Lágy, andalító zenét hallgatunk, miközben egy ékszerbolti rablásnak lehetünk szemtanúi. A maszkos elkövető az akció végén bezúzza a biztonsági kamerát, ám az csak lepottyan a helyéről, nem lesz működésképtelen – hát, ez nem egy jól sikerült bizonyítékeltüntetés. Közben Abe is arra panaszkodik, hogy kirabolták őket: az üzletből mondjuk nem drága ékszerek, hanem egy Tang-dinasztia kori ló tűnt el. Addig nyaggatja a dologgal Henryt, míg az kötélnek áll, és mond pár dolgot a feltételezett elkövetőről. Ezzel azonban nincsenek beljebb, mert csak kb. annyi biztos, hogy 'fiatal, vszg jobb kezes és nem túl magas'. Az öreg morcos, hogy hősünk nem veszi komolyan, de az visszavág: komoly ügyek a komoly anyagi veszteséggel járó rablások, egy szerinte hamis ló eltűnése nem tartozik közéjük. Abe megsértődik, és inkább a rendőrséghez fordulna.

Ismét helyszínt váltunk: fiatal srác szalad egy utcán, aztán bekopog az egyik ház ajtaján. Pillanatokkal később rohanása okát is megértjük: autó közeledik száguldva, nyilván őt követték. A fiú hiába veri az ajtót, a tulajdonos kissé lassan ér a bejárathoz – mire kimegy, ő már nincs sehol. Aztán meglátjuk a hiába ugrasztott házinéni arcát, és leesik az állunk: a srác Jo-hoz szeretett volna bejutni. Mi a manó!

Másnap reggel kedvenc nyomozópárosunk újabb holttesthez érkezik, a nőnek azonban nem kellett messzire jönnie, az eset ugyanis abban az utcában történt, ahol lakik. Fiatal csávó az áldozat, úgy néz ki elütötték, legalábbis Hanson szerint minden jel erre mutat. A közelben felbukkanó doki azonban gyorsan cáfolja az állításait: egyértelmű, hogy az áldozatot szándékosan ütötték el, aztán még odébb is húzták, szóval gyilkosságról van szó.

Nem sokkal később a holttestet már Lucas és Henry vizsgálja, előbbi egy piros festékdarabot talál az áldozat kezén, vszg az őt elütő autóról van. Utóbbi az érkező Jo-nak mondja el, amit eddig tudnak: a halotton rengeteg korábbi sérülést találtak (lövések, szúrások, törések nyomait), nem volt egy szent életű ember, hogy finoman fogalmazzak; szóval az ujjlenyomata tuti benne lesz a nyilvántartásban.

Hanson közben már meg is találta a srác aktáját, Aaron Brownnak hívták, és valóban szép a bűnlajstroma, most épp ideiglenesen volt szabadlábon. A papírok lapozgatása közben Jo-nak megnyúlik az arca, és idegesen elrohan. Az okára társa jön rá: az áldozatot legutoljára elítélő ügyész Sean Moore volt, akiről annyit kell tudnunk, hogy ő Jo halott férje.

Hősnőnk már az asztalánál ülve telefonál az ügyészi hivatalba Aaron aktáiért, mikor Hanson utána trappol. A nő gyorsan elhadarja, hogy Aaron ügyét más is vizsgálja, mert a srác DNS-ét megtalálták a tegnap esti ékszerrablás helyszínén, de a férfi eltereli a témát, és elnézést kér, amiért ezzel az üggyel eszébe juttatta a férjét. Felajánlja a vállát arra az esetre, ha beszélgetni szeretne, de olyan cukin és esetlenül, hogy legszívesebben megsimizném a buksiját. És igen, a sorozat történetében először (legalábbis szerintem először) Jo kiejti kollégája keresztnevét, így mostantól Hanson nemcsak Det. Hanson, hanem Mike is! Éljen!

