Nyihaha! Itt az új évad, csapjunk a lovak közé! Business-boy is ezt teszi egy táskával, aztán a „take a walk on the wild side” ritmusára lemegy a Fifth Avenue egyik szokatlanul néptelen metrójához, hogy minden hülye egyből tudhassa, hogy dikmán, nyújork. Aztán nagy fáradtan hazaér, és bosszankodva látja, hogy odakünn eleredt az eső… mert… öö.. szeretett volna végre elázni hazajövet? Ezt a sorozatot idén sem a brilliáns logikáért és Oscar díjas alakításokért fogjuk kedvelni, sebaj. Hoppácska, kiejti a kezéből a telcsit, jujdeváratlan. Ám ekkor fehér galamb száll az ablakba, és egy Storybrooke üdvözlőlapot hoz egyetlen szóval: „Megtört”. Apu, kezdődik, kezdődik!

Ismét felismerjük Meseországot, mert egy kardozós-lovas-üldözős sztyeppe jelenet valami bitang nagy ázsiai stílusú palotába torkollik, és a Királyfi és Mulan lekaszabolja a bozótot, majd az előbbi csókkal ébreszti Aurora-Csipkerózsikát, az utóbbi pedig elvonul a jelenet elől. Örülünk az új szereplőknek, helyes a Mesekirályfi, és szép fejdísze van Lady Aurórának.

Oszlik a lila köd, végre itt a nagy Család! Sok találkozás, ölelés, könny, öröm-bódottá. Én is meghatódok, amikor Emma szembenéz a szülőkkel. Henri hozza le a bensőséges hangulatot a szappanoperák földjére, amikor „nagypapinak” szólítja a Hereceghet, és varázslatot követel az kedvenc apácánktól. Mindenki Reginára fókuszál, csak a királyi pár szeretne inkább a kislányukkal foglalkozni, aki éles eszével egyből levágja, hogy nem Regina volt a hunyó.

Sugalmazó vágással látjuk, hogy Rumpi-Gold is örömködik Barnabellával, és ők is a varázslaton és Regina halálán alkudoznak. Mennyi barátja van hirtelen a Gonosz Királynőnek. Én csak annak lennék nagy barátja, aki betiltaná végre a nyúlósnyállal-csókolózós felvételeket, főleg 16 éven felüli szereplőkkel. Öribari, eskü.

A Család továbbra sem tud létrejönni Emma körül, mert közben a maroknyi statisztéria csőcselék szerepben megrohamozza a polgármesterasszony házát – de a Regina-pártfogók száma ismét látványosan emelkedik.

Átvillanunk a Lerottyant Palotához, ahol Mulya a földet simogatja szigorú tekintettel. Mire kivonja a kardját, egy bazi nagy Dementor-utánzat ugrik az arcunkba piros szemekkel és egy böhöm strici-nyaklánccal. A Mesekirályfi viccesen ugrándozik alatta, de a kitartó csapkodásnak megvan az eredménye, a medál földre pottyan, a rém elrepül, Auróra nagyon szuszog, és a kézben tartott medál képével visszatérünk a Zálogos házához.

Hogyaszongya Rumpi a szíve hölgyének: ne már ezekben a rongyokban járjál, hozok neked valamit. Gondolom van neki ez a travi-kollekciója otthon, majd abból válogat. Rumpi, adok egy randitippet, majd meghálálod: mindig bótba vigyed ruháért a hölgyet. Amennyire a stylistok eddig kedvelték BB-t, tuti jobban járna, ha maradna a hajléktalankabátban, de azért reménykedjünk. Ha új sminkesre meg póthajra tellett, lehet új stylist is. Meg se lepődjünk, Rumpi szekrényében ott figyel a böhöm stricimedál.

