A cím alapján ebben az epizódban a potenciális Mrs. Mosby-hajtóvadászatra valakiknek a frigyével egybekötve kerül sor, szóval új epizódszereplőket ismerhetünk meg. Vagy kurvára nem figyeltem és lemaradtam valamely főszereplőpáros esküvői előkészületeiről. Hamar kiderül, hogy Claudia és Stuart esküvőjéről van szó, nem emlékszem, hogy eddig ők felbukkantak volna, mint közös barátok, de ez az agyamat ért Vörös Sárkány-szerű alkoholsokkok miatt is lehet. Mindenesetre az esküvő nagyon hálás téma, lássuk, hogy ezúttal mi megy tönkre a nagy napon, merthogy „a minden gond nélkül lezajlik” forgatókönyv egy esküvőn nem része az eseménytérnek. (Kidsről ezúttal semmi hír, az előző rész „A szilveszter kibaszott nagy szívás” tanulsága után valószínűleg poszttraumatikus sokkal kezelik őket egy másik csatorna diagnosztikai osztályán és egyedül a kanapé lesz Ted-apu hallgatóközönsége. Na, nem mintha ez visszafogná Ted-apu beszélőkéjét.)

Ted az esküvőkben azt a részt utálja legjobban, amikor vissza kell jelezni még 3 hónappal előtte, hogy egyedül megy vagy pedig kísérővel. Meg lehet érteni, ennél nagyobb geciség már csak az, amikor a kísérő nevét is konkretizálni kell előre, szemben a „+1 fő” megnevezés nyújtotta jótékony rugalmassággal és romantikus titokzatossággal. Ted tudja, hogy a kérdés persze ennél mélyebb: Hogyan látod magad három hónap múlva? Idilli kézfogós párkapcsolatban érkezel, és közösen letáncoljátok a cipőtök talpát a legnagyobb harmóniában, még akár egy beszédhibás énekes szinti-popos kísérettel súlyosbított, mulatószenének kikiáltott vonyítására is? Vagy a szingli csajok seggét csapkodod majd a kötelező vonatozás közben, hátha már valamelyiket eléggé elgyengítette  a vidéki násznagy karcos-vegyes házipálinkája? Esetleg a kettőnek a kombinációja: a menyasszonytánc után hagyod lepihenni az alibi +1 fő csajodat és hajnalban vad koszorúslány hajkurászásba kezdesz? Ted örök optimizmusából fakadóan mindig a „Viszek kísérőt” opciót jelöli be, ezúttal sem tett másként. Így négy nappal az esküvő előtt erős szívóágon van, mert lehetséges esküvői partnerből annyi van most a láthatáron, mint időjós álláspályázatból a nem-állami szférában.

Persze Ted legszívesebben élete nagy megválaszolatlan kérdését, azaz Robint vinné, így teljesen kapóra jön, hogy Robin pont szakított pasijával, az aranyifjú Derekkel. Ted belelkesedik, mint ellenzéki tüntető a Bajnai-beszéd alatt. Végre kiegyenesedhetnek a Robint övező kérdőjelek, elég lesz bedobni kettőjüket a romantikus hangulatba estélyiben és szmokingban. Marshall fagyhideg érvekkel hűti Ted lelkesedését: nem kéne megint ugyanabba a zsákutcába behajtani egy megint nagyobb járművel, mert kamionnal már bajosan megy az Y-forduló. Barney szerint pedig vadászatra nem viszünk már elejtett állatot, márpedig az esküvő és a vadászidény Barney-nál szinonim fogalmak, ebben a szótárban a fix barátnő nagyjából a lenyúzott, belsőségektől megfosztott tetemnek felel meg. Ted a bölcs jóakarók intő szavait elegánsan elengedi a füle mellett, erre egy Ikarosz nevű suhanc egyszer csúnyán ráfázott, de ne legyen igazam. Ted nekirugaszkodik: Robin, szeretnél a „Ted Mosbey +1 fő” megtisztelő státuszába kerülni? Hát, +1 fő, Ted te aztán tudsz ellenállhatatlan ajánlatokkal bombázni! Na jó, leszel a partnerem az esküvőn? Meglepetés, de Robin igent mond.

Az esküvő kapcsán előkerül Lily és Marshall első saját esküvős szervezési problémája is. Marshall klasszikus elegáns ceremóniát akar, ez a Lily-szótárban egyenlő az unalmassal, Lily meg szeretne valami progresszívet, mint a söralátét méretű adóbevallás. Semmiben nem értenek egyet, be kéne zárni őket ketten a Fátylat rá! reality-be, aztán küzdjenek meg egymással, minek az embernek ellenfél, ha ilyen főszövetségese van elv alapján. Amúgy tökmindegy, mert Lily „Én vagyok a menyasszony” érvelése felér a mindenvivő zöld Lola T-vel a retro autóskártyában. A vitának csak az vet véget, hogy Lily elrohan Robinnal beszerezni a +1 főnek dukáló ruhát.