Aaron felesége hősünk irodájában tőle és Jo-tól értesül férje haláláról. Kiderül, hogy van egy gyermekük, és a férfi igenis megváltozott – a korábbi bűnlajstroma valóban hosszú, de a feleség bizonygatja, hogy az már a múlt. Sőt tegnap egy munkalehetőséggel hívta fel valaki, aminek nagyon örült. És nem, nem bűnöznie kellett volna, állítja az asszony. Mikor távozik Jo megereszt egy laza kirohanást: hiába szeretné hinni Henry, hogy Aaron megváltozott, elég ideje rendőr már, hogy tudja, a bűnözők nem változnak meg.

A férfinek erről régi emlék jut eszébe a saját múltjából, mikoris az őrültnek nyilvánítás után az elmegyogyóból börtönbe helyezték át. 1816-ba nézünk tehát vissza, dokink egy börtöncellában megláncolva tér magához. Pap szól hozzá kedvesen, vizet ad neki, letörli az arcát, és beszélgetne kicsit, ám ő inkább nem mondaná el a titkát. A pap ráhagyja, aztán a cella túlvégébe megy, ekkor döbben rá Henry, hogy nem gyóntatóját, hanem cellatársát látja...

Az üzletben, ahol az ékszerrablás történt, a tulajdonos és egy rendőr nézik a biztonsági kamera felvételét, mikor megérkezik Jo és Henry. Nyomozónőnk ismeri a rendőrt, név szerint Hank Dunn nyomozót, aki a lopás ügyét vizsgálja, így együtt kell működniük. (Ők ketten az akadémiára jártak együtt.) A két férfi bemutatkozik, Jo pedig kéri a dokit, hogy mondja el mit tud megállapítani. Hát azt, hogy Dunn nyomozó érdeklődik a nő után. Jo-nak leesik az álla, de hevesen hárítja a gondolatot, hősünk pedig szíveskedjék inkább az üggyel foglalkozni. Oké.

Sherlock a kamera felvételének ismerete nélkül pontosan elmagyarázza hogyan történt az eset – Hank csak bólogatni tud, hogy igen, valóban így mozgott a tettes az üzletben. Aki nem Aaron volt, jelenti ki Henry. Ő ugyanis balkezes volt, a vitrinek betörését pedig olyasvalaki hajtotta végre, aki csak megjátszotta, hogy balkezes, és nem volt elég ereje egy mozdulattal betörni az üvegeket; valamint az áldozat keze olyan sérülést szenvedett el korábban, amitől nem tudta azt rendesen felemelni, ergo nem érte volna el a kamerát, hogy lecsapja. Azt már Jo teszi hozzá, hogy az sem megszokott, hogy a kamerát az elkövetés után iktatja ki valaki, ám a férfi szerint ez azért kellett, hogy legyen (!) bizonyíték az esetre.

A boncteremben Lucas és Henry egy sapkát vizsgál, amit a rendőrök a rablás közelében találtak a szemétben, ez lehetett a tettes buksiján. Előbbi a szagokról hadovál, utóbbi pedig szagmintát is vesz a sapkáról, ami …. ööö …. süti illatú. Ettől baromi boldog lesz, és elrohan, gondolom nemsokára megtudjuk boldogsága okát. Az őrsön eközben Martinez nyomozó megkapja a várt aktákat Aaron ügyeiről. Mike megpróbálkozik egy tanáccsal, miszerint inkább ne ő nézze át a dobozokat, hiszen ez elhunyt férje ügye, de Jo erősködik, hogy meg tud birkózni a régi emlékekkel.

Végül a társak együtt kezdik el bogarászni a dobozokat az üres tárgyalóteremben – Aaron kihallgatásáról felvétel is van, épp azt nézik. Az elhunyt ezen egy korábbi rablási ügyéről beszél, de a kihallgatás végén nem áll le a kamera, így látjuk, amint kérdezője (Sean, Jo férje) telefonhívást fogad, pont a feleségétől. A felvétel visszanézésének ezen a pontján betrappol Henry, a megrendült nyomozónő pedig könnyekkel a szemében kirongyol. A férfi azonnal kapcsol, Hanson pedig megerősíti: a képernyőn épp Sean látható, ettől borult ki a társa.

