Ferenc előző ülése itt

Hétfő van, a változatosság kedvéért András épp lecseszi Juditot, mert késve jön a gyerekért. Az ajtóban Bence összefut a szupertitkos pácienssel, Ferenccel. Jáj micsoda indiszkréció.

Ferenc rögtön az elején milliónyi infót közöl velünk. Volt Dániában, de nem csekkolt ki, azt hitték politikai okok miatt elmenekült az országból. Kac. Nem bír belépni a számítástechnikai rendszerükbe (kormány? frakció?), talán rossz a jelszó, vagy esetleg kitiltották? Az ingatlan-ügy még nem ült el, sőt eszkalálódott.

Na de menjünk szép sorjában: Szóval emberünk elment Dániába. Dargay néma egyetnemértéssel veszi ezt tudomásul. Az inkább a nagyobb baj, hogy Ferenc nem lett sem nyugodtabb, sem boldogabb ettől az úttól. A férfi úgy érzi, végképp elvesztette a lányát. „Elengedés-tanfolyam”, agymosás. Mind-mind szitokszó a férfi szájából. Önmagunk megismerése = előző életünk megtagadása? Mit jelent egyáltalán önmagunk megismerése: önzést vagy a világ jobb megismerését? Rébuszok ezek, András próbálja konkretizálni a bajt. De ehhez nincs most Ferencnek türelme. Inkább témát vált. András azonban ragaszkodik a konkrétumokhoz: a tüneteket látja, a vele szemben ülő férfi majd felrobban, olyan ideges. Jó lenne kibogozni mi miatt. Mert az elképzelhetetlen, hogy az őt ért hatások összeadódnak és úgy általában ideges? Végül a lehetséges alternatívák közül (szekta, politika, önmaga) a legutóbbiról kezdenek beszélni. Folyamatos önvizsgálatot tart, talán ő is hibás valamiben…

De nem tud leszakadni a dániai útról, magyarázkodásba kezd: a lánya befolyásolható teremtés, mennie kellett megmenteni. Ráadásul az utolsó héten már nem csak telefon, email sem jött tőle. Az anyját bezzeg háromszor is felhívta Kata és ez így együtt nagyon fájt a férfinak. Sőt: képet küldött tiktokban Anyukának, az meg béna, nem bírta megnyitni, Ferenc segített neki. Pedig a lány úgy címkézte a képet, hogy apának tilos látnia. És mi volt a képen? Nem, nem egy szexjelenet, csupán egy fénykép a lányról, amin annak új, rövid frizurája látszik. Tényleg ekkor a tragédia az? Tényleg ebbe is bele kell szólnia egy apukának?

A férfit szíven ütötte az új hajviselet, a képet a lány lázadásának újabb bizonyítékaként értékeli. Koppenhága úgy amúgy nagyon tetszett Ferencnek, de persze a „szekta” a város buli-negyedében volt, sok kurva, drog és kocsma társaságában. A lány sokadmagával egy lepukkant épületben lakik. De a legnagyobb baj a szektavezérrel - a lány csoportjának vezetőjével - van,aki egy 50 év körüli pasas.

A lány nem örült a felbukkanó Apukának, Apuka nem örült a lánya szemében megcsillanó új fényeknek. Ferenc elég kitartó fajta: ahogy megérkezett rögtön átvette a hatalmat Kata életében, mintegy kimenekítette a szekta épületéből, sőt még a kerületből is. Kivett egy 5+ csillagos hotelszobát és míg a csaj meditált a csoportjával, annak cuccait (bugyi, fogkefe, pizsi) átvitette a hotelszobába. Hát persze, hogy kiakasztotta ezzel lányát. Kedves Ferenc: a cél nyilvánvalóan jogos – fél éve nem látott lányával szeretett volna kettesben tölteni pár napot – na de az eszköz megengedhetetlen. Pont ugyan azt csinálta most Katával, ami elől a lány egész Dániáig menekült és ami miatt azóta is csak Anyukával kommunikál….

Sikerül annyira kiborítania a lányát, hogy az minden eddigi sérelmét a fejéhez vágja, sőt, közli vele, sose fog hazajönni, mert Apuka nem hagyja élni. Ferenc csak hebegett, habogott, még egy albérlet lehetőségét is felajánlotta Katának, csak legalább a szektától szabadulnának meg, de a csaj ezt is beleavatkozásnak minősítette és mereven elutasította. Ferenc most már végképp úgy érzi, el fogja veszíteni a lányát, illetve lehet, hogy ez már meg is történt, múlt idő.

