Az évadzáró történéseinek bemutatása előtt szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy jelen rész színészi alakítás szempontjából igazi „one man show” lett, és itt most nem Richard Armitage vagy Andrew Lincoln, hanem Ewen Bremner játékára gondolok. Nézzük.

Afganisztánban kezdünk, Helmand tartományban, ahol amerikai katonák cefet tűzharcban állnak a helyi tálib rosszfiúkkal, és mert vesztésre állnak légi támogatást kérnek. A helyiek azonban informatikai cuccost pakolnak össze, egy kendővel eltakart arcú társuk pedig úgy nézem épp meghekkeli a segítségül érkező gép rendszerét. Amikor megérkezik a repcsi, és rakétát lő az afgánokra, az hekkerünk jóvoltából az amerikai katonákat találja el!!! Ahogy a rakéta becsapódik, a rosszfiúk éljenzésbe kezdenek - az eddig eltakart arcú társuk lerántja a kendőjét, és ahogy elnézem, nem éppen arab vonásai vannak. Na basszus!

Londonba ugrunk, a 20-as részlegben Collinson épp az esetet beszéli meg Johnnal: a durva céltévesztés nem először fordul elő, ráadásul a légi támogató csapat brit volt, míg a megmentendők (akik végül áldozatok lettek) amerikaiak. Annyit sikerült kideríteni, hogy az eddig biztonságosnak és feltörhetetlennek hitt rakétavezérlési rendszert valaki feltörte. Collinson szerint egy helyi nagykutya állhat az ügy hátterében, ami komoly veszélyt jelent az ottani hadműveletekre – ez sürgős megoldást kíván.

Nem sokkal később a részleg gyanúsítottat is talál Gerald Baxter személyében, aki rakétairányítás-programozó specialista volt, míg egy akciót el nem szúrt néhány évvel ezelőtt, ami miatt huszonkét civil halt meg. 2005 óta mintha eltűnt volna az országból – talán ő rosszalkodik Afganisztánban. John fegyverkereskedőként utazik oda, ez lesz az álcája (mi pedig emlékeiben azt is látjuk, ahogy felkészült a feladatra: az előző rész végén már sejteni lehetett, felesége halála után most Danni a társa, otthon együtt magolják, amit a rakétairányításról hősünknek tudnia kell.)

John, immár Afganisztánban Tom Wallace néven fegyverkereskedőként kínálja az áruját a helmandi kormányzónak, az azonban nem dönt, hanem a mellette álló tanácsadója (?) válaszát várja, ami elutasítás. Ekkor rakétairányítási kódokat ajánl fel, amiket a hadsereg következő időszakban készül bevetni, ez talán érdekli a tárgyalópartnereit. De nem. Addig nem vesznek ugyanis semmit, míg le nem ellenőrzik, hogy John tényleg fegyverkereskedő. Így amikor a tárgyalás után John az utcára lép, már maga is tudja, mi következik: zsák a fejére, lapátolás kocsiba – bár ettől nem tudom hogyan lesz meg a személyazonossága, de az arabok gondolom igen. A kormányzó segítője mindenesetre végignézi John elrablását, és amikor elindulnak vele, csak annyit mond a telefonjába: úton van. Ezek szerint az emberrablás eltervezett akció volt.

A 20-as részlegbe eközben Frank Arlington érkezik, aki az amerikaiak helyi erős embere, rögtön adja is a górét. Collinson beszámol neki az eddigi helyzetről, és arról, hogy Baxtert gyanúsítják a helyiekkel való együttműködéssel, bár nem tudják, hogyan juthatott nyom nélkül az országba – már ha tényleg ő van odaát. De küldtünk egy embert megoldani a problémát, mondja Collinson, Arlington pedig a nevét akarja tudni – hiába titkolná a 20-as részleg John kilétét, az amerikai köti az ebet a karóhoz. Oké.

