The Affair 2x02 - Új ismeretségek (18+)

Facebook Tweet

Part Three: Alison
Az előző részben látott napot nézzük végig ezúttal Alison szemszögéből. A parti házban Noah ébreszti, mielőtt indulna a városba a békéltető tárgyalásra, illetve Harryvel találkozni. Kevésen múlik, hogy a férfi nem tud időben elindulni, mert a nő maga mellé húzza az ágyba. Alison azon aggódik, hogy a ház tulajdonosai kinek hiszik őt, mire párja széttárja a karját, ő ugyan nem mondott senkinek semmit kivel él itt. Elröppen még egy gyors szeretlek-szeretlek vallomás, aztán Noah olajra lép. Illetve még visszadugja a buksiját, miszerint a wc nem működik (múlt részben láttuk, ahogy a kezében maradt a lehúzó), azzal távozik.

Alisonnak nem marad más választása, mint a tópartra ügetni pisilni, a ház tulaja pedig pont a művelet közben érkezik meg. Szerencsére nem veszi észre a nőt a parton, mert kicsivel odébb, a stégen sétál végig és áll neki pecázni. Hősnőnk ezután felöltözik és bóklászik kicsit a házban – közben legyűri a kísértést, hogy beleolvasson a férfi könyvébe annak elkészülte előtt – majd döntésre jut: irány be a városba, méghozzá gyalog.

Nem jut messzire, lévén a cipőjét nem arra találták ki, hogy kilométereket gyalogoljon benne, némi trappolás után feltöri a lábát. Leül az út mentén kicsit pihenni, mikor autó közeledik. Az előbb még csak messziről látott férfi – Robert – vezeti, a parti kéró tulajdonosa. Felajánlja, hogy beviszi a városba, amit Alison némi vonakodás után elfogad. Útközben beszélgetnek kicsit, aztán a városban elválnak útjaik.

Hősnőnk vesz ragtapaszt a lábára, majd borúsan mélázik egy kört a parkban, miközben nézegeti a focizó gyerekeket – nyilván saját elvesztett fiára gondol. Ezután belül egy étterembe, ahol fogyasztás után megkérdezi a pincérnőt, hogy mégis mennyit keres. Az furcsállja a kérdést (bár válaszol), én annyira nem: gondolom Alison unja magát és lehetőséget keres, hogy dolgozzon. Mindenesetre elhárítja, mikor a pincérnő ugyanezt kérdi, aztán csendesen odébbáll. Végül kiizzadva ér haza, gyanítom visszafelé gyalog tette meg az utat. Ahogy belép a ház udvarába rájön, hogy hívatlan látogató érkezett, mert valaki szöszmötöl odabent.

Óvatosan dugja be a buksiját, hogy a következő pillanatban leessen az álla: Cole állított be invitálás nélkül. Mi a manó! Exférje Jane révén talált ide, Alison ugyanis megkérte barátnőjét, hogy küldje el pár ruháját, ám Cole volt olyan kedves, hogy maga hozta el. Most azonban egyáltalán nem kedves, meglehetősen fenyegetően lép fel, rövid, felelősségre vonó tőmondatokat kaffog megzavarodott exének, aztán morcosan sarokba szorítja.

Rávicsorog, miszerint ha az asszonynak nincs kedve szóba állni vele neki is csak egyetlen kérdése maradt, majd faarcal be is nyögi: hol a wc? Alison döbbent arcán jót röhög – nem akar ő keménykedni, csak egyet brunyálni aztán lép is elfele. Hát, az nem nagyon fog összejönni, lévén a wc nem működik. Cole csípőből felajánlja, hogy megjavítja, amit kénytelen a saját szerszámaival megtenni, mert Noah nem az a kétkezi melós fajta. Amíg a cuccaiért megy a nő gyorsan elsuvasztja kedvese kéziratát a fiókba: nem akarja, hogy exe olvasgassa (láthatóan nekiállt míg rá várt), aztán a stégre menekül míg a szerelés zajlik.

