Jesse öltönyben, oldalra nyalt hajjal és egy fullosan összeállított önéletrajzzal jelentkezik a helyi takarékfiók egyik pozíciójára: nagyon igyekszik imponálni, így szóban azt is megjegyzi, hogy rendelkezik sales-es tapasztalattal, és komolyan úgy érzi, jó munkaerő lehetne a cégnél. Az interjúztató férfi akarva akaratlanul is megjegyzi, hogy valami félreértésről lehet szó, mivel a sale-szes alkalmazottaknak legalább két év munkatapasztalat, és minimum egy főiskolai diploma az alapkövetelmény, ők pedig most inkább valaki olyat keresnek, aki a reklámszakmában van otthon. Ekkor a férfi elhúzza a szalagfüggönyt, majd a kinti, angyalszárnyakkal díszíetett egydolláros jelmezbe öltözött srác felé mutat. Jesse persze dühösen hagyja el az irodát, menet közben még a nyakkendőt is kitépi a nyakából, mikor hirtelen utána rohan a papírpénznek öltözött srác, akiről kiderül, hogy az egyik régi haverja, Badger az. Gyorsan félrevonulnak egy sikátorba szívni, ahol a srác bevallja, hogy mivel próbaidőn van, kénytelen ilyen szar melókat is elvállalni, de ez legalább felér egy edzéssel is, olyan nehéz ebben a maskarában mászkálni. Badger arról érdeklődik, tudna-e Jesse szerezni egy kis kristályt, olyasmit, mint a múltkori, Pinkman viszont lerázza azzal, hogy már kiszállt a bizniszből és komolyan gondolkodik rajta, hogy végleg visszavonuljon. Volt ugyanis egy partnere, de már nem főznek együtt, de jobb is, mivel úgyis ő, Jesse végezte a munka nagy részét. Badger persze teljesen kiakad a híren, és gyorsan felajánlja a srácnak, hogy kezdjenek bizniszbe együtt: Jesse rutinos a főzésben, neki elég nagy kapcsolathálója van, ezzel mindketten csak nyerhetnek. Pinkman viszont lelombozva ül vissza a kocsiba, miután elnézi, Badger hogy csinál magából komplett hülyét az idióta táblamozdulataival, majd kezébe veszi az újságot és átnézi a többi aktuális hirdetést. Ahogy az idegesítő, “Spórolj egy kis pénzt” szlogent hallgatja, egyszer csak elszakad nála a cérna: eldobja az újságot, kipattan a kocsiból és a haverja felé indul. Pénzt kell csinálniuk.

Skyler és Walter egy régi ismerősük születésnapi bulijára hivatalosak, ahol a meghívottak kilencven százaléka bézs szettben érkezett, így Skyler pont úgy fest, mintha egy harminc éves, ódivatú estélyiben libbent volna be a partira. Walter hiába bíztatja, hogy nagyon csinos, a nő a lelke mélyén érzi, hogy baromira nem ide való, majd letudja az egészet annyival, hogy amúgy is ez az egyetlen puccos ruha, amibe belefér. Közben Walter teljesen kiakad, mikor meglátja a medence mellé helyezett ajándék-szigetet: a meghívón egyértelműen az állt, hogy nem kell ajándékot hozni, az ő pici, olcsó papírba csomagolt aprósága pedig kifejezetten kínosan mutat a méretes dobozok mellett. Hirtelen megpillantják az ünnepeltet, Elliottot, akihez hamarosan partnere, Gretchen is csatlakozik: mindketten gratulálnak a közel tíz hét múlva érkező babához, Walter pedig, hogy oldja a feszültséget, gyorsan a pár cégére tereli a szót és a munkájukat méltatja.