Johnt elrablói kocsijuk platóján szállítják, mi pedig látjuk, hogy kiszúrja őket néhány angol vagy amerikai (?) katona, de még nem avatkoznak közbe, csak távolról megfigyelik a járművet. Ami megérkezik egy helyi táborba, ahol fogva tartói Johnt egy nyugati férfi elé vezetik – jobban megnézve úgy gondolom őt láttuk a rész elején az angol rakétát eltéríteni. A tag neve Josuf Mohammed (legalábbis ezt mondja, de így ránézésre szerintem Baxter lesz az), erősen zakkantnak, de legalábbis labilisnak tűnik (innentől érdemes figyelni „Josuf / Baxter”, azaz Ewen Bremner játékát).

Josuf átveszi az irányítást, a tálibokat arra utasítja, hogy fogjanak fegyvert Johnra, akinek vizsgáznia kell fegyverszakértőként – nyilván ez a személyazonosság ellenőrzésének első lépése. Még jó, hogy Danni és ő annyit gyakoroltak, keni-vágja a válaszokat, így átmegy a vizsgán. Josuf már vinné magával, de John nem akar: üzleteljünk most, aztán irány vissza a civilizációba. Ez azonban nem megy, mert cefet lőni kezdenek rájuk, méghozzá a katonák, akik az előbb még csak távolról figyelték őket – John épphogy földre tudja rántani Josufot, mielőtt lelőnék. Megadják magukat, elfogóik amerikaiak.

Az irodában Danni tájékoztatja Collinsont, hogy 2005-ben Baxter egész családja eltűnt a férfival együtt. Ez azt jeleneti, hogy új személyazonosságot kaphattak, Layla és Danni feladata minél többet kideríteni erről, mert valószínűleg az MI5, vagy az MI6 keze lehet a dologban.

Estére Johnékkal amerikai támaszpontra érnek, ahol egy katona a nevüket kérdezi és lefényképezi őket. Mindketten az álnevüket mondják be.

Visszatérünk Londonba, ahol eközben meglepő dolgok történnek. A 20-as részleg elcsípett egy amerikai adást, így értesültek Johnék elfogásáról. Ha vissza akarják őt kapni, Collinsonnak szívességet kell kérnie Arlingtontól, ezért átmegy a férfi ügynökségéhez. Arlington azonban a szemébe hazudik, és ragaszkodik az állításához, miszerint csak egyetlen férfit fogtak el, Josuf Mohammedet (akiről már mindketten tudják, hogy Gerald Baxter). Collinson csalódott és morcos, én meg remélem hamarosan kiderül, miért csinálják ezt az amerikaiak. Amikor visszamegy az irodába, Layla ugyanezt a kérdést teszi fel, sőt úgy gondolja, meg fogják ölni Porteréket, bár nem tudni miért.

Addig is visszatérünk Johnékhoz, ahol ő elárulja amerikai fogva tartóinak, hogy valójában az MI6 embere, de azoknak füle botja sem mozdul, egy furgon hátuljába hajítják a két angolt, és elindulnak velük számunkra ismeretlen cél felé. Amikor megállnak a semmi közepén, John elveszi az egyik amerikai fegyverét, és kivégzi mindkét elrablójukat.

Kettesben maradtak Baxterrel (most már nyugodtan hívhatjuk a rendes nevén „Josuf”-ot); John rögtön faggatni kezdi: miért akarnak téged az amerikaiak eltüntetni? A férfi végül kiböki: mert nekik dolgoztam, a CIA hozott át ide, hekkeltem, meg más ilyesmit csináltam, ami kell, és elég sok mindent tudok a pakisztáni terveikről is. De lelépett tőlük, és most Zahir Sharq követője, egy helyi kiskirályé, aki most Pakisztánban van, és aki megoldja a térség problémáit, sőt hamarosan ő lesz a térség új vezetője – amúgy meg szívesen megveszi John fegyvereit. Hősünk kapcsol, oké, akkor vigyél el hozzá!

Eközben Collinsonék is kiderítették, hogy Baxternek köze volt a CIA-hoz, így ezzel a tudással ül le Arlingtonnal inni és persze tárgyalni. Értésére adja, hogy vissza akarja kapni Johnékat, de tárgyalópartnere nem tud a hollétükről. Collinson simán kiröhögi, hogy az amcsik elvesztették Porterék nyomát, de Arlington lelombozza: az angolok már nem cimbijeink, jobb lesz védeni a seggeteket (és ha meglesznek, Johnékét is, ugye).

