Lírai önvallomás következik, ami nyilván senkit sem fog érdekelni, de mivel ez indokolja jelen poszt kurtaságát, ezért jobb, ha a kedves olvasó tudja, hogy idegállapotba kerültem. És nem a Celeb vagyokban lezajlott események miatt. Inkább el se mondom mekkora gifcunamit terveztem, mert mindenki attól koldulna. Szóval szigorúan a hiánypótlásra a száraz, említésre méltó tényekre alapozva itt a rövidke beszámolónk. A fenti kép az összes komment egybe gyúrva, de hamar hozzáteszem, hogy nem fedi a valóságot, sose történt ilyesmi.
Balázs és Jani napi szettjén túllendülve máris Madár reggeli torna órájába oltott low budget box edzését látjuk, ami vizuálisan is akkora katarzist nyújt, mint így leírva, így hagyjuk is. Jó, a mi nagy ökölvívónk megvillantja tesi tanárokat kenterbe verő humorát, amikor Aurélió lefitymáló kijelentésére, miszerint: "Ez nagyon csé.", csak úgy kérdez vissza félmosollyal, hogy:
Csé? Csillagos ötös? *höhöhö*
Az adás, már ami a jelenlegi fádul blazírt hogyvolt szempontjából elhanyagolható momentumait illeti, a felesleges karaktergyilkosság helyett csak a rend kedvéért szőrmentén említem meg, hogy egyrészt volt kincsvadászat, két akkora dupla csavarral, amilyet még a Ronin film se tudott hozni, másrészt volt Celeb vagyok Olimpia, ami klasszisokkal felülmúlta Sydney-t vagy Athént, de még azt is, amit majd egyszer mi fogunk megrendezni. Itt volt egy kis feszkó, mert Sylvire nagy ívben szarik Aurélió és Laci. Aztán Zét is megsírattuk a képernyőkön keresztül, ja és Zsófi is eltávozott, aki olyan savat kapott Balázstól és Janitól, hogy az előző sorozatában hozzászokott már a néma várakozáshoz, és hasonlók.
De ami a lényeg. A viccesség non plus ultrája. A bátorságpróba. Nem is az, hogy Laci és Zé mérettetett meg abban, hogy ki tudja tovább a szájában tartani a mindenféle élő rovarokat, hanem az, hogy Laci ledobta a nyelvújítóbombát, amit most nem is leszek rest kifejteni.
Laci nyilván egy papírpöcs volt végig, két minikukacot bírt csak a szájába venni, és még így se szerzett egy koszos csillagot se. De amikor letettek elé egy Afrikai Óriás *szinte bármilyen ízeltlábúval behelyettesíthető* valamit, akkor ő azt mondta, hogy:
Áj föladin'
Fejtsük meg. Bár szimplán elfog a gyűlölet, amikor a magyar köznyelvben még nem honosult angol szavak echte magyar kiejtésével vagy fonetikusan leírt formájával találkozom, de ezt most nem tudom megkerülni. Ízlelgessük:
Áj föladin'
G. László, a még nem bejegyzett, de máris neves nyelvújító az óangol szókincsben nagyon is ismert
I give up
és/vagy- sose lehessen tudni
I am giving up
továbbá a finnugor nyelvcsalád magyar nyelvéből ismert
Feladom bazmeg
egyszerű mondataiból alkotta meg az
Áj föladin'
szófordulatot.
Azt kell mondjuk, hogy zseni. Sejtéseinket semmi sem támasztja alá, de van egy tippünk, hogy G. László nyelvújító hirtelen megzavarodott a mellette feltűnt bantu néger látványától, így az előszőr száján kibukni kívánó:
Jáj! Föladom, dikk!
mondatból született meg a fentiekben leírt katyvasz. Már megérte a négy évig végigbukdácsolt magyar szak.Köszönöm.
Facebook kommentek