Most már végre Dargayn a sor: Drága uram, mondja neki lassan, hogy megértse: maga szereti irányítani kapcsolatait (a telefonszétszedés és az irreálisan korai időpont okán a vele való kapcsolatot is beleértve) és basáskodni. Ha meg ez a partnereknek nem tetszik, akkor hajlamos kiborulni. Maga szerint biztos normális dolog fogni a lánya (intim) dolgait és átköltöztetni egy új helyre? Noooormális? Nyilvánvaló, hogy egy ilyen attitűddel rendelkező embernek nem gyere be a hippinegyed Koppenhágában. Mint ahogy az is az, hogy a lánya pont ezért választotta ezt lakhelyéül. Mert más, mint amilyen körülmények között eddig élt és mert Apuka ott nem uralkodhat. Ferenc még mindig nem érti mi történt. Kata, jó gyerek, mondja, nem az a lázadó fajta. A férfi a lánya kiutazásának előestéjét idézi: a csaj sírt, zokogott, amiért elmegy. Búcsúzott, mert talán már akkor érezte, ez az elválás nem 2 hétre, nem 2 hónapra szól, talán örökre. Szereti az apját, de ez kevés: élni akar és ehhez el kell engednie őt. „A gyerekek vendégségben vannak nálunk” magyarázza szép hasonlattal András egy nagy sóhaj kíséretében. Kata levágatta a haját, ezzel akarta jelezni, el akarja vágni a köldökzsinórt végre.

Na ezt már agyonmagyaráztuk és szerencsére nem csak én gondolom így. Ekkor ugyanis a forgatókönyv egy új infóval lát el bennünket, ami talán majd árnyalni fogja az eddig meglehetősen egysíkú képet. Kiderül, hogy Dargay mondatai erősen hasonlítanak a szektavezért gondolataihoz, de kiderül az is, hogy ezt a férfit („Moór Karcsi”) Ferenc jól ismeri: haverja volt a rendszerváltós időkből. Egy ilyen témájú nosztalgia-buliba vitte el Ferenc Katát és a csaj ott ismerte meg a férfit. Nocsak. Gondolom Karcsi lesz az „úgymaradt” ember, aki lázadó volt és az is maradt, aki külföldön keresi a boldogulást. Úgy általánosságban már – nem épp pozitív felhanggal - Ferenc mesélt  e figurákról, most egyikük testet is ölt. Szóval Kata megismerte ezt a férfit, akit aztán egészen Dániáig követett.

Ferenc kiakad a „vendégség” elméleten, kikéri magának, ő nem vendégségben volt a szüleinél. Dargay kap az alkalmon és a politikus gyerekkoráról kezd el kérdezősködni. Ő jó gyerek volt, mondja, sose mert veszekedni a szüleivel. Főleg nem úgy, ahogy Kata tette vele a szállodában. A férfinak aznap éjjel újabb pánikrohama volt, a szoba gyerekkori emlékeket idézett fel benne, álmából felébredve hirtelen azt sem tudta hol van. Aztán még egyszer elment a szektába. Távolról figyelte a tábortűz mellett éneklő lányt, újabb pánikroham jött és ment, mert hirtelen rájött: a csaj remekül érzi ott magát, nem is kell megmenteni. Ezt nevezte önzésnek korábban: hogy lehet, hogy Kata boldogan énekel, miközben ő belehal az aggodalomba? „Nincs rám szüksége”- mondja Ferenc rezignáltan. „Fölöslegesen mentem el.” Végül el sem búcsúzott, csak üzenetet hagyott és hazajött. Ez utóbbi tettét Dargay a józan ész első megnyilvánulásának nevezi (nem szó szerint), képes volt otthagyni a csajt újabb műsor nélkül, nem terhelve tovább a kapcsolatukat. Talán így  – egy idő múlva, ha lehiggadnak a kedélyek – még meg fogják találni egymást. Újraépíthetik a kapcsolatukat, mint két egyenrangú ember, akik történetesen apa és lánya.

De aztán mégsem ilyen egyszerű ez Ferencnek. Alig fejezi be Dargay a dicsérő összegzését, a férfi már megint ott tart, beszélni akar a lányával – a pszichológus nem tartja ezt jó ötletnek, korai még, időt kell hagyni, mondja ő, én meg azt, hogy uncsi. Hagyjuk már ezt. Ferenc is úgy gondolja elég volt, persze ő Dargay belepofázását unja, én meg a témát. Némán elkezdi összeszerelni a telefonját, menni készül. De András nem áll le, tovább mondja a mantrát: hagyjon időt Katának, ne zaklassa. „Semmi visszafordíthatatlan nem történik, csak távol él magától.” Talán Ferencnek is jobb így, könnyebb az elszakadás. Közben a telefon életre kel és kb. tízet pittyen. Hiába: lehet, hogy Kata elvan Ferenc nélkül, de az ország összeborul, ha ő egy fél órára offline. Olyannyira fontos ember, hogy még onnan, a kanapéról telefonálásba kezd. Megint az informatikai problémával kapcsolatban beszél, úgy tűnik több lesz az, mint egyszerű szoftverhiba. Szerintem emberünk végképp kegyvesztett lett és nem férhet hozzá valamilyen adathoz. Mi lesz, ha nemcsak a családja felett, de a politikában is elveszíti uralmát? Jövő hétfőn kiderül, mert most nem mond többet, lesújtva távozik.

Miután elmegy, András is a telefonja után nyúl és tárcsáz. Mint Virág esetében, most is csak az üzenetrögzítőig jut, de most épp Rékát hívta. A rámondott szövegből kiderül, őt sem sűrűn keresi a lánya… A pszichológus próbál minél kevésbé szemrehányó lenni – mintegy betartani saját jótanácsát és nem lelkiismeret furdalást okozni lányának - de visszahívást kér…