Porterék ezalatt autóút híján a hegyeken át gyalogosan ügetnek Pakisztán felé. Baxter szokás szerint zsizseg, de John neki szegezi a kérdést: ki vagy te valójában? A férfi erre leveszi az övét, amit a különleges erőktől szerzett, van benne egy rejtett zseb, amiből előveszi a kislánya rajzát. Arról beszél, hogy ez segít emlékezni neki arra, amit nem tudott feldolgozni (a civilek halálát, amiben felelős a célt tévesztett rakéta miatt). Az igazi nevét most sem árulja el. De tovább nem tud beszélni, mert jön egy drón, muszáj elbújniuk, hogy ne vegye észre őket. Amikor elhalad felettük, a légáramlat kitépi a gyerekrajzot a kezéből, amitől meglehetősen letört lesz, úgy érzi, nem látja többé a lányát. Johnnak persze rögtön eszébe jut a sajátja, ő is szomorú lesz. Baxter arról zagyvál, hogy véget akar vetni az itteni háborús állapotoknak, és ebben Sharq fog segíteni.

Pakisztánba érve autó vár rájuk, ami Sharqhoz viszi őket. A tag kisebb erődben lakik, zsoldosokkal körülvéve, akik persze elveszik John fegyverét. Odabent Sharq egy tálibbal tárgyal, addig Johnék a háttérből figyelnek. Porter felismeri Sharqot, ő állt az afgán kormányzó mellett, mint tanácsadó, amikor a fegyvereladásról tárgyaltak. Sharq most „bemutatkozik”: a túl sokat ordibáló tálib tárgyalópartnerét szemrebbenés nélkül homlokon küldi ólommal. Hulla el, Johnék be.

Sharq és Porter leülnek, John kérdi, hogy a férfi vevő-e még a fegyvereire, de Baxter lazán közbevág: szerinte John nem fegyverkereskedő, hanem a brit különleges erők tagja. (Ezzel nem is lőtt mellé, John az SAS katonája volt, ugye.) Bukta van!

A következő jelenetben Johnt immár félmeztelenre vetkőztetve, és kikötözve látjuk, őrzői magára hagyták nyűglődni a tűző napon; Baxter viszont itt van, és mint egy idegesítő légy döngicsél körülötte. Azzal kezdi, hogy bebizonyítja Johnnak az igazát arról, hogy hősünk nem fegyverkereskedő: leszedi a férfi övét, és abban bizony benne van a rejtett zseb (mint a sajátjában is volt), amiből némi iratot és pénzt szed elő, utolsóként azonban saját családja fényképével találja szemközt magát. Ezen teljesen ledöbben. John elárulja, hogy tudja az igazi nevét, és Gerrynek szólítja, ez gondolom a Gerald beceneve akar lenni. Baxter tiltakozik, ő már más ember, Gerry nem létezik többé; azzal dühösen odébb áll.

A szobája magányában aztán látjuk, hogy mennyire kiakadt, elkenődve nézegeti családja fényképét. Ekkor különös hívás tereli el a figyelmét: a számítógépén mi is látjuk, amint Sharq és Arlington tárgyal egymással, bazmeg!!! Baxter kihallgatja őket; arról beszélnek, hogy Sharq átadja a két túszt információért cserébe – az amerikai bólint. Azt mondtam már, hogy rohadjatok meg?! Baxter a beszélgetés után egy pendrive-ot szorongat (szerintem felvett rá mindent), Sharq pedig pisztolyt vesz magához, amiben csak egy golyót hagy, szóval ahogy elnézem orosz rulett készül.

Londonban Collinson és Arlington újra tárgyalnak, így derül ki, hogy két amerikai katona halott, akiket John akkor likvidált, amikor megszöktek a fogságból. Collinson dühös, a britek nem hajlandók vállalni a felelősséget az események miatt, mert Baxter korábban az amerikaiaknak (CIA) dolgozott, ugye.

