Laura a múlt héten itt.

Sokat gondolkodtam azon, hogy folytatódhat a Laura szál. A zöld kanapán? Vagy marad a plátói vonal? Laura megértette Dargay múlt heti tanmeséjét a tanárnős sztorin keresztül? Felfogta, hogy annak idején Imi bá csúnyán kihasználta? És, hogy Dargay nem akar II. Imre lenni? Hát nem vagyok én ebben egészen biztos.

Hétfő reggel van. Dargay ül a kertben és… és cigizik. Már volt róla szó Ágnesnél, hogy korábban is dohányzott, de leszokott... Úgy tűnik mégsem. Vagy inkább csak ezúton is lázad? Ez az embör tényleg kapuzárási pánikkal küzd. Tinikor 2.0.

Jön Laura, hát persze, hogy jön. De nem egyedül: egy tálca almássüti is elkíséri. (A süti emblematikus szerepet játszik az életében. Az anyja sütött neki mindig, ez jelentette számára a boldog gyerekkort. Aztán, amikor anyuka megbetegedett nem volt több frissen sült pite-illat, oda lettek a boldog békeidők.) És most a mi Lauránk sütött a jó doktor bácsinak almássütit. Mert itt olyan jó neki, mert tudja, hogy a pasi tudja, mit jelképez ez a süti… Én meg hányok. E szerint semmit nem értett meg a múlt heti dologból és/vagy leszarja. Bejelentés nélkül jött, de nem terápiára. Akarja a terapeutát. Hódítani jött. Ennyit a bevezetőben említett dilemmáról.

Benn remek a hangulat. Dargay kávét főz, naná, hogy Máté gépén. Laura sütivel kínálja. De kosarat kap: a pszichomókus épp léböjt-kúrát tart. A cigi az persze javallt ilyen esetben, na de sütike, azt már nem…. Laura szerepcserét ajánl, kéjes macskamozdulatokkal helyezkedik el a férfi foteljében.

Édesapa gyógyul, köszöni szépen, lassan megy haza a kórházból. Dargay próbál természetesen viselkedni. A feleségét, mint tudakozó-szolgálatot ajánlja, Judit majd segít Laura apjának háziápolót találni. (Működik a régi reflex - az asszony, majd mindent megold.) Mintha ez egy szintén kórházi dolgozó anesztesnek problémát jelentene… Laura, miután Judit neve így szóba került, bevallja, hogy előző héten találkozott a feleséggel. Most, hogy bejelentkezés nélkül jött, attól tartott meglátja a házaspárt valami házaspárosat csinálni és akkor… mi a fene lett volna akkor? Rájött volna, hogy ő csak egy betolakodó a házasságba? Imrebácsira is csak akkor mászott rá, amikor az Lilinénit otthon hagyta.

Újabb sütikínálás, újabb kosár. Laura enni kezd. Tovább fecseg. Szeretett volna semleges körülmények között dargayzni, de gyáva volt telefonálni, inkább jött, orvul. De mostmár szabad a vásár, mert a „terápiának annyi”. Szegény nem ismeri Ágnes 1. törvényét: ha valaki pszichológusa volt egy félbolond nőnek, az örök élet meg egy nap múlva is az lesz. Az első törvény folyománya: tilos dugni 2 hét múlva, 6 hónap múlva és 2 év múlva is. Aztán két bájcsevej között Laura rápirít a férfira: „Miért beszélsz még mindig úgy, mint egy pszichológus?” Nos, anyukám, jobb ha kezded megszokni ezt, mert ez az agykurkász-férjek mellékhatása. Ez otthon is olyan, mint itt, a szentélyben. Judit óta mi már tudjuk. Mindig is elemezni fog, okoskodni. Csak nem veszi észre, hogy porokba hullt a házassága. Esküszöm, ahogy haladunk előre egyre nagyobb idiótát csinálnak szegény karakterből. „Szeretném, ha úgy beszélnénk, mint két normális ember!”. Kac-kac. Én is szeretném.

A csaj búcsúsütinek szánja a pitét, de nem, Dargay még mindig ellenáll. Uncsi. Úgyis meg fogja kóstolni. Nem. Nem Laurára gondolok. Ennél tutyimutyibb.

Laura dícséri a férfi önfegyelmét – és talán itt már nem csak az almásra gondol. A férfi hárít: az emberek talán túlértékelik az önfegyelmet. Ő mindig a megfontolt típus volt, aki mindig megtervezte a következő lépését. Az utóbbi időben azonban nagyot fordult vele a világ, megtapasztalta a spontaneitás szépségeit és egy kicsit bele is szeretett.