Walter bemegy szétnézni a luxuspalotának bőven nevezhető kéglibe, és kis híján leesik az álla, mikor meglátja, hogy Gretchennek és Elliottnak még saját könyvtára is van. A falat pedig mi más díszítené, mint az Elliottról készült cikkek és címlapfotók: íme az amerikai, aki új fordulatot hozott a molekuláris kutatásokban. Walterre ekkor hirtelen rátör egy kisebb köhögőroham, amiből sikerül gyorsan összeszednie magát, így visszatér a kertbe és körülnéz a partin: Skyler épp Eliottal beszélget, ám mielőtt csatlakozhatna hozzájuk, leszólítja egy régi csoporttársa. A többi ismeretlen férfinak persze azonnal elkezd ősrégi sztorikat mesélni, hogy már akkor is Walter volt a legjobb mindenki közül, mire Walt elmeséli, hogy gyakorlatilag ő találta ki, hogy Elliott cégét Gray Matter Technologies-nak hívják, így a hallgatóság egyből azt feltételezi, hogy Eliottal együtt irányítja a céget. Walter ex-csoporttársa viszont gyorsan tisztázza, hogy nem, Elliott és a felesége, Gretchen vezetik a céget, Walter pedig elmondja, hogy ő inkább a tanítást választotta. Persze ebből is rosszul jön ki, mivel az egyik férfi kérdése rögtön az, hogy melyik egyetemen kutat, Walter válaszul pedig erősen belekortyol az italába.

Az ajándékbontogtás még rosszabbra sikerül, mint amire Walter számított: Eliott és Gretchent olyan extravagáns ajándékokkal halmozták el, mint egy méregdrága Fender Stratocaster gitár, egyenesen Eric Claptontól, ami után persze rögtön Walter csomagja következik: a férfi szégyenkezve hajtja le a fejét, arra viszont nem is számít, hogy  Eliott sokkal jobban örül az ő ajándékának, mint a vagyont érő, Clapton által dedikált Fendernek. Walter egy kínai levest hozott neki, amin kábé tíz hónapig, a szakdogájuk megírásáig éltek. Eliott elmondja, hogy meggyőződése, hogy a kínai tésztaleves nélkül nem sikerült volna ilyen sikeresen a kutatásuk, és meghatódva köszöni meg az ajándékot. Walter csak annyit válaszol, hogy őszintén szólva mást nem is adhatott volna az embernek, akinek megvan mindene.

A bontogatás után nem sokkal Walter és Elliott nosztalgiázni kezdenek egy kövér, csokistej illatú srácról, meg a professzorról, aki utálta Robert Wilhelm Bunsent, és mindig arról magyarázott, hogy igazából nem ő fejleszette ki a Bunzen égőt. Elliott a jó emlékekre visszagondolva bevallja, mennyire hiányzik ez az időszak az életéből, és jó lenne, ha Walter és ő újra együtt dolgoznának. Walter tökéletesen beillene a Gray Matterbe: rengeteg tapasztalata van és zseniális kémikus, és különben is, jól jönne a cégnek egy olyan ember, aki képes újításokban gondolkodni. Walter zavarában nem is tudja, mit reagáljon: bevallja, hogy nem valami nagy élmény minden egyes nap a diákok fejébe tuszkolni a periódusos rendszert, majd hirtelen leolvad a mosoly az arácról és hozzáteszi, hogy vannak bizonyos személyes problémái, ami miatt nem fogadhatja el az ajánlatot. Elliott erre egyből rávágja, hogy biztosan ki tudnak valamit találni, és különben is, az ő cégüknek van a legjobb egészségügyi biztosítása, mire Walternek leesik, hogy valami trükközés van a dologban: Skyler elmondta Eliottnak, hogy beteg, ezért most szánalomból munkát ajánl neki. Ennél megalázóbb már nem is lehetne.