Eközben Johnt hátra kötözött kézzel székre ültetik egy szobában, most kezdődik az orosz rulett. A fegyvert Baxter fogja, de nem Porterre, hanem a saját fejéhez, és ha nem kap információt hősünktől (hadititkokról, mi másról?), meghúzza a ravaszt. Így is történik, de semmi, a golyó a tárban maradt. Mehet tovább. John közbeszól: tegyetek bele két golyót – Baxter kiakad, de Sharq szemrebbenés nélkül megtölti a fegyvert, azonban arra utasítja társát, hogy Porterre fogja azt. Hát John, fiam, ezt bebuktad. (Közben azért látjuk, hogy sunyiban próbálja a hátra kötözött kezét kiszabadítani, drukkoljunk, hogy időben sikerüljön.)

John farkasszemet néz a fegyverrel, ezért gyorsan beszélni kezd, de persze nem információt ad át, hanem Baxter lelkére próbál hatni; a családjáról beszél, meg arról, milyen nehéz arccal előre gyilkolni. Végül sikerül elbizonytalanítania, mert a ravaszt meghúzza ugyan, de nem Johnt, hanem a mögötte álló fegyverest lövi le. John ebben a pillanatban kiszabadítja magát, ártalmatlanítja a többi őrt a szobában – kivéve Sharqot, mert az még időben fedezékbe húzódik – aztán a megszerzett fegyverrel kitör az őrizetből, Baxterrel a nyomában. Az udvaron álló kocsiba ugranak, távozóban kézigránátot repít a bejáratnál álló benzintartályokra, és már kinn is vannak, nyomás! Huhh, lerágtam a körmeimet!

Londoni kórházba pillantunk, ahol az első részben látott sérült katona, John és Collinson egykori bajtársa, Steve Andrews fekszik, akit – mi már tudjuk – Collinson lőtt le két másik társukkal együtt. Hét éve történt az eset, a férfi azóta kómában van, most pedig meghal. Layla érkezik, és kéri az orvosokat, azonnal végezzék el a boncolást. A kérés okát most nem tudjuk meg, de gyanítom nemsokára okosabbak leszünk.

John menekülés közben megállítja az autót, telefonálni szeretne – valahogy szert tett egy mobilra – Baxter azonban ezt nem engedi, elveszi a mobilt és fegyvert ránt. John persze könnyedén elszedi tőle a fegyvert, a mobilt viszont nem, így cefet szópárbaj kezdődik. John győzködi a férfit, hogy ő a kisebb rossz az üldözőikkel ellentétben, Baxternek is az az érdeke, hogy visszatérjen Angliába. Ő viszont attól fél, hogy angol földön gondjai lehetnek itteni működése miatt. John szerint csak kínálnia kell maga helyett némi információt, és rendben lesznek. Baxternek rögtön eszébe jut a pendrive, amire felvette Arlington és Sharq beszélgetését – helyben vagyunk, ez már jó információ, lehet telefonálni.

Porter hívja az irodát, Collinson, Layla és Danni közösen hallgatják. John hazavinné Baxtert, akinek van némi információ a birtokában, ugye, de ennek átadásáért kér is valamit cserébe: biztonságot magának és a családjának, és persze némi lóvét. Collinson bólint, összeszedünk benneteket, Baxter is jöhet, de vissza kell mennetek Afganisztánba, oda megyünk értetek. John még elmondja, hogy Arlington és Sharq összedolgozik, Collinsonnak felszalad a szemöldöke. Mielőtt befejeznék a beszélgetést, Layla átveszi a telefont, persze Collinson háta mögött, és elmondja Johnnak, hogy Steve Andrews meghalt, és megvizsgáltatja a fejében talált golyót, hogy megtudja, ki ölte meg. (Ezért kérte hát az előbb, hogy boncolják fel a tagot.) Danni kérdi, hogy mi ez az egész, de Layla nem válaszol, csak szívességet kér a nőtől – ezt mi már nem halljuk. John a beszélgetés után megrendülten ácsorog, emlékei kínozzák halott társáról, de sokáig nem lehet merengeni, indulás van.

Arlington a munkanapja végén autójához üget, amikor Collinson toppan elé, és a fejére olvas mindent, amit tud: Baxtert ti küldtétek át, aztán a tieitekkel végzett, most holtan akarjátok látni, mert túl sokat tud, amúgy meg rosszfiúkkal üzleteltek, még fegyvert is eladtok nekik, és arra kéritek őket, tüntessék el a kényelmetlenné vált Baxtert és egyben Portert is. Ejnye-bejnye, nem lesz ez így jó. Arlingtonnak azonban a szeme sem rebben, szó nélkül távozik.

