Robert Hofer, a szeretnivaló lúzer éppen a müncheni 9-es villamoson utazik, amikor – kinézve a hátsó ablakon – régi ismerőst lát kiszállni elegáns autójából a helyi Four Seasons szálloda előtt. A valamivel idősebb Goldingerrel együtt kerültek amerikai hadifogságba a II. világháború végén, s Hofer annyira megörül a bajtárs váratlan viszontlátásának, hogy azonnal ugrik is le a villamosról. Sietve el tudja még kapni a sofőrt, aki felvilágosítja, hogy Goldinger valójában Paddenberg igazgató úr immár, ami nagyon meglepi Hofert. A férfi némileg lesújtva sétál be a hotelbe, s megpróbál régi ismerőse közelébe férkőzni.

Egy boy segítségével telefonhoz hívatja a fogadásról Paddenberget, aki láthatóan nem örül, hogy 1946, a Bad Aibling-i fogolytábor után újra találkozhat egykori bajtársával. Próbál tagadni, de gyorsan rájön, hogy ez felesleges, így rögtön arról kezdi faggatni Hofert, hogy kinek említette vele kapcsolatban a Goldinger nevet, s hogy beszélt-e már bárkinek véletlen találkozásukról. Megállapodnak, hogy Paddenberg hozza a kocsiját, s az operánál várja majd Hofert, hogy elmenjenek egy kicsit beszélgetni. Paddenberg arcán látjuk, mi a valódi célja, de nem számol vele, hogy kifelé menet volt bajtársa felhívja még telefonon a feleségét, s beszámol neki a nagy találkozásról. Nem maradnak tehát egyedül a titkukkal…

Hofer nem érti, miért fontosabb ő Paddenbergnek, mint a gazdasági miniszter miatta éppen ott hagyott fogadása, de nekünk már van némi sejtésünk róla. Az igazgató úr nyilván nagyon nem szeretné, ha megismernék goldingeri mivoltában is, így gyorsan le akarja zárni ezt a számára felette kínos ügyet. Útközben az autóban kifaggatja volt bajtársát, akiről kiderül, hogy régimódi parasztszekrények tiroli stílusú népi festéséből él, láthatóan nem túl nagy lábon. Hofer rengeteget dohányzik, szinte egyikről gyújt a másikra, mégis fogadni mernénk már rá, hogy nem a tüdőrák fogja elvinni. Paddenberg szerint anno a hadifogolytáborban egy Goldinger nevű halott katonakönyvével igazolta magát, de valójában már akkor is Paddenberg volt az igazi neve. A lágerben azonban leütött egy amerikait, aki utóbb meg is halt, így a közben megszökött Goldingert gyilkosság miatt keresték sokáig, de ő Dél-Amerikában húzta meg magát néhány évre.

A kutyaszorítóba került Paddenberg névleg egy fogadóba invitálja régi-új cimboráját, de a terve valójában egészen más. Egy kis bekötőútra kanyarodik autójával, s gyorsan a lényegre tér: megkérdezi Hofert, mennyit kér a hallgatásért, s múltjuk elfeledéséért. Ha kitudódna a Goldingerként megélt múltja, tönkre menne a láthatóan jó minőségű élete. Hofer szinte nem is érti a kérdést, hiszen tényleg esze ágában sem lenne feladni egykori barátját, Paddenberg azonban nem akar semmit sem a véletlenre bízni. Az erdőt átszelő kietlen, havas úton megállítja autóját, s úgy tesz, mintha eltévedt volna. Megkéri Hofert, hogy szálljon ki, s keressen a közelben egy útbaigazító táblát, majd a kocsiból kihajolva egyetlen lövéssel leteríti szegény párát, s otthagyja a holttestet az erdő közepén. Szemtanú közel-távolban sem volt, a találkozásuk óta nagyjából folyamatosan szemmel tartotta áldozatát, így Paddenberg joggal remélheti, hogy tökéletes munkát végzett. A telefonon értesített feleségről persze mit sem tud…

Irene Hofert legközelebb már a most nagyon gyorsan színre lépő Derrickék keresik fel, hogy közöljék vele a szomorú halálhírt. Hat óra is eltelt, mire valaki felfedezte a szíven lőtt hullát, s a főfelügyelő kénytelen elismerni, hogy a tettes kilétét illetően teljesen a sötétben tapogatóznak. Befut az áldozat idős édesanyja is, és Derricket megdöbbenti, Irene milyen fagyos hidegséggel közli anyósával fia halálhírét. Az öreglány persze teljesen összetörik, s váltig bizonygatja a főfelügyelőnek, hogy a menye ölte meg a fiát, mivel Irene valójában gyűlölte a rengeteg baráttal bíró, igazi művészlélekként azonban nem eléggé életrevaló Hofert.

Oswald Paddenberg késő este látszólag teljes lelki nyugalomban élvezi méretes fülhallgatóján keresztül a komolyzenét, amikor a felesége telefonhoz hívja. Nem lepődünk meg túlságosan, hogy Irene Hofer van a vonal végén, Paddenberg persze már jobban megdöbben, amikor kiderül: mégiscsak tud valaki a kora délutáni nagy találkozásról. Irene ugyanis csak annyit kérdez a telefonban, hogy „Goldinger úrral beszélek?”, majd leteszi a kagylót, teljes kétségbeesésbe taszítva ezzel az igazgató urat.