Távozáskor Skyler igyekszik úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és folyamatosan a menüsort dicséri: vagy harminc falatkát megevett, és a tengeri gyümölcs választék se volt semmi, ám mikor észreveszi, hogy Walt majd felrobban dühében, rákérdez, mi a baj. Férje számon kéri, elmondta-e Elliottnak, hogy beteg, mire Skyler nagy nehezen bevallja, hogy igen, de nem volt választása, mivel a férfi amúgy is érezte, hogy valami gáz van, neki meg nincs valami jó pókerarca, ha a rák-témáról van szó. Walter erre elmondja, hogy Elliott munkát ajánlott neki, érezhetően csak szánalomból, így mikor elutasította még volt képe felajánlani, hogy kifizeti a kezelését. Skyler azzal védekezik, hogy egyáltalán nem állt szándékában manipulálni Elliottot, hogy kifizesse a több tízezer dolláros orvosi kezelést, de ha már így felajánlotta magától, akkor talán nem kellene nemet mondani, különben is nagy segítség lenne. Walter viszont elmondja, hogy elutasította ezt az alternatívát is: nem hajlandó Elliott adományát elfogadni, és nem is fogja.

Másnap reggel szokátlanul szótlanul fogyasztja a reggelit a White család: Walter Jr. nem tudja nem észrevenni, hogy a szülei milyen kimérten, szinte villámokat szórva néznek egymásra, majd miután megette a reggelit közli, hogy ma inkább busszal menne iskolába az apja helyett. Eközben Jesse-hez megérkezik a haverja, Badger, hogy megbeszéljék a társulás feltételeit: a csomagtartóból elővesz egy látszólag rendesen megpakolt edzőtáskát, majd bepakolja a cuccokat a lakóbuszba, a figyelmét viszont nem tudja elkerülni a teljesen szétlőtt ajtó. Jesse azzal a baromi szar dumával igyekszik kidumálni, hogy a lyukakat szándékosan csinálta a szellőzés miatt, a haverja pedig van elég hülye hozzá, hogy be is vegye a sztorit. Pinkman persze hamar rájön, hogy ő pont olyan zseninek tűnhet Badger szemében, mint amilyen neki Walter: a srác azt se tudja, melyik üvegben mit kell főzni, így Jesse a kemény kéthetes rutinjával világosítja fel, mi mire való. Ezek után rátérnek a lényegre: Jesse megkérdezi, mit tudott szerezni a haverja a főzéshez, mire Badger nagy büszkén kipakol vagy húsz doboz megfázás elleni tablettát, a tetejébe pedig elővesz egy nyílpuskát is, ha közben esetleg vadászatra kerülne a sor.

A főzés persze messze nem olyan profin alakul, mint Walterrel: Jesse széttöri a megfázás elleni tablettákat, miközben Badger egyik kezével aprít, a másikkal a csipszet zabálja. Jesse igyekszik magabiztosan hozzáállni az egészhez: lehet, hogy Walter a zseni, a receptet viszont már ő is tudja, ezúttal pedig senki sem állíthatja meg. Most ő a góré. Ez egyébként már csak abból is látszik, hogy gyakorlatilag az egész főzést ő tolja végig, Badger pedig csak kólát szlopál és pornóújságot lapozgat.

Walter Jr. épp a haverjaival próbál sört venni, de mivel mind kiskorúak, kénytelenek megkérni egy 21 év felettit. Pont kapóra jön egy csávó, akihez persze ki mást küldenének oda könyörögni, mint a járóbotos Walter Jr.-t, aki megpróbálja beadni azt az egyértelműen kamu dumát, hogy véletlen mindhárman otthon felejtették a személyijüket, és csak egy six packet szeretnének venni. A kifigyelt férfi persze kikéri magának, hogy ilyen illegális dologba keveredjen, mire Walter Jr. rászól, hogy egyáltalán nem olyan nagy ügy az egész. A férfi erre előveszi a jelvényét, mire a két másik srác egyből futásnak ered.