Johnéknak eközben útban Afganisztánba szürreális élményben lesz részük. Az úton ugyanis kanapé áll keresztben, rajta két fegyveres nő – persze tetőtől talpig bebugyolálva. Porter fékez, kezek a magasban, a nők meg hadonásznak a fegyverükkel és óbégatnak. Baxter tolmácsol: a mobilodat akarják, mégpedig azért, hogy küldj egy sms-t a helyi tehetségkutató egyik versenyzőjére! John engedelmeskedik, de a nők nem érik be ennyivel, elviszik a mobilt és kocsit is, és miközben elhajtanak, kedvenc énekesnőjüket éltetik. Hősünk leesett állal marad hátra, én meg leállítom a felvételt, hogy kiröhögjem magam.

Az irodában Collinson épp Johnék hazahozatalának részleteit beszélné meg a csajokkal, amikor berongyol Arlington, és őrjöngve követeli, hogy árulja el, hol lesz a találkozó, mert Amerika igenis Sharq kedvére akar tenni, aki a térség vezetője lesz hamarosan, a két angol pedig ennek nem tehet keresztbe. Collinson enged, és kiböki hova tartanak Porterék. Layla és Danni elszörnyed, de nem szól semmit, csupán előbbi trappol ki dühösen a tárgyalóból. Később Danni csatlakozik hozzá, és elmondja, hogy megvan az Andrews fejéből kiszedett golyó vizsgálatának eredménye (nyilván ezt kérte Layla tőle korábban szívességként), és ez alapján egyértelmű, hogy Collinson lőtte le egykori társát!

Layla berongyol Collinsonhoz, és kiabálva vonja kérdőre, hogy miért adta ki Arlingtonnak Porterék helyzetét, mikor tudja, hogy az amcsik meg fogják őket ölni? Talán szándékosan csinálta, mert Johnt hiszi az utolsó tanúnak az iraki lövöldözés után, amikor megölte a saját bajtársait? A férfi kiakad, de Layla nem tágít: főnöke az egyetlen, aki elérheti Johnt, mentse is meg, különben az egész ügy a feletteseihez kerül. Collinson megrendül. Így nemsokára látjuk, amint megérkezik Afganisztánba.

Arlington közben hívja Sharqot azzal, hogy van némi megoldandó probléma – ide a nagybökőt, hogy a szökevények után küldi a rosszfiút – hogy a fejed essen ketté, csak mondom!

Johnékat is látjuk, kietlen tájékon baktatnak meglehetősen kimerülten, de legalább egészben vannak, és közelednek a találkozási ponthoz. Odáig azonban el kell jutni, és ez hulla fáradtan nem olyan egyszerű. Beszélgetés közben ugyanis Baxter felrúg egy követ, aminek földet érését robbanás követi – így jönnek rá, hogy aknamezőre sétáltak. Na basszus, innen nem lesz egyszerű kibalettozni! Nem is az, mert hiába lépked elöl John, megtisztítva az utat, nyomában pedig Baxter, utóbbi mégis aknára lép. Mindketten vigyázzba dermednek, most mi legyen? John szerint nincs nagy gáz, óvatosan le lehet róla lépni (ahogy nézem, az oldalára lépett, nyilván nem élesítette a szerkezetet), Baxter persze be van tojva. Végül hősünk biztatja, hogy gondoljon a lányára, akkor minden rendben lesz – ez erőt ad a férfinak, egy ugrás előre (pont John karjaiban köt ki), és mindketten egészben megússzák. Megkönnyebbülés, összeborulás, John még az igazi nevét is elárulja, de aztán kegyetlenül véget ér az örömködés: egy golyó lyukasztja ki Baxter homlokát. John földre veti magát, kiszúrja a merénylőt, és dühösen beleereszt egy sorozatot. Egyedül maradt, most már a saját bőrét kell mentenie.