Ted ottmarad a repeső örömével, meg a dilemmázó Barney-val, aki nem érti, hogy a szerinte felső kategóriás Claudia hogyan házasodhat össze a nála gyengébb szinten lévő Stuarttal. Mert az addig oké, hogy még Barney is összejött néha nála rosszabb csajokkal, de mentőkörülményként legalább részeg volt, és azért egy házasságot mégsem lehet a konstans alkoholmámorra alapozni. Mások szerint meg csak arra lehet, de ebben a vitában inkább nem foglalnék állást. Talán annyit, hogy erősen partnerfüggő a dolog.

Ted másnap véletlenül összefut az őrület komolyabb jeleit mutató Claudiával, aki az idegbajos menyasszonyok minden esküvői szervezéssel járó frusztrációját magába szívva épp azzal fenyegeti valamelyik szolgáltatót, hogy nem megfelelő teljesítés esetén rágyújtja az irodát. Tény, hogy a kötbérezés hosszas és körülményes folyamatánál ez egy fokkal hatékonyabb kifejezése az elégedetlenségnek. Nagyobb probléma, hogy Claudia szerint Ted azt jelezte vissza, hogy egyedül megy, így nem vihet kísérőt és kész, pont, punktum. A piromán menyasszonyok haragjának lángjaitól pedig mentsen meg az isten, Claudia letámadása ellen nem véd se a kocsordi atombiztos ojjektum, se a legzártabb Chubakka-védelem.

Ted lógó orral és szomikutya-fejjel készül közölni a rossz hírt Robinnal, de az amúgy is ingatag lábakon álló eltökéltségét Lily hamar megroggyantja azzal, hogy egész nap puhította Robint Ted érdekében, és a remény szikrái szerinte egyre erősebben izzanak. Majd amikor Ted meglátja Robint a tűzpiros, mellhangsúlyos ruhában, megsemmisítő csapást kap az a szándék, hogy elmondja az igazat, Claudia fenyegetései pedig érthető módon elfelejtődnek a dekoltált felsőrész igéző vonzásában. Oké, Robin, szombaton jövök érted ötre. Namost, Ted vagy szervez egy kamuesküvőt, ahova elviheti Robint (Tedet ismerve nem lennénk meglepve)… vagy beszéljük meg a helyzetet Stuarttal, veti fel Lily, elvégre a vőlegénynek is lehet némi beleszólása az esküvői eseményekbe. He-he, mondja ezt az „Én vagyok a menyasszony, minden úgy lesz, ahogy én akarom” logika díszdoktora.

Ted elvágtat Stuarthoz, akivel meglepően simán megy +1 fő probléma elsimítása. Persze Ted, hozd csak, akit szeretnél, semmi gond. A könnyű megoldás egyrészt arra vezethető vissza, hogy a bájos ara nincsen jelen, másrészt arra, hogy Stuart gondolatait láthatóan betonként köti annak eldöntése, hogy élete leendő párja vajon végérvényesen megőrült, vagy némi terápia árán még vissza lehet téríteni az agyszerelvényeit a normális nyomvonalra. És ezt a képes úgy megfogalmazni, hogy a menyasszonya kicsit feszült mostanság. Hmm, ha úgy vesszük, hogy Uma Thurman is némileg feszült volt a Kill Billben, és azt is egy rosszul sikerült esküvő váltotta ki, itt még egész jól állnak a szereplők, hogy megvannak a végtagjaik.

Minden frankón elsimítva, csak Marshall akadékoskodik otthon: Ti az ara háta mögött szervezkedtek? Marshall szerint ez felér egy szörnyecske-etetéssel éjfél után. Szerintem meg Claudia esetében olyan, mintha épp most indulnál New Yorkba városnéző túrára, merthogy Sandy miatt legalább úgysincs tömeg. Hát, drukkolunk Tednek. Hiába, Claudia telefonál, Ted fel sem meri venni, Lily lesz a szócsöve. Hogy mi van?!?! Claudia és Stuart szakítottak, esküvő lefújva, egyértelműen Ted miatt, így Ted tartozik az örömapának a lagzi árával, de ettől függetlenül ki lesz nyírva, több érintett által is. Na Ted, ebből másszál ki. Jó csaj Robin, most kiderül, hogy tényleg minden pénzt megér-e.

