Egy üzemben járunk, robotok (na jó, egy-két ember is) dolgoznak, a gyártósor olajozottan működik, a futószalag végén legördül a kész termék, hogy aztán rendeltetési helyét elérve az elégedett fogyasztó mindennapi életét könnyítse, s tegye egyszersmind boldogabbá. Esetünkben Lesterét, az áru az ő ajtajában ér céljához, vett egy új mosógépet. Ideje volt már lecserélni a régi köhögőset, volt vele probléma elég. A szállító meg is jegyzi, hogy ilyen ócskavasat már rég látott. Nyilvánvalóan egy új élet kezdetének szimbóluma ez.

A sikeres árubeszerzést követően Lester a sógornőjével teázgat, a nő tele van panasszal, Chaz börtönben, Gordo javítóban, még szerencse, hogy közel vannak egymáshoz. A kisfiú valószínűleg próbaidővel megússza, de apura súlyos évek várnak. Kitty amúgy még most sem hiszi el, hogy mit tett a férje, nem is az, hogy kinyírta a sógornőjét (igaz, az a legjobb családokban is előfordul), hanem hogy megcsalta őt, aki Hubbard Megye szépe volt, na ez már példátlan. Egyébként összepakolta Chaz holmiját, ha Lesternek esetleg kell mondjuk a vadászfelszerelés akkor viheti, úgyis szinte mindent pénzzé kell tenni a perköltségre. Szó esik az új mosógépről is, Lester elcsukló hangon magyarázza, hogy mindentől szeretne megszabadulni a történtek után. Kitty távozását követően folytatja is a fájdalmas emlékeket előidéző tárgyak likvidálását, kidobál minden cuccot, ruhát és nippet ami a néhai asszonyé volt (pedig a bekeretezett kiskanálgyűjteményért igazán kár).

Molly orvosi engedéllyel újra szolgálatban, betér apuhoz egy csésze kávéra. Lou virágcsokorral fogadja, most érkezett Duluthból. Mollynk elpirul, váltanak még néhány szót apuval aztán munkába megy. Az őrsön Bill az irodájában heverészik, az asszony isteni gombás-sajtos omlettet csinált, azt emésztgetné pihenve (a hirtelen vérnyomásesés ilyenkor veszélyes, tudjuk rég a téma avatott szakértőjétől, Borivoje Šurdilovićtól). Sajnos sürgős dolga akad, Molly megérkezett, hozott magával egy nagy, színes, fényképes kapcsolatábrát, továbbra is a Lester ügyben akar nyomozgatni. Bill beismeri, hogy tévedett az elején, de most már vége, megvan a tettes. Molly rávágja, hogy pont ez a baj, mert most is tévednek. Erre a főnök felhúzza magát (vérnyomásprobléma megoldva), most már aztán elég legyen, az ügyet lezártuk, még ittunk is rá, hangzik el a megfellebbezhetetlen érv. A lány a Hess ügyet sem kaphatja meg, a végén Billnek még gyomoridege lenne, úgyhogy azt inkább rábízta egy retardált kollégára. Amúgy mindenki nagyon örül Mollynak, még tortát is fog kapni a visszatérésére, bizony.

Lester dolgozik, cuki kollegina odatelepszik az asztalára, dícséri a nyakkendőjét és meghívja vacsorázni. Az idillbe a megvadult özvegy rondít bele, debilékkel a sarkában beviharzik az irodába és Lesterre támad, megkapta a biztosítótól az elutasító levelet. Barátunk udvariaskodással próbál időt húzni, de a nő erre nem vevő. Tegnap még a fanszőrödet szedegettem a fogaim közül, hagytam, hogy belém élvezz, úgyhogy intézkedj, de sürgősen ám. Van igazsága, meg kell hagyni. Debilék a nyomaték kedvéért kicsit megagyabugyálnák Lestert, de ő egy tűzőgéppel odacsap, úgyhogy visszavonulnak. Hősünk megígéri, hogy utánanéz a dolognak, bár, teszi hozzá, ha Sam elfelejtett néhány részletet befizetni, az bizony gond lehet. A bús özvegy leforrázva távozik. A kolléganőnek, aki a sarokból figyelte a jelenetet, most kéne sürgősen menekülőre fogni, de ez ugye nem az hely ahol normális emberek élnek, így előlép és csillogó szemekkel közli Lesterrel, hogy csodálatos.

Fargoban az előző részben megismert sztárügynök páros, Budge és Pepper várakozik idegesen. Főnök jön, szó nélkül viszi magával őket valahová, ügyet sem vetve a magyarázkodásra, hogy az elbaltázott akciót követően milyen eltökélten szeretnék megfogni a tettest, még képük is van róla egy ATM kamerájából. Leérnek az alagsorba, az irattár lesz az új munkahelyük. Budge nem csügged mégsem, a bünti biztos csak átmeneti, pár hét múlva biztosan visszatérhetnek. Társa közben Malvo képét celluxozza a falra, kezd berendezkedni.

