Kivételesen a reggeli hírekből értesülhetünk róla, hogy néhány kiskamasz talált egy oszló hullát. Tornacipős-öltönyös Booth a helyszínen, a főnöke sürgeti az ügy megoldását, hiszen már most nagy a sajtófelhajtás. Az áldozat valami fura jelmezben van egy sikátor végében, a kiérkező Brennan és Zack megállapítják, hogy erőteljesen csapódott be oda. Hogy leesett-e vagy ledobták, csak a következő hétre derítik ki, mert Brennan épp egy 9600 éves csontváz nemzetközi vizsgálatában vesz részt. Booth beveti legsármosabb mosolyát (csak a tisztelet jeleként, na persze, haha), hogy előrébb kerüljön a listán, de ez csak akkor sikerül, amikor a laborban a törésekből öngyilkosságnak álcázott gyilkosságot állapítanak meg.
Hodgins a hulla táskájában rajzos irodalmi műalkotást talál, más néven egy képregényt. Zack nem olvas ilyeneket, pedig Hodgins-szal együtt én is azt hittem. A fogai alapján meg is van az azonosítás: Warren Granger, 17 éves magántanuló srác az áldozat, 2 hónapja tűnt el, Booth és Brennan már indulnak is az anyjához és a nevelőapjához.
Warren szobája képregényekkel van kitapétázva, a nevelőapa szerint magányos volt, alig volt barátja. Hiába igyekeztek az élet felé terelgetni pl. egy tekepályán szerzett állással, őt csak a hobbija érdekelte. Booth gyermeki lelkesedést mutat a képregények iránt, gyorsan fel is vetődik, hogy a férfi hasonlít-e emiatt inkább az áldozatra, vagy Bones a magányos titkos belső életével. Booth már megtanulta néhány csont nevét, meg hogy a hajszálrepedések védekezésre utalnak, Bones pedig igazi old school nyomozói trükkel deríti ki, min dolgozott Warren az íróasztalánál. Egy képregényen megtalálják a ruházat rajzát, az áldozat egy szuperhős volt, méghozzá a 14-es Polgár, nocsak.
Angela digitalizálta és megtisztította a srácnál talált papírokat, egy kézzel készült képregény-prototípus, amelynek főszereplője ugyancsak a 14-es Polgár, vagyis maga Warren, a félénk kamaszsrác, aki ebben a szerepben teljesedhetett ki. Goodman szerint Warren alkotásába a valós életben megélt konfliktusok és félelmek kerültek, a rekonstruálásukból tehát sokminden kiderülhet. Addigis nyomozóink a srác kedvenc képregényboltjában kérdezősködnek, de a tulaj nem túl közlékeny. Az emeletről viszont fura hangok szűrődnek le, az „Ítéletnapi csoport” bérli ilyenkor a helyet, és hoppácsak, az áldozat is közéjük tartozott. Szerepjátékos fiatalok kis csoportját takarja az elnevezés, akik egész komolyan gondolják a szuperhősködést: jelmezben gyakorolják a trükköket és véletlenül sem a szüleiktől kapott néven mutatkoznak be. Hónapok óta nem látták a 14-es Polgárt, mert otthagyta őket, szerinte béna, szánalmas alakok. Leginkább a Kicsi Kék nevű csajszit viseli meg a halálhír, a 14-es Polgár a társa volt, vagy talán több is annál.
Bones és Booth egyetértenek abban, hogy a csoport hátborzongató. A tagjai túlságosan beleélik magukat a játékba, elveszítik a kapcsolatot a világgal, könnyen válhatnak akár bűnözővé is. Akár a klánvezér és a 14-es Polgár elfajult mágikus küzdelme is okozhatta utóbbi halálát. Angela közben halad a képregénnyel, Goodman úgy látja belőle a fiúnak nemcsak lelki fájdalmai voltak, és félt a haláltól. A szerzők sokat elárulnak a világlátásukból, példának hozza fel Brennan regényét, amiből bizony mindenki jól levette a rá vonatkozó részt, Brennan le is lép inkább, újra átvizsgálni a maradványokat. Zack-kel sem jár jobban, mert gyakornoka rákapott a képregényolvasásra, a szuperhősös történetek és az ókori görög mondák összefüggéséről elmélkedik meg arról, hogy ő is szeretne szupererőt, mert okosnak lenni sok szempontból szívás. Brennan szerint a szuperhősöknek sem jobb, de ha Zack meg tudja határozni a gyilkos fegyvert, amivel leszúrták az áldozatot és kettészakították a gerincoszlopát, akkor a való életben lesz belőle szuperhős.
A képregényben feltűnik egy gyönyörű kékes nőalak, az Opálos, akit egy gonosz fekete férfialak fenyeget, talán őt akarta megmenteni Warren. Goodman szerint nem az anyja, inkább valamilyen romantikus vonzalmat lát, lehet kihallgatni Kicsi Kéket. A csajszi elmondja, hogy Warren tényleg hitt, az igazságban, ő maga valóban a 14-es Polgár volt. Egy barátnőről is beszámol, de nem tudja ki az illető, viszont biztos benne, hogy csak fizikai jellegű volt a kapcsolat, nem lelki, hiszen ő illik össze a 14-es Polgárral. A féltékenység miatt akár gyanúsított is lehetne, de Angela modellezése alapján nem tehette, inkább egy férfit kell keresniük. Zack letisztította a csontokat (közben a madarak és emlősök közti dominanciáért vívott küzdelmet elemzi a képregényből, amit olvas) és komoly betegséget állapít meg a kéregállomány eltűnéséből.
