Hát csak megértük ezt is, a Spartacus hogyvolt a második évadhoz ért. Aki már nem emlékszik, hogy ért véget az első évad, az kattintson ide. Már most az elején szeretném kifejezni őszinte részvétemet azoknak, akik szinkronosan nézték meg az évadot, ugyanis az összes zenét és nagyon sok effektet lekevertek a beszédhangok alól, ami egyszerűen élvezhetetlenné tette az egészet, inkább én is feliratosan néztem.

A felvezetést az évadhoz felirat formájában kapjuk, alatta kísérteties zene szól. A Batiatus ház elbukott. Spartacus szökött rabtársaival már hetek óra tartja Capuát rettegésben. Egy római nemesifjú, Seppius próbálja levadászatni őket zsoldosseregével. Eddig sikertelenül. Itt kapcsolódunk be a sztoriba. Egy számunkra ismeretlen férfit üldöz pár lovas katona. Kiderül, hogy az üldözött mégsem ismeretlen, Spartacus az, mármint az új fiú. Ki más lehetne, hisz csakis a jó öreg Spartacus képes egyszerre három lóháton nyargaló rómait levágni. Segítsége is érkezik, Agron és pár másik ex- gladiátor képében, pillanatok alatt mészárolnak le minden katonát, aztán fütyörészve tovább folytatják portyázásukat.

Kapcsolunk egy eddig csak a képzeletünkben látott helyszínre, egyenesen Rómába, ahol időközben régi barátunkat, Gaius Glabert megválasztották praetornak, nem lett kevésbé pöcs az új titulusa miatt, képzelhetjük. S ha már a pöcsöknél tartunk, gyorsan megismerkedünk pár új szereplővel. Varinius, aki egy főpöcs, tájékoztatja Glabert, hogy Seppius emberei még mindig nem tudták kézre keríteni Spartacust és a csürhéjét, egy megölt katona mellkasába azonban a praetor neve volt vágva, hm ez vajon mit jelenthet. Albinius, az öreg csóka, a drága Ilithya apja, kicsit üvöltözik Glaberrel, a francnak kellett azt a hülye trákot római földre hoznod, mi? meg patronálásodba venni Batiatust... most már a te dolgod lenne rendet tenni Capuába, úgyhogy szedheted a sátorfádat.

A szökött rabszolgák Capua csatornarendszerében tanyáznak, patkányok társaságában, Spartacus és társai visszatérnek a fosztogatásból, de csak némi pénzt és pár kardot tudtak szerezni, ami nem oldja meg az éhezési problémáikat. A szintén most visszaérkező gallok viszont dúskálnak a lopott kajákban, Spartacus felszólítja őket, hogy osszák meg az ételt, de mivel azok nem hajlandók, a trák összekap Rhaskosszal. Tök jó lehet, hogy már most két részre van bomolva a társaság. Vannak a gallok, akik utálják Spartacus, meg a többiek, akik Spartacusszal vannak. A kaja végül szét lesz osztva.

Mira és Spartacus félre vonultan turbékolnak, a lány szívesen menne a hegyek felé, el innen Capuából. Crixus zavarja meg őket, látszólag mérges Spartacusra, amiért az parancsolgat a honfitársainak, de mikor azok elszélednek onnan, rögtön együttműködőbb lesz Crixus, látszik, hogy rivalizálásnak már nyoma sincs a két egykori bajnok között. A gall is a városban ólálkodott, szerzett egy nevet magának, egy szolgakufárét, aki tudhatja, hol van Naevia. Spartacus viszont Doctore miatt aggódik, aki eltűnt, miután megszöktek a ludusból.

Doctore az arénában van, tényleg nem feltűnő, hogy a sok őrjöngősökölrázós paraszt közt ő csak üldögél balta arccal a lelátón. A pulvinuson foglal helyet a játékok rendezője, Mercato, Seppia (Seppius ikertestvére) és a jelenlegi magisztrátus is, aki marhára unatkozik, gyenge a műsor. Megjelenik Seppius, akit azzal cukkolnak, hogy emberei egyre csak hullnak, de Spartacus sehol. Az ifjút személyes harag hajtja, ugyanis a gyanúsan flörtölő ikrek nagybátyját, Sextus magisztrátust is lemészárolták a Batiatus villában. És igen, nem tetszett félreolvasni, valóban FLÖRTÖLŐ az ikerpárunk, engem mondjuk abszolút nem lepne meg, ha tényleg vért fertőznének, vagymi, mármint azok után, ami az eddigi évadokban volt. A tesók egy kicsit idegesítőek, de úgyis csak addig, amíg fel nem tűnik Ilithya, ő prioritást élvez mindenkivel szemben e téren.