A szakítást nem teljesen sikerült rekonstruálni, nagyjából a „Tednek mondtam, hogy hozhatja a kísérőjét – Micsináltálahátammögött?!?!?! – Miértvagyennyirerugalmatlan?!?!?!” vonalon alakult a vita, persze a leendő kedves mama is előkerült, kevésbé pozitív jelzőkkel illetve. Végül Stuartnak elege lett és lefújta az esküvőt, ha igazán ügyes, akkor a legénybúcsút legalább már kiélvezte. Válságkezelő stáb alakul az esküvő megmentésére, a terv: Ted és Marshall Stuartot próbálja meggyőzni, Lily pedig Claudia lelkivilágát fogja ápolni pár kör tömény keretében a bárban.

Viszont a bárban életvitelszerűen rezidensként jelenlévő Barney előbb csap le az összeomlott Claudiára, megérzi a sebzett vad gyengeségét, és rögtön elkezdi becserkészni. Két áfonyás vodka rendel, meg még kettő, egyébként pedig itt vannak a vállaim, a karjaim, sírd ki a bánatod a vigasztaló ölelésemben. Barney karaktere igazán ütős ebben a részben (is), az elvitathatatlan.

Ted és Marshall közben győzködi Stuartot, aki látszólag teljesen jól van, nem akar házasodni, hiányzik neki a rendetlenséggel, éjszakai kimaradásokkal, a pornófilm-nézéssel fűszerezett szingli életmód. Ted a túlélésért küzd teljes vehemenciával, semmi probléma, haver, normális, amit érzel, de azért kompromisszumok árán ezt összhangba lehet hozni azzal, hogy elveszed Claudiát. Tessék, kérdezd csak meg Marshallt. Erre Marshall megmondja a tutit, ennek könnyebbnek kellene lennie, ha nehéz, akkor nem ő az igazi, úgyhogy ne házasodj meg, Stu. Na basszus, nagy igazság, de Ted szénája ettől nem fog jobban állni.  

Barney egyre jobban összemelegedik Claudiával, és éppen előadja az összebújásra való felhívás akkori két kicsi legós metaforáját, amikor Lily a fülénél fogva elkapja, és visszautasíthatatlan ajánlat elé állítva. Vagy békén hagyja Claudiát, aki holnap férjhez megy, vagy letépi a mogyoróit. Nem egyenlő súlycsoportú lehetőségek versenyeznek egymással, na. Megérkeznek a többiek Stuarttal kiegészülve, aki rájött, hogy mégis Claudia az igazi, mindenki sajnál mindent, mindenki szereti egymást, kölcsönös megbocsátás és szeretet lengi körbe a bár áfonyavodkával telített atmoszféráját, Stuart és Claudia kibékül. Claudia azért megszokásból még megpróbálja kikaparni Marshall és Ted szemét, előbbiét a neházasodj meg ajánlatért, utóbbiét a +1 fő paráért, de pár kör további áfonyás vodka erre is megoldást adott.

Eljött az esküvő napja, Ted megy Robinért, minden ideális, amikor csörög Robin telefonja. És basszus, nem hiszem el, de az alkotók megint eljátsszák, hogy Robinnak ma este van a nagy kiugrási lehetősége, most azonnal mennie kell híreket mondani. Pont ma este. Igazán kitalálhattak volna valami mást is, áh, ne is vesztegessünk rá túl sok szót, Ted rezignáltan belenyugszik, hogy hiába minden küzdelem, mehet megint egyedül.

Az esküvőn Lily és Marshall végre közös nevezőre jut pár szervezési dologban, például, hogy nem is teljesen gáz hagyományos lagzit tartani, és szinte észrevétlenül elkezdik tervezgetni a saját ceremóniájukat. Közben Claudia pusztító csapást mér Tedre: Hol is van a partnered, aki miatt kis híján romba dőlt az esküvőnk? Sajnos nem tudott eljönni, Ted megsemmisülve reagál. Csak azért nem kezdem, hogy ha nézéssel ölni lehetne… mert biztos vagyok benne, hogy Claudia valóban tudna ölni a nézésével, és pusztán a jóindulatán múlik Ted élete. Főleg, hogy Claudia még odaadja Tednek a lapot, amelyen tényleg azt jelölte be, hogy egyedül megy az esküvőre.

A kognitív disszonancia nagy úr, úgyhogy Ted rögtön el is kezdi bemesélni magának, hogy neki mennyire jó egyedül, élvezve a szingli lét minden előnyét. Csak hogy megerősítést nyerjen, Barney mellette elkezdi kimatekozni, hogy melyikük hogyan nyomuljon a koszorúslányokra. Ekkor azonban Ted meglát a szomszéd asztalnál egy unatkozó barnát, aki széles mosollyal örül meg Tednek. És ahogy egy ideillő cliffhangerrel előrevetítik nekünk, ez a mosoly valami nagy dolog kezdetét jelenti. Meg persze ennek a résznek a végét, de ez a perspektíva szempontjából mellékes.

A tanulság egyértelmű: Esküvői visszajelzéskor mindig válaszd a +1 főt viszek opciót. Csak hogy támogasd a pár együttmaradását.