Hősünk Jo után oldalog, a kajaautomatánál éri utol, ahol beszélgetnek pár szót, illetve leginkább a férfi próbálja vigasztalni. De a nő kívánságára lapoznak, ezért Henry megmutatja a szagos sapkát, immár mindkét nyomozónak. Rájött ugyanis, hogy a ruhadarabnak azért van süti illata, mert aki viselte cukorbeteg, csak nem kezelteti magát, ez a szag annak a tünete. Pff, ma is tanultam valamit. Ha pedig ilyen van Aaron ismert bűntársai között, ő lehet a tettes. Henry a dossziékat átlapozva kiszúrja egyikük fényképén a cukorbetegség másik tünetét, ami a bőr elszíneződése, így megvan a gyanúsított.

Hanson ugyan szkeptikus, mert a jelöltet 15 évre elítélték, de mikor utánanéz kiderül, hogy feltételesen szabadon van, kemény egy hónapja. Ez az infót megosztják az őrsre érkező Dunn nyomozóval, akinek a szemöldöke ugyan felszalad a doki nyomozási módszereitől, viszont bízik Jo-ban, ezért úgy dönt felkeresi a gyanúsított, Diego Rodrigez uccsó ismert címét. Persze nemcsak úgy besétál, viszi nyomozóinkat is erősítésnek, mellénnyel, stukkerral, ami csak kell, nem kispályás bűnözőhöz mennek. Mivel Henry nem mehet, utolsó intelemként Hansont kéri, hogy vigyázzon a társára.

Rodrigez valóban a megadott címen van (ami egy raktárépület), ám nem adja olyan könnyen a bőrét: elmenekül a rendőrök elől, akik elszántan keresik a bújócskázó rosszfiút. Végül előkerül, le is lövi Hansont menten, baszki – a mellény sokat nem ér, mert a karját lövi át! Jo a segítségére siet, szerencsére nincs nagy baj, átment rajta a golyó, és qrvára fáj. Hank eközben ledurrantja Rodrigezt, méghozzá elég alaposan: nem megsebesíti, hanem megöli. Hát, így nem lesz kihallgatás, az már biztos.

Az elhunyt rövid úton Henry boncasztalán végzi, azt csak mi laikusok gondolnánk, hogy a szíven lőtt elkövetőn nem nagyon van mit vizsgálni. Pedig de. Egy második golyót is begyűjtött, ami kilikasztotta a gyomrát – ez persze nem lenne akkora ügy, ha a tag nem nyelt volna le óvszerbe töltve egy maroknyi gyémántot. Mi a fene! Ha ez valami helyi extra, egyszer megnézném a TV Paprikán, ahogy főzik… Mindenesetre nem ártana a csecsebecséket megvizsgáltatni, és miután késő este van, hivatalos rendőrségi szakértő híján marad Abe, mint második lehetőség.

Az öreg megvizsgálja a zsákmányt, és közli, hogy azok bezony silány minőségűek, alig van értékük. Henry döbbenten pislog, és nem érti, hogy akkor mi értelme volt ellopni és lenyelni, de fia nem hagyja ezen agyalni: ő még mindig az eltűnt Tang-dinasztiabeli ló tolvaját keresi. Átgondolta milyen gyanús alakok jártak a boltban, és arra jutott, hogy egy fiatal, hülye sapkás, hátizsákos kínai gyerek lehet a tolvaj. Hősünk hevesen tiltakozik, jobb lenne nem tippmixet játszani a lehetséges gyanúsítottakkal.

Másnapra Hanson már fogadóképes a kórházban, Jo és Henry bemegy meglátogatni, és egyben az ügyön agyalni. Mike összefoglalja az eddigieket: Rodrigez kirabolta az üzletet, Aaronra terelte a gyanút, aztán megölte. Később meglőtte őt, Dunn nyomozó pedig visszalőtt és ezzel vége, az ügy lezárva. A doki tiltakozik: nem érti miért csinálta Rodrigez mindezt egy halom ócska gyémántért. Arról nem beszélve, hogy az Aaron kezén talált piros festékdarab nem az őt elütő autóról származik, hanem valami teljesen más tárgyról. Mielőtt ezt kifejtené, Hanson elkezd sápítozni, hogy fáj a keze, Jo pedig nővérért rohan.