Nem sokkal később megérkezik Hank, így a rendőr elengedi Walter Jr.-t, ám mikor a srác magyarázkodni kezd a kocsiban, Hank elmondja, hogy nem azzal van a baj, hogy sört akart venni, hanem, hogy bajban nem az apját, hanem őt hívta. Vajon mit szól majd Walter, ha megtudja, hogy ilyen krízishelyzetben a saját fia inkább a nagybátyjának szólt, mint a saját apjának? Hazaérve Skyler Marie-val kiegészülve ül a nappaliban, Walter Jr.-t pedig gyakorlatilag szó nélkül beparancsolja a szobájába lefeküdni. Hank egyből arról érdeklődik, mégis hol van Walt, mire Skyler elmondja, hogy reggel óta nem hallott felőle, úgyhogy fogalma sincs. Hank ezek után felveti, mi lenne, ha inkább nem szólnának erről a sör mizériáról Walternek: van elég baja, ne idegesítse magát feleslegesen, és különben sem akkora katasztrófa: Walter Jr. egyszerűen nem találja a helyét, mióta megtudta, hogy az apja tüdőrákos, ezt bizonyítja anno a füvezés, most meg a sörözés is. Skyler a füvezésre persze egyből felkapja a fejét, Marie pedig benyögi, hogy ne falazzon a fiúnak, néhány hete festés közben elég burkolt célzást tett az egészre. Skyler viszont elmondja, hogy nem Walter Jr., hanem az idősebbik Walter füvezik: beismerte, sőt, állítólag még tetszett is neki. Hank erre röhögőgörcsöt kap, hogy pont Walter, a mintaférj, a precíz kémikus áll neki tépni, mire Skyler azzal próbálja védeni, hogy férje mostanában nem önmaga. Mert végülis ki más utasítaná el az orvosi kezelést is, pláne, ha valaki felajánlja, hogy ki is fizeti. Skyler hirtelen jött ötlettől vezérelve kitalálja, hogy az lenne a legjobb, ha csinálnának egy szembesítés-féle családi beszélgetést, ahol mindenki elmondhatná a véleményét, hátha sikerül meggyőzni Walter a kezelésről.

Másnap reggelre kiderül, hogy Jesse főztje közel sem sikerült olyan tisztára, mint Waltére: Badger persze el van ájulva az eredménytől, és fejben már el is költötte a bezsebelt pénzt, Jesse viszont csalódottan nézi a homályos kristálydarabokat. Teljesen átlátszóra, kristálytisztára kellett volna sikerülnie, Badger pedig hiába győzködi, hogy ez is bőven jó lesz, Jesse nem elégedett, így fogja, és kiönti a földre az egészet. Haverja persze kiakad, ő ugyanis szívott volna belőle, mire Jesse rászól, hogy ez nem neki készült, hanem a vevőiknek, ők pedig már hozzászoktak egy bizonyos minőséghez, nem szúrhatják ki a szemüket ezzel a szarral. Új adagot kell főzni, amíg olyan tökéletesre nem sikerül, mint legutóbb. Badger azért persze összeszed néhány kristályt a földről, gondosan lefújja róluk a port és zsebre vágja. Jól lesz az még később is.

Walter másnap mit sem sejtve ér haza a munkából, miközben otthon a Skyler által kitalált szembesítő csapat várja. A beszélgetés előtt Hank felnyitja a fóliát a hidegtálról és gyorsan bekap pár sajtfalatkát, majd tesz párat a tenyerébe is, hogy ne unatkozzon. Eközben Jesse második adag főztje sem sikerül sokkal jobban: a kristályok ugyanolyan homályosak, mint az előző adagnál, ám mikor már épp indulna kiönteni a tartalmat, Badger ráveti magát. A srác kiakad, amiért elpazaroltak egy halom gyógyszert, amiért több órát kellett abban a szar jelmezben parádéznia, majd  mikor Jesse épp elküldené a picsába, Badger felkapja és megpörgeti a buszban. Jesse erre megfog valamilyen vegyszert és a srác szemébe önti, így Badger ártalmatlanná válik pár pillanatra, Pinkmannek pedig elég ideje van arra, hogy kilökje a buszból és magára zárja az ajtót. Jesse barátjával mit sem törődve gyújtást ad, miközben Badger pedig gyorsan a földön heverő nyílpuskáért rohan. Mire összeszereli a fegyvert, pont elindul a lakóbusz is, így csak a hátulját tudja eltalálni, Jesse pedig otthagyja szépen a sivatag közepén.

