Miles legvadabb rémálmában nyitunk. A kezében nem maradt egy ép csont sem, és valami beteg, szadista fickó most készül lecsapolni a vérét, hogy a haldokló nőjét mentse vele. A zavaros tekintetű Titus el is meséli, hogy az ágyon felesége, Jessica fekszik, akinek a cukorbetegsége miatt leálltak a veséi. Mivel dialízist nem tudnak végezni, ezért inkább lecserélik a vérét. Van egy olyan érzésem, hogy Titus barátunk erről nem konzultált az asszonnyal. Milesnak az a nagy szerencséje, hogy a vére 0 negatív, így nem golyó általi halállal végzi, hanem szépen csendben elvérzik. Titus megköszöni a nemes ön (haha) feláldozást, és kimegy. Jó kilátások.
A felmentő csapat Rachellel az élen már úton van, egy csatornaszerűségen át közelítik meg a helyet, és PONTOSAN oda érkeznek meg, ahol éppen Miles vérét szívják. Rachel lekommandózza a szivattyús embert, és megmenti a férfit. Én meg csak kérdőn bámulok magam elé: HONNAN TUDTA, hogy hova kell mennie? Miles nem nagyon foglalkozik vele, Gene-nek meghagyja, hogy vigye Titus feleségét, addig ő és Rachel kiszabadítják a másik foglyot. Miles az előző részben egy rozsdás dróttal kettő másodperc alatt kinyitotta a lakatot, most Rachel egy órát tököl a kulcsokkal. Persze rájuk törnek a gonoszemberek, és csak nagy lövöldözés árán sikerül megmenekülniük. Titus dühös.
A menekült táborba ugrunk, ahol Neville őrnagy boldogan tudatja a fiával, hogy a terve sikerült, bevették őket a piros-fehér-kék táborba. Mostantól belülről bomlasztanak, beépülnek, felverekszik magukat a csúcsra, és kinyírják ezeket az ún. hazafiakat. Tényleg a ranglétra alján kezdik, de a céltudatos Neville olyan angyali mosollyal kanalazza a paradicsomos trutyit a menekültek tányérjára, hogy öröm nézni. A terv mégsem teljesen tökéletes, mert a fárasztó, cselszövéssel teli nap után, a sátorba érve, ismeretlen katonák verik össze az Irgalmas Neville- fiúkat.
Közben Aaron próbálja elmagyarázni az észbeli képességekben nem túl erős Cynthiának a robotos sztorit. A nő nem nagyon vágja mi a szitu, továbbra is szent meggyőződése, hogy a pasija egy Kiválasztott. "Én egy agnosztikus zsidó vagyok Minnesotából, én aztán tuti nem" – válaszolja frappánsan Aaron, de a csajt ez sem nagyon hatja meg. Hagyjad Aaron, annyi értelme van ennek a nőnek magyarázni, mint Vona Gábort győzködni a melegházasságról. Miles és csapata bevonulnak a városba, a férfi mindenkit harckészültségbe rendel, mert sejti, hogy Titus barátunk kibírta röhögés nélkül becses neje elrablását. Kis idő elteltével valóban megjelennek a város kapujánál a vademberek, élükön Titusszal. A fickó és Miles között szópárbaj veszi kezdetét arról, ki mit csinálna a másikkal, ha a keze közé kaphatná; végül abban maradnak, hogy Miles előhozatja Jessicát, és miután Titus meggyőződött róla, hogy a felesége jól van, elbeszélgetnek a továbbiakról.
A várakozás közben érdekes párbeszédnek leszünk tanúi. Titust félrehívja az egyik embere, és kedvesen figyelmezteti, hogy higgadjon le, mert nem ezért fizetik. Hoppá. Kiderül, hogy Titus csak kirakatember a Kubából frissen visszatért kormány kezében, de momentán magasról tesz arra, hogy mik az elnök tervei a várossal, ő csak a nejét akarja.