A polgármesteri rezidenciánál: Randipajti. Megbíznék benne, mint bármely perverz kéjgyilkosban. És végre kilép Regina, királynői mint mindig, és évek gyakorlásával se tudnám olyan frankón hátralökni a kabátot, mint ő, amikor előhúzza a hatlövetű varázslatot. De hoppá, a varázslat nem jön ki a kezéből, ciki van. Mielőtt széttépnék, a Család jól megmenti, Herecegh összeakasztja a bajszát Randipajtival, MM magyaráz a biztonságról, én meg elhatározom, hogy idén is szerelmes leszek Reginába. A biztonságos börtönben Regina felvilágosítja a Családot, hogy azért nem kerültek vissza az átok megtörésével Meseországba, mert az már elpusztult, nincs hová visszamenni. Aztán Rumpi világosítja fel őt, hogy a varázslat nem ugyanolyan ebben a világban. És mivel ígéretet tett, hogy nem fogja bántani, annyit tesz még, hogy a Királynő tenyerébe passzírozza a böhöm stricimedált, amely a halálnál rosszabb sorsot fog rá hozni.

A böhöm stricimedált most a Mesekirályfi latolgatja a markában, Lady Auróra meg rácsodálkozik, hogy Mulya egy barát, és ráadásul egy nő. Ez a girlpower topik már az első epizódban be volt vezetve, kb ugyanígy, most csak ráhúzunk egy faji lepedőt is. Mindenesetre mindenkinek szép a haja. Nagy kár, hogy a Mesekirályfi tenyerében megjelent az elátkozott bélyegző, a rémséges DeMentholosak le fogják vadászni…és egy örökkévalóságig fogják kínok között tartani a lelkét… De ezt férfiasan eltitkolja Auróra előtt.

Rumpi beledöfi a nevét viselő tőrt a medálba, Regina felriad álmából, a DeMentholos pedig kiröppen.

Hófehérke másodszor is bepróbálkozik a „beszélgessünk mint anya a lányával” projekttel. Jaj, röptiben elkottyantja a randipajtis egyszeri csodát, Herecegh alig kap levegőt. Emmának még időre van szüksége a mesehős-szülők csodájának és saját elhagyatottság érzésének kibékítéséhez, ez érthető.

Mulya megálljt vezényel a csapatnak Meseországban, ideje tábort verni, hogy a rém elsuhanjon mellettük. Mesekirályfi megágyaz Csipkerózsikának, aki nem annyira meglepő módon nem akar aludni. Azt meg nem érti miért oly heves csók, ha csak öt percre válnak el. Ajaj, rosszat sejtünk, hiányozni fogsz, Mesekirályfi.

A Család beront a Zálogoshoz. Vajon ezentúl mindig csak együtt fognak közlekedni? Vegyes szemrehányásokkal illetik Rumpit, aki rutinosan válaszol is: a fiú él, az átok megtört, Emma pedig megtalálta a szüleit- ideje köszönetet mondani. A lila köd pedig varázslat volt, célja nem publikus.

Ekkor szökken be a városba a Rumpi Regina-rendező ajándéka, a DeMentholos, mert nagyot reng a föld és minden villámlik.

Barnabella átöltözött, és hallgatózott és szomorú. Nem tetszik neki, hogy Rumpi csak játszik a szavakkal és az emberekkel, beharagszik, és ruganyos műhajával és rojtos rongyában kiharangozik az ajtón. Istenem. Hol lakik ez a nő egyáltalán? Vagy hova megy ilyenkor?

Mulya tüzet kalapálgat. Auróra kezd aggódni, és a harcostárs hamar összerakja, hogy Meseherceg meg van jelölve és elment feláldozni magát. Mulya felkapja a kis ládikóját és maradásra inti Aurórát, aki ellenkezik, és nagykendőjét viszi magával a csatába. Hiába ez a praktikus harceszköz, ha már az első fánál eltéved. Végre nemcsak girlpower van, hanem ecccerű nőiesség is.

