Biciklis futár száguld keresztül a városon, mint akinek petárdát dugtak a seggébe. A száguldást rá várakozó fekete autó állítja meg, elegánsan kigördül elé, futárunk pedig kevésbé elegánsan elterül a földön, a történet kedvéért holtan. Az autóból maszkos férfi ugrik ki, szerzi meg a csomagját, majd elhajt. Eközben Alexis vezeti be Martha-t az internetes kapcsolattartás rejtelmeibe, épp profilt gyártanak a „MyFace”-en. Martha természetesen húsz éves kori fényképet tesz fel magáról, mi mást. Ebből kellemes viccelődés fakad, Castle letámad egy tükröt ellenőrizni, hogy tegnap óta tényleg magasabb lett-e a homloka. Itt megragadnám az alkalmat, és kérném az összes erősen kopaszodó férfit, hogy tolja már le azt a három szál haját, mert az férfias, a három szál hajhoz való ragaszkodás viszont szánalmas, köszönjük a nép nevében.

A tett helyszínére érve Castle próbálja első körben elmondani Beckettnek, hogy mi történt, de mivel ő a saját fogantatásától indul, ezért Beckett inkább átvált Espositora. Éles elmével levonják a következtetést, hogy a futárt a csomag miatt ölték meg. Nohát. Miközben a Kapitánynak vázolják a helyzetet, ő nagyon gondterhelten papírokat igazgat, túl kicsi az ügyfelderítési arányuk, emiatt szar az értékelésük, emiatt szar az élet, de lesz ez még szarabb is, jön Esposito a hírrel, miszerint a csomagot egy vélhetően arab, vélhetően terrorista fickó küldte az egyik rendőrkapitányságra. Beckették berontanak a feltételezett arab csomagküldő terrorista lakásába, ahol egy becsövezett vénasszonyt találnak, aki nem a következő bombát gyártja lelkesen, hanem a Rosalindát nézi a tévében. Kis csalódás látszik az arcokon. Aztán már csak kínosabb lesz a dolog, mikor kiderül, hogy a futárcégnél elírták a nevet, és ezért hangzott arab terroristának.

Castle próbálja visszaillesztgetni a berúgott ajtót, illedelmes mosollyal az arcán. A kínzás folytatódik, a fiúk kapnak kis helyes csészékben teát, az ölükbe pedig macskákat, míg Beckett próbál érdemi infót kihúzni a Mámiból. Nem nagyon megy neki. Na mégis, bár lassan. Mámi unokaöccse Brady, még a börtönbe vonulása előtt, azaz tíz éve adta neki a csomagot, hogy őrizze meg és ne nyissa ki soha. Ez így is volt egészen aznap reggelig, mikor is telefonált Brady, hogy adja fel a csomagot annak a rendőrnek aki letartóztatta őt anno, az pedig nem más, mint Montgomery kapitány. Na végre, ő is belekeveredik egy sötét sztoriba. Milyen klassz lenne, ha Brady el tudná árulni, hogy mit is küldött a Kapitánynak, de reggel kinyírták a börtönben, így a csomag tartalmát továbbra is homály fedi. A Kapitány nem emlékszik sokra azon kívül, hogy Brady rablás közben megölt egy nőt, ezért csukták le.

Brady utolsó két telefonhívása a Máminak, illetve a feleségének szólt. A Mámit a csomag miatt, a feleségét viszont amiatt hívta, hogy a fiukkal együtt húzzon el otthonról. Eközben Martha nem annyira lelkes a MyFace miatt, mert eddig csak kretének jelölték be, na de most feltűnik a színen az első gimis szívszerelme, a bálkirály, aki találkozni szeretne vele. A mosoly akkor hervad le, mikor Castle felhívja a figyelmét, hogy de a kép amit feltett, az húsz évvel ezelőtt készült. O-ó. Meglett Brady felesége, akitől megtudjuk végre, mi volt a rohadék csomagban. Bizonyíték, hogy Brady ártatlan volt, pénzért vállalta, hogy leüli a büntetést másvalaki helyett, mindezt a fiuk betegsége miatt, akit amúgy nem tudtak volna kezeltetni. A feleségnek érkezett minden hónapban a pénz, de az utóbbi időben ritkásabb lett, és kevesebb is, emiatt lépte meg Brady a csomagos dolgot, jó döntés volt, eddig csak ketten haltak bele. Erre jut a Kapitány is, csak szegényt ez jobban megviseli mint engem, természetesen magát okolja.