Ám ez csak színjáték volt, detektívünk kettesben akart maradni Henryvel. Miért is? Hát, hogy megkérje, hagyja az ügyet a fenébe, ne zaklassák fel vele Jo-t még jobban. A férfi bólint, legyen így. Azt viszont nem ígérte meg, hogy saját szakállára nem nyomoz – Lucas és ő együtt folytatják az agyalást azon a helyen, ahol Aaron holttestét megtalálták. Henryt zavarja, hogy nem tudják miről származhatott a piros festék az áldozat kezén, ezért úgy dönt, elindulnak abba az irányba, ahonnan a fiú jöhetett, hátha megpillantanak valami piros tárgyat, amit megérinthetett.

Nem kell messzire menniük, a közelben az egyik ház ajtaja piros – gyorsan összehasonlítják a mintát az ajtófestékkel, és miután szerintük egyezik, bekopognak. Nem kicsit döbbennek meg, mikor Jo nyit ajtót. A nő rácsodálkozik a jelenlétükre, ők pedig elhabogják jövetelük okát, mire a nyomozó rávágja, hogy a gyilkosság éjjelén valaki tényleg kopogott az ajtaján. De mégis mit akarhatott tőle? A válasz Henrytől jön: nem őt kereshette, hanem a férjét.

Hőseink tehát meginvitálják az őrsre Aaron özvegyét, hogy elbeszélgessenek vele, így derül ki, hogy az áldozat nagyon kedveste Sean Moore-t (Jo férjét), mert hitt abban, hogy megváltozhat, és közbenjárt az érdekében, hogy enyhébb ítéletet kapjon, feltételesen kimehessen, és a családjával lehessen.

Henry ekkor újra emlékezni kezd, gondolatai által visszatérünk múltbeli börtöncellájába, három hónappal az előbb látott emlékek utánra. Cellatársával beszélget, a pap pedig elmondja, hogy hisz neki (gondolom elmesélte a halhatatlanságát), és ötlete is van hogyan segíthetne rajta. Mielőtt ezt megtudjuk visszatérünk a jelenbe.

Este van, Jo a dokival piál egy bárban; a nő vehemensen elutasítja, hogy lelkizzenek, de Henryt nem olyan könnyű leállítani, ha szómenéses hangulatban van. Márpedig most abban van. Arról beszél, hogy egyszer foglalkozni kell majd a férje halálával, muszáj feldolgoznia, kimondania, de ő nem ma akarja ezt megbeszélni...

Másnap reggel Jo Henrynél ébred, de mielőtt másra gondolnátok gyorsan leírom, hogy felöltözve alukált a vendégágyon. Abe várja egy pohár másnaposság elleni kotyvalékkal – a „hogy kerültem ide kérdésre” pedig már hősünkkel együtt válaszol: a bár bezárása után az öreg szedte fel őket, és jobbnak látták ha ilyen állapotban nem viszik haza, hanem itt állomásoztatják. Pillanatok alatt magához tér (Abe italától kicsit falnak megy), ezért az öreg megpróbálja rávenni, hogy segítsen az eltűnt műtárgy után nyomozni. Agyalnak egy kicsit a dolgon, szóba kerül a biztosítás is, ám ekkor Henry közbevág: talán a biztosítás lesz a gyémántrablásos ügy kulcsa. Hogy hogyan? Még nem tudják, de ha átnézik Sean aktáit, talán abban lehet a válasz. Ennyit a lókeresésről.

Az őrsön Jo elmondja Dunn nyomozónak, hogy szerinte az ékszerbolt tulajdonosa bérelte fel Rodrigezt saját boltjának a kirablására, kicserélte a köveket értéktelenre, benyalta a biztosítási pénzt – így két legyet ütött egy csapásra. Hank bólint, ez szerinte is logikus következtetés, irány elkapni a sunyi bolttulajdonost. Persze hősünk ide sem mehet, hiszen civil ilyen helyre nem való.