Bones és Booth a tekepályára mennek, ahol Warren dolgozott, Bones egyáltalán nem tudja értékelni Booth bowling eredményeit, de azért hajlandó a társa kedvéért sportnak nevezni a tevékenységet. A tulaj és a felesége kedvesnek látszanak, együttműködőek, de Bones nagyon összehúzott szemmel néz az asszonyra, akinek úgy tűnik fáj a hasa, vagy valami ilyesmi. Azt mindenesetre elmondják, hogy Warren-nek nem volt barátnője, Kicsi Kék-et is le akarta rázni. Érkezik a telefon Zack-től: ha a srácot nem gyilkolják meg, mostanra belehalt volna a betegségbe. A szülei nem tudtak róla, hogy kiújult a leukémiája, Booth azzal vigasztalja az Anyát, hogy a fia csak őt akarta megkímélni.
A laborban Brennan-t zavarja, hogy a többiek a képregényből következtetnek az áldozat indítékaira, ezért megpróbál előállni egy másik lehetőséggel, de Booth leplezetlenül röhög rajta. Viszont Brennan rájön, hogy a rajzokat nem Warren készítette, Angela máris megtalálja az egyik képen a képregénybolt tulajának, Stew Ellis-nek a szignóját. Stew azért nem szólt a közös munkáról, mert a részesedés miatt veszekedtek Warren-nel, de nem ő ölte meg. No meg azért sem, mert szép kis szerelmi háromszög is volt a történetben Kicsi Kékkel.
Zack egy létszámon felüli felkarcsont-darabot talál, ami valószínűleg a támadótól származik. Brennan maga készíti el a metszetet, közben Booth-t kérdezgeti, hogy tényleg olyan-e mint Warren, aki a saját maga alkotta fantáziavilágba menekült a bűnt üldözni. Booth megnyugtatja, ő a valóságban üldözi a bűnözőket, és a hétköznapi emberekhez képest igenis van szuperereje. Bones szerint társa hazudott, csak hogy ő jobban érezze magát, mert neki meg ez a szuperereje. Közben azért kilogikázzák, hogy a csont lehetett egy másik áldozaté is, itt jön be a képbe a tekepálya tulajának felesége az ő fájdalmaival. Kérdőre is vonják menten, a nő holmi munkahelyi balesetre hivatkozik, de nyomozópárosunkat nem tudja megtéveszteni. De hiába a többszörös hipotézis az asszonyt verő férjről, arról hogy a nő az Opálos, a pasas meg a gonosz fekete, nincs bizonyíték, így nincs letartóztatás sem, vissza a laborba.
A felkarcsont eredményei 35 körüli fehér férfire utalnak, de kellene még a gyilkos fegyver. Bones-nak jó ötlete támad, a könyvekben benne vannak az igazi világ nyomai. Booth fel is hozza példának a Bones könyvében szereplő, Harvard-on végzett, 6 nyelven beszélő olimpikon bokszolót, aki a főhősnő társa, így az ő megfelelője. Bones ebből csak arra tud következtetni, hogy a fikció messze túlszárnyalja a valóságot, hehehe, Booth morcos lesz. Angela csodagépén azért megnézik a 14-es Polgár fegyvereit, és Booth rá is ismer melyiknek a hétköznapi verzióját kell keresniük.
Útban a házaspárhoz összerakják a történetet: Warren rájött, hogy a férj veri az asszonyt, és 14-es Polgárként meg akarta menteni. Nyomot akart hagyni a világban, így aztán inkább Booth-ra hasonlít, mint Brennan-re. Rádión kapják a hírt, hogy a kiérkező FBI-osok nem találták őket otthon, irány tehát a tekepálya, Bones nem érti miért szökik az asszony az őt verő férfival, pedig sajnos sokszor van ez így. Azért sikerül meggyőznie az asszonyt, hogy adja át neki a faragókést, azt a háromszögletű kést amivel a tekegolyók lyukait tisztogatják. Mivel az passzol az áldozat sérüléseihez, jól belekönyököl a férj bal karjába, mindenki láthatja hogy tőle származik a csontszilánk. Letartóztatják, a riportszobában a felesége bevallja, hogy a férje verte, Booth-ék pedig elmondják neki, hogy Warren meg akarta menteni, a nő sírva fakad.
Szomorú zene mellett eltemetik Warren-t, az Ítéletnapi csoport tagjai különböző szerepjátékos kellékeket helyeznek a koporsójára a tiszteletük jeleként, Booth egy mesterlövész-kitüntetést, Angela pedig egy utolsó oldalt rajzol a srác képregényéhez, ahol az Opálos nő köszönetet mond a 14-es Polgárnak, amiért megmentette őt.
Zenék a részben:
1. „Bat Country” by Avenged Sevenfold
2. „Ah! Leah!” by Donnie Iris
3. „Feel It Now” by Black Rebel Motorcycle Club
4. „Out Of Control” by She Wants Revenge
5. „Body Talk” by KIX
Facebook kommentek