Remek érzékkel ezt az időpontot találja meg Yvonne, a háztulaj felesége, hogy baráti látogatást tegyen hősnőnknél, aki ijedtében az sem tudja hova nézzen, végülis volt férje szorgoskodik odabent. A látogató ebből nem sokat érzékel, boldogan csacsog arról, milyen helyi finomságokat hozott ajándékba. A következő pillanatban Cole kilép a házból szerszámos ládájával, így Alison kénytelen őt bemutatni. Mikor a férfi távozik Yvonne rákérdez, hogy mégis kicsoda (régi barátom, így a kummantás), és van-e barátnője, mert az unokahúgának épp jó lenne. Pff!

Ekkor Cole visszatrappol, és exfelesége kezébe adja az elhunyt kisfiuk dolgait tartalmazó ládát azzal, hogy „ezt bizonyára véletlenül nem hoztad magaddal”, aztán végleg távozik. A nő egészen megzavarodik, Yvonne ezért úgy oldja a feszültséget, hogy meghívja magához délutánra teázni, majd mikor igenlő választ kap ő is magára hagyja hősnőnket. Aki ezek után fogja a ládát, beviszi a házba és az egyik szekrénybe zárja, hogy ne legyen szem előtt.

Délután átmegy Yvonne-hoz teázni, akinek ezúttal a férje is otthon van, kedélyesen elbeszélgetnek. Alison rákérdez miért van Robertnek botja, így derül ki, hogy pár hete műtötték a térdét. Hősnőnk rögtön ad is pár tippet a gyógytornára vonatkozóan – lévén egykor nővér volt – aztán a férfi a feleségéről kezd el beszélni. Elmondja, hogy Yvonne rettenetesen elfoglalt, lenne, ha magára merné őt hagyni a műtött térdével, helyette itt rostokol, pedig a városban egy egész könyvkiadó várja, aminek ő a vezetője. Robertnek saját szavai közben ötlete támad: mi lenne, ha Alison vállalná itt Yvonne asszisztensének szerepét? Bár túlképzett, de láthatóan ráér, nekik pedig nagy szükségük van segítségre. Mindkét nő örömmel fogadja az ötletet.

Később, immár otthon, hősnőnk vacsorát főz, amikor síkideg állapotban hazaér Noah, állapota a napja ismeretében nem is meglepő. Csak annyi a baja, hogy Harry beleszólt a könyvébe, a mediátor egy gyökér az anyósa dettó. Ha minden így marad hamarosan se meló, se lóvé, se lakhatás, se gyerekek. Alison kérdi, ő mégis hogyan segíthetne, mire a férfi rákérdez: mi a helyzet a házával, szándékában áll eladni? Hát nem. Ettől sem lesz jobb a hangulat, főleg mikor Noah észreveszi, hogy a kézirata számára ismeretlen okból az asztalról a fiókba vándorolt.

A feszkót oldandó hősnőnk elújságolja, hogy szerzett melót, ám ettől Noah még idegesebb lesz: ők itt Robert és Yvonne vendégei, nem feltétlenül elegáns pénzt elfogadni tőlük. Ezzel kirohan a teraszra. Kábé egy perc múlva visszatér, hogy elnézést kérjen, és azon melegében, még a konyhaasztalon megdugja az asszonyt. Problem solved. Ezután mintha mi sem történt volna, megvacsoráznak a teraszon.

A jelenben hősnőnk gyermekét kocsiban tolva érkezik meg a bíróságra, ahol a tárgyalóterem előtt még látja, hogy Helen és Jon Gottlief – az ügyvéd – váltanak pár szót, aztán a nő bemegy a terembe. Alison rohadtul nem örül az ügyvédnek, személyesen nem ismeri ugyan, de a nevét már hallotta, és nem érti a férje miért hívta. Nem ő, hanem Helen, helyesbít az ügyvéd, és ő is fizet. Alison felháborodik, de az ügyvéd flegmán visszacsapja: biztos vagyok benne, hogy minden úgy alakul, ahogy kell. Aham.

