, és nekiment. Esther elsápad. Aztán Klaus közli, hogy amikor visszaszerezte a láncot, Mikael leszúrta, mire Anyu szívéről láthatóan egy szikla gördül le…
A jelenben Klaus szembesíti az anyját az igazsággal, hogy a medálon nem védővarázslat volt, hanem az ő legyengítését szolgálta. Esther nem tagad: Niklaust meg kellett védenie saját magától, hiszen, ha bárkit megöl, aktiválja a vérfarkas-átkot (és mellesleg kiderül az ő félrelépése is). Gonosz ősi erre szabadjára engedi a dühét, Anyu fejére olvassa, hogy mennyit szenvedett amiatt, hogy az apjuk puhánynak tartotta őt – ezért lett szerencsétlen, és az a szörny, akire Esther most annyira dühös, pedig ő maga okozta ezt az egészet! Végszóra Anyu elájul. Értetlenség a köbön. Hoppá, ez tervezett volt! Cassie testéből eltűnt az ősi boszi, Finn pedig kiüti a tesókat, majd szintén dobbant.
Lenore már majdnem végzett a bűbájjal, amikor a homokóra utolsó szeme is lefut… Elájul, és amikor magához tér, már nem önmaga. Hayley észreveszi a kézfején a jelet, és hátrahőköl.
A következő pillanatban Klaus a mit sem sejtő Cassie-t vallatja, aki semmiről sem tud, mintha most támadt volna fel. Elijah szerint ő csak egy báb, és sanszos, hogy Anyu más meglepetést is tartogat… azonnal hívja Hayley-t, aki csak annyit tud mondani, hogy Lenore boltjában van. Tudja, hogy el fognak jönni érte – Esther pedig felvilágosítja, hogy eleve ez volt a terv! Lenyom egy szöveget arról, hogy a gyermek mekkora áldás, aztán ajánlatot tesz: Hayley új testet kap, így megszabadulhat a hibridléttől, és lehetősége lesz új családot alapítani, gyerekeket szülni… Mire a mondókája végére ér, betoppannak a tesók, de nem tudnak Estherre rontani, mert az varázslattal védi magát. Ellenben kénytelenek végighallgatni egy újabb litániát. Ami jó hír, hogy Hayley szabadon távozhat, a rossz, hogy Anyunak tényleg elmentek otthonról: meg akarja gyógyítani a gyerekeit, visszacsinálni a vámpírátkot, hogy együtt új életet kezdhessenek… Azért jó családi szokás szerint a fenyegetés sem marad el, kilátásba helyezi, hogy egy nap még könyörögni fognak a segítségéért – aztán seregély-rajjá változik, és eltűnik.
Otthon mindenki próbálja feldolgozni az eseményeket. Hayley kiakad: bocs, ha kísértésbe esik a tiszta lap hallatán… aztán szúr egyet Elijah-ba is az egész napos civakodás záróakkordjaként. Az öltönyös menne utána, de Klaus visszafogja azzal, hogy most neki van rá szüksége – beszéljük csak meg ezt az Anyu-varázslattal-legyengített dolgot! Elijah erre lead egy olyan buzdító beszédet, amire még Marcel is elégedetten csettintene. Klaus sosem volt gyenge, sosem volt gyáva, senkinek sem sikerült fölé kerekednie, még Apunak sem! Szóval kösse fel a gatyát, és védje meg az otthonukat, mert ez a dolga!
Levezetésként egy bárba érkezünk, jó kis zene mellé. Gia ül a pultnál, és meglepetésére Elijah jelenik meg mellette. A lány tüskés, de az öltönyös viccel tompít – nocsak, megtört a jég? És az iránt érdeklődik, hogy Gia fog-e aznap este játszani, merthogy egész jól csinálja. Nemleges választ kap, és Gia bevallja, hogy az átváltozás óta nem képes rá. Elijah erre a vámpírlétről tart egy kiselőadást: az érzékek élesebbek, az érzelmek hevesebbek, minden megváltozott, még a csend is mélyebb. (hú!) Újra kell tanulnia az érzékelést, és ebben ő tud segíteni… mert ha valaki ezt megtette volna értük ezer évvel ezelőtt, akkor valószínűleg másképp alakul a történelem…
Finn Estherrel vitatkozik, aki megnyugtatja, hogy az egész hercehurca célja az volt, hogy a tesók elgondolkozzanak. A terv pedig: módszeresen tönkretenni mindent, amit szeretnek és becsülnek. A farkasok már az övéi, most jöhetnek a vámpírok, Marcellel az élen. A tesók előbb-utóbb a gödör legaljára kerülnek, szabadulni akarnak majd a fájdalomtól, és segítségért kiáltanak --- ő pedig, mint szerető anya megszabadítja a gyerekeit a szenvedéstől… (oké, a nőnek végérvényesen elgurult a gyógyszere!)
Facebook kommentek