Anikóval indítunk, aki szintén nagy hogyvolt rajongó lehet, mert mióta Bruti szóvá tette lábainak természetellenesen görbülő mivoltát, azóta igyekszik a lehető legidétlenebbül pakolgatni őket, hátha mindez feledésbe merül. Attila a hintán fütyörészve instruálja a díszes társaságot, olyan örök érvényű és megismételhetetlen igazságokat záporoztatva, mint ácsorgásbó nem élsz meg, aggyatok neki bőven. Meg is mondja a riportólban tökösen a frankót: az a baj, hogy ezek akarják itten az Attila bácsinak megmondani, hogy mennyi vízre van a fődnek szüksége, holott és vagyok itten az óriási, eszetlen nagy király. Szinti visszapofázna, de hamar visszaállítja alapállásba a lepénylesőt, amikor Attila felveti annak lehetőségét, hogy ma ebéd nélkül marad. 

Attila szopatja még kicsit a népet, fel kell tolniuk valami rönköt a dombra, amibe valami izé bele van izélve, ennél pontosabb leírást sajnos nem tudok adni, mert a fele megint ki van sípolva Attila mondandójának, a másik felét meg egyszerűen nem értem. Szinti szájából röpködnek a sípok meg a hülye gyökerek számolatlanul. Attila, a nők nagy tisztelője végül elküldi a lányokat fát hordani, azt hiszem elfelejtette, hogy egyszeri kiskirályágának végórája vészesen közeledik, és jelenleg nincs olyan ember a farmon, aki ne akarná majd halálba sz.patni. Laura igyekszik a dolgot egy kis lelkizéssel feloldani - Attila, mi a baj? - Attila válasza random szavak és mondattöredékek gyűjteménye, úgy mint most akkor lesz és lelazulunk, vagy ha minden van a háznál, akkor minden rendbe van, Laura kétségbeesetten lesi Szinti arcát, hátha ő értette, hogy mi Attila baja, de az csak cigiért pitizik a nagyfőnöknél. 

Jön Zé, meg a kihívás, köszönti az új fiút, akit eddig én se láttam, mondhatnám, hogy micsoda minőségi cseréje Márknak, de nem teszem, mert ránézésre egy fikarcnyival nem vagyunk beljebb Gáborral sem. - Milyen a hangulat idebent új Márk? - interjúvol Zé. - Há mikor milyen, egyszer vidám, egyszer csendes, egyszer jó - Zé gyorsan közbe is vág, mielőtt szegény fiú elsorolná az összes melléknevet, ami kapásból eszébe jut. Még megtudjuk, hogy Attila Vivit is belevágta a meleg mélyvízbe, amikor megjött, brávó. Zé és Sanya elvonulnak, Sanya is abban a hitben él, hogyha sokszor használ olyan nagy szavakat, mint SORS, akkor az értelmet ad majd a mondandójának, de ezzel ellentétben a szerencse szót 6 éve nem használja, halál unalmas, ugorjunk a kihívásra.

Sanya mondandója lassú és vontatott, és minden mondat végét még megtoldja egy idétlen vihogással is, kínomban már magzatpózba görnyedve verem ütemesen a fejem bármibe, ami elérhető közelségben van, mert félek tőle, hogy sosem jutunk a végire. Sándor szerinte nem ide való, és szerinte a nem oszt nem szoroz az csúnya SZÓnak számít. Szintitől tart, Heni ki akar tűnni a többiek közül, én speciel el is felejtettem már, hogy itt van. Sanya csűri csavarja a szót még mindig, Laura vágyakozva pillantgat felfelé paplanszájacskájának takarásából. Sanya a jól bevált - csak azért hívlak ki, hogy neked legyen jó, mert hátha én maradok kint és te visszajöhetsz, mert két hét alatt úgy megszerettelek, hogy a testvérem helyett is téged választanálak, és önös érdekeimet félretéve inkább a te javadat akarom, erősödj meg, és nyerd meg te a 20 milliót drága vér a véremből - kártyát rántja elő zsebéből, és jól kihívja Laurát. 

Dzsondír hozza a kajaellátmányt, amíg Attila és Dóri elpakolják a kamrába, addig a parasztok máris rávetik magukat a cukorra. Attila emészti magát, amiért már első héten felélte a pálinka készleteket, Dóri vigasztalja, hogy ki tudhatta, hogy a demizson nem töltődik újra magától. Gyökerek. Életképek: Laura 40 centis késsel pucol krumplit, a vacsinál meg nem tudják eldönteni, hogy kézfeltartással jelezzék egymásnak, hogy ki akar főtt és ki tükörtojást enni, vagy kupacokba rendeződve próbáljanak átlátni a káoszon. Ismétlem magam, gyökerek. Sanyának gasztroorgazmusa van, TMI, köszönjük. Ahogy elnézem, az egysejtűek nem tanultak az elmúlt hét hibáiból, és az első este felzabálnak megint mindent, hol vannak már a régi szép idők, amikor Dóri a legelőn négykézláb zabálta a füvet.

Brigi udvarol Gergőnek, a fogadtatás már nem egyértelmű:

- Hihetetlen módon kiegészítjük egymást, nem tudom feltűnt-e.

- Igen? Ez jelent valamit? Lehetnék a főnököd, arra célzol?

Hogy akkor most Gergő titkárnő melót ajánlott-e Briginek, vagy sem, az nem derül ki, mert a beszélgetés szerelmes fröcskölődésbe torkollik, szegény Brigi Kongót megszégyenítő szerelmes kutyaszemekkel bámul Gergő orcájába, de még nem tudja, hogy neki a barátzónából nincs kiút. 