A DeMentolos rátör Reginára! De a Család segítségére siet! Áh, a DeMentolos nem szereti a tüzet. Mert a melegség, meg szeretet, bissztos. Bár, próbaképpen egy tábla csokival is orrbavághatnánk. Viszont hiába űzik el, ami halott, nem lehet megölni, és addig meg nem áll, míg a megjelölt áldozatot be nem szippantja. Tehát Regina bajban van. Herecegh nem érzékeli ezt problémának, de női szakasz hamar megdumálja, Henrire hivatkozva. A királynő tud egy tuti megoldást: oda kell elküldeni ahol senkit nem bánthat… és előveszi a Kalapot! Ó! ha rögtön az első epizódban megjelenik a Kalapos, én elpirulok és írásképtelenné válok. Áh, sajnos nem, a Királynő maga próbálja beüzemelni, de nem úgy néz ki, mintha sikerülne, pedig jaj, már itt is van a DeMentolos!

Mulya és Auróra odaát valahogy mégis meglelték egymást, bár, khm, közben beesteledett. Az új felállásban a királylány lovat prezentál, a Mulyának pedig fáklyája van. Kezdek hinni a győzelemben. Mulya lekezelőleg magyaráz az áldozathozatal fogalmáról, Auróra viszont szerencsére nőből van és egyből ráérez, hogy Mulyácska is szerelmes Mesekirályfiba. Ekkor felsüvít a rém.

A DeMentolos a börtönben is támad ám. Hú, most egyszerre két esélytelen csatát izgulhatunk végig. Az első vesztes a Mesekirályfi, egy sötét és egy világos figura sikolyai közepedte a rém leszippantja az arcát, majd eltűnik a medálban. A lángoló tárgyalóteremben a Herecegh csápol a DeMentolos felé, miközben Regina sikertelenül pörgeti a Kalapot, mert „a varázslat itt máshogy működik”. Ez a mondat mindig nehéz helyzetekben kerül elő. Csak szólok, hogy sakktábla-kockás a padló. És ekkor Emma megérinti Regina karját, bepörög a kalap a lila ködben, a DeMentolos beszippantódik és magával rántja Emmat, Hófehérke pedig utána ugrik, hogy nehogy megint elszakadjanak egymástól. Herecegh is utánuk lendül, de várható módon lezárul előtte a portál, és ő hasal egy stohlbucisat.

Oh, idén van végre izgalom, meg akció, meg thriller, juhhé! Nekem tényleg bejön ennyi nélkülözés után, de olyan az egész, mint mikor Buffyék a gimiben démonharcoltak, itt erőlködik egy béna Xander, egy megmentendő bénázó Cordélia és egy idétlen bénázó Willow, aztán a Szőkelány véletlenül megmenti a helyzetet. Köszönjük Jane Espenson. Úgy látszik jó sok varázserővel kapcsolta össze Emma érintése, mert váratlan fordulatként a falból indák bújnak elő és Regina feltolja a falra a sírva dühöngő Hereceghet. Itt Henri lép közbe, és az anyai szeretet bizonyítékául azt kéri a gonosz királynőtől, hogy hozza vissza a Család női tagjait. Ő maga pedig elvonul Herecegh-Nagypapival, Emma és MM közös fotója elé a kandallón. Mert ők, a Család, úgyis megtalálják egymást.

És most dobhatunk egy hátast, mert Barnabella visszatért a Zálogházba, készen arra, hogy Rumpi mellett maradjon, pont azért, mert egy szörnyeteg, aki törött csészéket őrizget. Egy darabig én is őrizgettem valami bánatos emlékű üveget, szóval megértem, de lássuk be, ez egy kicsit beteges kapcsolat, még akkor is, ha Barnabellának valószínűleg tényleg nincs hová mennie.

Vágás Meseországba. Mulya elmeséli a Regina-féle átkot Aurórának, és megtudjuk, hogy ez a kis Meseország-darab valahogy megmaradt, de most már a biztonságos hely felé kell húzódniuk. Ekkor valami suhog, és a törmelék között valami mocorog.

Ez az, mondja Mulya, ami miatt mindannyian szenvedünk: egy seprűnyél. Körülötte Hófehérke és Emma.