Part Four: Cole
Alison elhagyott férje a taxijában indítja a napot – eddig nem is tudtuk, hogy Montauk mellett kis repülőtér is üzemel. Itt várja következő utasát, aki pillanatokon belül beül mögé, és aki nem más, mint Bruce Butler, lyuksógora apósa. Kicsi a világ, na. Az öreg persze nem ismeri meg őt, és lazán csevegést kezdeményez. Először a környéket dicséri, aztán a kapcsolatokról mélázik. Elmondja, hogy a veje nemrég hagyta el a lányát, amin elgondolkodott, és rájött, ha másnak kijár a boldogság neki miért ne? Így megkereste a neten a lányt, akiért régen odavolt, épp most töltöttek együtt egy boldog hétvégét Barcelonában, ennek örömére pedig elhagyja a feleségét. Cole csak annyit kérdez, hogy mi lett a vejével, mire az öreg benyögi, hogy tkp. sajnálja, lévén ők pénzelték a házasságot, így viszont nem marad semmije.

A beszélgetésnek ezen a pontján megérkeznek a házhoz, az öreg elbúcsúzik a sofőr pedig gázt ad. Egy pillanat alatt kisgyerek ugrik a kocsi mögé, alig tud a fékre ugrani nehogy tolatás közben elgázolja. Infarktus szélén támolyog ki a kocsiból, és kér sűrűn elnézést a kiscsákó bébisintérétől, de a nő nem izgul különösebben, szerinte nehéz lett volna ennél szerencsésebben megoldani a helyzetet.

Az eset után némileg lelombozva tér be a taxiállomásra, ahol testvére, Caleb ül a pultnál. A férfi a hátsó szobába battyog (régen itt rejtegették a kábítószert, ugye), beteszi a páncélba amit keresett, majd kéri a következő címet öccsétől. Szó nem lehet róla – így a tesó – 24 órája talpon vagy, aludjál egyet, aztán folytathatod a munkát. Cole kissé berág, de nincs kecmec, így magához szólít egy sört és haza indul.

Útban a kocsija felé összetalálkozik Scottyval, akinek láttán nem ugrik ki a bőréből örömében. Tesója egyből felelősségre vonja, miszerint rég nem járt feléjük, anyját se kereste, pedig elég szarul élnek. Nem mondhatnám, hogy különösebben érdekelné. Scotty rákérdez, hogy Alison mégis mikor adja el a házat, mert még házasok (igen?), így a fele lóvé a férjét illetné. Ami nagyon kellene most, hogy Mary-Kate állapotos, de közben ő és Hal anyja kihúzható kanapéján csöveznek. Cole nem óhajt más szarával foglalkozni, épp elég a sajátja, így szó nélkül faképnél hagyja öccsét.

A házhoz hajt, ahol Jane épp a felesége cuccait pakolja össze. Cole nem kicsit morcos, főleg, hogy a lány nem akarja megadni Alison mostani címét, ragaszkodik hozzá, hogy majd ő elküldi neki a dolgait. A férfi rámorran: miután épp magánlak-sértést követsz el, add meg szépen a címét, és húzz el, míg jó kedvemben vagyok, majd én elintézem a holmit. Jane nem vitatkozik, átad egy fecnit aztán elsomfordál. A teljesen kimerült Cole ezután átbattyog a ház udvarán álló lakókocsiba – ezek szerint itt lakik, nem az egykori közös lakban.

Elaludni azonban képtelen, ezért némi mélázás után újra volán mögé ül, és irány az egyik helyi szórakozóhely. Na nem bulizni jött, hanem dolgozni; pillanatok alatt akad is fuvarja egy műanyag szőke személyében, aki egyik klubból a másikba óhajt szédülni. Sofőrünk már iszonyúan fáradt, de azért meglehetősen jól viseli, hogy a nő a hátsó ülésről először fel akarja szedni (még a névjegykártyáját is átadja), aztán meg kidobja a taccsot – kis híján az autóban.