Visszatérünk a tíz évvel ezelőtti gyilkossághoz, mert az lesz a mostani ügy kulcsa is. Oliviát rablásnak álcázva verték agyon, a saját lakásán. Újra átrágják magukat az akkori jelentéseken és kiderül, hogy Olivia a halála estéjén egy menő klubban bulizott, ahol emlékezetes veszekedést folytatott le egy narancssárga nyakkendős fickóval. Perlmutter időközben átnézte Olivia boncolási jegyzőkönyvét, most éppen azon vágja uzsonnára a hagymát szalonnával. Kiderítette, hogy marhára nem is baseball ütővel verték agyon, mint ahogy azt Brady állította, de ahhoz, hogy még többet tudjunk, ki kéne hantoltatni a lányt. Castle arcán méla undorral érdeklődik, hogy finom-e a hullaszagú szalonna, és ellenáll a szíves kínálásnak. Telefonál a Kapitány, hogy sikerült beszélnie Olivia barátnőjével, aki emlékezett a nyakkendős fickóra. Mr. Nyakkendő milliomos, legalábbis a családja, ő maga pedig nem túl törvénytisztelő. Az egyelőre még nem derül ki, hogy a tökét mutogatja parkokban, vagy almát lop a boltból.

Mr. Nyakkendő jól fésült gyerek, egy lokálban szedte fel Oliviát, aki szerinte igazi bulizós lánynak tűnt, gondolom ezzel azt akarta kifejezni úri nyelven, hogy látszott rajta, hogy nem tart sokáig megfektetni, de persze csak barátok voltak. Sikeresen zavarba hozza Beckettéket a kérdéssel, hogy együtt járnak-e, és a válasz természetesen kétféle. Dehogyis, és Még nem. Találgathattok, hogy melyiket ki mondta, de a válaszért megint nem jár csoki, mert annyira egyértelmű. Aznap este a hírneves/nagyhatalmú/rettenetes gazdag/legbefolyásosabb a vidéken Wellesley család tartott összejövetelt, akikre Olivia nagyon kíváncsi volt, ezért vitte el magával. Alibije bezzeg van, mert aznap éjjel néhány Wellesley fiúval bedrogoztak, és ezért lecsukták őket, amit az apja persze eltussolt. A kérdésre, hogy ő volt-e a narancssárga nyakkendős faszi, akivel Olivia veszekedett, vicces a válasz, nem ő volt, hanem valamelyik Wellesley, mert azok ilyenkor egyforma ruhába bújnak, és vannak vagy ötvenhárman legalább. Beckett arca sugárzik az örömtől.

Ryanék a Kapitánynak jelentenek Brady kapcsolatairól, de nem igazán van mit, mert a börtönigazgató nem hajlandó együttműködni, mert még a feltételezés is sértő, hogy az egyik őr korrupt. Mindenki hangosan kacag ott a monitor túloldalán, ha jól sejtem. Olivia barátnőjét próbálják rávenni, hogy próbálja meg kiszúrni az egyforma nyakkendősök közül az igazit, és ez ugyan nem megy neki, de arra emlékszik, hogy a nagy veszekedésben még a borát is kiöntötte, tehát a családi fotókon akinek borfoltos az inge, az lesz a mi emberünk. Ő Trent Wellesley, aki épp a család matrónájával villásreggelizik egy olyan helyen, ahova valószínűleg csak azt engedik be, akinek megfelelő a családfája. A nagyi egyből közli, hogy ellopták a nagyon drága gyűrűjét, és látnivalóan elvárja, hogy Beckették azonnal kezdjék el a padlón csúszva keresgélni. Trent közli, hogy valóban ő veszekedett Oliviaval, mert nem tetszett neki a lány viselkedése, így megkérte, hogy távozzon, mert nem bírják, ha valaki hasznot akar húzni belőlük. Azt is bevallja, hogy még ha meg is ölte volna a lányt, amit nem tett természetesen, akkor sem tudott volna fizetni Brady-nek, mert az öreglány a pénzeszsák.

Sanyarú sorsuk volt, az apja halála után a rokonság könyöradományaiból éltek, a munka szót nem ismeri fel, hiába mondja jól artikulálva Castle, ezért csak nagyon nehezen mártja be a bácsikáját, aki apja helyett apja volt. Legalább húsz másodpercig kellett vallatni, kemény csávó ez. Winston bácsi, aki azért annyira nem bácsi, pár héttel a nagy családi party előtt találkozott Oliviával egy koktélpartin, és megtetszett neki a lány csiszolatlan stílusa, gondolta majd ő igazi dámát csinál belőle. A kérdésre, hogy hol volt aznap éjjel, tényleg őszintén meglepődik, hogy ez egyáltalán felmerül abban a tudatban, hogy ő egy Wellesley, de aztán nagylelkűen elárulja, hogy otthon, ezt pedig csak a jóisten igazolhatja. Feltételezem, hogy a jóisten nemsokára küld egy faxot, hogy Mr. Wellesley valóban otthon volt. Elegánsan faképnél hagyja Beckettéket, dolga van a kampányközpontba, mivel az öccse indul a szenátori székért. Beckették meggyőzik Olivia nagynénjét, hogy engedélyezze az exhumálást, aki ezt meg is teszi, és közben gazdagít minket egy új információval, azaz a temetést a Wellesley-k fizették, még inkább Winston bácsi.