Laura szerint a férfiban az elmúlt hónapokban bekövetkezett változás figyelemreméltó. Nocsak. A mai váltásunk elég hamar bekövetkezik és elég látványos: a kép szürkésre vált és mi ott termünk Laura és Dargay első ülésén. A végén még csak kiderül, miért jött el ez a nő terápiára. Az egy évvel ezelőtti Laura külseje észbontó: ondolált haj, szűk ruha, egy-két push up. Mint egy konnektorba nyúlt kurva. Dargay nagypapás-kockás ingben, szemüvegét rágcsálva ül vele szemben és hallgatja. Laura beszámol róla, hogy rendszeres pszichológus-járó, csak megunta ez előző terapeutáját, a pasija (Bálint) ajánlotta Dargayt és most jött szerencsét próbálni. Hogy mi a baja? Nos, az, hogy túl jó neki. Hódítani, az nagyon megy: valósággal megbolondítja a férfiakat (Na ezt mondjuk aláírom. A nőket is.). Aztán, ahogy a kapcsolat elindul a házasság irányába és mondjuk összeköltözik az aktuálissal, besokall és szándékosan lerombol maga körül mindent, nehogy végképp el kelljen köteleződni. Számára egy összeköltözéskor „mindennek vége van”. Vágyik a saját családra, ami neki nem adatott meg gyerekkorában, de mégis rombol, ha közeleg e boldog vég…. Ragadozó típus, ahogy jellemezte itt valaki frappánsan.

Szándékosan választott férfi pszichológust – úgy gondolta a baján csak egy férfi segíthet. És szándékosan választotta Dargayt - tetszett neki a férfi rosszfiú- híre szakmai körökben. (Itt most a hangsúly a szakmai-n van, gondolom a lázadó módszereire utalnak.) Azért jött, hogy ez az okos, jó hírnevű pszichomókus elkápráztassa és ő lángra gyúljon… A férfi megoldja minden problémáját, minden rendbe jön és ő a karjaiba omlik. Én meg megint elmegyek hányni.

A múlt-Dargay elég rezignáltan reagál a múlt-Laurára, sőt talán egy kicsit bele is bóbiskol a mondókájába. Az akkori és a mostani páros is hajba kap: elaludt-e a jó terapeuta ezen érdekfeszítő nyavalygás hallatán. A kép vált. A mai Dargay ugyanúgy tagad, mint a múlté. A múlt-Laura vérmesen hápog: ő el szokta bűvölni a pasikat, ez meg itt nemhogy nem hullik a lábai elé, még el is alszik. Elrohan a terápiáról, fizetés nélkül. A múlt-Dargay próbálja visszaédesgetni, kéri jöjjön el a jövő héten is.

Vált a kép, ismét a jelenben vagyunk. És Dargay tömi az almáspitét. Bekajálja, pont, mint Laura báját. Mert a végén csak a nőnek lett igaza, csak elcsábította (ha egyelőre még csak plátói alapon is) a férfit és igen, az almáspite-bűnbe is belevitte. Mert Laura egy kígyó, neki nem lehet ellenállni. Nő=kígyó, férfi, alma, bűn megvan. Csak a fügefalevél hiányzik.

A maiLaura szerint a férfi rengeteg pozitív változáson ment át ez alatt az egy év alatt. Örömmel hallom, hogy legalább a páros egyik tagjának használt a terápia… Szóval az akkori begyepesedett pasi mára kivirult és egy spontán fiatalos (de útálom ezt a szót) férfi lett belőle. A maiLaura puncikája bizony attól lett nedves, hogy érezte, lassan megnyílik előtte a pszichológus-bácsi és lassan a kezébe adja a szívét. Pedig ő már az öreguras Dargayban is látott valamit, ott az első ülés alkalmából. És muszáj volt visszatérnie egy második, harmadik, sokadik terápiára (mert az nem lehet, hogy erre a pasira nem hatnak a bájai), míg a végén úgy tűnik, jókor volt jó helyen. A csábítást lassan siker koronázza. Na nem azért, mert annyira ellenállhatatlan a csábító, hanem mert az ismert okok (és itt nem az ügynökre gondolok) miatt a terapeuta házassága amúgy is válságban volt…. Mert egy elbaszott házassághoz mindig két fél kell és mert ha egy házasság a végét járja - sikerrel kopogtathat az a bizonyos harmadik és negyedik.

Dargay fején bárgyú mosoly, istenem, nem a fejével gondolkodik, az tuti. Nemsokára jön egy páciens, próbálja erőtlenül elküldeni a nőt. Romantikus zene, hosszú sóhajok. Épp csak nem kezdenek el egymás tenyeréből enni.

És a végén még egy párhuzam: Laura megtalálja a szobában Dargay családi fotói között apuka képét. A férfi rendkívüli módon hasonlít külsőre az apjára. Kiderül, hogy apuka nem pszichológus volt (én valahogy végig azt hittem), hanem szívsebész. Az viszont igaz, hogy egy nagyon fiatal páciensével lépett le az akkor 12 éves Andriska és édesanyja mellől. Laura meglepődve hallgatja a sztorit és – bár nem hiszem, hogy túlzottan meghatja – de nyilvánvalónak látja a hasonlóságot apuka tette és a Dargayban most zajló életérzések között. „Nem is annyira hasonlítasz az apádra”- mondja.

Aztán a férfi ismét figyelmezteti a nőt, ideje mennie. A búcsúzás egy érzelmes simogatásban merül ki.

WTF? Most ezzel a résszel bebizonyították nekünk, hogy Laura egy ragadozó típusú nő, aki végül tényleg megszerzi amit akar? Háááát nem a pszichológus-házasság egyben-maradása felé haladunk. És már "csak" egyszer jön Laura.