Skyler kezdi a beszélgetést: elmondja, hogy Walter nem csak magával, hanem az egész családdal szúr ki, ha nem vállalja be a kezelést, pláne, ha Elliotték felajánlották, hogy kifizetik. Mikor Walter épp félbeszakítaná a feleségét, Skyler emlékezteti, hogy most nála van a beszélő párna, úgyhogy végig kell hallgatnia. A nő elmondja, hogy akármennyire is zavarja Waltert, hogy más fizetné ki a kezelést, egyszerűen el kell fogadnia, és nem kell szégyellnie vagy rosszul éreznie magát. Nincs azzal semmi baj, ha elfogadja mások segítségét, pláne ilyen nehéz időben. Szükség van a gyógykezelésre, és semmi sem állíthatja meg, hogy megkaphassa, csak saját maga. Skyler erre Hank felé nyújtja a beszélő párnát, a férfi pedig teli szájjal kezd neki az érvelésnek: elmondja, hogy ő igenis törődik Walt iránt, és akármennyire is szar ez a rák dolog, még szerencséje lehet, nem szabad feladni. Érti ő, hogy zavarja a büszkeségét, meg minden, de Skylernek teljesen igaza van abban, hogy el kéne fogadnia a pénzt és végigcsinálni az orvos által javasolt kúrát. Ezek után Walter Jr.-ra kerül a sor, aki csak annyit mond, hogy ez az egész összeülés egy faszság, és iszonyatosan mérges az apjára, amiért ilyen  gyáván viselkedik és már most feladja az életét. Ő mit szóljon? Egész életében botra van és lesz szüksége, nem tud rendesen járni, sőt, soha nem is fog, az apja meg be van szarva egy kis kemoterápiától? Walter sírva hallgatja a fiát, akitől Marie veszi át a szót, és mindenki meglepetésére annyit mond, hogy szerinte Walter azt csinál, amit akar. Ha nem akar kemót, ne menjen el rá, ők könnyen beszélnek, hogy mit kéne tennie, de nem ők rákosak, hanem Walter, így nincs joguk meghozni helyette egy ilyen fontos döntést. Skyler persze teljesen kiakad: úgy érzi, testvére elárulta, Marie viszont elmondja, hogy ő sem így tervezte, de egyszerűen szörnyű, hogy úgy beszélnek Walter jövőjéről, hogy a férfinak abba semmi beleszólása nincs. Ő nap mint nap látja az embereket a kórházban, a legtöbbjük pedig teljesen boldogtalan és nyomorúságos. És igenis vannak olyanok, akik az utolsó heteiket, hónapjaikat nem orvosokkal akarják tölteni. Hank igazat ad a feleségének: ha Walt férfiként akar meghalni, hát haljon meg férfiként, mire Skyler sírva felüvölt, hogy ő viszont egyáltalán nem akarja, hogy a férje meghaljon, úgyhogy ha ők inkább erre bátorítanák,elhúzhatnak a picsába. Marie hiába kezdi magát védeni, hogy ő csak őszinte akart lenni, Skyler rárivall, hogy itt a férje élete a tét, nem most kellene őszintesdit játszani, majd olyan hangosan kezdenek veszekedni, hogy végül Walternek kell megtörnie egy hangos füttyszóval.