Charlie és Adam, alias Szőke, Monroe nyomában. Mindkettejüknek szüksége van az ex-elnökre, csak merőben más célból, ugye. Charlie meg akarja ölni, hogy bosszút álljon fél családja kinyírásáért, Szőkének viszont élve kell, mert csak így kaphatja vissza az apját, aki a Kormány túsza jelenleg. Miután ezt tisztázták, folytatják útjukat. Szőke flörtölne egy kicsit, mire a bozótosból előugrik Monroe, és jól fejbe csapja. Yesss! Csak azért állt meg, hogy megmutassa Charlie-nak mit talált Szőkéék szekerében. Nem csak az ő fejére tűztek ki vérdíjat, de bizony Rachelére is. Charlie ledöbben, már megint mit akarnak az anyjától?
Miles otthon gyógyul, és most a változatosság kedvéért Riley sheriff- helyettessel szájkaratézik egy sort arról, ki tudná jobban megvédeni a várost. Mi tudjuk, hogy Miles, csak bennünket senki nem kérdezett. Rachel eközben Jessicával barátkozik, és megnyugtatja, hogy hamarosan visszamehet a férjéhez. Az asszonynak azonban nem nagyon akaródzik visszatérni, mert ő sem érzi teljesen épeszű dolognak, embereket ölni a vérükért. Rachel aggódik, szerinte nem kéne a nőt visszaadni, annak a szadistának. Milesnak jelenleg nincs jobb ötlete, ugyanis a keze még midig törött, fél kézzel pedig még ő sem tud megvédeni egy egész várost.
Jason egy téglaépületben tér magához, és ügyesen lefegyverzi a támadóikat, akik épp a cuccaik átvizsgálásával vannak elfoglalva. Már éppen végezne velük, amikor az apja megállítja, mert kettejük közül ő állt kétszer sorba, amikor az észt osztogatták. Okfejtésére arról, hogy a támadók nem bűnözők, hiszen nem rabolták ki őket, és a kezük is túl tiszta, előlép a katonák felettese, aki rögtön bemutatkozásra szólítja fel Neville-t. Az őrnagy ismét bedobja az Edgar Crane és fia, Nate kamudumát, de most emberére akadt, ugyanis a tiszt nagyon is jól tudja, hogy kivel beszél.
Titusnak megmutatják a nőjét, majd Miles egyszerűen kisétál a városból, az ellenség közé, hogy beszéljenek. Mivel Titus nem nagyon hajlik arra, hogy a várost megkímélje a feleségéért cserébe, ezért hős Miles azt ajánlja, hogy a város lakói szabadon elvonulnak, és miután mindenki sértetlenül távozott, ő visszaszolgáltatja a nőt, és egyet fizet, kettőt kap akcióban még azt is megengedi, hogy a vérét lecsapolják. Erre lehet, hogy sor is fog kerülni hamarosan, ugyanis Jessica felvágja az ereit, és hiába próbálja Rachel megmenteni, végül mégis csak távozik az élők sorából. Hőseink ma reggel igencsak felszálltak a szopórollerre.
Rachel és Miles válságtanácsot tart a városban. Miles jobb híján azt tanácsolja a nőnek, hogy tegyen úgy, mintha Jessica még mindig élne, mosolyogjon, húzzák egy kicsit az időt, amíg ő megpróbál minél több embert evakuálni. Miért? Mert NINCS MÁS VÁLASZTÁSUK! Az előző széria szállóigévé vált mondatát ezúttal Rachel süti el a helyi mészárosnak, aki azon búslakodik, hogy bezzeg eddig ez a város mi mindent túlélt. Aaron megérzi a bajt, és Miles tanácsára felparancsolja Cynthiát egy menekültekkel teli szekérre. Közben Titus egyik embere belopódzik a városba.