Nem sokkal később immár egyedül tekeri a kormányt, mikoris a fáradtság győz: bealszik a volán mögött, áthajt a szemközti sávba, mire az onnan érkező autós veszett dudálásba kezd. Ez a szerencséje, még időben felébred, hogy félrerántsa a kormányt, lehajt az út mellé, de nem azért, hogy kialudja magát, hanem azért, hogy felszívjon némi anyagot az arcába. Anyám borogass! Fel is pörög rendesen, ezért hazamegy, összepakolja a felesége cuccait és útnak indul így az éjszaka közepén, hogy elvigye neki.

Reggelre a városba ér, ugyanabba a kajáldába ül be, ahova az előző etapban exe is. Kéri a pincérnőt, hogy had üldögéljen az ablaknál egy kicsit – közben pedig kiszúrja, hogy az utca túloldalán Noah üget a dolgára. Több sem kell, fogja az ujjait, és mint egy óvódás, pisztolyt formálva a férfi felé tartja – persze senki nem látja, de ez neki nyilván valamiféle morbid örömet okoz.

Ezután a tóparti házhoz hajt, amit üresen talál, ám pillanatokkal később belép Alison is. Leülnek beszélgetni egy pohár tea/kávé/akármi mellé, méghozzá teljesen kulturáltan; az ő visszaemlékezéseiben egyáltalán nincs morgás közöttük, nem úgy, mint felesége verziójában (hogy a ruhák szokásos égbe kiáltó különbözőségét már meg se említsem). A nő elmondja, hogy aggódott érte, aztán megköszöni, hogy elhozta a cuccait. A férfi hárít – amúgyis erre felé volt dolga. Mégis mi? Hát, megnézett egy lovat. Nem úgy volt, hogy a ranch elúszott, kérdi döbbenten Alison, mire a férfi nem tud mit válaszolni. Na ja. A nő ezután végigkérdezi az összes Lockhart családtagot, ki hogy van, majd a férje állapítja meg, hogy neje jól viseli magát ebben az új környezetben. A kínos beszélgetésnek az asszony vet véget: felugrik és gyorsan összeüt némi kaját. Közben eszébe jut egy régi emlék a házasságukból, és felemlíti azzal, hogy milyen szép nap volt...

Később Cole átadja a holmiját, és búcsúzóul még megkérdezi, hazatér-e valaha. „Nem” a válasz, amire a férfi is számított, csak hallani akarta – gondolom, hogy kínozza még egy kicsit magát, vagy talán mindkettejüket. Hátat fordít, és elkullog, de a nő utána szalad, és átöleli még egy percre. Megköszöni, hogy eljött, és megígérteti vele, hogy nem lép le a színről. Oké. Valamivel később egy forgalmas út mentén látjuk őt viszont – félreállt a taxival, és végre alaposan kiszunyálja magát.

A jelenben Cole is megérkezik a bíróságra, aminek folyosóján épp Alison nyugtatja a nyűgösen gőgicsélő gyermekét. A két egykori házastárs találkozik, így tudjuk meg a bemutatásból, hogy a gyermek kislány és a Joanie nevet viseli. Alison részvétet nyilvánít Scotty miatt, aztán szólítják őt, mert ismertetik a vádat. Egymás után lépnek be a terembe. A vád Noah ellen baleset okozás és cserbenhagyás, sorolja a bíró, aztán megállapítja az óvadékot fél millerben, és az ijedt szemű rabot már vezetik is el. Cole mérhetetlen utálattal és megelégedettséggel bámul utána, volt feleségét azonban olyan furcsa (elgondolkodó?, szánakozó?, bűnbánó?) arccal nézi, amit nem igazán tudok hová tenni.