A kórházban a néma bérgyilkos, Mr. Wrench őre üldögél feszülten. Vécéznie kell, hát elhagyja állomáshelyét. Nem jó ötlet, a budiban a lesben álló Malvo lecsap a mit sem sejtve pisilő rendőrre és egyszerűen megfojtja szegényt. Mire a beteg felébred már ott ül az ágya mellett. Még soha nem találkozott süket bérgyilkossal, mondja, némával már igen sőt félszeművel is, utóbbi sajna kifejezetten rossz céllövő volt. Sajnálkozik amiért társtalanná és egyben munkanélkülivé tette azzal, hogy Mr. Numbers után a főnökséget is kinyírta, de ez van. Szerencséjére Mr. Wrench még mindig az ágyhoz van bilincselve. Ha már ilyen jól alakult a beszélgetés, Malvo elmesél még egy történetet egy csapdába esett medvéről, aki kínjában a csontját is átharapta csak hogy szabadulhasson. Ugyan egy órán belül elpusztult, de a saját feltételei szerint. Lorne végzett is, otthagyja a bilincs kulcsát Mr. Wrenchnek azzal, hogy keresse meg ha gondolja, hogy valami még nyomja a lelkét.

Lou kávézójában buli van, Molly visszatérését ünnepli a csapat, tényleg van torta is. A lányok Molly virágcsokrairól, vagyis az új udvarlójáról csevegnek, Ida megköszöni, hogy elkapta a férje gyilkosát. Molly már bevallaná, hogy nem is a jó embert fogták meg, de még időben befogja a száját. Otthagyja a bulit, a kocsija csomagtartójában bámulja egy darabig a feleslegessé vált tábláját, majd Lester irodájához hajt és bekukucskál, ott is buli van, érdekes módon Lester lett a társaság középpontja.

Gus már megint remek munkát kapott, az isten háta mögött az erdőszélén traffipaxozik egy szál magában bár azon a környéken érzésem szerint leginkább a nyargalászó szarvasok sértenek közlekedési szabályt. Unalmában Mollyt hívja, a lány csoda, hogy megtalálja a telefont a virágrengetegben. Cseverésznek, Gus bátortalanul randira hívja szíve hölgyét, a hétvégén valami favágó fesztivál lesz, Greta is imádja, esetleg összefuthatnának. Ez úgy a legkönnyebb, ha eleve együtt megyünk, csap bele Mollynk a sűrűjébe és már sorolja is a programot, de szép a szerelem.

Jön egy autó az úton, de ezt nem fogják lefotózni, postáskocsi közeleg, a kocsiban Gus feszít az álomállásában, nem, ez nem egy párhuzamos valóság, ugrottunk egy évet, Grimly járőr tényleg szakmát váltott és élvezi. A lányával viszont még mindig rádión cseveg és beszéli meg a vacsora hozzávalóit, vannak dolgok, amik nem változnak. Postásunk hazaér a vacsival, otthon a szerető lánya mellett szerető feleség is várja, bizony, Molly az és nagyon terhes. Ez gyorsan ment. A régi ügy viszont még mindig foglalkoztatja hősnőnket, a régi nyilacskás-képes táblája egyfajta abszurd dizájnelemként most az otthon falát díszíti, ránézésre kétszer akkora, mint volt. Molly az FBI-t hívja, érdeklődik, hogy áll a nyomozás a fargoi mészárlás ügyében, kivizsgálták-e már az ő bejelentését az elkövetőről. Az ügynök nem túl lelkes, de feljegyzi a hívást az aktába az előző huszonöt mellé és megkéri a nyomozónőt, hogy ne telefonáljon többet. A kis naiv.

Az FBI-nál nem történt sok változás, Budge és Pepper ügynökök még mindig az irattárban lomolnak, ennyit a kéthetes büntiről. Mondjuk a meló nem túl stresszes, ráérnek olyan marhaságokon agyalni, hogy teszem azt lehet-e negatív számú irat egy irattárban. Lehet még teniszlabdát is dobálgatni, az is remek elfoglaltság, Budge ügynök le is veri a faliújságot, ami alól előbukkan az első nap felragasztott fénykép, rácsodálkoznak rendesen.

A rendőrségen Bill bemutatja új örökbefogadott fiát, egy tinédzserkorú szudáni menekült fiúcskát, Tahirt, akinek az egész családját lemészárolták. Molly ámulva hallgatja a srác kalandos történetét, Amerikába érve mindenét ellopták, csodával határos módon találkozott végül új szüleivel egy szupermarketben, ahová lopni járt, hogy ne éhezzen. Ezek után Molly hazamegy, bebújik az ágyba és egyre csak azt motyogja a félálomban lévő Gusnak, de leginkább saját magának, hogy nekik milyen jó, hogy mindenük megvan, ami csak kell.

Las Vegasban járunk, a színpadon bűvész szórakoztatja a nagyérdemű közönséget nagy sikerrel. A műsorszám végén kiderül, hogy ez egy bankett, mégpedig a biztosítótársaság nagy éves dzsemborija, az év ügynöke díj idei kitüntetettje pedig nem más, mint Lester Nygaard. Megáll az eszem. Kis barátunk magabiztos mosollyal pattan fel a helyéről átvenni a díjat, papírt vesz elő, majd elrakja és laza-vicces-megható beszédet rögtönöz. Többek között köszönetet mond a régi kolleginából feleséggé avanzsált Lindának, a nő majd elolvad a gyönyörűségtől. A bankett végén Lester még meginna egy pohárkával a bárban (mivel meglátott egy igen csinos nőt arra menni), tehát az asszonyt aludni küldi, ő pedig letelepszik a pultnál, koktélt rendel és a csajjal szemezget, az eszem megáll, mondtam már? Barátunk felfigyel egy társaságra, pontosabban egy kedélyesen sztorizgató őszes-szőkés, ismerős hangú úriemberre. Malvo az, Lester valahogy már nem boldog.