Beckett, Castle és a Kapitány sakkoznak a folyosón, hogy vajon azért maradt-e abba a havi apanázs fizetése a Wellesley-klántól, mert valójában zsugoriak mint az állat, vagy azért, mert valami történt. Emlegetett szamárként befut az egyik Wellesley, ezt még eddig nem láttuk. Ő a szenátorjelölt, és azonnal birtokba veszi a sleppjével a fél kapitányságot, és az egész Kapitányt. Csak egy aprócska kívánsága van, hogy a további kihallgatásokat hadd szervezze meg ő a saját irodájában, mert a múltkorival is úgy felzaklatták a nagyit. Ja, nagyi pont úgy nézett ki a vérvörös rúzsával, mint akit bármivel is fel lehet zaklatni. A Kapitány tökös gyerek, elküldi a fenébe az ajánlatával együtt, a rendőrfőnökkel való fenyegetésre pedig csak annyit mond, hogy akkor már kérjen neki fizetésemelést is. Castle-ék teljesen elájultak a jelenettől, tényleg tök jó volt mondjuk. Martha még mindig azon vívódik, hogy visszaigazolja-e az embert, aki elvette a szüzességét, eközben kifogyott a bor is a poharából, de ettől nem lett bátrabb, pedig van akinek szokott ez segíteni.

Castle személyében érkezik a segítség, aki miután megnyugtatja Martha-t, hogy most még dögösebb mint húsz évesen volt, egyszerűen csak megnyomja a visszaigazolás gombot. Most már viszont lehet csekkolni, hogy neki milyen kép van fent, és mit ad isten, ő is pont egy húsz évvel ezelőtti képpel próbálkozik. Ez vidám randi lesz, ha egyszer összejön. Castle-ék közben Perlmutterrel randiznak, aki közli, hogy ha kinyitja a koporsót ne számítsanak rózsa illatra, ezt annyira érzékletesen írja le tőle szokatlan módon, hogy tuti, hogy üres lesz a koporsó. Ha nem is üres, de hulla mindenesetre nincs benne, zsákok ellenben igen. A zsákok viszont senkit nem érdekelnek, csak engem, de úgy tűnik így jártam. Viszont felfedezik Castle koporsós tapasztalatainak segítségével a titkos beépített fiókot, amiben találnak is kicsike szárított virágcsokrot, fényképeket Oliviáról, illetve az anyjáról, aki meghalt rákban. Az egyik fényképen felfedezik, hogy anyun választási kitűző van.

Olivia anyja tehát a kampánystábban dolgozott a 78-as választáson, Casper Wellesley oldalán. Casper W. pedig az apja Blake-nek és Winstonnak, és mivel egy kampányon dolgoztak, biztos, hogy találkoztak is, de ezt elfelejtették megosztani kedvenc nyomozóinkkal. Ryanék közben találtak egy darab fegyőrt aki gyanús, mert az elmúlt hónapban kétszer is nagyobb összeget pakolt a számlájára, az egyiket Brady halála napján. Winston bácsi bevallja, hogy valóban ismerte Olivia anyját, olyannyira, hogy ő volt Olivia apja. Épp be akarta mutatni a családnak, amikor a lányt kinyírták. Castle meggyőződése, hogy Winston a gyilkos, gyorsan múlik, amikor Ryanék közlik, hogy Winstonnak mégis igazolódott az alibije, ugyan nem a jóisten, hanem egy homokos pasi által. Így aztán mégsem ő az apa, hanem Blake, aki ezen eléggé kiborul, volt lányom, nincs lányom. Winston mossa magát, csak Blake érdekében hazudott az apaságról akkor is, és most is. A hazugságban pedig na ki volt a segítőtársa? A mi enyhén szenilisnek feltüntetett nagyink, a vörös rúzsával.

Nagyi mégsem annyira szenilis, ő mondta Oliviának, hogy Winston az apja, hiszen Blake-ből még elnök is lehet. Nem igazán tudom eldönteni, hogy tényleg bolond-e, vagy csak úgy tesz, de legalább nagyon gonosz. Aznap este elment Olivia lakására, és ugyan nem ölte meg, mert az neki derogált volna, de szépen megkért valakit, hogy tegye meg helyette. Aki pedig megtette, az tulajdonképpen a komornyikja, csak most már nem így hívják ezeket, Frank Davis. Aki a beszélgetés közben felveszi a nyúlcipőt, és épp nyitja az autó ajtaját, mikor a Kapitány megörül neki. Azért örül annyira, mert a fegyőr vallott, hogy Frank lefizette őt, azaz ő volt a családi bérgyilkos. Jé, és mégis van szerepe az öreglány eltűnt gyűrűjének, Frank abból fizette ki Brady meggyilkolását. Örömmámorban úszunk, Beckett azért, mert így már megvan a kellő mennyiségű megoldott ügy, a Kapitány pedig azért, mert tíz év után meglett az igazi gyilkos. Castle esti meseként az ügyet tárgyalja ki Alexis-szel, amikor lelibeg a lépcsőn Martha, talpig dögben, és még az sem keseríti el, hogy a gimis szívszerelme esetleg randa és kövér lett azóta, hiszen a belső a fontos, nem a külső. (naperszehogy)