Másnap reggel Dórinak indokolatlanul jó kedve van, gyanús is saját magának, én jobban aggódnék a berasztásodott, Deák téri hajléktalanokat megszégyenítő hajkoronája miatt, de szegény egyébként is több sebből vérzik, nem bántom még én is. Attila új szabályt alkot: a reggeli kávézáshoz fel kell kelni, nebassz. Fél órás vita következik a kávé, csoki és cigaretta szükségességéről, és az egysejtűek megállapítják, hogy mindhárom kell a túléléshez. De főleg a cigi, merhogy ugye nem eszel csokit, nem bassza szét az idegrendszeredet (sic!), de a nikotint mivel pótolják? Eközben odáig fajultak a dolgok, hogy Attila már a dekkekből csavarja magának a cigit, gondolom ez egy kicsit az otthonra és a normál kerékvágásra emlékezteti szegényt, hiába, a honvágy nagy úr.

Attila riportját a kecskékről és almákról véletlenül kétszer is bevágták, indítványozom, hogy minden Attilával készült jelenet esetén így járjon el az RTL, hátha így többet megértek abból, amit a világ felé közvetíteni igyekszik a szerencsétlen kreténje. Oktatást tart Laurának, hogy úgy párbajozzon, hogy meghallgatja mi a feladat, végiggondolja mit kell csinálni és megcsinálja, Laura bólogat, mert neki most még ez is nagy segítség volt. Mondanám, hogy a tyúkok spanolják Laurát a párbajra, de ebben a műsorban ez mást jelentene, úgyhogy pontosítok, a lányok próbálnak lelket önteni belé. 

Érkezünk a párbaj helyszínére, Zé "Jönnek a kis drágák" felkiáltással próbálja elütni az időt, amíg megérkeznek új Márk karizmai, meg a többiek. Laurát az motiválja, hogy nem adja fel, miközben a mellkasát cirógatja kihívóan. Ha Laura nem könyörgött volna Sanyának, hogy őt hívja ki, és ennek az aranylelkű sztrippernek nem esett volna meg rajta a szíve, akkor most Sándorral párbajozna. A kamera vált Sándor baljós tekintetétől sötét ábrázatára olyan fenyegető kísérő zene mellett, hogy a röhögéstől véletlenül lehugyozom a kanapét. Zé ismerteti a feladatot, van malac a toronyban, kötélfonat, kulcs, híd, meg létra, szegény Laura feje kész tanulmány, nagyokat sóhajtva próbálja felfogni, hogy akkor most mi a faszt is kéne csinálnia. Az biztos, a szerkesztők ezúttal nem bízták a véletlenre, ebben a párbajban Laura ne rúghat labdába. 

Nagyon sajnálom, hogy a kötélbogozás közben nem végig az ő arcát mutatják, de így is rendkívül szórakoztató látvány, a többiek biztatják, hogy a középsőt húzza most, a bal oldalit meg vissza, ehhez képest teljesen random ráncigálja a köteleket, valószínűleg abban bízva, hogy majd csak lesz valahogy, mert ugye úgy még nem vót, hogy ne legyen sehogy. Sanya szerzi meg előbb a kulcsot, én azon csodálkozom, hogy Launak egyáltalán sikerül, jön a hídépítés, fokozódik az izgalom, a többiek a tribŰnről igyekeznek segíteni neki - Rakd le a következőt, vedd a szöget a szádba (de ne nyeld le basszameg!), - veri a szögeket elszánt fejjel, mintha nem lenne holnap. Lényeg ami lényeg, nyilván Sanya a gyorsabb végül, mint kiderül csak az volt a baj, hogy Laura attól félt, hogy a hídépítésnél leüti az ujját. 

Laurát mindenki azzal vigasztalja, hogy de küzdöttél legalább, ami az én olvasatomban annyit tesz, hogy irgalmatlan balfasz voltál, de LEGALÁBB küzdöttél. Szinti sír, mert elveszíti a legjobb barátnőjét, és az esélyt, hogy meghúzza a paplanszájú kicsi lányt, őrületesen unalmas képsorok, Lau búcsúzik, rossz lesz itt hagyni MINKET, Szinti átvált zokogásba. 

A párbajjal lejár Attila kiskirálysága is, a többiek véleményezhetik az elmúlt egy hetet. Sándornak csak egy baja volt, hogy Attila NÉHA hadar, és NÉHA nem lehet érteni amit mond. Sanya szerint a gazdaság fellendült Attila irányítása alatt, csak a stílussal volt NÉHA baj (már ha az alpári paraszt szemétládát stílusnak lehet hívni). Ebben nagyjából mindenkinek egyezik a véleménye, Attila vigyorogva köszöni meg mindenkinek a hozzászólásokat, hálistennek nem veszi magára senki véleményét, és magasról szarik arra, hogy egy tajparaszt suttyónak tartják a többiek. Megtudjuk, hogy sokszor BEnézett dolgokat, hogy minden könnyebben menjen, és a dolgok siklódjanak, jelentsen ez bármit is. 

Szó szót követ, Attila és Norbi egymásnak esnek a teheneken vitázva, a szellemi párbaj pedig elképesztő szinteket ölt: - De büdös a szád bazdmeg! - Nem, mert neked büdös, bazdmeg! Mindig is csicska vótál, az is leszöl!!! Attila szerint mások leköpése még nem ütközik a szabályzattal, de Sándor szerint nem éri meg megkockáztatni, hátha mégis. Attila favágással vezetné le a feszkót, de még ahhoz is gyökér, úgyhogy jól odabaszarintja csak a fejszét és otthagyja. Anikó szerint a tehenet kellene kérdeznünk, hogy kinek van igaza. Az előzetes szerint holnap ellik a tehén, én meg ma este is sírva megyek aludni, mert hiányzik Dani.