Este egy sikátorban három gyökér beleköt Oenomausba, akinek a fejére tekintélyes vérdíj van kitűzve, bár nem is őt akarnák megölni igazából, hanem Spartacust, akiért még több lé járna. Mivel Doctore nem szolgál információkkal a pasasoknak, kést rántanak rá, akkora hülyék, mintha nem tudnák, hogy egy kiképzett gladiátorral állnak szemben. Oenomaus kénytelen megölni a rátámadó alakokat, mintha nem érezte volna már így is elég szarul magát a villában történtek miatt.

Aurelia előmerészkedik a csatornából, hogy éjszaka a holdat bámulhassa. Spartacus csatlakozik hozzá, és neki adja az összes eddig zsákmányolt pénz, hogy a nő visszatérhessen fiához és el tudjon menekülni a köztársaság földjéről.

Legnagyobb örömömre végre feltűnik Ilithya, most már tudom, hogy ki hiányzott úgy eddig. Persze csak viccelek ám, hiányzott a rossz nyavalyának, sőt, Gaia szerepeltetése után elég lesújtó, hogy újra be kell érnünk a szöszivel, mint legfőbb szarkeverővel. Glaber elújságolja neki a csodás hírt, Capuába fogunk utazni édes, brummogja a nőnek, aki amúúúgy állapotos. Ja. Ilithya nem akar visszatérni abba a koszfészekbe, férje viszont elég indulatos vele a Liciniás dolog miatt, hiszen az kényszerítette rá őket, hogy pártfogásukba vegyék a Batiatus családot, így kötelességük megjelenni Capuában, eljátszani a gyászt és kerestetni a szökött rabokat.

Spartacusék már készülnek az esti útjukra, ami a helyi bordélyba vezet, na nem kurvázni mennek, hanem valami stricit akarnak felhajtani, akinek állítólagosan eladták Naeviát. Aurelia búcsút vesz Spartacustól és pár emberrel elindul a keleti hegyek felé, hogy felkeresse a fiát. Hát ez gyönyörű jelenet, most pedig nyomás a bordélyba. És lehet megint panaszkodni, hogy az ilyen hiteltelen, fertőbe hajló képsoroktól válik nevetségessé a sorozat, én viszont tökre el tudom képzelni, hogy már anno is voltak ilyen és hasonló orgiák, elég, ha beleolvasunk Az ember tragédiájába, ahogy le van írva a római szín, hát szerintem mindent elárul az akkori kor ledér természetű polgárairól. Kitekintés vége.

A gladiátorok ellepik a bordélyt, őrült gyilkolásba kezdenek a vendégek közt, gondosan ügyelve rá, hogy nőket ne bántsanak, hiszen köztük lehet Naevia is. Crixus végre megtalálja a pasit, akit keres, de mire kikérdezhetné, hogy hol van a szerelme, egy megrémült szajha hasba szúrja az addig őt terrorizáló Trebiust. Crixus hiába faggatja a haldokló ürgét, hogy hol van Naevia, kinek adta el, az nem túl bőbeszédű, pedig a gall nagyon igyekezik, még a beleit is kiszedi. Végül annyit sikerül megtudnia, hogy valamerre dél felé lett eladva először, aztán hogy azóta melyik dominusnál lehet, csak az istenek tudják.

Spartacus nem lelkesedik a gondolattól, hogy azonnal délre induljanak, hiszen azt sem tudják, hogy milyen nemesemberek lakhatnak arrafelé, katonákkal a villáikban. Crixus erre még azt is hozzáteszi, hogy Glaber napfelkeltekor Capuába érkezik, jó sok katonával, hogy megöljék a szökevényeket. Spartacus ettől persze nem menekülőre fogná, épp hogy maradni akar a városban, hogy vérbosszút álljon a karnyújtásnyira kerülő Glaberen.