Így hát visszamegy a boncterembe, és bezsákolja Rodrigezt, mert végzett a boncolásával. Ekkor trappol be Hanson, Henry rögtön vele kezd foglalkozni (élő páciense amúgy is régen lehetett). Úgy gondolja, hogy valami nem stimmel Mike sérülésével, túl szép, hogy ennyivel megúszta a dolgot, ezért arra kéri a megdöbbent férfit, hogy vegyék le a kötést, közelről meg akarja vizsgálni a sebet. Hanson köpni nyelni nem tud (felvinnyogok az arckifejezése láttán), de rááll a dologra. Leszedik róla az összes kötést, aztán lepróbálják a lövés szögét, és megállapítják, hogy Rodrigez rohadtul nem lehetett, aki lelőtte. Akkor viszont nem marad más, mint Dunn. Hőseinknek megnyúlik az arca, főleg mert Hank Joval kettesben ment el.

Az említettek épp úton vannak, a nő vezet (ezerrel tolja a gázt), közben beszélgetnek. Dunn szól, hogy a rendőrök jelentették, miszerint az üzlet zárva, a tulajnak semmi nyoma, még jó, hogy van egy másik ismert címe, irány oda. A férfi lazán beszélget, ám valamely kijelentése megüti Jo fülét, akinek megnyúlik az arca, ezért sunyiban előveszi és a fülére illeszti telefonja fülesét, és társát hívja.

Hanson eközben eligazítást tart a kollégáinak, már bemérték Hank kocsiját, valahol útközben el kell csípniük. Mivel nagyon bele van merülve az ügyködésbe, mobilját hősünk veszi fel, mert látja, hogy kitől jön befelé hívás, de Jo nem tud beleszólni anélkül, hogy leleplezné magát Dunn előtt, ezért továbbra is beszélget a nyomozóval, így Henry mindent hall. Hank rájön, hogy elszólta magát és lelepleződött a nő előtt, de nem tudja mivel. Hát azzal, hogy megemlítetted hol lakom, márpedig a címünk (a férj magas beosztása miatt) titkosítva volt. Most már ő is tudja, hogy egykori iskolatársa követte Aaront a házáig, és ő volt az, aki elütötte.

Hank egy mozdulattal kikapja Jo pisztolyát, és a nőre szegezi, társai pedig mindent hallanak a vonal túlvégén. A férfi bevallja, hogy egyszer rajtakapta az ékszerbolt tulajdonosát biztosítási csaláson, de nem jelentette fel, hanem megegyeztek, hogy Rodrigez kirabolja a boltot, rákenik Aaronra, a biztosítási pénzen pedig osztoznak. Ám kaka került a palacsintába, mert Aaron amint az üzletbe lépett ráérzett, hogy a nyomozó sáros, és le akart lépni, ezért követte és elütötte. Az őrsön közben a fiúk konstatálják, hogy Dunn kocsija a világ végén jár, mire odaér bármilyen egység, Jo akár halott is lehet, gyorsan ki kell találni valamit a megmentésére.

Henry gondolatai ekkor visszatérnek a múltbéli börtöncellába még egyszer utoljára. Egy összetekert ruhadarab segítségével felakasztotta magát a tetőgerendára, most egy széken áll, mielőtt öngyi lenne. A pap szintén itt áll, de ő a segéd szerepét tölti be, nem óhajt elhalálozni. Azt agyalták ki, hogy együtt ugranak le a székről, az atya lesz a nehezék, így hősünknek tuti kitörik a nyaka, ezzel pedig megszabadul a fogságból. Kicsit még tiltakozik, mert cellatársát veszélybe sodorja azzal, ha eltűnik, de ő nem hallgat rá – győzködi, hogy vállalja a halált, aztán kezdjen új életet, valahol máshol. A férfi végül bólint, ugranak… majd eltűnik a pap elkerekedett szemei láttára.