Újra betekinthetünk Derrick otthonába, ahol Harryval békésen poharazgatva tárgyalják, mennyire nem rázta meg Irene Hofert a férje hirtelen, erőszakos halála. Derricknek hallhatóan nincs jó véleménye az anyósok halmazáról, így nem ad Hofer asszony véleményére Irene bűnösségével kapcsolatban. Derrick szerint az asszony minden további nélkül elhagyhatta volna a férjét, ha azt akarja, semmi oka nem lett volna ezért végezni vele. Indíték híján így másfelé kell keresgélniük.

Irene közben folytatja a macska-egér játékot Paddenberggel, legközelebb már a hivatalában keresi telefonon. Az asszony immár beszédesebb kedvében van, mint előző este, így a jó Oswald számára világossá válik, hogy elég sokat tud a férjével történt véletlen találkozásukról. Személyesen óhajt találkozni Paddenberggel, amire alig fél óra múlva már sor is kerül egy vendéglőben, ahol az asszony elmondja, hogy rengetegszer volt alkalma végighallgatni néhai férjétől Goldinger történetét. Szinte teljes pontossággal leírja az előző nap históriáját, s közli is a férfival, hogy tudja: ő ölte meg a férjét. Mielőtt azonban elkezdene gondolkodni egy újabb gyilkosságon, teljesen feleslegesen tenné, mert az egész sztorit leírta, s halála esetén ez nyilvánosságra is kerülne. Irene egyelőre még nem tudja, mit kezdjen az információival, de jelentkezni fog, amint kitalálta.

Közben a rendőrök Hofer munkahelyén érdeklődnek az áldozat után, itt tudják meg az egyik kollégától, hogy Hofer szerint a felesége 15 évnyi házasság után el akart válni tőle. Irene a vendéglőből arra ér haza, hogy nem találja a lakáskulcsát: Paddenberg egy óvatlan pillanatban ugyanis kiemelte azt a kézitáskájából. Az ajtót már a férfi nyitja ki neki, aki előtte gondosan átkutatta a lakást az említett kéziratot keresve. Jobb állást ajánl fel a jelenleginél a nőnek, mintegy megfizetve a későbbi hallgatását. Ennek ellenére akár gond nélkül meg is fojtaná, ha nem éppen abban a pillanatban csöngetne be Derrick. Gyorsan előadják a főfelügyelőnek az állásajánlatos mesét, de azért Derrick sem most jött le a falvédőről, hogy majd nyilván a főnök személyesen megy el a kis titkárnő lakására, hogy új állást ajánljon fel neki… Mindenesetre Paddenberg képbe kerül a rendőrség számára is, s ez már komoly előrelépés.

Derrick és az általa most Haraldnak nevezett Harry utánajárt az iparmágnás Paddenbergnek, s irodájukban heveny szendvicses csámcsogás közepette megállapodnak abban, hogy így a személyesen felajánlott állás ténye még inkább hihetetlenné válik a szemükben. Hiába hívnák azonban fel Irene Hofert a helyzetet tisztázandó, késő este nem találják otthon. Paddenberg úr ugyanis kisebb estélyt ad az otthonában, s ezen végül Irene is megjelenik. A férfi tiszta ideg, hogy Irene korábban felfedte a kilétét Derrick előtt, hiszen ezzel tényleg komoly bajba sodorta. Paddenberg – nem túl kedélyes pezsgőzés közepette – százezer márkát kínál az asszonynak, mivel azonban a hölgy nem válaszol, hamarosan félmillióra ugrik az összeg. Irene Hofer azonban még gondolkodni akar, teljesen kikészítve ezzel a már egyébként is idegzsába Paddenberget…

A ház előtt – az asszony nagy meglepetésére – Derrick várja Irenét, s meghívja egy közeli lokálba beszélgetni. Az özvegy elmeséli, milyen is volt valójában a házasságuk a sodrából szinte kihozhatatlan Hoferrel, majd kitér a Goldinger-sztorira is. Amikor a főfelügyelő Paddenbergre terelné a szót, a nő azonnal becsukódik, s haza akar menni. Lakásánál persze már a teljesen kétségbeesett igazgató úr várja, hogy pontot tegyen ennek az egész szerencsétlen történetnek a végére. Derrick a lépcsőházig kíséri az asszonyt, majd azonnal tolat is vissza, amikor a ház közelében meglátja Paddenberg eltéveszthetetlen luxusautóját parkolni. A lakásban egy megtört, zokogó férfit lát viszont, akit Irene Hofer a neki kínált immár egymillió márka dacára is inkább felad a rendőröknek, mint a férje gyilkosát…

A kritika ismét földbe döngölte az epizódot, elsősorban Derrick produkciója és „nyomozómunkája” okán. Egyedül a két főszereplőt emelték ki, akik némileg megmentették szerintük az epizódot: az Irene Hofert alakító, kifejezetten intelligensen játszó, örmény gyökerekkel rendelkező Anaid Iplicjiant, valamint a Paddenberget megformáló, olasz származású Peter Pasettit. A rajongók már némileg megengedőbbek voltak, de többségük közepesnél nem értékelte jobbnak ezt a részt – igaz, például a Madeira addigra már eléggé magasra rakta a lécet...