Folytatódik Neville kihallgatása. Nem kispályás, úgy hazudik, mint a vízfolyás. Elmondja fogva tartójának, hogy nem az Egyesült Államok iránt érzett olthatatlan hazaszeretete vezérli a tetteit, hanem az, hogy segítsen annak az embernek a felkutatásában, aki ledobta a bombákat. Ez pedig nem más, mint Monroe. Előadja még azt is, hogy bűntudata van a felesége halála miatt, mert neki kellett volna őt megvédenie, és éjszakánként eszébe jutnak Julia halálának általa elképzelt körülményei. Már-már egy-két könnycseppet is sikerül elővarázsolnia. Zseniális. A tiszt azonban még így sem hisz neki, de szerencsére nem tudja lelőni a sorozat egyetlen épkézláb színészét, mert belép Allenford, aki megálljt parancsol neki. Ő sem hiszi igazán, mit Neville mond, de elismeri az őrnagy „különleges” képességeit, amit még talán a hasznára is fordíthat. Az őrnagynak megkegyelmez hát, Jason számára pedig valami speciálisat tartogat, ha az őrnagynak nincs ellene kifogása. Neville nem esik ki a szerepéből, már hogy lenne kifogása. Baltaarcú barátunknak befellegzett.
Monroe és Charlie együtt bandáznak. Szőkét fellocsolják, és kikérdezik a vérdíjakról. Az indokokról ő sem tud semmit, de ezek a kubai menekültek elég jól fizetnek, így hát beállt fejvadásznak. Az apjáról szóló duma persze kamu volt. A vallomás után már nincs szükség Szőke szolgálataira, de mivel Charlie megtiltja (?) Monroe nem lövi agyon, csak leüti. Bass felajánlja, hogy menjenek vissza együtt Rachelért és persze Mileszért, és figyelmeztessék őket. Felismerte a vérdíjas papíron a fura pecsétet, mert már Randallnél is látta egyszer. Ezek az emberek a velejükig romlottak, szóval elkelhet még az ő, Monroe segítsége is. Charlie nem egy észlény, ezért visszautasítja az ajánlatot, és egyedül indul el figyelmeztetni az anyját.
Titus embere rájött, hogy Jessica halott, meg is viszi a hírt a főnökének, aki nagyon nem boldog tőle. Közben Mileszék búcsúzkodnak. Aaront sikerül felparancsolniuk az utolsó szekérre, de Rachel inkább marad, és szerelmet vall Miles-nak. Az utolsó szekér aztán végül mégse bizonyul jó megoldásnak, mert amint kigördül a városon kívülre, Titus emberei megtámadják. Aaron és még néhány ember megmenekül, és egy pajtába zárkózva várják a véget. A vadak bejutnak a városba, és megölnek mindenkit, akit csak érnek. Miles hiába robbant fel pár olajos hordót, csak egy pillanatra állítja meg a támadást. Rövid közjátékként Titus megtalálja a feleségét, és elsiratja. Ez az utolsó, amit életében tesz, ugyanis a nagydarab katona, aki a Kormánnyal kötött megállapodásra emlékeztette korábban zsákot húz a fejére, és megfojtja. Hoppácsak, itten hatalomátvétel készülődik. Miles és Rachel vállvetve küzd, de a túlerővel szemben nem sok esélyük van. A nő vállába egy nyíl fúródik, és összeesik. Milest megvágják, és már majdnem lelövik, amikor váratlanul puskalövések hangzanak fel, és megölik a támadóit. A Kormány itt is megmentőset játszik. A katonák megtisztítják a várost a támadóktól, és ellátják a sebesülteket. Rachel életben marad. Miles pedig csak áll, és hitetlenkedve bámulja, ahogy felhúzzák az amerikai zászlót. Ő még elég élénken emlékszik arra, amikor ezért halálbüntetés járt, és ahogy a dolgok állnak, a jelenben sincs sok köszönet a zászló megjelenésében.
Facebook kommentek