Előveszi Baxter mobilját a férfi mellényzsebéből (nem azt vitték el a csajok az előbb, csak kérdem??), Laylát hívja azzal, hogy a találkozó kiszivárgott. A nő kontráz: Collinson árulta el, mert megvan a golyó vizsgálati eredménye, amiből látszik, hogy ő lőtte le Andrewst. John ettől az információtól meglehetősen morcosan indul a megbeszélt helyre, ahova – mint látjuk – Collinson ér előbb oda. Távolról látja a halott Baxtert, azt hiszi John az, de aztán hősünk hívja mobilon: már továbbálltam, találkozzunk másol. Ez pedig egy elhagyott épület (vagy inkább kunyhó), nem lehet sokkal messzebb az előbbitől.

John odabent várja Collinsont, aki kibiztosított fegyverrel sétál be. Porter elrebegi, hogy most már mindent tud, hét évig élt abban a hitben, hogy miatta haltak meg a társaik, de már tudja, hogy Collinson lőtte le őket. A férfi erre fegyvert ránt - összeugrik a gyomrom. John higgadt marad, egészen addig, míg főnöke elő nem adja, hogy sosem fognak Johnnak hinni, hiszen a fegyver, amivel lőtt, Porteré volt, és az nem tudja majd bebizonyítani, hogy neki átadta.

Johnnak ekkor elcsattan a szar az agyában, és a rá szegezett fegyver ellenére főnökének ugrik. Cefet verekedés kezdődik, amit Porter nyer meg, kis híján megfojtva ellenfelét, de végül elengedi, és csak annyit üvölt a képébe, hogy mondja el, mi történt valójában. Collinson pedig elrebegi az eseményeket, végre úgy, ahogy történt: elismeri, hogy ő lőtt, de csak azért, mert megijedt valamitől. Mire mindent elmond, már a sírás és az összeomlás határán van, nyilván őt is megviselték az események, és most a felidézett emlékek. John is megrendül, így csak annyit mond, hogy el van felejtve az egész, amiért a másik nagyon hálás.

De nincs tovább összeborulás, mert itt vannak a rosszfiúk, és vadul lőnek rájuk. Johnéknál csak a kezükben lévő fegyver van, a komolyabb kint van Collinson kocsijánál. Nincs mese, ki kell törni, hogy hozzájuthassanak: John elöl, főnöke fedezi. Nem jutnak azonban messzire, mert Collinson lövést kap a combjába, visszahátrálnak hát a kunyhóba. Porter így is menni akar, de társa tiltakozik: ilyen állapotban ő nem tud vele tartani, inkább innen fedezi. Indulás!

John sikeresen eljut fegyverekig, több tálibot kilyuggat, Collinson azonban ólommérgezésben kifekszik. Ne máááár! Még annyi ereje marad, hogy egy kézigránát biztosítóját kihúzza, így amikor az ellenség jónéhány tagja beront a kunyhóba, hatalmas robbanás közepette mindnyájan távoznak a túlvilágra. John ezt már biztos távolról, a kormány mögül nézi végig, majd gázt ad, és irány a nagyvilág.

Mi pedig még látjuk, amint Sharq jelenti Arlingtonnak: Collinson halott, John megszökött. Az amerikai ígéretet tesz – Portert likvidáljuk. És miközben a menekülő Johnt látjuk, még halljuk, amint egy amcsi egység utasítást kap: Portert el kell fogni, veszélyes dezertőr, feltehető úti célja Irán (ezt mégis honnan szeditek?) Ezzel zárjuk az első évadot.

Aki pedig szereplőinket más sorozatban / filmben is szívesen megnézné, azoknak elmondhatom, hogy ezután majd’ mindegyikük érdekes, „kreált világba” igazolt: Andrew Lincoln (Collinson) a The Walking Dead c. zombis sorozatot erősíti, Richard Armitage (Porter) – mint az első rész bevezetőjében írtam – a Hobbit trilógiában alakítja Thorint, Shelley Conn (Danni) pedig a Spielberg-féle Terra Nova c. időutazós, dinoszauruszos sorozatban volt látható.

… és végül szokás szerint néhány random kép a főbb szereplőkről (kommentelői kérésre a nőkről is)

… Hugh Collinson

… John Porter

… Layla Thompson

… Danni Prendiville