Glaber megérkezik Capuába, egyenesen a Batiatus villába lovagol, ahol Mercato fogadja a hírrel, hogy tegnap éjszaka megint lecsaptak a szökött rabok. S ha mindez nem lenne már így is elég szörnyű, még Ilithya is megérkezik, bőgve az undortól, amiért újra be kell lépnie ebbe a házba. Glaber leszarja felesége hisztijét, úgy dönt, hogy itt fognak lakni a még mindig véreskoszoshullanyomos ludusban, tuti már csak kibaszásból is.

Ilithya kiadja a parancsot a szolgáknak, hogy minden bútort dobjanak le a szakadékba, közben megpillant egy maszkot, egy OLYAN maszkot, felveszi az ágyról, és bumm, elöntik az emlékek, Licinia meggyilkolásáról és arról, hogy ő bizony szexszelt Spartacusszal. Majd hirtelen megfordul és akkorát sikít, hogy még Rómában is hallani. Az üvöltésre berohan Glaber, elment az eszed, baszki, korholja asszonykáját, aki a sarokban kucorogva remeg, és mutogat a selyemfüggönyök mögé. Glaber megfordul és ő is majdnem rosszul lesz, amikor Lucretia mosolyogva elősétál a semmiből.

Na most már tényleg úgy néz ki a domina, mint egy őrülttudós, szegényke teljesen meghibbant amúgy, bár lényegesebb dolog, hogy egyáltalán mit keres itt, hogy élte túl a mészárlást stb. Lucretia a láthatatlan Naeviának osztogatja a parancsokat, hogy hozzon bort a nagyméltóságú vendégeknek, meg ilyesmi, majd a földön matat a koszban, annyira vicces, mindig is egy őrült karakter hiányzott a sorozatból, tudtam én. Ilithya minden szemérem nélkül kiabálja férjének, hogy azonnal ölje meg Lucretiát, de abból nem lesz semmi, hiszen ezzel a hírrel, hogy a domina túlélte a mészárlást, lenyugtathatná a lázongó tömegeket, amíg elfogják Spartacust.

A szökevényeken általános riadalom lesz úrrá, amikor megtudják, hogy római katonák érkeztek a városba, hogy felkoncolják őket. Spartacus megpróbálja csillapítani az indulatokat, olyan szépen beszél velük, ha nem lenne ilyen fájó Andy elvesztése, talán azt mondanám, hogy kezd a srác igazi Spartacus lenni, de még azért nem akarom elkiabálni. Feltűnik köztük Doctore a búvóhelyükön, de nem csatlakozni jött, csak figyelmeztetni, hogy Glaber a városba jött egy valagnyi katonával, holnap beszédet tart a piactéren, remek alkalom lesz, hogy elhúzzatok a városból, jó messzire innen.

Spartacus utána szól, Doctóóóre, de többé erre a címre nem hallgat, helyette fátyolos szemmel közli, hogy egy olyan becstelen állat számára, mint ő, csak egy hely maradt. Majd pedig elmegy, hogy hová, a következő részben kiderül. Crixus is jobbnak látná, ha elindulnának délnek, még mielőtt rajtuk ütnek, de Spartacus nem véletlenül maradt eddig is Capuában. Ő Glabert akarja.

Lucretiát szolgálóleányok fürdetik, Ilithya pedig a hasa alatt húzódó sebéről kérdezi, meg arról, hogy élte túl egyedül a rabszolgák lázadását, de a dominának fogalma sincs semmiről, pl. azt hiszi, hogy Licinia életben van. Ilithya erre fellélegzik, oh hát fasza minden, tényleg nem emlékszik ez az elmúlt egy évre, már zsarolni sem tud akkor, de jó lesz nekem, gondolja a szöszi. Lucretia észreveszi, hogy Ilithya terhes, nagyon örül neki, isteni jelnek véli, hogy új élet növekedik a Batiatus villában. Ha tudná, hogy nem is olyan régen ő is gyereket várt.