A jelenben Dr. Morgan úgy dönt, ideje kockáztatni, és őrültnek hangzó javaslatot mond Jo-nak a fülesén. Az autóutak kihajtójánál barikád van hordókból (víz, illetve valamiféle folyadék van bennük), hogy az esetlegesen balesetelő autókat felfogják, a férfi pedig azt javasolja, a következő kijárónál durrantson bele egy ilyen barikád közepébe, legalább százzal. Túl fogja élni a balesetet, és megoldódik a rászegezett fegyver problémája is.

Őrült száguldás kezdődik, miközben Henry a vonal túlvégén hajtogatja, hogy bízzon benne, tegyen ahogy javasolja, minden rendben lesz. Hansont az infarktus kerülgeti, de más választásuk igazából nincs. Jo beletapos a gázba, lenyúl maga mellé az üléshez, kikapcsolja Dunn biztonsági övét aztán becsapódnak a védvonalba. Hatalmas csattanás, szétrepülő hordók, fröccsenő víz és kicsapódó légzsákok a végeredmény. Az őrsön mindenki meredten, néma csendben áll, és várja a megváltást, a vonal végén azonban csend van.

Nem sokkal később a baleset helyszínére megérkezik Mike és Henry rendőrautóval - utóbbi még szinte menet közben ugrik ki a kocsiból - és rohannak teljes erőbedobással az összetört autóhoz (nekem ugyan ne magyarázza meg senki, hogy ez szimpla baráti aggódás, de haladjunk). Az autó üres, se sérültek, se holttestek. Hősünk elkeseredetten bámul maga elé, mikor meghallja, hogy a közelben valaki a nő nevét említi. Odarohan, és egy hordágyon nagyjából egészben megtalálja őt. Örömében olyan arcot vág, mint akinek egy tonnás kő esett le a szívéről, megkönnyebbülten szorongatja Jo kezét. Cuki!!

Eközben a régiségboltba fiatal kínai srác sétál be bézból sapkában és hátizsákban, Abe pedig rögtön tudja – megvan a tolvaj. Egy mozdulattal magukra zárja az ajtót, hívja a rendőrséget, aztán a nézelődő fiú után megy. De kiderül, hogy mellényúlt, a fiú ugyanis nem lopni jött, csak okoskodni. Észrevette, hogy a ló hamis volt, és eldugta egy szekrényben, most pedig egy vázáról mondja meg, hogy milyen korból származik. Hogy mégis honnan tud ilyesmit? Édesanyja műkereskedő volt Honkongban, ám meghalt, ő pedig már itt él a nagybátyjával. Abe elszégyelli magát – nem neki való a saját szakállra nyomozósdi.

Az őrsön Hanson indul hazafelé, mikor megjelenik Jo. A férfi inkább zavarná haza, mert pihenésre van szüksége, de ha a megnyugvásához az kell, hát szívesen meghívja magukhoz vacsorára, a felesége is örömmel látja. Kösz, de kösz nem, inkább hazaügetek – jön a válasz. Otthon aztán leül a tévé elé, beteszi a lejátszóba Aaron vallomását, pontosabban a végét, mikor férje egyedül marad és vele telefonál – újra és újra lejátssza a szeretett férfi kedves szavait.

Mielőtt a depresszióba süllyedés útjára lépne kopognak, és igen, Henry áll a küszöbön. Fognak hát egy csésze forró teát, és kiülnek a lépcsőre, Jo pedig végre képes beszélni a férjéről. Elmondja, hogy mielőtt Sean elutazott veszekedtek, reggel pedig már nem tudtak kibékülni, így az utolsó szavak, amiket mondtak egymásnak, rossz emlékként maradtak meg benne – nem volt lehetősége bocsánatot kérni. Hősünk morog pár megnyugtató mondatot a szeretetről, a nő pedig a vállára hajtja a fejét, közben apró szemekben hullani kezd a hó. Ezzel az életképpel zárunk. Odáig vagyok meg vissza!!