Walter ezek után feláll, elveszi Marie-től a párnát és beszélni kezd: elmondja, hogy jobb családot nem is kívánhatna magának, még ebben a nehéz időben sem, de amire most szüksége van az nem más, mint egy döntés. Egy döntés, ami csak az övé. Sokszor ugyanis úgy érzi, mintha az egész életét mások írták volna. De most ez az utolsó fejezet, a rák, ez az egyetlen és egyben utolsó esély arra, hogy egyedül ő maga hozzon döntést. Skyler erre szembesíti, hogy ha nem tudná, van egy fia, és egy nemsokára megszületendő kislánya, vagy őt talán nem szeretné látni felnőni? Walter a statisztikákra hivatkozik: Skyler is látta, mik az arányok. Egy, maximum két év a túlélés: de mi a jó ebben a túlélésben, ha túl beteg ahhoz, hogy dolgozhasson? Hogy élvezzen egy tál finom ételt? Hogy szeretkezzen? Walt elmondja, hogy a saját házában, a saját ágyában szeretné tölteni az utolsó heteit, hónapjait, és nem akar naponta harminc-negyven tablettát lenyelni, elveszíteni a haját, és fetrengeni egész nap az ágyban, mert ahhoz már nincs elég ereje, hogy felkeljen. Ha a kezelést választja, már akkor is halott lesz, mikor még dobog a szíve: egy mesterségesen életben tartott, időhúzó valamivé válik. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy mindenki így emlékezne rá. Ezt pedig nem hagyhatja: ezért utasítja el a kezelést.

Másnap reggel Walter fél nyolckor ébred, Skylert pedig már nem találja maga mellett: a párnájára fekszik és belélegzi a nő illatát, az éjjeli szekrényen pedig megnézi a könyveket, amiket olvas. Hogyan küzdjön a rák ellen, Így nevelje fel a gyerekét.. a könyvcímek gondolkodtatóba ejtik Waltert, mennyire törődik és küzd érte a felesége. A konyhában találja Skylert, épp a serpenyőt súrol, majd hátulról átöleli és a fülébe súgja, hogy meggondolta magát. Bevállalja a kezelést.

Skyler és Walter Jr. is elkísérik az első alkalomra, a nő pedig még arról kérdezősködik, jelzett-e már Elliott, mikor fogja küldeni az első csekket. Walter megnyugtatja, hogy majd ő mindent elintéz, mire ki is jön az egyik ápolónő és behívja. A férfi igyekszik optimista maradni még az ilyen feszült helyzetekben is: félmeztelenre vetkőzik, ráfektetik egy ágyra, majd miután betakarják valamilyen celofánszerű takaróval, megkezdik a kezelést.

Walter épp leparkol a kocsival, mikor hirtelen megcsörren a telefonja: műmájer jókedvűséget tettetve veszi fel a kagylót Elliottnak, a vonal túlsó végén meglepetésére viszont Gretchen szólal meg, aki előtt nem tudja megjátszani magát. A nő elmondja, mennyire sajnálja a betegségét, és fogalma sincs, mit mondhatna, azt leszámítva, hogy rá bármiben számíthat. Sőt, Elliottra és rá is. El kell fogadnia, hogy kifizessék a kezelését: ez a pénz Walteré is, nélküle soha nem lehettek volna ilyen sikeresek. Sőt, gyakorlatilag még a cég nevének a fele is az övé. Mikor Walter nem válaszol, Gretchen rákérdez arra a fájó dologra, amiért a férfi olyan távolságtartó vele szemben: a nő megkéri, mondja el, ha az egésznek a hátterében az áll, ami régen kettejük közt volt. Walter hosszú szünet után szólal csak meg: elmondja, mennyire hálás az ajánlatért, de nincs rá szükség, mert a biztosító végül mégis csak fedezi, így nincs miért aggódni. Megdicséri a fantasztikus partit, megköszöni a hívást és leteszi a telefont. Kiszáll az autóból és Jesse háza felé indul.

A fiú épp a garázsban rejti el a lakóbuszból kicipelt, főzéshez szükséges üvegeket, mikor véletlen meglátja, hogy Walter áll a kert közepén. Azonnal kiront és rárivall a férfira, hogy mégis mi a fenét keres itt, mire Walter csak annyit kérdez, van-e kedve főzni. Jessenek válaszolnia sem kell, hogy egyűrtelmű legyen a válasz: nagyobb szükségük van egymásra, mint valaha.