Mira megint megkísérli meggyőzni Spartacust, hogy menjenek délre Crixusszal, de nem kap egyértelmű választ a férfitól, csak annyit, hogy többé nem akarja mások életét kockáztatni. Reggelre azonban minden világossá válik neki, Spartacus ugyanis eltűnik a rejtekhelyről, egyedül megy a piactérre.

Glaber előtt mások is felszólalnak, a magisztrátus és Seppius is próbálja elhitetni a néppel, hogy biztonságban vannak az elszabadult gladiátoroktól. Glaber megérkezik, mint egy felfújt hólyag, félre innen rusnya népség. Kijátssza az aduját, a nép arcába tolja a rémült Lucretiát, na látjátok, nem is tud mindenkit csak úgy megölni az a trák. Az álruhás Spartacus elképedve nézi, hogy a domina hogyazistenbe maradt életben, amikor Crixus hasba döfte, sőt látták a kövön kiterülve elvérezni. A nép máris lecsillapodik, vagy csak most kap igazán vérszemet, franc se tudja, mindenestre úgy nézegetik Lucretiát, mintha valami bazári majom lenne.

Glaber ezen felbátorodva teátrális mozdulatokkal fűszerezve a beszédét, biztosítja a jelenlevőket, hogy hamarosan kézre kerítik az elszabadult rabokat. Lucretia kiszúrja Spartacust a tömegben,  a nő halálra rémül és könnybe lábadt szemekkel rebegi, hogy jön...jön..jön...

Ilithya persze nem érti, hogy mit motyog ez az őrült. Spartacus a megfelelő alkalomra vár, hogy előugorjon, de hirtelen megtorpan, amikor bevonszolják a láncra vert Aureliát a pódiumra. A hegyek felé tartó rabszolgákat elkapták Glaber katonái, csak a nő maradt életben, akit azért hurcoltak el idáig, hogy kivallassák, bár ahogy kinéz, kétlem, hogy még jobban meg tudnák kínozni.

Glaber még kicsit sztároltatja magát, de nem sokáig, mert Spartacus úgy dönt, hogy ideje levetni az álruhát. Nagyon gyorsan történik minden, Ilithyáékat félrevezetik a katonák, Glaber pedig maga száll szembe a trákkal, az előbb úgyis olyan nagy volt a szája, most bizonyíthat. Miután Spartacus megvágja a karját, jajveszékelve omlik a földre, a katonák pedig körbeveszik Spartacust. Glaber sikítva kiadja a parancsot, megölnii, erre felbukkan Crixus a többiekkel, jájdejóó! Agron felkapja a kábultan ácsorgó Aureliát és elfut vele.

Lucretia egy oszlop mögül nézi riadtan az eseményeket, meglátják egymást Crixusszal, mindketten teljesen ledöbbenek, a nő összerezzenve kap a sebéhez, pár emlékfoszlány az eszébe jut, többek között az is, amikor a férfi leszúrta őt. Pár percnyi öldöklés után Crixus belátja, hogy esélyük sincs itt semmire, fogják Spartacust és nyomás vissza a bunkerba.

A trák nem teszi el zsebre, amit Mirától kap a meggondolatlan magánakciójáért. De a legjobb rész még csak ezután jön. Crixus bemegy hozzájuk, megbizonyosodik róla, hogy Spartacusnak nem esett nagy baja a piacon, a trák megköszöni, hogy megmentette, erre Crixus olyat behúz neki, hogy Spartacus felborul. Epic jelenet. Agron szakítja félbe őket, Aurelia hívatja Spartacust. A nő utolsó leheleteként megtiltja a tráknak, hogy valaha is a fia közelébe menjen, hiszen Varró után, most az anyját is elveszíti a gyerek, Spartacus miatt.

Aztán idegrángást kap a még mindig nagyon gyengén játszó színésznő Aurelia, és meghal. Agron azonnal Glaber vérét követeli, de Spartacus úgy dönt, hogy tényleg jobb lesz, ha délre mennek, megkeresni Naeviát. Útközben rabokat fognak felszabadítani, hogy egyre többen legyenek, és ha már elég sokan lesznek, visszatérnek leszámolni Glaberrel. Szép elképzelés, reméljük lesz is belőle valami.